Világvége
Figyelmeztetések: gyengébb idegzetűeknek illetve érzékeny embereknek nem ajánlott. Erős kritika van benne vallásosak számára, de nem kell komolyan venni. Végezetül mivel elég ütős lett ezért egy 18-as karika, csak azért mert kicsit durva lett.
A halál segítőjeként már számtalan életet láttam véget érni különböző okokból kifolyólag. Sose értettem, hogy Isten és Gabriel miért vannak odáig az emberekért. Isten egyik legnagyobb hibája volt, amikor megalkotta őket. Ahogy telt az idő és fejlődtek, úgy találtak fel olyan eszközöket melyekkel nem csak egymást, hanem a környezetüket is kiirthatják. Nem számít mennyi idő telik el, újra és újra háborúznak. Utálom őket. Régebben amíg, félték Istent nagyobb hasznuk volt, de mára az egyetlen, amiben hisznek az a tudomány. Mert, hogy amit nem látnak, vagy hallanak az nincs, nem létezik.
Isten? Ugyan már! Ördögök, démonok? Csak a gyerek mesékben léteznek. Sátán? Kérlek, nem hiszek ilyen tudománytalan dolgokban.
Amikor a Nagyúr kiadta a parancsot, hogy töröljem el őket a föld színéről leírhatatlan kárörömöt éreztem. Végre eljött a mi időnk végre a halál fog uralkodni a föld színén. Persze ha rajtam múlna, mindegy szálig lemészárolnám őket, de a nagyúr parancsa szerint, aki hajlandó elhagyni az emberi mivoltát annak kegyelem jár. Eljött hát az ideje hogy véget vessek az emberi fajnak.
Az emberi világ egét sötét felhők borították be. Ez a halál jelenléte. Az emberek pánikolni kezdtek. Szánakozva néztem őket.
- Figyelem szánalmas halandók! Eljött az ítélet órája a fajotok számára! Hódoljatok be a Halál Nagyurának és dobjátok, el emberi mivoltotokat akkor megmenekültök. Aki megtagadja ezt az, kínkeserves halállal lakol! - szólítottam fel őket. Az ég villámlani és dörögni kezdet majd démonok ereszkedtek alá. Megkezdődött az invázió. Az emberek újra pánikolni kezdtek. El akartak menekülni. - Elkapni őket. Ne kíméljetek se nőt se gyereket, se időset. Ha valaki megadja, magát tudjátok mi a teendő. - adtam ki a parancsot a démonok pedig elkezdtek vadászni. Kegyelmet nem ismerve vettették rá magukat az legközelebb eső emberekre és kezdték el szétszaggatni őket. Akik kegyelemért könyörögtek meghaltak. Akik Istenhez rimánkodtak meghaltak. Valaki megőrült, összeroppant? Vagy esetleg feláldozta egy fajtársát? Gratulálok, kitűnő úton haladsz a sötétség felé. – Szánalmas, bolond lények. – kacagtam fel. – Ez az! Sikítsatok, nyögjetek, rimánkodjatok! – a nevetésem már- már hisztérikus volt. – Szenvedjetek! Gyűlöljetek mindent és mindenkit legfőképpen Istent! – éreztem, hogy az őrület átjárja az egész testem. A lenti zajok keveredtek, a hisztérikus nevetésemmel.
Éreztem az erőt, amely a sötétségből, a gyűlöletből és a haragból fakad.
- Hódoljatok be a halálnak és többé nem kell szenvednetek! – váltottam mézes mázos hangra. Kinyújtottam a kezem az egyik embernek. Sebek borították, végtagjainak nagy része hiányzott vagy darabos volt. – Isten elhagyott titeket. De ha a mi Urunkat választjátok, akkor nem kell többé szenvednetek. Többé nem kell aggódnotok semmi miatt. Pénz, munka, megélhetés, elviselhetetlen emberek, akik könyörtelenül hátba döfnek és elárulnak… - néztem mélyen a szemébe. Láttam minden egyes emlékét. Minden egyes fájdalmát. Az egész életét. – Mond csak. Nem gondolkoztál már el azon milyen érzés lehet bosszút állni rajtuk, anélkül, hogy kötnének az emberi világ szabályai? Én megadhatom neked ezt a lehetőséget. Gyere, csatlakozz! Jöjj és légy egy közülünk! – mondtam bátorítóan. Kinyújtotta a kezét és minden erejét összeszedve megfogta a kezem. Azon nyomban sötét lángok borították el. Amikor a lángok elaludtak már ő is egy démon lett. Hörögve, morgó hangot kiadva tápászkodott fel és vetette magát rá egy emberre.
Az emberek olyan kiszámíthatóak. Elég pár mézesmázos szó és már is ráharapnak a csalira. Elégedetten néztem körül. Minden lángokban állt, jajgatások, segélykiáltások és halálhörgések töltötték be a levegőt.
- Milyen csodás hang! – nevettem fel és körbe, körbe forogtam vidáman. – Hát akkor… lássuk ki lesz a következő áldozatom!
Az ítélet napja megkezdődött és már senki nem állíthatja meg. Még Gabriel se. Isten meg végképp nem. A világot elnyeli az őrület és a sötétség.
Egy új világ kezdete ez.
A Halál világáé