Show by Rock: Fekete Angyal
Átlagos napnak érkezett ez is Midi Cityben. A város egyik legnagyobb stadionjában tömegek gyülekeztek. A tömeg oka a város és talán a zenebolygó egyik legnépszerűbb bandájának k, a Trichronika-nak koncertje volt. A háromtagú fiú banda rengeteg állat szívét (főként a nők és a lányok esetében) hódította meg zenei tudások és talán jóképűségüknek köszönhetően. A banda énekese és gitárosa Shu☆Zo aki sármának köszönhetően elég sok nőnemű lény szívét elnyerte már. Az ikrek közül Riku felel a basszusért Kai pedig a dobokért.
A kapuk megnyíltak a tömeg pedig beözönlött. A stadion megtelt lelkes rajongókkal. Szerencsésebbek az első sorból élvezhették kedvenceik előadását. A fényeket lekapcsolták a tömeg izgatottan sikított. A színpadi lámpák kigyúltak és a három fiú a színpadon állt.
- Szép jó estét! Készen álltok? – kacsintott a tömegre mire a lányok többsége vagy elájult, vagy sikítani kezdet.
A koncert elkezdődött a fiúk a legjobbat nyújtva játszottak szokás szerint. Mire a refrénhez értek a melodizián kristályok is elő jöttek, a rajongók pedig egyként csápoltak és élvezték a koncertet. Azonban minden jónak vége szakad egyszer, így a koncertnek is. A fiúk egyszer csak eltűntek és mire észbe kaptak egy másik helyen voltak. Úgy nézett ki, mint egy város ahol csak hatalmas épületek voltak. Üvöltés rázta meg az épületeket és egy hatalmas sötét szörny jelent meg.
- Riku, Kai! – nézett társaira az énekes mire azok egyként bólintottak, majd elkezdték támadni a szörnyet. A küzdelem hosszúra nyúlt és a fiúk kezdtek kimerülni. A lény a szokásosnál is erősebb volt. A támadásaik egyre gyengébbek lettek és egy óvatlan pillanatban elkapta őket a szörny. Nem sok kellet és a fiúk melodizián köve is előjött, amit a szörny elkezdett beszennyezni. Ha a kristály besötétedik a fiúkból is olyan szörny lesz, mint aki fogva tartja őket.
Hirtelen dobszó hallatszott utána basszus, majd énekszó követte.
Gondolom a helyes dolgot tenni kicsit lehetetlen
A szentimentálison alapuló vita,
Olyasmi, amiről a bolondok álmodozni mernek
De az emberek képesek továbbra is élni az álmaikon belül
Amit valaki már feláldozott,
Azt már más nem tudja helyettesíteni
Ha így van, akkor mit kéne tennünk?
A megoldás, ami akkor született,
Az leginkább a háború!
Az egyik épületen három alak állt. Legelöl egy fiatal lány, szőke hajjal és basszusgitárral. Kicsit hátrébb a másik gitáros, akinek barna haja volt és végül a dobos, aki egy kigyúrt fekete hajú férfi volt. Ami leginkább feltűnő volt, hogy mindhárman szinte feketébe voltak öltözve.
Ahogy megértjük a világnak határtalan értelmét,
Akkor csak így kéne haladnunk,
Követve a szél irányát
Nem számít, ha nevetünk rajta
Ebben a pillanatban nem is bánjuk!
Mert a kívánatos jövő a következő lépésünkön túl vár!
(Gate Jietai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri opening 2)
A dal ereje hatalmas volt, oly annyira, hogy a szörny nem bírta és elengedte a fiúkat. Az új célpontja egyértelműen a feltűnt megmentők voltak, azonban azok nem mozdultak onnan, csak játszottak tovább. Amikor a szörny közelebb ért a banda játéka hirtelen intenzívebb lett és hatalmas energiával a sötét szörny nem bírt megbirkózni, hamarosan elpusztult a kristálya. Ahogy a dal véget ért azzal együtt a szörny is elpusztult, és a fiúk visszakerültek a koncertre. A titokzatos megmentők viszont sehol se voltak. A koncert hamarosan folytatódott és a rajongók ismét egy csodálatos élménnyel gazdagodva mehettek haza.
- Shu Zo- kun kik voltak azok az alakok? – kérdezte Kai.
- Nem tudom, de sokat köszönhetünk nekik. Megmentettek minket. – válaszolt az énekes.
- Még sosem láttam őket, de az énekesben volt valami, amit nem tudok hova tenni. Olyan érzésem volt, hogy ha leveszem róla a pillantásom, akkor valami fontosról maradok le.
- Valóban elég gyönyörű hölgy volt. Olyan volt mintha a halál angyala szállt volna le közénk. – mondta majd kinézett az ablakon és egy ismerős alakot pillantott meg.
Az utcán egy feketébe öltözött fiatal lány állt, az egyik kirakat üvegére tapadva. A külvilágot kizárta, így nem vette észre, hogy az arra járok, megbámulják. Farkát lelkesen csóválta, miközben vágyakozva bámult az üvegen túl.
- Helló gyönyörűségem! – szólította meg valaki, mire kelletlenül hátra fordult. – Shu Zo vagyok, bár ezt bizonyára tudod, és benned kit tisztelhetek? – kacsintott a lányra.
- Azt, aki megmentette az irhád, szóval kopj le! Mondta miközben igyekezett takarni a szemét. – Eh, túl fényes! – morogta halkan.
- Én a nevedre vagyok kíváncsi édes hölgyem! – kapta el a lány két kezét és közel húzta magához.
- Túl fényes! – borult ki a lány, majd távol tolta magától a férfit. – Maradj távol tőlem! – szólt rá a fiúra, aki közelebb akart menni hozzá. – Nézd, mi ketten teljesen más világban élünk, szóval felejts el! – mondta majd távozott.
- Ayame! – szólt a fiú számára egy ismerős hang. A hang irányába nézett és megpillantotta, ahogy egy felül hiányos öltözetű párduc férfi leszólítja a lányt. Látszólag ismerték egymást és ez felkeltette a farkas figyelmét. Régóta ismeri Rom-ot de nem nézné ki belőle, hogy ismeri a lányt.
- Ez érdekesnek ígérkezik. – gondolkozott el.
- Shu Zo-kun! – jelentek meg az ikrek.
- Valami baj van? – kérdezte Riku.
- Nem, viszont találkoztam egy érdekes egyénnel.
Egy eldugott utcában lévő étteremből zajok szűrődtek ki.
- Sose hittem volna, hogy így fogtok debütálni.
- Hidd el mi se gondoltuk volna, hogy ilyen húzással áll elő a főnök.
- Kicsit szemétségnek tűnik lenyúlni a reflektorfényt a Trichronika elől.
- Ne mond ezt Yaiba mert a végén még bűnösnek érzem magam.
- Megérdemeljük. Jobbak voltunk náluk.
- Még, hogy jobbak? – hallatszott a bejárat felöl. Egy fekete hajú öltönyös férfi állt ott szigorú arccal. – Ayame az éneked hamis volt! – nézett a lánnyal aki lehorgasztotta a fejét, fülei lekonyultak. – Shikata a dobszólóid rémesek voltak! Ne csak összevissza verd a dobokat! – nézett a nagydarab férfire. – És Halyosy… - vett egy mély levegőt. -… a játékod csapongó volt. Nem azért képeztelek titeket, hogy ilyen trehány munkát végezzetek. A szörnnyel is épp, hogy csak el tudtatok bánni! Ha így fogjátok, nem bírtok majd el a többi szörnnyel és végül áldozatokként végzitek, majd eltűntök a homályba! Ne kelljen többször csalódnom bennetek! – mondta majd elviharzott.
- Már azt hittem ledarálja egy levegővel. – szólalt meg Halyosy.
- Elképesztő néha, hogy bírja szusszal. – szólalt meg Crow.
- Ugye? És vannak még érdekes dolgai például… - mosolygott a gitáros majd a vörössel heves eszmecserébe fogtak. Nem sokára Aion is csatlakozott hozzájuk.
- Túlságosan elbíztad magad. – szólalt meg Rom, aki a lány mellet ült. A szőke nem reagált még mindig lehorgasztott fejjel nézett maga elé.
- A ház ajándéka! – rakott elé a pultos egy tál ráment. Azonban a lány még erre se reagált.
- Hej, hó! – lépett be az ajtón egy olyan egyén, akire senki sem számított. Halyosy felnézett az ajtó felé majd miután látta, hogy ki az egyén visszafordult és Aionnal folytatta tovább az eszmecserét immáron arról, hogy milyen dalt érdemes írni ahhoz, hogy befussanak. Crow már készült hevesen neki esni az egyénnek, de a párduc fiú megelőzte.
- Mit keresel itt Shu? – nézett rá szigorúan.
- Csak meg akartam köszönni a sötét angyalnak, hogy megmentettek minket. – ület le a lány mellé mintha mi se történt volna. – Oh, rámen! – mondta majd elvette a lány elől és elkezdte enni. A hőmérséklet jelentősen lehűlt, a többi tag, aki eddig a pultnál ült most távolabb ment egy asztalhoz ahonnan jól látják majd a fejleményeket. A lány körül sötét aura jelent meg, majd megkocogtatta az új tag vállát.
- Igen?
- Velem jössz. MOST! – jelentette ki és elkezdte húzni maga után a mit sem sejtő fiút. A többiek kíváncsian néztek utána miközben elkezdték tárgyalni, hogy mi lesz a sorsa a csillogó sztárnak.
- Ugyan biztos nem ússza meg szárazon. Elvégre megette Ayame rámenjét. Ez a lehető legnagyobb hiba, amit elkövetett. – mondta Halyosy. Közben mentek a fogadások, hogy mi lesz a sorsa a fiúnak. Hamarosan megjelent a lány viszonylag jobb hangulatban majd visszaült a helyére. Rom egy tál ráment rakott elé.
- Én állom. – mondta rá se nézve, majd enni kezdte a sajátját. A lány bólintott, majd megköszönte az ételt és neki fogott. Hamarosan elő került az áldozat is megviselt állapotban.
- Ez aztán megrázó élmény volt. – mondta majd, helyett foglalt a lány mellet.
- Hogy a francba tud ilyen fényesen ragyogni? – akadt ki Halyosy.
- Biztos azért van, mert híres. – szólalt meg Shikata, majd egy újabb tál rámennek fogott neki.
- Szóval a neved Ayame. Illik hozzád.
- Mit akarsz? – kérdezte csúnyán nézve a lány.
- Jobban megismerni. – mosolygott rá csábítóan. A jelenlévők lefagyva várták az eseményeket.
- Köszönöm szépen az ételt. – tette le az evőpálcikákat a lány, majd fel ált és távozott.
- Rom, megtennéd, hogy utána mész? Később próbánk lesz és nem kéne elkésni, mert a főnök nagyon pipa hangulatban van.
- Miért pont én?
- Mert én jelenleg elfoglalt vagyok. És rád amúgy is jobban hallgat. Na, indulás! Hess, hess! – küldte el a férfit. A párduc nagy morgások közepette elhagyta a helyiséget. – Nos, drága csillogó sztárocska most te jössz. Szóval érdekel a mi kis angyalunk? Mik a szándékaid az után, hogy megismerted? – kérdezte mosolyogva. De ez a mosoly más volt, mint az eddigiek. – Ha azt tervezed, hogy kihasználod, hogy még nagyobb legyen a hírneved akkor nem fog sikerülni.
- Semmi ilyesmit nem terveztem! Sose tennék ilyet egy hölggyel. – mondta mosolyogva, széttárva a karjait. – Csupán felkeltette az érdeklődésem. – tette hozzá, mire a férfi hátra dőlt és elégedetten elmosolyodott. Lábait keresztbe tette és a másikat nézte.
- Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a vége. – mondta Yaiba.
- Ezen nincs mit csodálkozni, Yaiba- san. Elvégre nem csak a tehetsége miatt lett ő a mi angyalunk. – mondta vidám hangon a férfi. – Azonban ez az angyal nem adja könnyen magát és utálja a fényesen ragyogó egyéneket. – mosolygott csukott szemmel. –Elvégre is ő egy fekete angyal.
Vége