Halloweeni kiadás

2013.12.21 22:25

 

Bleach Halloweeni kiadás
Egy fekete hajú lány rótta Karakura városának utcáit. Hosszú fekete haja lágyan libbent utána minden egyes lépésnél. Vörös szemei nem tükröztek semmilyen érzést. Határozott léptekkel haladt előre. Fülében fül hallgatok voltak, talán ez volt az oka, hogy nem vette észre, az éppen felé haladó személyt. Már éppen közel ért a lányhoz, amikor az hirtelen megfordult és meglepetten nézett rá. Az eddig ismeretlen alak kínosan elmosolyodva intett egyet köszönés képen, hogy utána tarkóvakargatással leplezze zavarát. A lány kivette a füléből a ketyerét és mosolyogva nézte az előtte állót.
-         Öhm, szia! –köszönt végül a férfi.
-         Szia, Hisagi! Mi áradtban erre? – kérdezte a lány, kedvesen mosolyogva.
-         Épp Ichigohoz indultam, amikor megláttalak.
-         És, gondolom meg akartál ijeszteni. – sóhajtott nagyot a lány.
-         Igen. És te mi áradtban erre fele? – váltott témát a barna hajú.
-         Én is Ichihez indultam, éppen. Azt mondta valami fontos dologról akar beszélni. – gondolkodott el a fekete.
-         Engem is ezzel a kifogással hívott át. – morfondírozott a férfi. - Akkor, ha már ugyan oda tartunk, akkor mehetnénk együtt is. – mosolyodott el szívdöglesztően.
-         Rendben, nem bánom. – mosolygott a lány.
***
-         Na, akkor szabad megtudnunk, hogy mégis, mi a francért hívtad össze a bandát? – kérdezte egy kopasz férfi.
-         Nyugodj már le golyó fej! – sózott rá a fejére egy fekete hajú lány.
-         Au! Keyko! Mi a francért van benned ennyi erő? – panaszkodott fejét fogva az áldozat.
-         Azért, hogy az ilyen hülyéket, mint te helyre tudjam rakni. – válaszolt nyugodtan a lány.
-         Nos, azért hívtalak össze titeket, mert holnap halloween. – kezdte a beszámolóját egy répa hajszínű fiú.
-         Igen ezt mi is tudjuk. Ha csak ezért hívtál ide minket, akkor… - kezdet el fenyegetőzni a golyó fejű, de félbe szakították.
-         Ha megkérhetnélek Keyko. – szólalt meg újra a narancs hajú fiú. A kérdezett bólintott és aztán már cselekedet is. Az, az egy hatalmasat vágott a fenyegető fejére, mire az megcsókolta a padlót. Mindenkiből kitört a nevetés. Mikor lehiggadtak a kedélyek a fiú újra bele fogott a mondanivalójába.
-         Nem, Ikkaku nem ezért. Pontosabban nem csak ezért.
-         Hogy érted? – kérdezte egy vörös hajú tetkós srác.
-         Kéne egy buli.  – töprenget hangosan Keyko. Szinte mindenki egy emberként kapta oda a fejét.
-         Pontosan. – bólogatott a narancs hajú. – Épp ezért hívtalak ide titeket. Várom az ötleteket.
-         Ez most komoly Ichigo? – szólalt meg egy alacsony rövid, fekete hajú lány.
-         Most mi van? – csattant fel az említett.
-         Végül is mit vártunk Kurosakitól. – sóhajtott fel egy fekete hajú szemüveges fiú.
-         Most mi a franc bajotok van?
-         AZ TE MARHA, HOGY CSAK ENNYIT TUDTÁL KITALÁLNI? – csattant fel a kisebbik fekete hajú.
-         Most miért? – méltatlankodott az ötlet gazda.
-         Az, hogy ha már eddig eljutottal, akkor illő lett volna tovább gondolni. – mondta nyugodt hangon a vörös szemű.
-         Öhm, ez igaz. – jött zavarba Eperke. Erre a kijelentésre szinte mindenki a földön kereste az állát kivéve egy embert. Aki most olyan képet vágott, hogy „Ez most tényleg ennyire sötét?” és tenyerébe temette az arcát szólalt meg.
-         Téged se az eszedért fognak elrabolni. – sóhajtatta a lány.
-         Kösz. – morgott az említett.
-         Nagyon szívesen én csak az igazat mondom. – mosolygott rá, mire az elkezdett morogni.
-         Ne is törődj vele. – lépett hozzá Hisagi és mellé ülve átkarolta a lányt.
-         Egész szép pár vagytok. – jegyezte meg egy nagy keblekkel megáldott narancs hajú nő.
-         Kösz. – biccentettek az említettek.
-         Hogy ezek mennyire össze illenek. – sóhajtott a nő.
-         Most nem a szerelmi életünk a téma, hanem a holnapi nap. – morgott Keyko.
-         Miért van ötleted? – kérdezte a mellette ülő Ikkaku.
-         Van. Lehetne egy jelmezes buli.
-         A kajáról majd én gondoskodok. – jelentette be Orihime mire minden jelen lévő feje elkezdett zöldülni.
-         Öööö… Oké, de Ichigo segít. – mentette a helyzetet a vörös szemű.  – Részvétem Ichi. Hogy bírod ki? Mármint a főztjeit?
-         Hozzá szoktam már. – mosolygott hamiskásan Ichigo.
-         Akkor a többieknek majd mi intézzük Himével, és Rukiával.  – Szólalt meg Rangiku.
-         Rendben. Akkor már csak valami zene kell. – nézett mindenki az ágyon ülő fekete hajú párosra, amit ők is észrevettek.
-         Mi van? Mi?
-         Igen, Hisagi úgy is ért a gitárhoz te meg tudsz énekelni. – állapította meg kedvenc eprünk.
-         Eh. kellemetlen. – morogta a lány.
-         Az. – értett egyet a másik érintett. – De akkor Renji dobol, Ishida meg szintetizátornál lesz. Ne, hogy már ki maradjanak a jóból.  –vigyorgott gúnyosan a fiú.
-         Oké.
***
Elérkezett a várva várt nap.
Egy hatalmas épületből hangos zene szólt. Néhány jelmezes alak éppen most sétált be az aktón.
-         Mindenki itt van? – kérdezte Ichigo a mellette álló Orihimét.
-         Igen. – felelte a lány. A fiú bólintott és felment a színpadra.
-         Üdvözlök mindenkit! Nem húzom, tovább az időt kezdődjék hát a bál. – mindenki éljenzésben tört ki a rövid beszédre. A zenekar elfoglalta a helyét és már csak az énekesre vártak. De nem kellet sokáig várniuk. Keyko hamarosan megjelent. Egy gyönyörű sötét fekete estélyit viselt. Szinte megbabonázó látványt nyújtott.
-         Na, kezdhetjük? – kérdezte Hisagi mosolyogva.
-          Igen. – bólintott és elindult a zene.
 
Senki sem tudja, ki vagyok valójában. 
Még soha nem éreztem magam ilyen üresnek...
És ha valaha szükségem lesz valakire, 
Ki fog majd vigasztalni és segíteni, 
hogy erős maradjak?

Mindannyian a végzet csónakjában evezünk.
A hullámok csak jönnek, 
és nem tudunk menekülni előlük. 
De ha valaha is eltévedünk az úton,
A hullámok majd átvezetnek egy másik napra...

A távolban sóhajtottam, 
mintha áttetszővé váltam volna.
Úgy éreztem sötétbe kerültem,
Pedig csak be volt kötözve a szemem.

Mondok egy imát, és várom a holnapot...
Amíg el nem érünk a ragyogó tenger végére.

Senki sem tudja, ki vagyok valójában; 
Talán egyáltalán nem is érdekel senkit.
De ha valaha szükségem lesz valakire, 
Tudom, hogy követni fogsz és segítesz, 
hogy erős maradjak…

A szám végére mindenki nagy tapsban és éljenzésben tört ki. Az este további részében szintén oldott volt a hangulat. Másnapra mindenki haza vergődött valahogy, ki-ki a maga módján.
-         Na, hogy érezte magát az én elbűvölő pacsirta hercegnőm? – kérdezte Hisagi a mellette sétáló lányt.

-         Egész, jól. Ahhoz képest, hogy ez az egész csak egy rögtönzött ötlet volt. – mosolygott a lány. Legbelül mindketten egyet értettek azzal, hogy ez a buli nagyon jó volt, és, hogy jövőre is meg fogják ismételni.

Vissza