Felelés tőriből egy héten át, avagy hogyan húzzuk az időt?
Hétfő
Ismét egy unalmas nap és egy unalmas óra következik, amit nálunk csak törinek hívnak.
- Ancsi most milyen óra jön? – fordultam barátnőm felé.
- Töri. – válaszolt nekem.
- De nincs kedvem Dobákhoz. – mondtam fáradtan. Dobák a töri tanárunk és egyben az osztályfőnökünk volt. Nem volt rossz tanár, annyira. Csak szimplán elaludt az ember az óráin. Főleg amikor elkezd hintázni. Hirtelen megszólalt a csöngő és mi bementünk a terembe. Amikor megérkezett a tanár mindenki felállt vigyázba és kiment a hetes jelölt jelenteni. Ugyan is nálunk nem teljesen szokványosan működik ez a hetes dolog. Nálunk úgy működik, hogy egész héten vagy esetenként egész hónapban kimegy valaki és jelent az óra elején akár ő következik a névsorban akár nem. Megjegyzem eddig mindig megúsztam a dolgot.
- Rendben akkor ma folytatjuk azt a nagyon fontos anyagot, amit múlt órán elkezdtünk, de persze hagyunk időt Kogler úrhölgy szóbeli feleléséhez is. – nézett rám a tanár. Én magamban szidtam, hogy csak nem felejtette el. Eddig mindig megúsztam a feleléseket tőriből már általánostól kezdve. Úgy látszik véget ért a szerencse sorozatom.
- Ancsi majd segíts már! – súgtam oda a mellettem ülő szőke padtársamnak.
- Megpróbálok. – súgta vissza. Egész órán a vázlatot olvastam. A Törvényes forradalom. Brr. Hogy én mennyire utálom a tőrit! Néha amikor az órai vázlatot kellet írni akkor felfüggesztettem az olvasást, aztán amikor magyarázott valamit a tanár folytattam az olvasást. Aztán elérkezet a pillanat, amitől úgy rettegtem. A gyomrom görcsben volt, és ideges voltam. Egész nap a vázlatot olvastam, de semmi sem ragadt meg bennem.
- Hány perc van hátra? – kérdeztem Anitától.
- 10 perc. – válaszolt.
- Most akkor haljuk Kogler úrhölgy feleletét a Törvényes forradalomról. – szólalt meg a tanár.
- Tanár úr nem lehetne elhalasztani következő órára? Már úgy sincs sok időnk hátra? – próbálkoztam a lehetetlennel. Ezt ne próbáljátok ki sose, ugyan is ez hatástalan. Plusz, ha vannak olyan görény és kárörvendő osztálytársaitok, mint nekem akkor ez a technika alapból befuccsolt.
- Még mit nem még van tíz perc az bőven elég! – szólat meg Kajdacsi. Legszívesebben már rég megfojtottam volna a srácot. Egyedül az tartott vissza, hogy csak én szívnák miatta. És sajna a tanár is egyet értet vele.
- Nos, akkor elmondom, hogy miről kéne beszélnie. – válaszolt a tanár és felsorolta, amiket el KÉNE mondanom. – Legalább kezdjen neki. – mondta a tanár és nagy nehezen elkezdtem. Néha kiegészített ezzel tovább húzva az időt, amit személy szerint nem bántam. – Antal és Balogh urak ne feküdjenek a padon! Kogler úrhölgyet pedig megrovásban részesítjük, amiért ilyen untató a felelete. – viccesesedet egyetlen ofőm. „Hehehe. Hogy szakadna rád a plafon!” – gondoltam aztán folytattam és végül eljutottam addig, hogy 1848. Március 15-én kitört a forradalom. Ekkorra gondolom Fortuna megszánt ugyan is megszólalt a kicsöngő én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam.
- Akkor holnap folytatjuk. – mondta a tanár és kiment a teremből.
Kedd
Nos, Kedd van, és jelenleg túl vagyok az első három órán. Még maradt öt óra, amit ki kell bírnom. Jelenleg éppen a második emelet folyóján ülök és az angol könyvet bújom, mert a drága angol tanárom eltalálta, hogy ma írunk témazárót. Mindezt úgy, hogy azt már nem közölte velünk, hogy miből írunk. Jó az addig oké, hogy a hatos Unit-ból de, hogy azon belül miből azt már luxus lenne elárulni. Ezért utálom az angolt. Nem elég, hogy ezen idegeskedek, még szarul is vagyok. Remek mit tartogat még nekem a mai nap? Ja, persze egy lecseszést a tesi tanártól, hogy már megint lógok. Miért nem tudja felfogni, hogy nem szándékosan hagytam otthon a tesi cuccom? Olyan hülye, mint a felesége. Tökéletesen össze illenek. Tavaly és tavaly előtt a felesége volt az osztályfőnökünk. Nem szívleltük egymást. Állandóan töriztünk még osztályfőnöki órán is. Plusz, ha a töri órából elment pár perc az nyolcadik órában pótoltatta be velünk, pedig osztályfőnöki ügyek miatt ment el az a nyomorult pár perc. Kilencedikben fél év után jött rá, hogy rossz a kapcsolata az osztállyal. Tízedikben félév előtt terhes lett és úgy ment el, hogy azt se mondta, nekünk, hogy b*ssz*tok meg vagy valami. Az egyik szülő ezen annyira feldühödött, hogy a babás könyvet, amit neki vett elajándékozta másnak. Aztán félévkor megkaptuk a fizika és egyben matek tanárunkat, aki akkorra már szintén terhes volt, de arra az évre elvállalt minket. Igaz, vele meg osztályfőnökin fizikáztunk vagy matekoztunk, de sokkal jobb osztályfőnök volt. Aztán most 11. évelején a megnyitón meg izgulhattunk, hogy milyen évünk lesz, ugyan is úgy volt, hogy az új osztályfőnökünk a tesi tanárunk lesz. Hiába könyörögtünk volna más osztályfőnökért. Aztán úgy látszik Fortuna megszánt minket, ugyan is kiderült, hogy nem ő lesz az osztályfőnökünk, hanem a töri tanárunk. Na, de most már elég az elmúlt pár év kivesézéséből, kanyarodjunk, vissza a jelenbe ahol már nagyban írom az angol Unit dolgozatott. Egész hamar végeztem. Beadtam, utána összepakoltam és ráfeküdtem a padra úgy szenvedtem a rosszulléttől. Aztán amikor kicsöngettek levonultunk az öltözőkbe a tesi teremhez. Itt már azt mondtam, hogy kész eddig bírtam. Összeszedtem a cuccom elbúcsúztam a lányoktól és elmentem a tanárihoz. Ott elkéreckedtem az osztályfőnöktől és haza mentem. Másnap már semmi bajom se volt, így mentem gyakorlatra.
Szerda
Egész jól éreztem magam gyakorlaton. Gyakszin egy klassz kis toppot kezdtünk el varrni aztán meggyőztük a tanárt, hogy a szakrajz dogát tegye át jövő hétre. Így még hamarabb is végeztem. Begyalogoltam a busz végállomásra, de ezúttal a rövidebb úton a sínek mentén. Kivételesen egyedül mentem, de nem tévedtem el a kisutcákon, szóval büszke voltam magamra. 13 perc alatt bent voltam a végen így marad még egy 40 percem a busz indulásáig - hacsak nem késik-, ezért beültem a váróba, felcsatlakoztam a wifire a tablettel és elnetezgettem.
Csütörtök
Ismét új nap virradt a szenvedésre. Tegnap felmentem E-naplóra és megnéztem a jegyeim. Töriből be volt írva egy kettes szóbeli felelet, szóval nyugodt lelki állapottal ültem be a töri órára. Egész addig nyugodt voltam, amíg a tanár be nem jelentette, hogy holnap folytatom a felelést. Sőt nem csak én fogok felelni, hanem az egyik osztálytársamra is sor kerül. Remek. Hogyan lehet elrontani az ember napját? Hát így.
Péntek
Reggel, amikor bementem a suliba még nem izgultam. Csak akkor kezdtem el, amikor vége volt a második órámnak, ugyan is a harmadik órám töri volt. Idegesen olvasgattam a könyvet újra és újra.
- Tanultál Adri? – kérdezte Zsuzsi becenevén Zsú vagy Szuzi.
- Nem. – feleltem tömören. – Sőt még most se megy, pedig már mióta olvasom.
- Mennyit tudsz? – kérdezte Barbi.
- Az első mondatot. – feleltem.
- Nem baj, azért feleljél! – mondta Zsú. Köszi, én is szeretlek. Becsengettek. Mindenki beállt kettesével a fal mellé és vártuk a tanárt. Amikor megjött bementünk és elkezdtük az órát. A tanárral még megbeszéltük, hogy melyik terembe fogjuk megtartani azt a két pót, töri órát, ami kedden elmaradt, meg azt, hogy mit csináljunk rajta. Aztán eljött az én időm. Neki álltam, hát kinyögni valami épkézláb mondatott, hogy azért lássa már, hogy próbálkozok. Egész szépen alakítottam. Ahhoz képest, hogy tiszta ideg voltam. Aztán a további szenvedésem alól ismét a csengőmentett meg. Ezután angol következet. A tanár valami feladat lapot adott nekünk, amit közösen oldogattunk, de én inkább Anita füzetébe rajzolgattam, de mentségemre szóljon, hogy még így tudtam, hogy hol járunk. Amikor kicsöngettek megkönnyebbülten hagytam el az M épület romos és agyon firkált falait. Ezután visszamentünk a főépületbe és leültünk az aulába. Nem sokan maradtak itt a pótló órákra, pedig ez még csak a hatodik óra. Jó mondjuk a fiúknak, eredetileg már nem lenne órájuk, de azért ez túlzás.
- Hé, Adri! – szólított meg Zsú. – Tetszik az a csávó? – kérdezte. WTF? Megint rájött a kerítőnői hajlam?
- Melyik? – kérdeztem.
- A túloldalt a zöld pulcsis. – írta le a srácot.
- Nem. – fintorogtam.
- És a mellette lévő? – folytatta.
- Nem. Sokkal, helyesebb sráccal szoktam beszélni. – szóltam el magam. Hoppá!
- Tényleg? És hogy hívják? – kérdezte rögtön.
- Csillag Zsolt. – szólt közbe Barbi.
- Dehogy is! Hagyjál már azzal a nyomorékkal! – mondtam neki.
- Akkor, hogy hívják? – kérdezte Zsuzsi.
- Nem mondom meg. – válaszoltam. E fontos beszélgetés fonalát a becsöngő vágta el. Legalább is én azt hittem, mert elfelejtettem, hogy mennyire lázba tudnak jönni ilyen témában. Végül aztán elmondtam nekik pár információt, csak, hogy békén hagyjanak. – Nem ide jár. – ez volt az egyik infó. A másik a nevének egyik része, ami alapján az én drága osztálytársam, rákereset a Facebook-os ismerőseim közt. Persze addigra, már rég bent ültünk a rendhagyó osztályfőnöki órán – ami abból állt, hogy a maradék fiú és az osztályfőnök kibeszélték a fiúk szakmai tanárjait, mi meg elfoglaltuk magunkat a terem hátuljában, vagy is vagy mobilaztunk, vagy olvastunk, esetleg beszélgettünk – így könnyű volt. Persze erre rögtön meg kellet néznie mindenkinek és már rögtön összeboronálnia vele. Komolyan csak én vagyok egyedül normális? Egyedül az vigasztalt, hogy a kevés létszámot tekintve a tanár úgy döntött, hogy a következő órát nem tartjuk meg.
Ez lenne az én történetem, hogy hogyan húzzuk a felelést töri órán egy hétig. Mondjuk, ehhez kell némi szerencse is, de a lényeg, hogy nekem sikerült – és itt elkezd ujjongani magában -!
Vége
Remélem, tetszet nektek ez a rövidke történet. Kritikákat kérek, vagy ide, vagy a csoportba! Nekem mind1, hogy hova csak írjatok véleményt.