Fekete kanári
Fekete Kanári
Az esti égbolt gyönyörű volt, ugyan is a csillagokat tisztán lehetett látni a Phantomhive birtokról. Az udvarra fény szűrődött ki a hatalmas ablakokon keresztül, s hallani lehetett a zenét és a vendégek beszélgetésének morajlását. Az ifjú gróf ezúttal is kitett magáért és fergeteges estét nyújtott a vendégeinek. Természetesen ez nem jöhetett volna össze démoni komornyikja nélkül azonban ezt csak pár ember tudta. A fentebb nevezett szolga épp az egyik nemes vendéget szolgálta ki, amikor megpillantott egy fiatal hölgyet a teraszon. Phantomhive szolgálóként, nem hagyhatta, hogy akár egyetlen vendég is unatkozzon. Elvégre nem nevezhetné magát a Phantomhive ház szolgálójának, ha még ennyire se képes. Elvett az egyik asztalról egy pohár pezsgőt és ráhelyezte a tálcára, majd a hölgy felé vette az irányt.
- Parancsol pezsgőt? Dél- kelet moldovai Purcaiból való remek bor. – mosolygott a meglepetten pislogó hölgyre.
- Köszönöm, de már van italom. – mosolyodott el végül és megemelte a poharát.
- Miért nem élvezi ön is a vendégek táraságát? Ne tán rosszul érzi magát? – kérdezte a komornyik kedvesen.
- Nincs semmi bajom, köszönöm az aggodalmát. Csupán a csillagokban gyönyörködök. Az elmúlt estéken nem nagyon lehetett látni, de most végre tökéletesen látni őket. Vétek lenne kihagyni egy ilyen alkalmat. – mosolygott a komornyikra, majd visszanézett a csillagos égre.
- Valóban, meg kell hagyni ma különösen gyönyörűek, akár csak maga. – csókolt kezet a meglepetten néző lánynak. - Kérem, tiszteljen meg minket is társaságával, ne csak a csillagokat. – bókolt tovább. Igazából komolyan gondolta, amit mondott, ami ritkaságnak számított. De a lány valóban gyönyörű volt. Még az ő figyelmét is felkeltette.
- Ilyen bók után, félő, ha visszautasítanám, akkor se tántorodna el. Jól gondolom? – fordult felé mosolyogva.
- Igen, hölgyem. Akkor mehetünk? – kérdezte és megfogta a lány kezét és elkezdte vezetni vissza a terembe. Azonban amikor beléptek Gray gróf jött velük szembe.
- Na, végre meg vagy. Nem, megmondtam, hogy ne kószálj el? – szidta meg a lányt.
- Elnézést gróf úr, de tudtommal az ön feladata, hogy szemmel tartson. Én egész végig kint voltam a teraszon, ha akart volna könnyen megtalálhatott volna, csak egy kicsit használnia kellene az agyát. De úgy látszik, nem végzi valami hatékonyan a munkáját. – nézett gúnyosan a grófra, az időközben elővett legyezője mögül. A komornyik elmosolyodott. Tetszett neki, hogy a gróf nem tud mit lépni a lány sértésére.
- Gyere ideje bemutatkoznod, a grófnak is. – morgott végül a fehér hajú és előre ment. A lány elégedett mosollyal követte, mellette a komornyik lépdelt.
- Csak a szája, nagy. – jelentette ki a lány.
- Úgy látom, ismerik egymást. – mondta halkan a lánynak.
- Igen. – mosolyodott el gonoszan. – Elég régóta ismerjük már egymást.
- Gondolom nem épp a legjobb a kapcsolatuk.
- Bingó. Gray gróf egy agyatlan barom, aki előbb cselekszik, aztán gondolkodik. – mondta a lány. A komornyik azonban nem tudott válaszolni, mert ekkor oda értek egy fontos személyhez. Ez a személy az este házigazdája, Ciel Phantomhive volt.
- Üdvözlöm gróf úr. – köszöntötte Gray a fiút. – Had mutassam be önnek Miss Melody Faye –t. Miss Faye ő itt Ciel Phantomhive gróf.
- Örvendek a találkozásnak gróf úr. – üdvözölte a fiút a lány.
- Úgy szintén hölgyem. – csókolt kezet a lánynak.
- Hé, gróf úr! Nem is tudtam, hogy egy ilyen híres és bájos vendége is van. – csatlakozott a társasághoz egy különös öltözködésű férfi oldalán, egy szintén különös öltözködésű nővel. – Üdvözlöm hölgyem, Lau vagyok a gróf egyik barátja. – csókolt kezet a lánynak. – Ő pedig itt a kishúgom Ran- Mao. – karolta át a nőt.
- Örülök, hogy megismerhetem. – mosolygott a lány.
- Mondja, csak kisasszony megtisztelne minket azzal, hogy megmutatja nekünk híres csodaszép hangját? – kérdezte a férfi.
- Nem azért van itt… - kezdet bele Gray gróf, de a fiatal hölgy félbe szakította.
- Rendben miért is ne. – mosolygott a lány.
- Csodás! – örvendezet Lau, majd a lánnyal együtt a zenekarhoz fáradtak. A lány fellépet a színpadra, majd beszélt valamit a zenekarral, akik neki fogtak játszani. A hirtelen zeneváltozásra sokan felfigyeltek és érdeklődve figyelték a lányt. Először csak a zongoraszó hallatszott, majd a lány mély levegőt vett és énekelni kezdett.
Ez állandóan visszatér, hozzám
Emlékszem erre a fájdalomra
Ez terjed, a szemeimen keresztül
Minden unalmas
Mindenki mosolyog, mosolyognak,
Ez messze-messze tol engem, távolra
Nem tudom megérteni
Minden kék
Végig, tudsz hallgatni engem ott?
Tartani fogsz engem, MOST
Most tart engem
a fagyott szívem
Bámulok a távolságtól és
Érzek mindent, átutazik, rajtam
Nem tudok egyedül lenni most,
Tartani fogsz engem most
Most tart engem
A fagyott szívem
Belemerülök, egy mély téli álomba
Nem tud úgy tűnni, hogy egyedül találom, meg a kivezető utamat
Fel tudsz ébreszteni engem...
Tudom, hogy mikor engedtem be azt,
Ami ettől a pillanattól szeretetet rejt el
Úgyhogy közel őrzöm azt,
Nézem azokat a lépéseket, amiket ez csinál,
De ez kap engem, de ez kap, engem
Azt kívánom, hogy tudjam érteni, ahogyan én.
El tudta érni, hogy eltűnjön, elérte, hogy eltűnjön...
Bárki kint, ott hall most engem?
Tartani fogsz engem, MOST,
Most tart engem
a fagyott szívem
Megcsókolod az ajkaimat és talán a világodba tudsz vinni engem most
Nem, tudok, egyedül lenni most
Tartani fogsz engem, MOST,
Most tart engem
a fagyott szívem
Érd el, hogy az egész elmenjen,
Valaha érezni fogom magamat megint?
Reménykedem...
A közönség legtöbb tagja tátott szájjal hallgatta a lányt. Volt, aki már halott róla, és volt, aki még nem. Akik halottak róla, azok között akadtak olyanok, akik nem hitték, hogy létezik. Azonban most, már biztosak voltak benne, hogy tényleg létezik és tényleg elragadó a hangja.
- Nem is tudta gróf úr? Miss Faye, nagyon híres. A legtöbben csak úgy emlegetik, mint a híres Fekete Kanári. – mondta Lau.
- Illik hozzá ez a név. – mondta a fiatal gróf. – Kellemes hangja van. Szinte magával ragadja az embert.
- Valóban szép. Akár csak egy madár éneke. – szólalt meg Sebastian.
Akkor még egyikük se tudta, hogy a rejtélyes hölgy később fontos szerepet fog játszani.
- Hihihi. Úgy látszik valami történni fog! – nézett fel az égre egy különös férfi. Hosszú szürke haja volt fekete és szürke színű ruhát viselt. – Ideje lenne lassan visszamennem. – mondta, majd visszament az épületbe, amelyen az Undertaker felirat volt.
Azon az éjszakán valami különös történt, ami összefonta pár ember sorsát. Hogy mit hoz ezután a jövő azt senki sem tudta.
- Ez elég gonosz volt öntől Gray gróf. – mondta Melody a kocsiban. – Eltitkolni, a rangomat, hogy azt higgyek, csak egy egyszerű nemes vagyok. Mire készül a királynő? – kérdezte. Immár mindketten a kocsiban ültek és a lány legyezővel az arca előtt nézett rejtélyesen az előtte ülő férfire.
- Nem tudom. Meg nem mintha közöd lenne hozzá. – nézett szúrósan a lányra. – Őfelsége néha kiszámíthatatlan lesz.
- Már, hogyne volna hozzá közöm? – kérdezte. Hangjában nem volt felháborodás sokkal inkább olyan volt, mint ha jól szórakozna. – Elvégre én vagyok a Fekete Kanári őfelsége a királynő madara, aki a háttérben mozog, és ha kell, cselekszik. – mosolygott. Legyezőjét össze csukta így a férfi láthatta az a tekintetett, amitől a hideg is kirázta, pedig sok mindent látott már a királynő személyi testőreként. – Érdekes játszmának ígérkezik. – kuncogott sötéten.
Aznap este London utcáin egy rejtélyes gyilkossági sorozat vette kezdetét, amely egy olyan játszmához vezet, amiben az ebnek és a madárnak össze kell fogniuk. De vajon meg tudják nyerni a játszmát? Elég lesz egy démoni komornyik vagy a madár éneke segíti őket a győzelemhez?