Reggel kivételesen magamtól keltem fel. Amikor felültem láttam, hogy az én drága cicukám még alszik, így csendben elvégeztem a reggeli teendőket aztán lementem kajálni. Mivel most időben keltem fel, ezért időben beértem a suliba. Az első órám töri volt. Valahol az óra közepén aludhattam be és a csöndőre ébredtem fel. Álmos fejjel néztem körül, hogy mi van. Amikor felfogtam azt, hogy már vége van az órának, nagyot nyújtóztam.
Basszus, de jól esett! – mondtam halkan. A nagy nyújtózásom közepette eltaláltam valakit. Hátra hajtottam a fejem és egy zöld szempárral találkozott a tekintetem. – oh, bocsi Kentin! – nyögtem ki nagy nehezen. Még mindig zavarba jövök tőle.
Nincs semmi! – mosolygott rám, aztán –isten tudja honnan – elvett egy csomag kekszet és felém nyújtotta. – kérsz?
De rég ettem már. – kuncogtam és vettem egy kekszet. – Hm, ez valami isteni még mindig! – áradoztam, mire Kentin felnevetett. Hirtelen megszólalt a mobilom. Nagy nehezen előhalásztam, aztán felvettem. – Haló? – szóltam bele miközben lenyeltem a kekszet.
Mond azt, hogy nem kekszet eszel. – sóhajtott bele a telefonba drága bátyám.
Neked is, szia. És mi bajod a csokis keksszel? Tudod jól, hogy az ét csoki mellet ez a másik kedvenc édességem. – mondtam nyávogó hangon. – De az olyan albínók, mint amilyen te vagy ezt nem értheti. – sóhajtottam színpadiasan.
Kit neveztél te albínónak? – üvöltött a telefonba a bátyám. – Egyszer szánom rá magam, hogy felhívjalak és ez a hála?
Egyszer az életben jössz ide a suliba és máris leégetsz. – válaszoltam neki. Közben Haru is megjelent és jót mulattak azon, ahogy a bátyámmal vitázok, főleg azért mert kihangosítottam.
Te kihangosítottál? – kérdezte idegesen drága fivérem.
Gratulálok Sherlock! – mondtam vidáman. – Na, akkor még ma kinyögöd, hogy mit is szeretnél és mehetnék végre órára? Tudod, a rajztanár eléggé kiakadna, ha nem mennék be órára. – sóhajtottam.
Jó, jó. Csak azért hívtalak, hogy mivel a hétvégén lesz a szülinapod és én holnap indulok vissza, arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova, valami ajándékot szerezni neked. – mondta ki végül.
Rendben. Háromra végzek.
Akkor háromra ott vagyok érted. – mondta és letette a telefont.
Hirtelen megszólalt a becsöngő.
Milyen óránk is lesz? – kérdeztem Harutól.
Tesi. – vigyorgott mire lefejeltem a padot.
Mond, hogy Dajanék nem lesznek ott! – néztem könyörgőn barátnőmre.
Nem tudhatom. – válaszolt.
Nem akarok menni~ ! – nyüszítettem.
Annyira nem lehet szörnyű! – próbált vigasztalni Kentin. – Hiszen ez csak tesi óra.
Nekem nem a tesi órával van bajom! Hanem azokkal, akiket a napokban ismertem meg az ő jóvoltából! – mutattam Harura és megindultam. Nem hiányzott nekem, hogy a tanár plusz köröket futasson velem a késésért. Nemsokára beértünk a tornaterembe ahol átöltöztünk Haruval és kimentünk a többiekhez. Rajtam egy fehér póló volt és hozzá egy kék shortot vettem fel.
Haru, Hannah! – hallottam egy ismerős hangot.
Ó édes Istenem miért büntettetsz? – emeltem a plafonra a tekintetem.
Ó édes Hannah! Úgy örülök, hogy láthatlak! – Kuro ugrott volna felém, de én pofán rúgtam.
Ha a közelembe mersz jönni akárcsak egy percig is, kiheréllek! – mondtam neki fenyegetően.
Ugyan már Hannah ez azért kicsit túlzás! – jött oda hozzám Hisagi.
De, ha egyszer terrorizál! – mutattam a földön fekvőre.
Ugyan már nem olyan vészes! – mondta Dajan. – Túlzásba viszed.
A te lökött haverod, akkor távolítsd el a közelemből! – mondtam mérgesen.
Ugyan már. Nyugi. – próbált nyugtatni Byakuya is. Mielőtt őt is lehordhattam volna megjelent a tanár.
Na, gyerekek, mivel nekem dolgom van ezért szabad foglalkozás lesz, de a termet ne szedjétek szét! mondta és lelépet.
Legalább nem kell kosaraznom. – sóhajtottam.
Mi bajod a kosárral? – kérdezte Hisagi.
Semmi, csak az, hogy nem tudok játszani. – vontam vállat.
Ezen könnyen segíthetünk. Majd mi megtanítunk rá. – mondta Hisagi. Rosszat sejtek. Eleinte tiltakoztam, de aztán addig nyaggattak, hogy bele mentem. Amikor már az alapok mentek, egyik hülye kitalálta, hogy tanuljak meg zsákolni.
Normálisak vagytok? Én nem vagyok olyan langa létra, mint ti! Fel sem tudok ugorni a palánkig! – mutattam fel az említett tárgyra.
Ezt is könnyen megoldjuk. – mondta Kuroko és Josh-al a kezembe nyomták a labdát utána felhajítottak a palánkhoz. Ijedtemben, éppen elkaptam a palánkot, így nem zuhantam le, hanem ott lógtam.
Valaki segítsen, mert nem sokáig bírom! Csúszik a kezem! – eddig bírtam. Lecsúszott a kezem a palánkról én pedig sikítva zuhantam le egyenesen valaki karjába.
Szép kapás! – mondta Dajan. Felnéztem, hogy kinek köszönhetem az életem. A megmentőm nem volt más, mint Kentin.
Köszi! – mondtam neki.
Nincs mit. – válaszolt és letett a földre. De sajna annyira remegtek még a lábaim, hogy összecsuklottam volna, ha Kentin nem kap el megint. – Jól vagy?
Nem nagyon. – feleltem őszintén. – Az előbb azt hittem palacsinta leszek.
Most már vége van, nyugodj meg! – mosolygott rám mire elpirultam. Szép lassan letett, de a derekamnál fogott, hogy ha megint összeesnék, akkor el tudjon kapni.
Miután nagy nehezen lábra tudtam állni, inkább leültem a lelátóra és onnan figyeltem a többieket. Kentin csatlakozott hozzám, így nem voltam egyedül és kellemesen elbeszélgettünk óra végéig.
Elég volt mára az adrenalin. Sóhajtottam az öltözőben.
Nyugi a két hülyét már letoltam. – mondta Haru.
Rendben. – bólintottam és mentem órára.
Kentin
Reggel mire beértem Hannah már az osztályban volt. Úgy látszik most nem aludt el. Becsöngettek és leültem a helyemre. Egy ideig bírtam figyelni a töri tanárra utána azzal töltöttem el az időt, hogy az osztályt néztem. A tekintetem megakadt Hannán, aki a padon fekve aludt. Aranyos volt. Mostanában egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy körülötte járnak a gondolataim. Végül is nem csodálkozok. Ő volt az egyetlen, aki elfogadott akkor, amikor mások kiközösítettek. Bármi bajom volt ő meghallgatott. Még a szerelmi panaszaimat is végig hallgatta. Egyszer sem küldött el, mindig meghallgatott. És most már megváltoztam. Nem csak a külsőm, hanem az érzelmeim is. Már nem Lynn-ért dobog a szívem. Bármennyire is hihetetlen én bele szerettem ebbe a furcsa kékhajú lányba. Teljesen más, mint Lynn. Ő csendes és barátságos. És nem mellesleg gyönyörű. Pont a kék haja teszi őt olyan különlegesen gyönyörűvé, ami miatt olyan sokan elítélik. Egészen óra végéig bámultam Hannaht.
Balszerencsés, ha álmában bámulod Csipkerózsikát. – szólalt meg mellettem Haru. Zavartam néztem rá, de ő továbbra is a tollával babrált.
Ilyenkor meg kell csókolni. – szólt közbe Alexy is. Én csak zavartan kapkodtam a fejem. Hirtelen megszólalt a csengő, amire az én álomszuszékom is felkelt. Nagyokat nyújtózott. Épp mögötte mentem el, amikor véletlen megütött. Kíváncsian hajtotta hátra a fejét én meg meglepetten néztem rá, csak úgy, mint ő, amikor meglátta, hogy én vagyok az. Az idilli pillanatot ezúttal a telefonja zavarta meg. A bátyja hívta. Mókás volt hallani, ahogy egymást piszkálják. A félénél csatlakozott hozzánk Haru is ezért kihangosította. Végül kiderült, hogy csak azért hívta a bátyja, mert el akar menni vele vásárolni szülinapi ajándékot, mivel hétvégén ő már nem lesz itt. Az elmélkedést a csöngő zavarta meg. Ezután ismét érdekes dolgok történtek. Kiderült, hogy Hannah irtózik a tesitől, mert van ott valaki, akitől irtózik. Később aztán kiderült, hogy Dajan haverjaitól parázik, jobban mondva csak Josh-tól és Kurokotól. De meg is értem. Kuroko bepróbálkozott nála, aminek az lett az eredménye, hogy pofán rúgta. Szó szerint. Én csak meglepetten pislogtam, amikor úgy szerelte le a srácot, hogy pofán rúgta. Aztán bejött a tanár és kijelentette, hogy azt csinálunk, amit akarunk.
Legalább nem kell kosaraznom. – sóhajtott megkönnyebbülten.
Mi bajod a kosárlabdával?
Semmi, csak az, hogy nem tudok játszani. – vont vállat.
Ezen könnyen segíthetünk. Majd mi megtanítunk rá. – vigyorgott rá Hisagi és elkezdték megtanítani. Egész szépen megtanították. Aztán kiderült, hogy már csak zsákolni kell meg tanulnia és már meg tanulta az alapokat.
Normálisak vagytok? Én nem vagyok olyan langa létra, mint ti! Fel sem tudok ugorni a palánkig! – mutatott fel az említett tárgyra.
Ezt is könnyen megoldjuk. – mondta Kuroko és Josh-al a kezébe nyomták a labdát utána felhajították a palánkhoz. Szegény lány hirtelenjében azt sem tudta, hogy mit csináljon, aztán sikerült elkapnia a gyűrűt.
Valaki segítsen, mert nem sokáig bírom! Csúszik a kezem! – kiabált le aztán hirtelen lecsúszott a keze a gyűrűről és sikítva zuhanni kezdet. Épp időben sikerült elkapnom.
Szép kapás! – mondta Dajan.
Köszi! – szólalt meg.
Nincs mit! – „Örülök, hogy nem esett bajod.” tettem hozzá gondolatban. Próbáltam letenni a földre, de az adrenalin miatt még nem bírt megállni a lábán. –Jól vagy?
Nem nagyon. – válaszolt őszintén. – Az előbb azt hittem palacsinta leszek.
Most már vége van, nyugodj meg! – mosolyogtam rá mire elpirult. Szép lassan letettem, de a biztonság kedvéért a derekánál megfogtam, hogy ha megint összeesne, akkor el tudjam kapni. Ezután inkább a lelátóra ültünk le és ott beszélgettünk időnként néztük, ahogy Haru a fiúkat szívatta az akciójukért. Amikor kicsöngettek, elment átöltözni és én visszamentem órára. Aznap már nem nagyon figyeltem a többi órára. A legtöbbször vagy Hannaht figyeltem, vagy az érzéseimen gondolkoztam. A nap végére, úgy ahogy elrendeztem a kavargó érzéseimet. Döntöttem.
