Fejezet 8- Az SMS
Hannah
- Nem igaz, hogy nektek állandóan bajba kell keverednetek! – szidott minket Momoi amit én és Daiki fancsali pofával hallgattunk végig. Mindig ez volt, ha az igazgatóiban kötöttünk ki. Bár én igyekeztem elkerülni, de mivel sikerült megtartanom azt a jó amerikai szokásomat, hogy kések az első órákról igen gyakran kerültem ide. Spicli tanárok vannak ám itt, de csitt! Erről nem tőlem tudtok! – Figyeltek egyáltalán ti rám? – kérdezte hirtelen engem visszazökkentve ezzel a való világba.
- Momoi mi sosem figyelünk rád. Már igazán megszokhattad volna. – mondtam fapofával, miközben elkezdett zúgni a telóm. Sietősen kaptam elő és megállapítottam, hogy csak SMS- t kaptam. Gyorsan megnyitottam, az üzenetet, de csak két mondat szerepelt benne.
Találkozzunk délután a parkban, pontban egy órakor. Ne késs!
Fintorogva tettem el a telefont. Most valaki vagy szórakozik velem, vagy rajongóm akad, ami elég vicces lenne tekintve, hogy Daiki senkit sem enged a közelembe. Mind1. Bármi is vagy bárki is legyen, jól ismeri a késési szokásomat, szóval felkeltette a kíváncsiságom.
- Hé, Daiki! – néztem fogadott bátyámra.
- Mi az? – fordult felém.
- Nekem egy kis dolgom akadt délutánra, szóval nem kell megvárnotok nyugodtan, menjetek előre. – mondtam miközben megigazítottam a táskámat a vállamon.
- Milyen dolgod? – kérdezte az erőcsatár gyanakodva.
- Az titok! – kacsintottam, mosolyogva. Persze Momoi rögtön félre értette.
- Csak nem randid lesz? – kérdezte hatalmas lelkesedéssel.
- Olyasmi. – válaszoltam, tarkómat vakargatva.
- Még mit nem! Nem engedem meg, hogy holmi fiúcska a húgom közelébe menjen! – dörrent fel Daiki mire a körülöttünk állók mind szétrebbentek.
- Ugyan már Daiki. – sóhajtottam lemondóan. – Még is meddig akarod ezt folytatni? Így el kell kezdenem titokban randizgatni azzal a helyes sráccal a c osztályból. Vagy azzal a dögös fekete hajúval menjek az a-ból? Hm, nehéz döntés. – gondolkoztam el.
- Még mit nem megy a közeledbe egy féreg se! Elkísérlek délután! – jelentette ki, mire nagyot sóhajtottam. A kamikra (az Istenekre)* mi lesz ebből?
*Istenek: Japánban több istenhit van, magyarul több istenben hisznek. Mondhatjuk úgy is, hogy majdnem mindennek van, külön istene pl. tanulás istene, balszerencse, háború és még sokféle isten.
Hachi
- Hogy az Istenbe fér ennyi beléd? – kérdeztem Kagamitól. Épp az ebédlőben voltunk ahol a tigris két pofára tömte magába a kaját.
- Hm? – nézett rám. Én már végeztem a kajával, éppen a fejemet támasztva könyököltem az asztalon és néztem a vörös hajút. – Nem tudom, miről beszélsz ez nekem természetes! Egyébként is erőt kell gyűjtenem a délutáni edzésre.
- Persze, el is felejtettem, hogy már odakint is ennyit zabáltál. – sóhajtottam majd éppen álltam volna fel, amikor elkezdett zúgni a telóm. Nagy nehezen előhalásztam a táska aljáról és feloldottam a képernyő zárat. Nekem egy érintő képernyős Windows phone-m volt. Muszáj az ilyen telefon, mert néha erről végzem a munkám. Na, de mind1. Megnyitottam az SMS-t, ami ismeretlen feladótól jött és elolvastam. Csak egy mondat szerepelt benne.
Találkozzunk délután a parkban, pontban egy órakor.
Izgalmasan hangzik. De vajon ki lehet a feladó? Hm, jobb, ha kiderítem. Tudjátok az én telefonom nem átlagos. Kissé meg van bütykölve ezért több dologra képes, mint egy átlagos Windows phone. Például arra, hogy gyorsan ki tudom deríteni, hogy ki is a rejtélyes feladó. Amikor megtalálom, kissé meglepődök, de kívülről ez nem látszik. Csodálkozásomat egy elnyújtott ó-val adom a világ tudtára.
- Na, mi az? – kérdezi a Tigris. Ő már kiismert annyira, hogy tudja mikor milyen reakcióm mit jelent.
-
- A régi edzőm írt. Nagyon úgy néz, ki újra összegyűlünk. Vagy legalább is a csapat fele. –sóhajtottam, miközben elraktam a telefont.
- Az jó és mikor találkoztok? – kérdezte a vörös, miközben a szemetét a legközelebbi kukába dobta. Természetesen bement neki. Ch. Felvágós!
- Ma délután. – válaszoltam és felálltam az asztaltól.
- Hé, most hova mész? Várj már! – kiáltott utánam, de én nem foglalkoztam vele. Majd beér. Úgy is kb. kétszer hosszabbak a lábai, mint az enyémek. Pont emiatt nem látszik meg rajtam, hogy kosaraztam. – Elkísérlek. – jelentette ki mikor beért. Furcsán néztem fel rá. – Fura alakok járkálnak arra felé, kell valaki, aki vigyázz rád! – húzta ki magát. Hogy én, hogy utálom, amikor előjön a testvér komplexusa!
Ai
Éppen az ebédlő felé tartottam a mellettem ballagó Ryouuta –val. A szöszinek mániájává vált, hogy együtt ebédeljünk. De már kezdem megszokni a társaságát. Azelőtt csak a lányok és Dajanék társaságát fogadtam el magam körül, most meg már ott tartok, hogy az osztály körbe rajong. Mondjuk, már kezdenek leszokni róla, de azért még előfordul néha. Hirtelen elkezdett zúgni a mobilom ezért megálltam és elővettem. Éppen SMS-t kaptam egy ismeretlen feladótól. Nem volt valami tartalmas üzenet, csak egy mondat állt benne.
Találkozzunk délután a parkban, pontban egy órakor!
Elgondolkozva néztem a rejtélyes üzenetet. Lehet, hogy ők is kaptak ilyen SMS-t? Nem tudom, majd meglátjuk. Ha igen akkor ez csak egyet jelenthet. Újra összeállunk. Apropó, erről jut eszembe, hogy be kéne avatnom a szöszit is a dologba. Ahogy ismerem tuti el fog kísérni a találkozóra akkor pedig jobb lesz felkészíteni rá.
- Hé, Kise nem kell délután haza kísérned. Én később megyek haza, mert van egy kis dolgom még a parkban. – mondtam a szőkének, miközben elraktam a telefont.
- Ha nem, baj akkor elkísérlek úgy is nekem is dolgom van arra fele. – mosolygott rám.
- Hát, legyen, de akkor valamit el kell mondanom, csak keressünk egy nyugis helyet.
- A tető megfelel? – kérdezte.
- Tökéletes. – válaszoltam.
Kicsit később
- Ennyi lenne. – fejeztem be a mesélést. A szöszi végig hallgatott nem szakított félbe ez jelentősen megkönnyítette a dolgom.
- Szóval akkor te lennél a híres Fantom? – kérdezte, mire kissé lefagytam.
- Igen. Ezt a becenevet még kint a Sweet Amorisban kaptam. Mint tudod a bátyám is úgymond láthatatlanná tud válni. Mivel ikrek vagyunk így nekem is meg van ez a képességem, mint párszor tapasztaltad. Odaát pont ezért akasztották rám ezt a nevet.
- Hihetetlen! És miért most mondtad el? – kérdezte a szöszi.
- Azért mert ma kaptam egy SMS-t és erős gyanúm van, hogy a csapat japán fele összegyűlik délután és ahhoz nem árt tudnod ezeket ha, elkísérsz.
- És Kurokocchi tud róla? – tette fel a következő kérdést.
- Nem igazán. Lényegében ezt mind eltitkoltuk, amikor visszajöttünk, legfeljebb a szüleink tudják csak. Tetsu-niinek elmondtam, hogy odaát kosaraztam meg hogy mi történt, de azt, hogy híres voltam nem.
- De miért?
- Pont, azért amiért a többiek. Nem tudjuk lemosni azt a szégyent, amit az az elkényeztetett ficsúr ránk ragasztott. Te nem tudod milyen érzés, amikor nagy nehezen megnyered a mecset és hiába, mert utána minden tönkre ment az volt az utolsó meccs. – válaszoltam feszülten. Nem néztem a szöszire egész végig a kék eget figyeltem. Valahogy mindig megnyugtatott, ha a felhőket bámultam.
- Nehéz lehetet. – szólalt meg hosszas csend után a szöszi.
- Az volt. Mind megváltoztunk. Haru elkezdte elrejteni az érzéseit a világ elöl, Hannah egyre gyakrabban került bajba, Jess már nem figyelt oda annyira magár és még sorolhatnám. – sóhajtottam. Igen azok az idők súlyosak voltak. A legtöbben megfogadtuk, hogy ha legközelebb találkozunk, a szőkével nem ússza meg épp bőrre vagy arccal a találkozást.
Haru
Elgondolkodva néztem fel egy pillanatra. Olyan furcsa érzésem támadt, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is. Vállat vonva szenteltem a figyelmem újra az ölemben tartózkodó gitárnak. Szépen lassan elkezdtem pengetni. Mielőtt énekelni kezdtem volna, elkezdet rezegni a telefonom. Vajon ki lehet az ilyen későn? Ismeretlen feladó? Na, ez ám az érdekes SMS.
Találkozzunk délután a parkban, pontban egy órakor!
Csupán ennyi állt benne. Hm, nem hiszem, hogy egy rajongóm küldhette, viszont van egy tippem, hogy ki lehet ez a személy. Mosolyogva tettem le a telefont és kezdtem el előröl a dalt. Magabiztosan pengettem a húrokat és amikor eljött az idő tiszta hanggal énekeltem.
Égben lévő hold, világíts le rám!
Mutasd meg, hol az én utam, amit nekem szántak!
Akár sötét ösvényeken át.
Kérlek, mond el nekem! Más is így akarná?
Elég-e az a boldogság, amit csak egy napra kaphatok meg?
Régen fiatalon én is mást akartam.
Az álmaimat követtem.
De az már a távoli múlt.
A múló napokat számolom.
Az idő soha sem áll meg.
A jövőm egy nyitott könyv, a döntés csak rajtam áll.
Égben lévő hold, világíts le rám!
Mutasd meg, hol az én utam, amit nekem szántak!
Akár sötét ösvényeken át.
(Darker than black (2. évad) - Ryuusei no Gemini opening)
VÉGE