Fejezet 7. - Új szereplők jönnek, és új szereplők mennek, avagy megismerjük az ikreket
A tegnapi napom ismét felejthetetlenre sikerült. Pedig még nem is voltunk a házi buliba. Na, majd ma. Mivel péntek van ezért este Castiel elvisz minket egy házibuliba. Egész szép számban összegyűltünk végre. Az osztályból heten és két külsőssel együtt kilencen megyünk. Castielnek hála Ray húgai is becsatlakoznak hozzánk valamikor a délután folyamán. Szerencsére péntekenként csak hat óránk van és az első óránk mindig lyukas, szóval kilehet bírni. Már épp az utolsó órára csöngettek be, amikor az osztályfőnök két számomra nagyon ismerős lánnyal jött be a terembe.
- Osztály figyelem! Erre az egy órára kaptok két új osztálytársat. Ők egy felmérés miatt vannak itt, szóval mindenki viselkedjen! Hölgyeim mutatkozzanak be. – fordult a lányok felé.
- Kiru Amashi vagyok! – szólalt meg először a zöld szemű. Hosszúkás váll alattig érő haja volt és vidáman csillogó zöld szeme.
- Keyko Amashi. – válaszolt a másik is. Ő se minden napi látvány volt. Karmazsin vörös szemi eleinte ijesztően hat, de tökéletesen kiemeli azt a néhány vörös tincsét.
- Hé, Raymond! – szólt oda a feketeségnek Castiel, de persze csak halkan. – Nem is hasonlítanak rád a húgaid! Sokkal szebbek, mint te! – erre mind elnevettük magunkat, ugyan is úgy helyezkedtünk el, hogy minden barátom egymás körül van, így könnyebben megy a levelezés és a beszélgetés is.
- Nagyon vicces vagy Evans. És mondtam már, hogy ne szólíts a teljes nevemen, mert kasztrállak! – fenyegetőzött a fekete és elkezdték egymást villámló szemekkel méregetni.
- Haru! Ezek nyomban összeakaszkodnak, ha nem állítjuk meg őket! – súgtam oda a mellettem tanyázó feketének.
- Tiéd az idióta rokonom enyém Castiel. – mondta Haru.
- Rendben – bólintottam. – Ray kérlek, nyugodj meg! – mondtam a feketének.
- Castiel te meg fogd be a pofád, ugyan is Ray karatézik nyolc éves kora óta és a végén még kiüti az összes fogad, de akkor tőlem is kapsz! – fenyegette meg a vöröst Haru.
- Maguk ott hátul. Igen ott az a nyolcas banda leghátul! Ha nem fejezik be, akkor kiküldöm önöket az igazgatóiba! – fenyegetett minket a tanár.
- Jaj de jó nekem! – morogtam egyet.
- Hannah úrhölgy! Hogy mer vissza beszélni? Régen nem volt ilyen.
- Tanárnő, csodálkozik? Amióta ez a vörös hajú idióta mellém csapódott és aztán a többiek is csatlakoztak hozzá, egyre jobban süllyedek le az ő szintjükre. – mondtam könyökölve.
- Hé! – szólalt meg mellettem Haru.
- Kivétel ez alól Haru. – mondtam gyorsan.
- Azért. – erre a tanár nem tudott mit mondani csak hápogott, az osztály csak meglepetten nézett ránk, az ikrek pedig kuncogtak. Aztán nagy nehezen megjött a hangja a tanárnak.
- Azonnal az igazgatóiba! – mutatott az ajtóra.
- Ez is a ti hibátok! - morogtam, miközben feltápászkodtam a padból.
- Kellet neked beszólni. Az Castiel reszortja. – mondta unottan Armin, miközben a pad alatt játszott a telefonján, mivel a játék gépét már elvették tőle.
- Nem kérdeztelek. – morogtam neki.
- Ugyan már legalább már nem olyan nyuszi, mint amilyen volt! Ez már haladás. Hiába jó hatással vagyok az emberekre. – ölt hátra a széken a vörös és felrakta a lábát a padra.
- Még, hogy jó hatással, na, ne röhögtess! – szólalt meg Haru is.
- Evans! – rivallt rá a vörösre a tanár. Én addigra már az ajtóban állva élveztem a műsort.
- Vagyok. – mondta a vörös.
- Még is mit képzel, hol van maga? – kiabált paprika vörös arccal a banya.
- Figyeljétek, mert nem minden nap láthattok ingyen cirkuszt súgtam oda az ikreknek, akik elkezdtek kuncogni.
- Egy zárkában? - kérdezet vissza a vörös.
- Örülnél is neki, mi? Legalább nem döglődnél itt ezen a dögunalmas órán. – szólalt meg ismét Haru.
- Kuro úrhölgy maga és Evans úr elkísérhetik Ichirin úrhölgyet az igazgatóiba.
- Nekem aztán mindegy. Úgy is rég jártam már az igazgatónőnél. – vont vállat Haru.
- Szívás. – szólalt meg Armin.
- Az. – bólintott Alexy.
- Az nem kifejezés. – kommentált Raymond.
- Komolyan csak ti tudtok ilyen szerencsétlenek, lenni. – röhögött a bátyám.
- Én a helyedben nem röhögnék! – szóltam rá a már szinte hiénaként vihogó bátyámra.
- Azonnal az igazgatóiba mindegyikőjük! – üvöltött a tanár aztán felém fordult. – Maga meg mire vár tapsra?
- Az is megteszi. – vontam meg a vállam. Erre a tanár már majdnem felrobbant az idegtől. Szép lassan megérkeztek a többiek is. – Köszi, de nem kértem díszkíséretet! Egyedül is oda találtam volna. – vigyorogtam a társaim.
- Ne szállj el magadtól! – morgott a vörös. Nagy nehezen megindultunk az igazgatóiba, ahol kaptunk egy, ejnye bejnyét és ezalatt azt értem, hogy mind gazdagodtunk egy igazgatóival. Még Lisander is pedig ő aztán tényleg nem tehet semmiről. Amikor benyitottunk a terembe, a tanár vérben forgó szemekkel nézett rajtunk végig.
- Jól van már csak a cuccainkért jöttünk be! Nem kell rögtön nyársra tűzni szemmel! – méltatlankodtam aztán összepakoltam és már mentem is ki a többiekkel az udvarra. Ott mindenki nekiállt elfoglalni magát. Én rajzoltam Haru és Lisander felváltva énekeltek Castiel gitárjátékára, Armin a telefonját nyomta, Alexy a rajzos mappámat nézegette Ray a fának dőlve pihent, a bátyám pedig a falnak dobált egy gumilabdát, amit ki tudja honnan szerzet. Amint megszólalt a csengő társaságunk akadt.
- Nem mondom, ti aztán tényleg egy nem mindennapi társaság vagytok. – mondta Kiru mosolyogva.
- Igazi színes társaság. – nevetett Keyko.
- Köszönjük az elismerést! – biccentett Haru.
- Na, akkor fussunk végig a bemutatkozáson! – villanyzodott fel Kiru. – Az én nevem Kiru Amashi de szólítsatok csak Kirunak! – dobta le magát a padra. – A hasonmásomat Keykonak hívják, a lusta bátyánkat meg már ismeritek. – zavarta le a bemutatkozást.
- Hé! – méltatlankodott Ray.
- Üdv szerény kiscsapatunkban! – pacsizott le a zöldszeművel Haru. –Na, akkor bemutatom szerény társaságunkat! A vörös hajú rosszfiú kinézetű egyén, aki a bátyátokat piszkálja Castiel és nem mellesleg a barátom. A kékfejű fiú és a mellette kockuló feketeség Alexy és Armin, akik nem mellesleg ikrek. A csöndes szürke fejű fiú Lisander, aki nagyszerű költő lesz egyszer jelenleg csak nagyszerű énekes. A kékfejű lány itt mellettem – itt rám bökött, de én fel sem néztem, mert belemerültem a rajzolásba – Hannah a legjobb barátnőm és az egyik legjobb rajzos, akit ismerek.
- Ne bókolj attól nem lesz jobb. – morogtam miközben összeráncoltam a homlokom.
- MI van? Nem jön össze? – kukkantott a füzetembe Haru. – Ííííííí! Csak nem egy Bleach OC? – sikkantott a fülembe.
- Azért a dobhártyámat ne szakítsd át. – morogtam aztán folytattam.
- Na, hol is tartottam? Ja meg van. A nagydarab kék fejű Góliát, aki a fa másik oldalán fekszik Hannah bátyja öööö… hogy is hívnak? – fordult a bátyám felé, aki válaszul horkantott egyet. – Basszus ez bealudt! – folyt végig egy vízcsepp a fején.
- Miért nem kérdezed meg Hannahtól? – kérdezte Keyko.
- Azért mert ilyenkor majdnem teljesen kikapcsol. És utálja, ha félbe szakítják. Egyszer Castiel félbe szakította cserébe majdnem megfojtotta. Alig bírtam leszedni róla, pedig kendózok ő pedig még csak nem is sportol. – emlékezet vissza.
- Ejha. Egyébként Hannah és Alexy nem testvérek? Csak mert majdnem ugyan úgy néznek ki eltekintve attól, hogy Hannahnak sötétebb árnyalatú a haja. – ámuldozott Kiru.
- Semmi közöm ahhoz a bolondhoz. – morogtam.
- Ez csupán véletlen egybe esés. Semmi rokoni kapcsolat nincs köztük. – mondta Haru.
- Nem mondom színes egy társaságba kerültél cousin! – veregette hátba Keyko.
- Kissé bolond társaság, de mindegyik szeretnivaló! – vigyorgott százas mosollyal drága barátnőm. Ezt a mosolyt még Gai is megirigyelhetné a Naruto-ból.
- Ezzel a mosollyal úgy nézel ki, mint egy bolond. – mondta Kiru.
- Kösz én is szeretlek! – morogta Haru.
- Kész! – kiáltottam fel hirtelen.
- Muti, muti! – lett izgatott Haru.
- Jó, jó itt van! – mutattam meg neki.
- Ez, de klassz! – ámuldozott. – Megérte vele szenvedni. – vigyorgott rám.
- Muti! – kapta ki a kezéből a füzetem Kiru és Keyko is kíváncsian hajolt oda. Már megszoktam, hogy mindig van valaki, aki kérés nélkül veszi el a füzetem.
- Hé, Alexy! Ha kicsodáltad magad visszaadhatnád a rajzaim! – fordultam a kékség felé.
- Jó, tessék, itt van! Olyan kegyetlen vagy! – nyavalygott a kékség.
- Tudom. – mondtam és elraktam a rajzaim.
- Gyerekek ideje haza menni és készülődni, mert nem sokára kezdődik a buli! – mondta Castiel. Erre mindenki felpattant és elindult haza. Keresztanyu segítet megcsinálni a sminkem így csak a ruhát kellett kiválasztanom. Végül egy fekete passzos naci mellett döntöttem hozzá egy fekete félvállas pólót, amin egy rózsaszín felirat van. Ehhez a szereléshez végül egy olyasmi csizmát vettem fel, mint ami Rosa-nak van, csak az enyém rövidebb szárú és nem lila árnyalatú, hanem kék. A hajamat úgy tűztem fel, hogy elöl néhány tincset szabadon hagytam a többit egy hajcsattal fogtam fel. Körbefordultam a tükör előtt. Tetszett a látvány.
- Nem rossz! – szólalt meg a bátyám az ajtóban. Végig néztem rajta és megállapítottam, hogy ő se nézz ki rosszul. Tuti, hogy bomlanak majd a lányok utána. – Mehetünk? – kérdezte. És mint egy végszóként megszólalt a csengő. Mire lementünk keresztanyu már kinyitotta az ajtót. Elbúcsúztunk tőle, utána csatlakoztunk a barátainkhoz. Végig néztem mindenkin. Haru egy melltartó résznél lila, az összes többi részen fehér felsőt viselt, hozzá egy fekete cica nacival és egy Rosa fűzős csizmát. Ehhez az egészhez jött hozzá a bőrdzseki és mindjárt lazábban nézz ki. Az ikrek egyformán öltöztek fel, de úgy, hogy egymás ellentétei legyenek. Aki nem érti, annak leírom, hogyan is néztek ki. Keyko egy hosszú fehér csipkézett tunikát vett fel hozzá fekete cica nacival, aminek a tetejére egy farmer szoknyát vett fel és kék karkötővel, a haját pedig lazán befonta. Ehhez az egészhez egy fehér szárú csizmát húzott. Nem, csak, hogy elegánsan nézett ki, hanem még dögös is volt. Kiru pedig ugyan így nézett ki, csak neki a felsője fekete volt és egy bőrdzsekit vett fel rá. A cica nacira ő nem vett fel szoknyát és a csizmája teljesen fekete volt, de olyan volt, mint Keyko-é. Hosszú fekete haját leengedve hagyta. A fiúk is kietettek magukért, mert mind dögösen nézett ki.
Aznap este mind nagyon jól éreztük magunkat a buliban. Másnap az ikrek visszamentek és velük együtt Ray is ment. Kicsit hiányozni fog, mert ő is a családom tagja lett. Na mind1. A szombati napot lustálkodással töltöttem, a vasárnap délelőttöt pedig tanulással, a délutánt pedig szintén lustálkodással így kihevertem a pénteki bulit.
Vége
Kommenteket kérek a fejezet végénél lévő komment dobozba, vagy legalább a csoportba.
Képek a lányokról:
Haru
Kiru
Keyko
és Hannah