Fejezet 6.- Új fordulatok, avagy a bátyus hazatér
Ismét szép reggelre ébredtem. Amikor kikeltem az ágyból eszembe jutott a tegnap estém. Halvány mosoly kúszott az arcomra. Nagyon jól éreztem magam Ray-al. Az a srác kész úri ember. Még mindig nehezem hiszem el, hogy nem álom volt az egész. Nehezen kikeltem az ágyból és rendbe hoztam magam. A Hajamat kivételesen nem kötöttem fel, hanem szabadon hagytam, csak fölül volt egy fonat mintha hajpánt lenne. Egy fehér cső szárú farmert vettem fel, hozzá egy sötét, kékes-zöld színű kötött felsőt.
Amikor lementem pirítós és tojásrántotta illata csapta meg az orrom.
- Hm, milyen jó illatok vannak itt lent. – nyújtóztam nagyot.
- Jó reggelt! – köszönt keresztanyu.
- Reggelt nővérkém! – köszönt drága öcsikém két falat között.
- Jó reggelt nektek is! – köszöntem két ásítás között.
- Csak nem hosszú volt az este? – kérdezte drága öcsikém, mire én ledermedtem.
- Ejnye, Chris nem szabad ilyeneket mondani! – kezdte keresztanyu.
- Köszi, keresztanyu. – sóhajtottam fel.
- Még akkor sem, ha így van. – folytatta.
- Hé! – pirultam el.
- Ugyan kicsim ez nem szégyen. – karolta át a vállam. Az én fejem tiszta vörös volt már, ezért az arcomat a tenyeremmel takartam el.
- Na, jó én erre nem érek rá. – húztam fel a cipőm és felkaptam a táskát.
- Itt a reggeli. – nyomta a kezembe a reggelim. Én elraktam a táskámba és elmentem a suliba. Kifele menet megsimogattam az én drága kutyámat, és kiléptem a kapun. Ezúttal időben beértem. Bementem az osztályba és leültem a helyemre.
- Ezúttal sikerült időben beérni? – kérdezte egy ismerős hang.
- Hm? – néztem a mellettem lévő pad felé. – Igen ezúttal sikerült. – mosolyogtam Ray-ra. – Bár az este után legszívesebben nyolcig ki se keltem volna az ágyból. – fordultam a srác felé. Ő visszamosolygott.
- Remélem jól érezted magad. – mondta a srác.
- Csodás volt! Nagyon köszönöm! – válaszoltam.
- Örülök. – mosolygott rám a srác. Hirtelen elkezdet csörögni a telefonom és megszólat a The Grenma Igazán otthon című száma.
- Halló?
- Szia, húgi! – szólt bele a telefonba egy rég hallott személy.
- Szia, bátyus! Rég hallottalak! – üdvözöltem az én drága bátyusom.
- Hát, igen! De nem kell sokat várnod, hogy újra hallhass, és ahhoz se kell sokat várnod, hogy láthass. – kuncogott a vonal végén.
- Hogy érted? – kérdeztem zavartan.
- Fordulj hátra tubicám! – nevetett. Én hátra fordultam és megláttam őt. Nagy szemekkel néztem az ajtóban vigyorgó bátyámat. Majd, amikor észhez tértem kinyomtam a telefont és oda mentem a bátyámhoz. – Szia, húgi! Rég láttalak. A külsődön kívül semmit sem változtál. – csóváltam meg a fejem mosolyogva. Hirtelen a bátyám mögül megszólalt néhány ismerős hang.
- Hé, colos! Húzz már arrébb! Elállod az utat! – átnéztem a bátyám mögé és megláttam a barátaimat.
- Szívem ezt nem kéne. – kezdte Haru, de nem tudta befejezni, mert a vöri félbe szakította.
- Hé, mi van már? A füleden ülsz, vagy mi? Takarodj már arrébb! – és itt elkövette élete legnagyobb hibáját a vörös hajú barátom. A bátyám megfordult és felemelte a vöröst a pólójánál fogva.
- Nekem ugatsz töpörtyű? – emelte egy vonalba az arcukat.
- Bátyó! – szóltam rá a fivéremre, de hiába.
- Khm. – köhintett drága barátnőm ezzel felhívva magára a figyelmet. – Nem akarok igazán verekedésbe keveredni, de ha nem teszed le azt a vörös hajú marhát, akkor kénytelen vagyok lépéseket tenni. És megemlíteném, hogy karatézok, és elég jó vagyok benne. – nézett fel a hegyomlás bátyámra. De az csak nem akarta letenni ezért figyelmeztetésként a lány az egyik karjára tette a kezét, de még ez se hatotta meg a bátyámat.
- Bátyó most azonnal tedd le! Ne kerülj már bajba rögtön az első napon! Még is mit fog szólni kereszt anyu, hogy haza jössz, és máris azzal fogadod, hogy bajba kerültél! Gondolkozz, már mielőtt cselekszel! – torkollottam le a bátyám. A többiek csak kerek szemekkel néztek rám még Haru és Castiel is elfeledkezett magáról. – És most tedd le szépen! – néztem a bátyám sárga szemébe. – Most! – nyomatékosítás képen dobbantottam egyet. Ez már hatot, ugyan is a bátyám nehezen bár, de eleresztette a vöröst. Amint eleresztette a vöröst, elkaptam a fülét és lehúztam a fejét magamhoz. – Mit képzelsz te, hogy már rögtön az első nap bajba kerülsz! Komolyan nem tudsz felnőni? – kezdtem el kiosztani. A barátaim csak néztek, nem tudtak mit hozzá szólni, hiszen nem mindennapi látvány, hogy egy hegyomlást egy egyszerű lány megfenyít ráadásul még nem láttak ilyennek.
- Au! Au! Au! Húgi ez fáj! Ereszd el a fülem! Megígérem, hogy nem csinálok több bajt, csak enged el a fülem! – esküdözött én meg eleresztettem a már piros fülét. – Basszus, húgi utálom, amikor ilyen vagy. – dörzsölte a fülét.
- Kell neked hülyének lenned! – morogtam karba tett kézzel. Hirtelen nevetés hallatszódott az ajtó felöl.
- Nem mindennapi lány vagy az már hétszentség! – nevetett Ray.
- Rajtam röhögsz babcsíra? – emelte fel a srácot a bátyám.
- Teszed le! – rivalltam rá bátyámra. Aztán hirtelen olyan történt, amit nehezen hittem el. A feketeség pillanatok alatt földre küldte a hegyomlás bátyámat. Csak pislogni tudtam.
- Ne aggódj! 11 éves korom óta kendózok. Gyakran fenyegettek már meg. – jött oda mosolyogva. És felemelte az állam, hogy a szemébe nézhessek. Én persze elpirultam. – Aranyos vagy ilyenkor. – mondta és ekkor olyat tett, amivel nem csak engem, de a közönségünket is ledöbbentette. – Nagyon tetszel. – mondta és megcsókolt. Eleinte elkerekedett szemmel figyeltem a feketeséget, de amikor felfogtam a helyzetem, lehunytam a szemem és viszonoztam a csókot.
- Hé, szállsz le a húgomról! – pattant fel a földről a bátyám és „leválasztotta” rólam a kék szeműt. Én pirulva néztem, ahogy a feketeség elugrándozik, a bátyám ütései elöl. Kicsit Durarara feelingem lett a jelentettől.
- Egész váratlan fordultatott vettek az események, nem? – karolta át a vállamat Haru és együtt néztük, ahogy a bátyám próbálkozik. – Neked nincs ettől a jelentettől kicsit Durarara feelinged? Tudod amikor Shizu-chan Izayat próbálja kinyírni, de az mindig kikerüli a csapásait, illetve a közlekedési táblákat és az utcai ital automatákat. – ecsetelte a jelenetet drága barátnőm.
- De. – bólintottam.
- Mi történt? – hallottam meg egy halk hangot a hátunk mögül. Hátra néztem és Violát láttam.
- Semmi, csak az előbb kapta le Harut az új srác, amit a bátyja nem nézett jó szemmel. – válaszolt helyettem Haru.
- Tényleg? – nézett rám, mire én elpirultan bólintottam.
- Mázlista vagy. Sok lány lenne most a helyedben. – mondta. Még egy ideig figyelemmel kísértük a harcot, aztán végül Viola szólat meg. – Nem kéne szétszedni őket?
- De kéne. Haru? – vette át a szót a fekete hajú.
- Rendben. Tiéd Ray enyém az idióta bátyám. – sóhajtottam.
- Oksa. Ez jó mókának ígérkezik. – vigyorgott barátnőm és megindultunk a célpontjaink felé. Haru megfogta a feketeség pólóját és hátra rántotta. A bátyám már lendítette az öklét egy újabb ütésre, amikor elé álltam. Páran felsikoltottak, de én kivártam a megfelelő alkalmat. Amikor a keze már majdnem elérte az arcomat megállítottam és hárítottam az öklét. Amikor megállt és éreztem, hogy lenyugodott leengedtem az öklét.
- Basszus húgi ne csinálj ilyet többet! Még is mit csináltál volna, ha nem tudod megállítani?
- Nem tudom. – vontam vállat. – A véletlenre bíztam a dolgot. És bíztam magamban.
- Ejha. Félelmetes ez a csaj. – szólalt meg Castiel.
- Kussolsz vörös! – néztem rá hátra a vállam fölött.
- Mert ha nem mi lesz Törpilla? – kérdezte kihívóan.
- Akkor megmutatom neked azt a Hannaht, aki képes lenne akár a legkisebb lelki fordulás nélkül szétverni azt a fene nagy pofádat. – mondtam nyugodtan.
- Az én húgom! – mondta, szinte már sírva a bátyám.
- Pofa be! Te még bűnös vagy! – mondtam a bátyámnak.
- Jól van már, na! – mondta duzzogó hangon.
- És most irány a terem, mert mindjárt becsengetnek! – adta ki a parancsot Haru és bevonultunk a terembe. Ott egészen becsöngőig beszélgettünk.
- Jól van gyerekek! Üljetek le a helyetekre. Mivel influenzajárvány van, és csomó tanár hiányzik, ezért össze lesztek vonva az egyik évfolyam osztállyal. Most pedig irány a tornaterem! Egész nap ott lesztek, lehetőleg ne szedjétek szét a termet. És most indulás. –adta ki a parancsot a tanár és mi átvonultunk a tornaterembe. Ott kiderült, hogy Violáék osztályával vagyunk össze vonva. Felültem a lelátóra és körül néztem, hány ismerős arcot látok. A tömegben észrevettem Ambert és a két csicskását Charlottet és Lizt, Irist, Melody-t, Nathanielt, Castielt, Harut, Armint, Alexy-t, Ray-t és a bátyámat és Lisandert. Hirtelen valaki megszólalt mellettem.
- Eléggé sokan lettünk hirtelen. – a hirtelen hangtól ijedten ugrottam egyet. Oldalra néztem és megy barna bőrű, fekete hajú és sárga szemű fiú ült mellettem. Egy piros korsarast-mezt viselt hozzá egy fehér színű piros csíkos nadrágot. – Bocsi nem akartalak megijeszteni.
- Ő, semmi baj. – mondtam halkan. – Tudod, az influenza-járvány miatt sok tanár hiányzik és nem tudták megoldani a helyettesítést ezért összevontak két osztályt és átterelték, ide, hogy találják fel magukat. – magyaráztam a srácnak.
- Értem. – mondta a srác. – Nem láttalak még erre. Új diák vagy?
- Nem. Vagyis nem teljesen. Tavaly év elején jöttem ide. Elméletileg a kertészklub tagja, gyakorlatilag a rajz klubé. – válaszoltam.
- Szeretsz rajzolni? – érdeklődött a srác.
- Igen. Sőt imádok! Ez a hobbim.
- Hali Dajan! Látom megismerkedtél Hannahval. – ült le mellém Haru.
- Hali Haru! Rég láttalak! – üdvözölte a sárga szemű.
- Ismeritek egymást? – kérdeztem.
- Igen. Dajan a legjobb haverom. Együtt szoktunk kosarazni vele és az ütődött haverjaival. Apropó. Hol vannak a jó madarak? – válaszolt Haru.
- Byakuyának fontos dolga akadt Urahara pedig elkísérte. Josh és Kuroko valamelyik ismerősüknél vannak, Hisagi randizni ment a barátnőjével Yamtonak pedig még órája van.
- Értem. Fura így külön látni téged.
- Hogy van a bátyád? Még mindig zenél?
- Ja. Sőt megállás nélkül turnéznak.
- És Castiel?
- Ő ott van. – mutatott a tömegben rikító vörös foltra, amit ha jobban megnéztem láttam, hogy a vörös hajú srác az.
- Áh, már látom. – fedezte fel ő is. – Amúgy ti ismeritek egymást? – kérdezte ránk nézve.
- Igen. Ő Hannah. Hannah bemutatom Dajant. A kosár csapat csere diákja úgymond és nagy kosárlabda fan. Dajan bemutatom neked Hannaht a rajzklub tagját, Castiel terrorizmusának eddigi áldozatát és egy idióta hegyomlás húgát. – mutatott be minket egymásnak.
- Ennél szebb jellemzést nem is adhattál volna. – morogtam. – Üdv. Ichirin no Hannah vagyok ennek a flúgosnak a barátnője. – nyújtottam kezet.
- Dajan. – rázott kezet velem a fiú.
- Már is új pasit kerítettél magadnak? – kérdezte a Haru mellé lehuppanó bátyám.
- Már is meguntad Ray kergetését? – kérdeztem vissza csípősen. Egy ideig farkas szemet néztünk majd a feszült csöndet az emlegetett feketeség törte meg.
- Mi ez a gyülekezet? – dobta le magát a kék szemű.
- Emlegesd az ördögöt. – sóhajtott fel Haru.
- Na, de Haru –chan! Mi ért vagy ilyen kegyetlen velem? Bezzeg a húgaimmal nem vagy ilyen kegyetlen. – panaszkodott a feketeség.
- Attól, hogy a rokonaim vagytok, még nem jogosít fel, hogy elviseljelek. Különben is a húgaid normálisak. Ellenben veled. Alexy és Armin például az unokatestvéreim még sem pitizek nekik.
- Újabb rokon? – kérdezte a sárga szemű, mint akit meg sem lep a dolog.
- Te jó isten mennyien vagytok ti? – kérdeztem.
- Hát egyelőre csak az ikrekről tudok. – mondta elgondolkozva barátnőm.
- Melyikekről? – kérdezte az éppen betoppanó Castiel. – Ezekre itt – bökött a mögötte helyet foglaló Alexy Armin párosra. – vagy arra ott? – mutatott a terpeszkedő Ray-ra. – Egyébként nálatok a család minden tagja ikrekből áll?
- Nem, mindegyik. Puszta véletlen, hogy ilyen családom van. Nem én választottam. – vont vállat a lány. Erre mindenki jót nevetet. Egész nap a tornateremben voltunk és beszélgettünk. Időnként kimentünk az udvarra egy kis levegőt szívni, aztán mentünk vissza. Egész jól elvoltunk. Nem sokkal később a beszélgetési körünk kibővült így mindenki talált valakit, akivel beszélgethetett. A bátyám Irissel beszélgetet, én Violával, Haru Dajannal és Castielel és időnként Lisanderrel, Alexy és Armin Ray-al, Melody Nathanielel. A lelátó egy részét befoglaltuk és úgy beszélgettünk. Időnként néha hozzá csapódott vagy éppen elvált valamelyik csoporttól, de mindig volt állandó téma mindenkinél.
- Mit szólnátok egy partihoz? – vetette fel az ötletet Castiel. – Van egy ismerősöm, akinél nem sokára buli lesz. Nagyon jó partikat szokott rendezni. Bizton állíthatom, hogy a város legjobbja. Cica?
- Miért is ne? – vont vállat a fekete hajú.
- Raymond?
- Ne szólíts a teljes nevemen és akkor lehet róla szó. – morgott a srác.
- Ezt igennek veszem. – morgás az érintett részéről. – Alexy, Armin?
- Oké.
- Hannah ti?
- Én benne vagyok. – mondta a bátyám.
- Hannah?
- Én is. Az öcsémre majd vigyáz keresztanyu.
- Viola?
- Köszi, nem. Nem az én stílusom.
- Oké, te tudod.
- Lys? – nézett a barátjára.
- Nekem mind egy. – válaszolt.
- Akkor hét fő eddig. Dajan te jössz a lökött haverjaiddal?
- Nem, hinném. Hamarosan kosár meccsünk lesz, arra kell készülnünk. – vázolta fel a helyzetet a kosaras srác.
- Akkor marad a hét fő.
- Nagyon úgy néz ki. – mondta Haru.
- Ajánlom, hogy jó buli legyen, ha már bele rángattál. – szólalt meg Ray.
- Jaj, ne nyavalyogj már. Ott lesz Haru és Hannah is. Ha ők se elegek, akkor hívd el a húgaidat.
- Mert azt hiszed, hogy egy házi buli miatt majd pont eljönnek. Amúgy is a barátjuk nélkül nem nagyon jönnének el. – mondta laposan a srác.
- Hidd el majd én meggyőzöm őket.
- Na, azt megnézem. – dőlt hátra a kék szemű.
Vége