Fejezet 6.

2013.12.21 21:50

 

Egy új barátság kezdete

 

-          Sziasztok, fiúk, lányok! Készen álltok a következő előadóra?

-          Épp időben érkeztünk. – mondta az épp most helyet foglaló Ichigo.

-          Köszöntsétek nagy tapssal Keyko Amashit!

-          Mi? Keyko? – kérdezték kórusban a többiek. Nem akartak hinni a fülüknek egészen odáig míg Keyko meg nem jelent.

-          Sziasztok!

-          Ilyen nincs! – ámuldozót Renji.

-          Szerbusz Keyko. Örülök, hogy eljöttél.

-          Úgy látszik, mégis van. – mondta Ichigo.

-         Ugyan már. Egy ilyen meghívást nem utasíthattam vissza.

-          Semmit sem változtál.

-          Te sem Jerry.

-          Bizony jó rég volt.

-          Hát igen. De elég ennyit a múltról. Most a jelenben élünk.

-          Rendben hercegnő. Akkor megkérhetem, hogy énekeljen nekünk?

-          Persze. Ha már ilyen szépen kéred. – mosolygott a lány. Jerry lement a színpadról és elindult a zene. Keyko mindenkit rabul ejtett, amikor elkezdett énekelni. Ichigoék ámulva figyelték, hogy a lány hogy énekelt.

Hol csillan fel ma éjjel a hold fénye, az eget borító vastag felhőkön át?

Ki ölel majd ma éjjel, mikor egyedül sírsz az esőben?

Még ha most zavarban is vagy, mert azt hitted mindent megértettél,

Akkor vállald a felelősséget, mássz fel a tetőre, és mond meg a világnak, hogy már bánod.

Köpj az égre, és zárd le az egészet. Szereted eljátszani, hogy utazó vagy, bár utálod a zsákutcákat és mellékutcákat.

Úgy hogy a tető alatt keresel menedéket, és csak egy ablakon át látod át a világot.

De a szerelmes szavak sohasem érnek el téged.

Hol csillan fel ma éjjel a hold fénye, az eget borító vastag felhőkön át?

Ki ölel majd ma éjjel, mikor egyedül sírsz az esőben?

Addig folytattad a hazudozást, míg az kihatott a szerelmi életedre.

És eljutottál arra a pontra, hogy már az is nehéz, hogy megfogd a kezét.

Még akkor is, ha tudod, nem találkozhattok többé.

Ma éjjel, ha újra rejtve van a hold, akkor megvárjuk, míg eloszlanak a felhők.

Ma éjjel, ha felnézel az égre, mond, látod már a holdat?

Ha keresel egy helyet, nézz körül a világban, látni akarom, hogy tisztán csillan a fény.

És lehet, hogy nem tetszik, amit látsz, mikor magadra nézel.

Hazudtál magadnak, és azt mondtad semmiség, fenntartottad a mindent tudás, hogy elrejtsd a tényt, hogy erőtlen vagy, de mára elvesztetted az igazság fonalát.

Ha látni akarod a megláthatatlant, csupán csak be kell csuknod a szemeid.

Míg ha nem is vagy itt, és nem láthatod a holdat.

Miután végzett, lement a színpadról az öltözőbe. Ichigo mikor magához tért eszébe jutott valami, ezért Keyko után ment. Keyko épp készülődött a következő fellépésére, amikor kopogást hallott. Jerry nyitott be.

-          Elképesztő voltál. Mindenkit rabul ejtett a hangod. Pont, mint régen. A közönség imád.

-          Igen. – mondta a lány szomorkás arcot vágva. – Pont, mint régen. – sóhajtott a lány.

-          Mi a baj?

-          Már megint nem bírom használni az erőmet.

-          Mi? Hogy? Miért?

-          Nem tudom. De nagyon zavar.

-          Tudok valamiben segíteni?

-          Nem hiszem.

-          Hát, nekem most mennem kell. Szólj, ha valamiben tudok segíteni.

-          Rendben. – mondta a lány és a férfi kiment a szobából. Ichigo meglátta honnan jött ki és gondolta, hogy ott lesz Keyko. Benyitott de Keyko nem vette észre.

-          Szép kis koncertet adott. Szinte mindenkit rabul ejtett a hangja. Amashi kisasszony.

-          Köszönöm a bókot, de térjen a lényegre. Mit akar? – mondta a lány és egy gyors mozdulattal falhoz szorította a fiút. – Ichigo? Mégis mit akarsz?

-          Hát. Csak benéztem hozzád, hogy gratuláljak erre te egy gyors mozdulattal falhoz vágsz. Még is hogy csináltad ezt? – kezdte a mentegetőzést és a faggatást a fiú miután lejött a falról.

-          Ha elmondanám, nem hinnéd el nekem.

-          Elmondanád? Komolyan? Úgy, mint ezt?

-          Ugyan miért mondtam volna meg bárkinek is? Hisz még új vagyok nincsenek barátaim. És nem akartam, hogy azért legyenek, mert itt fellépek.

-          Ugyan már! A színpadon olyan voltál mintha csak a suliban lennel, olyan természetes voltál. Ha így viselkedsz, akkor rengeteg barátod lesz.

-          Biztos? Tudod nekem az ének az életem.

-          Biztos. Bíz bennem!

-          Redben. Ichigo?

-          Igen?

-          Köszi. Rendes srác vagy.

-          És nem én vagyok az egyetlen.

 

Vége!