Fejezet 5.
Fejezet 5.
Az eleső randi, avagy idegesség és gyomorgörcs a köbön
Mi után Haru bemutatott csomó embernek (és jól leszívta az energiámat) már délután volt. Már épp készültem haza menni, amikor valaki utánam szólt.
- Hé, Hannah! – megfordultam és láttam, hogy Ray szolt utánam.
- Igen? – kérdeztem félénken.
- Nos, szeretném meghálálni azt, amit értem tettél.
- Igazán nem szükséges! Nem szeretném, ha azt éreznéd, hogy tartozol. – mondtam halkan. Hirtelen valaki arrébb lökött, így a földön landoltam.
- Így van! – szólalt meg Amber. – Mit szolnál hozzá, ha jobban megismernénk egymást? – pislogott sűrűn a szőke. Én közben villámló szemekkel méregettem, hátha egyszer belé csap a villám.
- Öhm, inkább kihagynám. A sminkes vödrök nem az eseteim. – kerülte ki a hápogó szőkét és felsegített. – Jól vagy? – nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemivel.
- I-igen! – válaszoltam és éreztem, hogy elpirulok.
- Akkor jó! Egyébként nekem ez nem teher, tényleg szeretném meghálálni, hogy vetted a fáradságot és körbe vezettél. – mosolygott rám. – És amúgy is egy ilyen széplánynak az a legkevesebb, ha egy vacsorával hálálom meg.
- R-rendben. – mondtam dadogva.
- Szuper, akkor most haza kísérlek, hogy tudjam, hova menjek ma este érted.
- O-oké. – egyeztem bele. Amint kiértünk a teremből az eddig minket figyelő kis csoportból Armin szólalt meg elsőnek.
- Jól tolja. – nézett elismerően a fekete után.
- Az már biztos. Lekoptatta Ambert. – bólogatott Haru.
- Még csak első napja van itt, de már randizni megy. – mondta Castiel. – Ráadásul Hannahval, ami valljuk be nem kicsit meglepő. Hiszen még nem is ismeri, de már is elhívta randizni.
- Olyan cuki! – tette hozzá Alexy mire a kis csoport többi tagjától különböző pillantásokat kapott. Armin felsóhajtott, Castiel arrébb húzódott.
- Ő már foglalt, szóval felejtsd el! – mondta össze font karokkal Haru.
- Jól, van a csak mondtam! – nyavalygott a kékség.
Eközben én éppen haza értem. Amikor becsuktam az ajtót keresztanyu jött elő, hogy üdvözöljön.
- Szia, kicsim! Milyen napod volt? – kérdezte. Én válasz helyett letámadtam.
- Keresztanyu segítened kel! Randim lesz egy irtó helyes sráccal, akit ma ismertem meg, mert új srác és reggel kihúzott a csávából, mire én körbe vezettem a suliban, aztán délután azt mondta, hogy meg szeretné hálálni a segítségem, mire én, hogy nem muszáj mire ő, de ő szeretné meghálálni és elhívott vacsizni ma este. – hadartam egy levegővel, mire keresztanyu pár pillanatig csak kerek szemekkel pislogott rám.
- Ezek szerint forgalmas napod volt. – állapította meg.
- Kérlek, segíts! Nem tudom, hogy mit vegyek fel! – könyörögtem drága rokonomnak.
- Rendben, nyugodj meg! Mit szolnál hozzá, ha az egyik barátnődet áthívnád, és együtt elmennénk a butikba, hogy vegyünk neked valami csinos ruhát?
- Rendben. – mondtam és felhívtam Harut. Fél óra múlva már a butik ajtaját léptük át. Bent egy fekete hajú fiú és egy hosszú fehér hajú lány pakolta ki az új ruhákat.
- Szia, Rosa, szia, Leigh! – köszönt nekik Haru. Ő mindenkit ismer?
- Á, szia Haru! – ölelte át a fehér hajú lány. – Mi áradban, csak nem új ruhatár kell? – kérdezte vicces kedve. – Mondjuk nem is ártana ezt Castieles kinézetett elhagynod. – mondta bólogatva miközben drága barátosném homlokán dudorodó érrel tűrte a fikázást.
- Le lehet szállni az öltözködési stílusomról vili? – kérdezte. – Egyébként neki kellene segítség. – karolta át a nyakam és előrébb húzott. –Randia lesz egy helyes sráccal. Egyébként az ő neve Ichirin no Hannah, az egyik osztálytársam és barátnőm is egyben.
- Oh, egy randi? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Bizony és az első! Szóval keríts egy megfelelő ruhát neki! Lehetőleg ne legyen nagyon kihívó, de azért szexis legyen. – kacsintott a fehér hajúra.
- Ne aggódj, megtaláljuk a megfelelő ruhát neked! – biztatott. – A nevem Rosa. Én is Haru barátnője vagyok. A fiú ott hátul pedig Leigh.
- Üdv! – intettem bátortalanul.
- Gyere, válogass! – húzott a sorok közé. Vagy félórányi keresgélés és vagy 20 ruha próba után megtaláltuk a megfelelő ruhát. Egy kék és csillogós, fodros aljú egyrészes szoknyára esett a választás. Miután meg lett a ruha, jöhetett a hozzá illő cipő. Legalább egy órán át keresgéltünk mire találtunk egy olyan magas sarkút, ami illik a ruhához. Mire haza értünk már csak két órám volt a randiig. Keresztanyu elvállalta, hogy megcsinálja a hajam és a sminkem. A hajamat gyönyörűen megcsinálta, bár kicsit sok időbe került mire elkészült. Épp befejezte a sminkem, amikor csöngettek. Keresztanyu előre ment ajtót nyitni én pedig gyorsan felkaptam a magas sarkúm és elindultam le a lépcsőn. Amikor Ray meglátott elakadt a szava. Én ettől persze zavarba jöttem és hálát adtam a pirosítónak, hogy nem látszódott a pír az arcomon. Nagyon ideges voltam.
- Gyönyörű vagy. – mondta Ray miután szóhoz jutott.
- Köszönöm. – mondtam halkan.
- Akkor mehetünk? – kérdezte, mire bólintottam.
- Aztán tízre itthon legyen ám! – bocsájtott utunkra minket drága kereszt anyám.
- Rendben, ne aggódjon, tízre haza hozom!
- Szerbusz, keresztanyu! – búcsúztam el én is és elindultunk. Az estét egy gyönyörű étteremben töltöttük, ami a parttól nem messze volt, így csodás kilátás nyílt a vízre. Nagyon jól éreztem magam. Azt, hiszem, ezt az estét nem felejtem el egyhamar.
Vége
Bocsánatot kérek a kedves olvasóktól, hogy ilyen hosszú kihagyás után, csak egy ilyen rövid fejezettel térek vissza, de remélem, attól még tetszik nektek.
Hannah randira készen:
