Fejezet 5.
A verseny
- Ez komoly? – kérdezte Mitsuhiko.
- Úgy néz ki. – vakarta a fejét a tanár. – Na, szóval. Mint mondtam egy zenei verseny lesz a suliban. Szóval alakítsatok bandákat és jelentkezzetek. Aki győz, az tovább jut a városi versenybe, és ha ott is győz, akkor ott is tovább jut. és így tovább. – szegezte le a mondatott a tanár. – Na, most nekem fontos dolgom van. Kicsöngőig maradjatok nyugton. – adta ki az utasítást a sensei. Gyakori szokása volt, hogy egy idő után elment az óráról cigizni. Miután a tanár kiment mindenki a versenyről beszélt. Keyko és Ray lelépett az óráról, amikor a tanár elment, de ezt senki sem vette észre.
- De jól hangzik ez a verseny! – álmélkodott Rangiku.
- Ja. Biztos jó lesz a győztesnek. – csatlakozott Renji is. Matsumoto arca látva Renji álmodozó arcát gonosz mosolyra húzódott.
- Igen jó sora lesz a győzteseknek. A rajongók, és a tisztelet. Ha te nyernéd meg ebben mindben részed lehet. És lehet, hogy Keyko is felfigyelne rád.
- Mi? Honnan veszed, hogy érdekel Keyko? – dadogta a hatodik osztag hadnagya.
- Ugyan már. Csak a vak nem veszi észre, hogy nézel rá. És hogy ha nincs itt, akkor csak üresen bámulsz a levegőbe rá gondolva. – Renji feje ekkor már majd nem olyan vörös volt, mint a haja.
- Tényleg, észrevenne? – kérdezte Renji elpirulva. A többek csak bíztató mosolyt küldtek felé, nem szóltak semmit. Renji el kezdete bele élni magát. Ichigo és Rukia is csatlakozott hozzájuk. Renjit látva kérdően néztek Rangikura. Ő mindent elmagyarázott nekik.
- Te ezen jót szórakozol, mi?
- Miért ne? Ha már adott a lehetőség.
- Hé, kiér rá suli után. Van jegyem abba az új klubba, ami nem rég nyílt meg újra. És bárkit magammal vihetek.
- Rendben jól hangzik.
- Akkor suli után találkozzunk ott.
Vége! :D
„ A színfalak mögött” 2. rész.
- Hé, akkor most tényleg megyünk abba az új klubba? – kérdezte Ray.
- Te nem mész csak Ichigoék. – mondta Adri.
- Ez nem ér. Miért csak ők?
- Nem tom. Így jött ki.
- Ah. Létszi én is had menjek én is el.
- Nem! – kiállotta a lány és egy könyvel fejbe vágta.
- Áú. Ez fájt. És mit keres nálad ez a könyv?
- Inspirációt gyűjtök.
- Rómeó és Júlia?
- Valami bajod van vele?
- Nem, csak nem úgy nézel ki, mint aki ilyeneket olvas.
- Hát valóban nem az ilyenek az esetem, de ezt a könyvet különösen szeretem.
- Wov. – csodálkozott a fiú. /megcsörren a telefon/
- Bocs, de ezt fel kell vennem. *szia Kev! Hallottam a kis pizsi bulidról. Várom a magyarázatod. Tényleg. Hm. Megesküszöl? Rendben. Hiszek neked. Hogy? Most? Hát, rá. Rendben. Szia.* Bocsi, de most mennem kel.
- Ki az a Kev?
- Ahhoz neked semmi közöd!
- Oh, csak nem a barátod?
- És ha igen akkor mi van?
- Nem. Nincs semmi.
- Ajánlom is. – dobta hátra a haját a lány és elment.
- Ajaj. Úgy tűnik, rossz passzban van. Még nem láttam ilyennek.