Fejezet 3.
Farkas 3.
Egy farkas büszkesége
Karakura gimnáziuma semmiben sem különbözött a többi Japán gimnáziumától. Talán csak az oda járó halálistenek miatt volt különböző. Azonban, erről igen kevesen tudtak. Csak is azok az emberek tudtak róla, akik kapcsolatban álltak a halálistenekkel, vagy maguk is közéjük tartoztak.
Derült fényes reggelre ébredtek Karakura lakói. Az utcákat lassan ellepték a munkába siető emberek és az iskolából késő diákok.
- Milyen szép időnk van. – szólalt meg Orihime, miközben az aznapi uzsonnáját próbálta rátukmálni másra, kóstolás fedő néven, az iskola tetején.
- Bizony az. – nyújtózott nagyot Ichigo. Ekkor hirtelen megszólalt az egyik telefon.
- Lidérc! – kiáltott fel Ichigo, Renji és Rukia szinkronban.
- Kiabálás helyett, inkább intézzétek el őket. – szólt oda unott hangon Toushiro.
- Igen is! – tisztelget Renji és Rukia.
- Jól van, már megyünk is, nem kell ilyen morcosnak lenni Toushiro. – morgott a narancs fejű.
- Hányszor mondjam el még neked, hogy Hitsugaya kapitány! – morgott az említett, de addigra már ott se volt a három jó madár.
Amikor az Ichi Ruki Renji hármas oda ért a helyszínre meglepő látványban volt részük. A lidérccel egy fekete farkas hadakozott éppen.
- Hát ez meg? Egy másik lidérc? – kérdezte fej vakargatva Renji.
- Baka! - vágta fejbe Rukia. – Akkor lennie kéne rajta egy lyuknak és amint látod, azon a farkason egy árva lyuk sincs! – kiabálta teli torokból a lány.
- Majd lesz, amikor a lidérc át lyukasztja szólt közbe Ichi is.
- Ne avatkozzunk bele? – kérdezte a pöttöm fekete.
- Nem lehet. – szólt közbe egy negyedik hang. A hármas meglepődve fordult a hang irányába, ahol egy hosszú fekete hajú lány állt.
- Keyko? ! – kiáltottak fel egyszerre, majd Ichigo folytatta. – Te meg mit keresel itt? És ami a legfontosabb, TE LÁTSZ MINKET? ! – kiabált felháborodva mire az érintett egy lapos pillantást küldött neki.
- Nem, a falhoz beszélek. – morgott a lány. –És ne üvölts már, mert beszakad a dobhártyám.
- Már mért nem lehetne? – kérdezte értetlenül Renji.
- Azért mert ez az Ő harca. Ha közbe avatkoznátok, azzal a becsületét sértitek meg. - mutatott a harcolók felé.
- Nem értem. - mondta Rukia.
- Kétfajta küzdelem van, tudnunk kell különbséget tenni
közöttük: az életet védjük-e, vagy a büszkeségért
harcolunk. Figyeljétek! – csak ennyit mondott a lány. És érdemes volt oda nézni. A farkas épp abban a pillanatban mért végzetes csapást a lidércre.
Miután végzet lassan elkezdet sétálni a négyes felé. A halálistenek már elő húzták a fegyvereiket a csatára készülve, ám ekkor megszólalt a kékszemű is.
- Lassú vagy. Ha ezt a mester látta volna biztos jó kis büntetést sózna a nyakadba. – az érintett egy morgással jutalmazta a beszólást, míg a mi drága shinigamiaink csak néztek, mint borjú az új kapura. És ha eddig azt hitték már nem érheti őket több meglepetés tévedtek. A farkas helyén hirtelen egy ismerős állt.
- KAC-KAC. Amiről nem tud, az nem fáj neki. Ugye húgocskám? – nézett ravaszan ikertestvérére.
- Én nem láttam semmit. – mondta felemelt kézzel.
- De én elég sok mindent láttam. – szólt bele a beszélgetésbe egy másik ismerős hang. Az egybegyűltek egyként kapták a tekintetüket az érkezőre.
- Na, már csak te hiányoztál. – sóhajtott Ichigo. – Még valaki, vagy csak ennyien vagytok?
- Tudtommal csak hármas ikrek vagyunk. – gondolkozott el látványosan a frissen érkező.
- Még jó. – sóhajtott narancs barátunk.
- Elmagyaráznátok, hogy mi folyik itt? – kérdezte Rukia.
- Hm, kéne? – döntötte oldalra a fejét a fal tetején trónoló fiú.
- IGEN! – üvöltötték kórusban.
- Akkor nem. – mosolyodott el a fiú és leugrott a fal tetejéről. Ám ahelyett, hogy egy ember érkezett volna a földre, helyette egy fekete farkas állt ott.
- Mi a fészkes fene folyik itt? Valaki elmagyarázná? – kelt ki magából Renji és elkezdett a két lány felé közeledni.
- Renji, nyugi! – próbálta megállítani, nem sok sikerrel. A két lány hideg tekintettel nézte a közeledő halálistent.
- Ki vele! Mi a franc folyik itt? Mégis kik vagy mik vagytok? – kezdte el az öklét rázni a tetkós mire a két lány elé ugrott a farkas.
- Szerintem elég egyértelmű. Farkasok vagyunk. – szólalt meg a hosszú hajú lány.
- De nem is akár milyenek. - szólalt meg egy hasonló hang Ichigoék háta mögött.
- Mi? – akadt ki Ichigo.
- Mi az? Nem hiszitek el? – kérdezte mosolyogva Kiru.
- Nem nagyon. – rázta a fejét Eperke.
- Farkasok nem léteznek. – válaszolta Rukia.
- Pedig mi nagyon is létezünk. Vagy talán azt hiszitek, hogy ez csupán illúzió?- szólalt meg Kiru és megcsókolta Ichigot.
- Hé, hugi ne cuppanj rá. – morogta immár emberi alakban Ray.
Hirtelen vonyítás hasította keresztül a csendet. Az ikrek egy emberként emelték fel a fejüket. Pár percig csak némán álltak, míg egy újabb vonyítás meg nem ütötte a fülüket. Végül Keyko szólalt meg, a homlokát ráncolva:
- Valami itt nem stimmel.
- Hajaj! Most aztán kapunk a fejünkre. – sóhajtott fel a másik farkas lány.
- Én mondtam, hogy rossz ötlet bele avatkozni a halálistenek dolgába. – morgott fivérük.
- Nem mindegy? Amint megkötik a szerződést ez úgy is általános lesz. – vont vállat a legfiatalabb.
- Menjünk, mert a végén, még nagyobb bajban leszünk, mint most. – szólalt meg iker nővére.
- Rendben. – értettek egyet vele és se szó, se beszéd, minden magyarázat nélkül ott hagyták a három döbbent halálistent.
/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/
Egy közeli erdőben néhány idegen alak várakozott. Az arcukat nem lehetett kivenni, mert a sötétben álltak. Hirtelen három alak jelent meg.
- Na, végre. –szólat meg egy ideges hang.
- Nyughass csahos! – szólalt meg az érkezettek közül az egyik.
- Mit mondtál? – kezdett el morogni a másik.
- Jól hallottad csahos! – cukkolta tovább a most érkezet.
- Elég lesz! – csattant fel egy hideg és fegyelmezet hang, az érkezettek közül. – Nem igaz, hogy nem bírátok ki!
- Shiki miért hívtál minket? – kérdezte egy hasonló hang.
- A vezér hívat titeket. Mentek Soul Societybe. Nagyon úgy nézz ki, hogy mégis csak békét kötünk a halálistenekkel.
- És ehhez mi miért kellünk? – kérdezte az előbbi férfihang.
- Azért mert titeket akar maga mellé követnek. – válaszolt a másik.
- Akkor nincs mit tenni. – sóhajtott az egyik női hang.
- Indulnunk kéne. – javasolta a másik. Mivel mindenki egyet értett ezért el is tűntek.
/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/=/
Eközben Soul Societyben:
Egy hatalmas teremből nagy hangzavar hallatszódott ki. Bent a teremben nagy volt a nyugtalanság. A bent lévők fekte kimonót viseltek, ami fekete számokkal ellátott fehér köpenyeket viseltek. A gyülekezet legidősebb tagja egy székben ült és onnan nézte a többi társát. Hosszú szakálla már a földet súrolta majdnem.
- Azért hívtam ide önöket, mert ma egy igen fontos személy jön el hozzánk, hogy szövetségre lépjen velünk.
- És ki lenne az? – kérdezte Ukitake kapitány.
- A Farkasok vezére Hohenhai. – válaszolt Yamamoto. A tömegen kisebb morajlás futott végig, ami egyre hangosabb lett.
- Az lehetetlen!
- Farkasok? – ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el.
- Csend legyen! – zengte be határozott hangja a termet, hogy csendet teremtsen. Ez hatásosnak bizonyult, mert mindenki rögtön kussba maradt (elnézést. Vagyis csendbe maradt. – író). – Köszönöm.
Ekkor kinyílt az ajtó és egy idős férfi lépett be a terembe. A háta mögött három fiatal lépkedet.
A teremben lévők nagy szemekkel nézték az újonnan érkezetteket. A kisugárzásuk tiszteletet parancsoló volt, de az elöl nyugodtan lépkedő koros ember kisugárzása nem csak, hogy tiszteletet parancsoló volt, de félelmetes is. Hiába látszódott meg az idő múlása rajta, a tekintette ennek ellentéte volt.
- Üdvözlöm köreinkben. – szólalt meg a főkapitány.
- Ugyan, én köszönöm, hogy fogadott. – válaszolt a vezér.
- És kit tisztelhetek a fiatalokban? – kérdezte Yama bá.
- Ők a legjobb embereim. Kivételes családból származnak és ezt a képességeik sem hazudtolják meg. – mondta büszkén az öreg farkas. – Mutatkozzatok be! – parancsolt rá a fiatalokra.
- Muszáj? – kérdezte fintorogva a fiatal férfi. De amit találkozott a tekintette a vezérével, rögtön meggondolta magát. – Jól van, na! Ray Amashi. – morgott kedvetlenül.
- Kiru Amashi. – biccentett egyet a nő.
- Keyko Amashi. – mutatkozott be az utolsó is.
- Örvendek a szerencsének. – próbált meg jó kapcsolatot teremteni Yamamoto, nem sok sikerrel.
- Én nem éppen. – válaszolt flegmán a fiatal férfi.
- Keyko, ha kérhetném. – sóhajtott a vezér.
- Igen is! – mondta a lány és úgy kupán vágta a bátyját, hogy az találkozott a padlóval.
- Jól van, felfogtam! – morgott miközben a fejét simogatta.
- Elnézést kérek az emberem viselkedéséért, de fiatal még nézze, el neki kérem. – kért bocsánatot a falka vezér.
- Rendben. Semmi baj.
- Nos, akkor, ha nem bánja, akkor rá is térhetnénk a lényegre. – tért a lényegre Hohenhai.