Fejezet 25- Az igazság
Feszült légkör keringet az Urahara vegyes boltban. Egyik szobában egy hosszú fekete hajú lány szuszogott, a másikban pedig halálistenek ültek össze, mind választ várva az előttük ülő testvérpárról.
- Tudjátok, nem átlagos halálistenek vagyunk. – fogott bele Ray. Idősebbik húga lehajtott fejjel ült.
- Az apánk halálisten volt. Az első osztag hadnagyaként szolgált, amíg meg nem ismerkedett anyánkkal. A nagyapánk nem nézte jó szemmel apánk és anyánk kapcsolatát. Mivel anyánk nem volt halálisten, apánk meg a második leg befolyásosabb ember volt a Gotei 13- ban. Úgy vélte anyánk rossz hatással volt apánkra. – folytatta Kiru. A lány hangja bánatos volt, ami nem volt megszokott tőle. Az alatt a rövid idő óta, amíg itt volt mindig vidám volt és kissé gyerekes.
- Még is ki volt az anyátok? – kérdezte Hitsugaya.
- Ő volt a tündérek királyának lánya. – mondta faarccal Ray. A reakciók vegyesek voltak, de abban egyeztek, hogy mindenki meglepődött kivéve talán a boltost.
- Mielőtt azt mondanátok, hogy tündérek nem léteznek, elmondom, hogy tévedtek. Tündérek még régebb óta léteznek, mint a halálistenek. Mit gondoltok honnan ered a mágia? A halálisteneknek is a tündérek tanították meg, hogyan is támaszkodhatnak a mágiára a kardjukon kívül. Elgondolkodtatok már valaha ezeken? – kérdezte vádlón a zöld szemű lány. A válasz csak mély csönd volt.
- Nos, most, hogy már ezt tudják könnyebb lesz elmagyarázni egyes részeket. – szólt közbe Ray. – A tiltás ellenére apám kapcsolata tovább fejlődött anyánkkal, ami a főparancsnoknak nem tetszett és két választási lehetőséget hagyott apánknak. Vagy megszakítja a kapcsolatát anyánkkal vagy távozik a 13 védelmi osztagból. Apánk a távozás mellett döntött.
- De hát erről mi miért nem tudunk? – kérdezte Renji.
- Azért mert az öreg minden nyomott eltüntetett, ami utalna arra, hogy valaha apánknak köze volt a halálistenekhez. Lényegében kitagadta. – vont vállat a fiú.
- Elég könnyen beszélsz róla, ahhoz képest, hogy az apádról van szó. – jegyezte meg Ishida.
- Azért mert egyikünk se tekint rá apánkként. Bár az ő vére vagyunk, de neki köszönhetően nem épp a legkönnyebb gyerekkorunk volt. Nem sokkal, az után, hogy összeházasodtak anyánk teherbe esett és megszülettünk mi. Nem volt semmi bajunk, úgy éltünk, mint egy család egészen, odáig amíg tisztázatlan körülményeknek köszönhetően anyánk meg nem halt négyéves korunkban. Egy évvel a halála után apánk összeroppant és minket különböző helyekre vitt, hogy felneveljenek minket. Hosszú éveken át nem láttuk egymást, csak amikor mindhárman halálistenek jelentkeztünk. – válaszolt a fiú. Ezután senki sem szólt közbe csendben hallgatták a fiút és a lányt.
- Nem sokkal mielőtt a halálisten akadémiára kerültünk volna felkutatott minket egy furcsa öregember. Kiderült, hogy ő volt anyánk apja. Amikor megtudta, hogy a lánya a halálistenek miatt halt meg még jobban meggyűlölte őket. A tündérek amúgy sem szimpatizáltak a halálistenekkel, de ennek ellenére elfogadott minket és úgy bánt velünk, mint az unokáival. – folytatta a fiú. – Nos, ezután elvégeztük az akadémiát és bekerültünk az egyik osztagba, de ez már nem lényeges. – zárta le gyorsan a témát a fiú.
Eközben a másik szobában lévő lány kezdett magához térni.
- Eh, sajog mindenem. – nyilatkozta a sötét szobának, miközben nehezen felült. – Már megint túlzásba vittem, de legalább megtaroltam a sértést. – sóhajtott, majd felállt. Kicsit szédült még, de ezzel nem foglalkozott. Az ablakhoz lépett majd, kinézett rajta. A hold, fényesen ragyogott a csillagos égbolton. Egy kis ideig csak nézte a holdat, majd átlendült az ablakon és már kint is volt. Amint földet ért a lába már el is tűnt. Csak a Kurosaki magánklinikánál állt meg. Bár póttestbe volt, így is megvoltak a maga fortélyai. Nagyot sóhajtva csöngetett be. Az ajtót Rukia nyitotta ki, aki úgy nézett rá, mint aki szellemet lát. – Ne nézz úgy, mint aki szellemet lát, hanem eressz be! Tudod, te milyen hideg van így? – szólt rá a törpére, aki azon nyomban beljebb eresztette. – Hogy van? – tért rögtön a lényegre.
- Nem túl jól. A sérülései súlyosak és még mindig nem tért magához. – válaszolt Kutchiki.
- És a húgai, hogy bírják? – kérdezte.
- Viszonylag jól. – válaszolt a lány, miközben felmentek a fiú szobájába. A két kislány egymásnak dőlve aludt a padlón ülve. Keiko leguggolt hozzájuk és megigazította a lecsúszott takarót majd a fiú felé fordult.
- Tényleg nincs valami jó állapotban. – mondta szomorúan miközben leült a fiú ágyára és a homlokára tette a kezét, ami körül vöröses fény jelent meg. – Egyelőre csak annyit tehetek érted, hogy enyhítem a fájdalmaid. – mondta a fiúnak. – Kell neked ilyen felelőtlennek lenned. Még is mit gondoltál, hiszen még a maszkodat sem tudod használni? – korholta le szomorúan a fiút. Amikor végzett a keze körül megszűnt a fény és hirtelen megszédült. Csak Rukia gyors reakciójának köszönheti, hogy nem esett a földre.
- Minden rendben? – kérdezte aggódva.
- Igen. – egyenesedett ki. – Csak megszédültem egy kicsit. – füllentett. – Lassan ideje mennem. – állt fel. – Nem szóltam senkinek sem, hogy eljöttem, és ahogy a bátyámat ismerem, amint megtudja, hogy eltűntem felforgatja az egész várost utánam. – sóhajtott.
Eközben az Urahara vegyesboltban:
- Mi az, hogy eltűnt? – kérdezte mérgesen Ray, miközben nagyot vágott az asztalra. Kérem, nyugodjon, megy Amashi úrfi. – próbálta nyugtatni a fiút a boltos fölöslegesen.
- Maga nem ismeri a húgomat! Ha egyszer valamit a fejébe vesz azt akár félholtan is végre hajtja! – kiabált a fiú.
- Én elmegyek körülnézni a városba. Van, egy tippem hol lehet. – állt fel Kiru és magára hagyta a társaságot a dühöngő bátyjával együtt. – Ahogy gondoltam. – mosolyodott el, amikor meglátta a házból kilépő lányt. – Vére meg vagy! Bátyó dührohamot kapott, amikor megtudta, hogy eltűntél. – lépett oda sápadt húgához. – Na, gyere! – rakta át a karját a nyakába, hogy megtartsa a szinte halálán lévő húgát. – Közel sem vagy olyan jól, mint hiszed! – korholta le finoman.
- Gomen. De aggódtam érte. Elég nyamvadtul festett már a harctéren is, nem, hogy még most… - válaszolt.
- És neked minden féle képen segíteni kellet rajta. – forgatta meg mosolyogva a szemét. – Majd Orihime meggyógyítja holnap. Most neked is pihenned kell. Régen használtad ennyit az erődet.
- Igazad van. – válaszolt Keiko.
Másnap Orihime lakásán
- Hogy micsoda? – kérdezte kissé kiakadva Ray. – Mi az, hogy eltűnt? Könyörgöm azt a lányt nem könnyű szem elől téveszteni, akkor, hogy történhetett mind ez?
- Nyugodj meg Amashi. – mondta Ukitake.
- Még is hogy a picsába nyugodhatnék meg?! Ha ezt a húgom megtudja, kitér a hitéből nem is beszélve arról, hogy mi lesz akkor, ha ezt Ichigo megtudja! – kiabált a fiú. Épp, hogy befejezte meg is jelent az emlegetett narancshajú halálisten.
- Legközelebb ne fesd az ördögöt a falra. – mondta Kiru miközben figyelmen kívül hagyta a többieket egészen addig, amíg ki nem derült valami érdekes.
- Mi az, hogy árulónak nyilvánítják? – kérdezte Ichigo. Ennél a pontnál már Raynál is elszakadt a cérna.
- Maga normális? – kérdezte igen dühösen, amivel elérte, hogy a jelenlévők csöndbe maradjanak. – Az a lány a légynek se tudna ártani, nem, hogy még elárulni a barátait. Maguknak tényleg ennyire ferde a világnézete vagy csak megörültek?
- Fogja vissza magát Amashi! – jelent meg a főkapitány a képernyőn.
- Na, már csak maga hiányzott! – mordult a fiú. Ekkor Ichigonak is megjött a bátorsága és rögtön elhatározta, hogy elmegy kiszabadítani a lányt. Persze Kutchiki és Abarai rögtön csatlakozott hozzá. Ez mind szép és jó volt azonban, a főparancsnok nem értett egyet velük. És, hogy bebiztosítsa, hogy senki nem megy sehova, csak vissza a Lelkek világába két kapitányt.
- Ugye azt tudod, hogy a húgomat nem lesz egyszerű visszavinni? – kérdezte Ray Byakuyát amikor eltűnt a főparancsnok a „tv” képernyőről. – Amint megtudja, hogy Orihime eltűnt kézzel, lábbal küzdeni fog az ellen, hogy vissza vidd. – nézett komolyan a kapitányra.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki. – jelentette ki a kapitány, mire a fiú arcon csapta magát, Kiru meg szakadt a nevetéstől.
- Te ezt komolyan gondolod? – kérdezte kissé hisztérikusan a fiú.
- Teljes mértékben. – válaszolt a kapitány.
Vége
Írói megjegyzés:
Innentől kisebb időugrás következik majd. Még betekintést nyerhettek, hogyan reagál Keiko Orihime eltűnésére, és hogy hogyan is szerepelnek majd az Aizenes harcokban az ikrek. Utána kisebb időugrás következik majd :D