Fejezet 23 - A harmadik fél, avagy sokkoljuk a népet
A harmadik fél, avagy sokkoljuk a népet
Keiko
Morcos képpel baktattam Yoruichi-sama melett. Nagyon nem volt kedvem Uraharához menni és látni Renjit vagy Rukiát. A kis ribit eddig csak azért nem téptem meg, mert akkor Byakuyával kellett volna számolnom. Tudom mennyire fontos lett neki az a kis csitri és nem csak a Hisanának tett ígérete miatt. Bosszúsan fújtam ki egy arcomba lógó tincset. A hajam kívételesen szabadon hagytam így már a fenekemig ér. Mivel azóta az eset óta szinte mindig morcosan keltem fel ma meg főleg így nem volt kedvem semmi frizurát készíteni így csak megfésültem és szabadon hagytam. Kivétlesen még Matsumotónak sem hagytam, hogy megcsinálja a hajam. Mire az elmélkedésem végére értem megérkeztünk a vegyesboltba.
- Essünk túl rajta! - Sóhajtottam és nagy lendülettel húztam félra az ajtót. Elsőnek Tessai bácsival találtam magam szemben.
- Jó napot Amashi kisasszony! - Köszönt kedvesen.
- Jó napot Tessai bácsi! - Köszöntem vissza udvariasan és mielőtt kérdezhettem volna megjelent Urahara.
- Áh, Amashi kisasszony, Amashi úrfi örülök, hogy eljöttek. Főleg ön kisasszony a történtek után is.
- Van valaki aki még nem hallotta? - Kérdeztem ingerülten.
- Oh, biztosíthatom afelől, hogy én is csak azért tudom, mert megvannak az információim. Rajtam kívül csak az tudja aki érintett a dologban meg akinek ön vagy Kurosaki úr elmondta.
- Remek -Sóhajtottam.
- Kérem erre jöjjenek a vendég már nagyon várta önöket. - Mondja a szokásos mézes mázas stílusban amitől falra tudnék mászni. Na mindegy. Kinyitom az ajtót és ér a következő sokk a mai napon.
- Kiru? - Kérdezem döbbenten. Erre már a bátyám is beljebb jön aztán ő is ledöbben úgy mint én.
- H- hugi? - szólal meg akadozva.
- Hahaha! Látnotok kéne az arcotokat! - Nevet fel. Hihetetlen hogy itt van.
- Kiru! - Ugrok visítva a nyakába. Ő nevetve ölel vissza miközben próbálja megtartani.
- Mi ez a hangzavar? - Jelent meg Renji is mire villám gyorsan lekástálódtam Kiru nyakából és a lehető leggyűlöletesebb tekintetemmel néztem rá.
- Áh, Abarai úr nem meg mondtam, hogy maradjon a szobájában a saját érdekében? -Kérdezte nyájasan a boltos.
- De.... -Kezdett volna magyarázkodni de én már lendültem is. A többiek csak annyit láttak, hogy eltűnök és aa következő pillanatban Renji orra esik és én a hátán üpve szegezem a kardom a torkának.
- Ha megmozdulsz elvágom a torkod!- suttogtam könyörtelen hangnemben a fülébe.
- Keiko kérlek beszéljünk meg! - Próbálkozott.
- Hm, pont ezt mondtad akkor is. - Válaszoltam színtelen hangon. - Akkor is azt mondtam, hogy ezen nincs mit megbeszélni. Megcsaltál a legjobb barátom barátnőjével ráadásul kitudja mióta csaltál már vele. Talán nem sokkal azután, hogy össze jöttünk vagy miután vissza rángattak minket a lelkek világába... - Folytattam.
- Három hónapja! - Vallotta be, mire a kezem megszorult a kardom markolata körül és nem sok kellett volna hozzá, hogy elvágjam a torkát. Végül csak egy apró vágást ejtettem a torkán. - Mázlid van, hogy kapitányok vesznek körül, különben már rég elvágtam volna a torkod! - Sziszegtem a füléve és leszálltam róla, aztán elraktam a kardom. - Elmentem megkeresni Ichigot. Van egy sanda gyanúm hol lehet. - Mondtam mire mindenki meglepetten nézett rám. Bizonyára nem csak a kijelentésem miatt. Lehet, hogy már megint világított a szemem. A fene tudja.
- Mond csak Justinnal miért nem bántál el így amikor megcsalt azzal a boszorkánnyal? -Kérdezte Kiru.
- Azért mert Justinban volt némi gerinc ellenben ezzel. - Tapostam rá a hadnagyra mire nagyot nyőgöt. - Plusz akkor még nem voltam ilyen természetű, na de léptem! - Mondtam és intettem a ledöbbent társaságnak.
- Várj én is megyek! - állított meg Kiru. Talán egyedül őt nem sikerült lesokkolnom teljesen az előbbi cselekedetemmel. Ő nem tudja, hogy az ilyen húzásaim nagy eséllyel végződhetnek az illető tényleges halálával. Mert bár waizard lettem, igaz hogy megtanultam kezelni a belső lidércem, de néha ha elborult az agyam akkor sajnos a másim erőmnek köszönhetően rövid időre, de átvette felettem az irányítást. Abszurdumnak tűnik, de pont ennek köszönhető, hogy még nem öptem meg ilyen állapotban embert. Ilyenkor vissza tartott mielőtt olyat tettem volna amit később megbánnék. Ő teljesen más mint a többi hollow. Talán azért mert hatott rá a varázserőm vagy azért mert ő inteligensebb mint a többi.
- Merre megyünk? - Kérdezte Kiru kiszakítva a gondolat menetemből.
- A helyi waizardokhoz. - Mondtam mosolyogva.
- Mit keresnek itt? - Kérdezte értetlenkedve.
- Tudod Aizen össze hozott minket. - Viccelődtem.
- Hihetetlen hogy az az ipse mi mindenre nem volt képes. - Mondta elgondolkodva.
- Na, igen. -Értettem egyett. - Ez lenne az . - Álltam meg egy raktárépület előtt. - Hé, Hachi-san! Vendégek jöttek, nyiss ajtót! - Kiabáltam be.
- Biztos kellett ez? - Kérdezte utazó társam fején egy vízcseppel.
- Nem de abban nincs semmi buli! - Vigyorogtam rá és beléptem a kis résen ami pont akkora vilt, hogy én és Kiru betudjunk lépni. Amint beléptünk az épületbe gyorsan előrántottam a katanám még épp időben, mert még megtudtam állítani a felém szálló illető kardját így a vicsorgó Hiyorival nézhettem farkasszemet.
- Na mi van? Soul Soecity elengedett benneteket? - Kérdezte miközben próbált lenyomni így már két kézzel tartottam a magasban a kardom.
- Nem unod még ezt az üdvözlési formát? - Válaszoltam kérdéssel a kérdésre. Mivel hamar ráuntam erre a pózra így eltaszítottam magamtól a lányt és elraktam a kardon. - Majd később megküzdök veled úgy is kell egy kis feszültség levezetés. - Néztem a háborogni készülő lányra.
- Elég érdekes alakokat tartalmaz a baráti köröd. - Lépett.elő az árnyékból a másik felem is.
- Ez valami trükk? - Akadt ki a pöttön ex- hadnagy.
- Nem mondanám, hogy barátok vagyunk. - Mondtam elgondolkodva.
- Hé, hozzád beszélek! Vagyis hozzátok! - Kiabálta emelt hangerővel.
- Hangos egy törpe. - Jegyezte meg.
- Kit neveztél te törpének? - Akadt ki újfent.
- Hiyori bemutatóm a másik felemet, a nővéremet, Kirut. Kiru ő ott Hiyori Urahara hadnagya - mutattam be őket egymásnak.
- Hali! - Ibtett neki egyetlen nővérkém.
- Te csak ne jópofizz itt nekem!!! - Kiabált a pöttön szőke.
-Hiyori Ichigo bent van? - Kérdeztem tőle.
- Jah épp azt gyakorolja, hogyan tartsa fent a maszkját.
- És?
- Siralmas. Eddig csak tíz másodpercnél tart. - Morgott mire felnevettem.
- Majd csak fejlődik! Én is így kezdtem aztán fejlődtem.
- De te neked eleve volt tehetséged. Ennek egy szemernyi sincs, még is itt vesződünk vele.
- Ne feledd, hogy ő úgy vált halálistenné, hogy átadta neki az erejét a kis Kutchiki utána meg amikor elmebt megmenteni felélesztette a saját erejét de a kardforgatáson kívül semmihez sem ért. Őt nem képezték ki mint minket.- vettem védelmem alá a srácot. Erre már nem mondott semmit, hanem elindult a lefelé a lépcsőn. Lentről csatározások hangja hallatszódott. Ichigo épp Love-val küzdött. Épp, hogy leértem már hanolhattam is le, mert Ichigo szállt neki a hátam mögötti sziklának.
- Ti aztán nem kímélitek! - Néztem hátra a fiúra aki épp most kászálodott ki a sziklából.
- Keiko? - Kérdezte csodálkozva Love. Erre már a többiek is előjöttek.
- Te neked nem a lelkek világában kéne lenned? - Kérdezte Shinji.
- Miért akar mindenki vissza küldeni amikor még csak most jöttem vissza! - Kérdeztem duzzogva.
- Kei- chan! - Ugrott a nyakamba Mashiro.Aztán észre vette a nővéremet is.- Kei- chan miért van belőlled kettő? - Kérdezte mire elnevettem magam a nővérem meg mellém lépett.
- Srácok bemutatom az ikertestvéremet Kirut. - Böktem a mellettem szobrozóra.
- Üdvözlet! Te hugi! - Bökdöste meg a karom. - Elég színes baráti köröd van! - Mondta széles mosollyal.
- Ugyan már. - Legyintettem. - A nagypapi után még ezt tartod furcsának?
- Jogos. -Bólintott. A többiek csak csendben figyeltek minket, aztán megjelent Ichigo hogy megtörje a beállt csöndet.
- Áh, Keiko és... - ugrott arrébb ilyedtében. -.... És még egy Keiko? Miért van belőlled kettő? - Kérdezte mire a kezembe temettem az arcom. Hogy lehet valaki ekkora.... Áh, nincs is kifejezés rá.
-Szeretem ezt a reakciót. Olyan vicces. - Mondta Kiru, mire furcsán néztem rá.
- El is felejtettem milyen szadista dög tudsz lenni. -Sóhajtottam mire megeresztett egy szadista vigyort. - Ichigo ő itt a nővérem Kiru. - Fordultam a narancs felé.
- Egyébként mit keresel itt? - Kérdezte mire én felmordultam.
- Miért akar mindenki elküldeni? Tudhátok mit? Elmegyek! - Fújtattam és csináltam egy hátra arcot és elindultam a kijárat felé morgások kiséretében.
- Hát ezt nagyon elbasztad. - nézett utánam Kiru. - Na én mentem, még a bátyámmal is beszélnem kell. Ciaó! - Intett a döbbent társaságnak és eltünt. Én még mindig a lépcsőn trappoltam felefele annyira dühös voltam, hogy még villámlépést sem használtam.
- Szerintem utána kéne menned. - Nézett utánam Shinji. Ichigo mint akit üldöznének olyan sebességgel fordult utánam.
- Keiko várj már! - Kiáltott utábam, dw én meg sem hallottam. Csak mentem fel a lépcsőn egészen addig amíg Ichigo elém nem állt.
- Állj már meg! Bocsánatot kérek jó? Örülök, hogy itt vagy csak meglepődtem. - Hadarta.egy szuszra és zavartan vakargatta a tarkóját.
Eközben odalent:
- Szerintetek sikerül neki? - Kérdezte Rose.
- Nem tudom. De azt tudom, hogy nem jó ha Keiko haragszik valakire. -Sóhajtott Shinji.
- Miért? - Kérdezte Mashiro.
- Mert akkor képes lenne kinyírni is. - Mondta komolyan Love.
- Tényleg? - Kérdezte Liza.
- Igen. -Válaszolt Kensei.
- Tényleg ha jól emlékszem te tapasztaltad milyen amikor haragszik valakire. - Nézett rá Love.
- Emlékszem nem sokkal azután történt, hogy összefutotrunk vele és elkezdtük tanítani. Kensei gyengének és hisztis kölyöknek nevezte. Azután ahányszor csak vele gyakorolt jobban teljesített, de csak azért mert kiakarta nyírni. - Mélázott el Shinji.
- Azok az edzések alatt halálfélelmem volt
. Szerintem ha akkor nem lettem volna erősebb nála biztos kinyírt volna. - Húzta el a száját az érintett.
- Rendben megbocsájtok, de sokba fog ez neked kerülni. - Hallották meg Keiko hangját.
- Jó- jó majd ha ennek az egész cécónak vége rendezzük. -Sóhajtott a helyettes halálisten. - Rendben, most hagylak hagy hajtsd ki a beled. -Mondta a lány. - Majd néha azért majd benézek, hogy lássam, hogy haladsz. - Veregette vállon. - Ciaó! - Integetett a lány majd távozott.
Vége