Fejezet 20. - Éljen a fesztivál (utolsó fejezet)
Előszó és köszönetnyilvánítás
Nos, mit is mondhatnék? Huh, hát végül eljutottunk idáig is. Sikerült befejeznem életem második csj-s story-át. Köszönöm mindenkinek, aki eddig követte a történetet. Igyekeztem különlegesre írni ezt a befejező részt. Sajnos egy időre elbúcsúzunk a csábításból jeles világától (higgyétek el nekem is a szívemhez nőt Hannah és Haru) és a két szeleburdi lánytól is. Akit még érdekelnek, a további kalandjai a két lánynak az kövesse a Fekete Tavasz című történetem (amit igyekszem most már gyakrabban frissíteni) amiben szintén a két lányé a főszerep. Castielék most egy időre eltűnnek, majd ha haladok a történetekkel, akkor feltűnik a harmadik generációs csábító oldalán. Köszönöm mindenkinek hogy elolvasta a történetet és azoknak a rajongóimnak, akik végig támogattak! Ezek közül az egyik leghűségesebb rajongómnak szeretném ezúton is megköszönni, hogy megálmodta Yume karakterét. Továbbá ejtenék, pár szót erről a fejezetről. Különleges esemény kerül megrendezésre, aminek hatására Yume és Haru jellemet cserél, Hannah pedig kissé zakkantabb lesz, aminek a végét Kentin járja meg. Tovább nem is tartalak fel titeket, következzék az utolsó fejezet. Kellemes olvasást kívánok.
Éljen a fesztivál! (utolsó fejezet)
Hannah
Már lassan egy hónapja vagyunk együtt Kentinnel. Már eljutottunk odáig is, hogy bemutattam otthon az n drága öcsikémnek és egyetlen keresztanyámnak valamint a hegyomlás bátyámnak. Igen. Ő is haza jött amint értesült róla, hogy valaki a közelembe férkőzött. Magyarul haza jött le ellenőrizni, hogy ki az, aki meghódította az ő drága hugicájának a szívét. Elég érdekes volt nézni, ahogy próbálta megfélemlíteni a barna hajút. Ez két okból nem jött össze neki. Egy, mert hiába volt magasabb nála így is csak másfél fejjel magasodott felé. Kettő, Kentin kemény nevelést kapott a katona suliban, így állta a sarat. Végül aztán az lett a vége, hogy a bátyám kijelentette, hogy randizhat velem. Vajon miért nem csodálkozom ezen? Lehet, hogy azért mert már annyi hülye vesz körbe, hogy már semmi sem ér váratlanul. Ezután Kentin bemutatott a szüleinek, ami szintén vicces élmény volt. Az apukája elkezdet áradozni, hogy az ő kisfiának végre barátnője van, aztán az anyja leállította és bemutatkoztak. Nagyon kedves anyja van és elsőnek, normálisnak, is tűnt. Aztán hirtelen elő vett egy fényképalbumot, és mint az meg van írva elkezdett minden féle ciki storyt mesélni. A végére már én is elpirultam nem csak Kentin. Aztán, hogy mentsem a menthetőt, egy gyors kifogással leléptem, hogy megkönnyítsem Kentin helyzetét. És még én panaszkodtam a családom miatt. Viszont az óta mindig együtt megyünk suliba. Ez alól a mai nap sem kivétel.
- Sziasztok! – köszönt Haru. Épp a suli előtt futottunk össze vele és Castielel.
- Na, milyen volt a családi látogatás? – kérdezte kárörvendve Castiel. – Túlélted Törpilla családját?
- Kit neveztél te Törpillának? – kérdeztem sötétülő tekintettel.
- Castiel, ne sértegesd a barátnőmet, különben kénytelen leszek megleckéztetni téged. – ropogtatta meg az öklét Kentin. Castiel felnézett rá, aztán rám, és ezt megismételte. Végül aztán inkább nem piszkált, nehogy tényleg kapjon.
- Ugye tudod, hogy Kentinnel még jobban jártál volna, mint Hannahval? – kérdezte Haru a vöröstől miközben bementünk a suliba.
- Ugyan miért? – horkantotta sértődötten a vörös.
- Mert ha a virág megy neked, akkor megint mehetsz az orvosiba. – közölte vele az egyszerű tényt. Na, igen a legutóbbi alkalomnál alig bírtak leszedni róla. Azóta a szőke kurva sem zaklat. Csak állandóan szemmel próbál megölni ahányszor, meglát engem Kentinnel. Ez van. Nekem összejött neki nem.
- Szép jó reggelt osztály! – lépett be utánunk a tanár. – Mindenki üljön le a helyére. – miután mindenki helyet foglalt folytatta. – Nos, bizonyára mindenki tisztában van vele, hogy minden évben az iskola melletti hatalmas terülten, nyári japán kulturális fesztivált rendeznek. - nézett végig mindenkin. – Szíves figyelmükbe ajánlanám, ugyan is a színes programok mellett idén sikerült elintézni azt is, hogy a fesztiválon tűzijáték is legyen. A lányoknak pedig ajánlanám a japán tradicionális viseletet. – mondta a tanár. Ezután egész órán a fesztiválról áradozott – amiről sem én sem Haru nem tudott-. Óra végén szemügyre vettük a plakátot, amit itt hagyott a tanár.
- Érdekesnek ígérkezik. Ugye elmegyünk rá? – nézett Haru nagy szemekkel Castielre. A vörös elpirult majd elfordította a fejét és valami igen féleséget motyogott az orra alatt, mire Haru visítva ugrott a nyakába és megcsókolta. A jelenet után nagy szemekkel néztem Kentinre.
- Létszi! – rebegtettem a pilláimat. Kentin elpirult.
- Rendben. – bólintott mire puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm! – mosolyogtam rá.
- Milyen aranyosak! – reagált Haru.
- Kik az aranyosak? – kérdezte a most megjelent Yume Lisander mellől.
- Haru és Kentin, hogy ennyire vissza fogottak. – áradozott a fekete hajú, mire az említett és én elpirultunk. – Kawaii! – visított fel Haru és elkezdet ölelgetni. – Olyan aranyos vagy ilyenkor!
- Tényleg aranyos, de ha tovább ölelgeted, a végén még megfojtod! – szabadított ki Haru karjaiból, mire rögtön Kentin háta mögé bújtam és onnan néztem össze húzott szemekkel meg zakkant barátnőmre.
- Hupszika, bocsi! – mosolygott bocsánatkérően.
- Nagyon furcsák vagytok! – méregettem őket gyanús tekintettel.
- Miről beszélsz? – nézett rám értetlenül a vörös.
- Olyan mintha jellemet cseréltetek volna. Haru olyan zakkant lett, mint amilyen Yume szokott lenni…
- Hé! – méltatlankodtak egyszerre.
- … Yume pedig olyan higgadt, mint amilyen Haru szokott lenni. - fejeztem be a mondatom. Kentin pedig itt unta meg, hogy a háta mögött leskelődök ki, így inkább az ölébe ültettet és átölelt. Én kényelmesen elhelyezkedtem az ölelő karokban. Kentinhez képest olyan voltam, mint egy baba.
- Biztos a fesztivál miatt van. – állapította meg Yume, miközben idegesen a hajába túrt.
- Apropó fesztivál. – kapott észbe Haru. – Utolsó óra után elmehetnénk ruhát venni. Leigh butikjában, tuti találunk ruhákat!- ajánlotta fel.
- Rendben.
- Felőlem. – vontam vállat. Ekkor megszólalt a becsöngő. – Ah, nem akarok vissza ülni a helyemre! Itt sokkal jobb! – fészkeltem magam bele még jobban Kentin karjai közé. Ő válaszul megpuszilta a fejem, majd felkapott és velem együtt a helyünkre mentünk. A tanár bejött, majd bejelentette, hogy mivel neki helyettesítenie kell, egy másik osztályban foglaljuk el magunkat csendben. Én kihasználtam az alkalmat és kényelmesen elhelyezkedtem Kentin karjai közt, majd megpróbáltam elnyomni egy ásítást.
- Megint sokáig voltál fent? – kérdezte halkan az én hercegem.
- Ühüm. Találtam egy új animét ami nagyon megtetszet és alig bírtam vele leállni. – bólogattam, miközben egyre nehezebb volt ébren maradni.
- Akkor aludj, csak majd én vigyázok rád.
- Köszönöm. Majd ha vége az órának kelts fel. – motyogtam, majd elaludtam. Legközelebb arra ébredtem fel, hogy körülöttem óriási hangzavar van. Álmosan pislogtam körbe. Az osztály nagyja tombolt. Haru, Castiel, Yume, Lisander, Armin és Alexy csendben nézték az állta osztálytársainkat, Amber telefonált, a csicskásai sminkeltek. – Mi folyik itt? – néztem fel Kentinre.
- Az osztály bevadult. – húzta el a száját.
- Nem igaz, hogy ezektől még aludni sem lehet! – morogtam majd kikecmeregtem Kentin karjaiból. Közben már a tanár is bejött, de az állatok nem figyeltek rá.
- Mit csinálsz? – kérdezte Kentin.
- Rendet teszek, utána folytatom az alvást. – feleltem neki, aztán kiküldtem a tanárt és a tanári asztal elé álltam és végig néztem az osztályon. Hátul a barátaim kíváncsian figyeltek. – Pofa be mindenki!- üvöltöttem el magam, mire az egész osztályban, kuss, lett. A legtöbben lefagytak a mozdulat közben. Igazán vicces látvány volt. – Így már mindjárt jobb. – vettem lejjebb a hangerőt. – A tanár azt mondta foglaljuk el magunkat CSENDBEN! Melyik értelmi fogyatékos nem fogja fel a csend szó jelentését?! Tudjátok, én éppen aludtam. És ha valaki felébreszt álmomból az súlyos hibát követ el. Ha nem alszom ki magam, akkor morcos vagyok és képes vagyok olyan dolgokat is megtenni, amit általában nem.
- Azt hiszed, hogy félünk tőled? – bátorodott fel egy magát alfa hímnek gondoló egyén. – Csak a szád nagy! – kezdete a provokálást, mire elkaptam a karját és hátra csavartam neki és úgy feszítettem, neki, hogy fájjon.
- Van még valami mondani valód a számomra? – kérdeztem gyilkos tekintettel.
- Nem! – nyögte ki két ordítás közt, mire elengedtem a karját.
- Kicsöngőig, kuss, legyen! Síri csöndben foglaljátok, el magatokat ne kelljen még egyszer felkelnem, mert akkor nem ússzátok meg ennyivel. Világosan fejeztem ki magam? – kérdeztem, mire az osztály bólogatni kezdet. Én elégedetten bólintottam, majd visszamásztam Kentin karjai közé.
- Félelmetes voltál az előbb. – suttogta a hajamba Kentin.
- De ugye attól még szeretsz? – néztem fel rá, amennyire csak tudtam. Ő halkan felnevetett majd megcsókolt.
- Hát persze, hogy szeretlek. Ettől, csak még jobban. – válaszolt, mire megkönnyebbültem sóhajtottam és lehunytam a szemem és elmerültem az álmok világában. Legközelebb arra ébredtem, hogy Kentin próbál meg felkelteni.
- Már vége is az órának? – kérdeztem álmosan.
- Igen. Ideje haza menni. – válaszolt kedvesen.
- Ühm, rendben. – ásítottam miközben a szememet dörzsöltem.
- Kawaii! – sikkantott fel halkan Haru.
- Olyan, mint egy kis cica! – csatlakozott hozzá Yume is.
- Ti tiszta hülyék vagytok! – morogtam nekik, miközben, még jobban Kentinhez bújtam. Erre a lányok megint elkezdtek vinnyogni, mint a fangirl-ök. Komolyan mondom, hülyékkel vagyok körül véve. Miután sikerült felébrednem, a lányok már rangattak is a butikba, hogy megvegyük a ruhákat. Nagy nehezen végül sikerült megtalálnunk mindenkinek a megfelelőt. Haru egy comb középig érő, piros kimonót választott, Yume egy bokáig érő kék kimonót talált magának, ami nem mellesleg csillogott. Én egy kicsit egyszerűbb ruhát választottam. Kicsit olyan volt, mint amit a Bleach- ben használnak. Az alapszín a fekete, de a szélét kék színű anyaggal van eldolgozva. A sötétkék övemet elöl kötöttem meg. A ruha ujja hátul hosszított, és pillangó mintás. A hajamat keresztanya csinálta meg. A végeredmény magáért beszél. Úgy néztem ki, mint egy igazi gésa. Na, persze nekem már nem kell vendégeket „fogadnom” elvégre nekem már meg van a párom. Mi után elkészültünk elindultunk a találkahelyünkre ahol a fiúk vártak ránk. Mikor megláttak minket elállt a lélegzetük. Miután kicsodálták magukat indulhattunk is a fesztiválra.
- Gyönyörű vagy! – suttogta a fülembe Kentin.
- Köszönöm! – pirultam el. Ekkor hirtelen elkezdték fellőni a tűzijátékot. Mi gyorsan kerestünk egy helyet ahonnan tökéletesen láttuk a tűzijátékot és letelepedtünk, ki-ki a maga párja mellé. Én Kentin öléből szemléltem a tűzijátékot. Ennél jobb hely nem is kellet.
- Szeretlek! – suttogta a fülembe Kentin.
- Én is! – bújtam jobban hozzá és együtt néztük a tűzijátékot.
Vége
