Fejezet 2.
Fejezet 2-Tesi óra és bonyodalmak
Derült napsütéses délelőttre ébredt Karakura. Voltak, akik még csak most indultak a munkába, de voltak olyanok is, akik már reggel óta fen, vannak. Ilyenek például a Karakura gimi diákjai is. A sok diák vagy a padon feküdt elnyújtózva, vagy egyéb pózokban feküdt a padon. De voltak olyanok is, akik kint, az udvaron szenvedtek. Ezek közé tartoztak Ichigoék is. A tanár éppen a bemelegítő köröket futatta velük, amit nem valami nagy életkedvvel, de elkezdték megcsinálni. Kedvenc narancs hajú barátunk épp nagyban elgondolkozott azon, hogy neki vajon mi a fenéért kell futnia, amikor elhaladt valaki mellette. Épp csak a szeme sarkából pillantott rá az illetőre, így nem látta tökéletesen. Csak egy fekete hajzuhatagot látott először, utána már meglátta a hozzá tartozó személyt is. Kiru volt az. Éppen az utolsó köröket futotta, amikor annyira belemerült valamibe, hogy nem vette észre, hogy ki van előtte, így frontálisan ütközött. Halk szitkozódások közepette tapogatta meg sajgó testrészét. Ichigo meglepetten nézet, a lányra, majd közelebb lépet hozzá és segítő kezet nyújtott neki.
- Te aztán nagyon elgondolkozhattál valamin. – mosolyogott rá a meglepett lányra.
- Köszi. – viszonozta a mosolyt a fekete majd tovább futott. Ichigo felvonta a szemöldökét, aztán felzárkózott a lány mellé.
- Mond csak mit ártottam, neked, hogy ilyen hamar meggyűlöltél? – tette fel a lánynak. Kiru meglepetten fordult a narancs hajú felé majd elnevette magát. – Valami vicceset mondtam?
- Nem, nem! – törölte le a könnyeit a lány. – Csak a kérdéseden lepődtem meg.
- Ennyire? – húzta fel a szemöldökét.
- Ha láttad volna, hogy milyen világfájdalmas arcott vágtál akkor megértenéd. – válaszolt a lány.
- Értem.
- Egyébként nem gyűlöllek. – mosolyodott el.
- Ennek örülök, akkor esetleg eljönnél velem vacsorázni? – kérdezte a narancs.
- Nem gyors ez egy kicsit, hiszen még nem is ismerjük egymást. – mosolyodott el szelíden a lány.
- Hát akkor majd este meg is merjük. Na? – fordult a lány felé.
- Rendben.
- Na, ne már! – kiáltott fel a hátuk mögött Keigo. – Mi az, hogy máris igent mondasz neki? Hisz még csak nem is ismeritek egymást. Inkább gyere el velem randira! – vonyított a srác és már ugrott volna a lányra, de az egy ügyes rúgással, húsz méterrel hátrább repítette.
- Nem! – felelte a lány és lefutotta a maradék körét.
- Na, mi volt ez a bájcsevej narancskával? – kérdezte a húga.
- Segítened kell! – esett neki. – Randim lesz este vele és nem tudom, mit vegyek fel! – kérlelte a lányt.
- Jó, jó! – adta be a derekát. – De mássz már ki az arcomból! – lökete arrébb a másik arcát.
- Cserébe segítek neked összejönni a kiszemelt pasiddal.
- Mi vagy te kerítőnő? – húzta fel a szemöldökét.
- Ha akarod. – vont vállat a másik.
- Inkább nem. Nincs kedvem leégni egy jó pasi előtt. – morogott a másik.
- Ezek a negatív hullámok! – sóhajtott színpadiasan, majd észbe kapott. – Várjunk csak! Hogy értetted az, hogy nem akarsz leégni? Kikérem magamnak! Nem is vagyok ciki.
- Tőlem. – vont vállat. – Csak kezdjük már el az edzést. – épp, hogy kimondta a mondatott a tanárnő megjelent egy számukra ismerős emberrel az oldalán.
- Figyelem, figyelem. Ez az úr itt mellettem Len Hasenaka sensei. Mától egy ideig ő tartja nektek a testnevelés órát. További jó mulatást! - Lépett le a nő.
- Nos, a nevemet már tudjátok. Lássunk is neki. – csapta össze a tenyerét, mire az ikrek egyszerre ugrottak fel. – Először is lépjen elő az, aki valamilyen küzdő sportot űz. – adta ki a parancsot, mire három ember lépet ki a sorból. – Nahát, nahát. Kit látnak szemeim! Csak nem az Amashi család két legfiatalabb tagja? És a naplopó bátyátokat hol hagytátok?
- Üdvözlöm sensei! – kezdték kórusban a két lány. Aztán Kiru folytatta. – Szokás szerint kerüli az iskolát, sensei!
- Hapci! – tüsszentett valaki a bejárat felöl. – Valaki emlegetett? – kérdezte.
- Áh, Amashi Raymond hát maga is befutott? – kérdezte gúnyolódva a férfi.
- Áh, sensei maga meg mi a fészkes fenét keres itt? És a nevem Ray még mindig. – morogta a fiú, miközben a húgai mellé állt be.
- Késett! Az óra már 15 perce tart.
- Na és? – kérdezte a fiú flegmán.
- Rendben akkor büntetésből óra végéig futhat a húgaival együtt!
- Mi? – kapta fel a fejét a két lány egyszerre. – Nekünk miért kel?- kérdezték szinkronban. – Nem is csináltunk semmit.
- Igazuk van. – gondolkodott el a férfi. – húsz kör után jelentkezzenek, majd kitalálunk valamit. És most indíts! – adta ki a parancsot.
- Hai! – kiáltották kórusban és elindultak.
- Ez is a te hibád! – morogta Kiru.
- Mi? Miért az enyém?
- Azért mert nem bírod befogni a pofád! – morogta hangosan Keyko.
- Ne, most veszekedjenek, azt majd otthon is tudnak! – szólt rájuk a sensei.
- Nem sok ez egy kicsit? – kérdezte Ichigo.
- Igen! Elvégre nem csináltak semmi rosszat. – érvelt Rukia és Orihime egyszerre.
- Igazuk van. Attól, hogy az egyikkel nincs jóban valakivel nem a másikon kéne kitöltenie a dühét. – értette egyet Ishida.
- Egyet értek. – dörmögte Chad.
- Srácok szerintem maradjatok csendben. – szólt oda a futók közül Keyko.
- Maga csak a futással foglalkozzon! Ha nem ér ide 15 percen belül, akkor óra végéig is futhat! – figyelmeztette a tanár.
- Hai! – lihegte a lány és rákapcsolt. A többiek csak kerek szemekkel nézték, hogy futnak.
- Ez így nem igazságos! – folytatta Renji.
- Na, mivel ilyen nagy szájuk volt ezért csatlakozhatnak hozzájuk. – büntette meg őket a sensei.
- Mi? – kiáltották kórusban.
- Mi van, nem jól hallanak? Induljanak, most! Emelte fel a hangját a sensei. A banda nagy morgások közben csatlakoztak a futókhoz.
- A többi lúzer megmutathatja milyen a gimnasztikai tudása.
- Ezért mondtam, hogy jobb, ha csöndbe maradtok.
- Mi csak kiálltunk a magunk igazáért. – mondta Orihime.
- Nála, ne tegyétek! – lihegte Kiru majd tovább állt.
- Miért? – kérdezte Rukia.
- Nem tűri, ha valaki nem engedelmeskedik neki. – mondta Keyko.
- De jól ismeritek. – horkant fel Renji.
- Sajnos túl jól és túl régóta. – sóhajtotta Ray.
- Orihime, ő az, akiről meséltünk. Sors iróniája, hogy csak egy év nyugtunk volt tőle. – mosolygott szomorúan Keyko. – Na de nekem most mennem kell, mert nem akarok óra végéig futni.
- Miért? Legalább megúszod, a verekedést a sensei-el plusz még lazíthatsz is. – adott tanácsot neki bátyja.
- Na persze, hogy még jobban pikkeljen rám? Tartsd meg a jó ötleteid magadnak. – morogta a lány és felzárkózott nővére mellé. Azután pedig együtt mentek a tanár elé- Hiába futottak húsz kört meg se látszódott rajtuk.
- Rendben. Ma megkegyelmezek maguknak. Mutassák meg ennek a szánalmad bandának, hogy kell gimnasztikázni.
- Hai! – kiáltotta egyszerre a két lány. A gimnasztikai gyakorlatokat úgy csinálták meg mintha gyerekjáték lenne. Miután végeztek a maradék órát elbeszélgették aztán elvonultak átöltözni.