Fejezet 2.
Ragyogó reggel köszöntött Karakura városára. Az élet zajlott az utcákon zajlott az élet. A vonatállomáson, egy csoport fiatal ácsorgott. Néhányan kitűntek a tömegből, de nem izgatták magukat.
- Hol vannak már? – mérgelődött egy narancs hajú fiú.
- Ne, aggódj, mindjárt itt lesznek. – nyugtatta egy rövid, fekete hajú lány. Ekkor a távolból kiabálást hallottak. – Látod mondtam én! – mosolygott és üdvözölte a most érkezőket. – Sziasztok!
- Hali! – köszönt egy fekete hajú srác.
- Jó reggelt Ray-kun! – mondta egy hosszú, narancssárga hajú lány.
- Neked is Orihime.
- Reggelt! – jött elő egy kopasz férfi. Utána még jött a többi ismerős és miután lerendezték a köszönést rátértek a tárgyra.
- Na és akkor hova és mivel megyünk? – kérdezte Ichigo. Ray és Ikkaku összenéztek.
- Az, hogy hova megyünk az titok, majd meglátjátok, ha oda érünk. – kacsintott Ray.
- Yumichika mindjárt jön a járgánnyal. – egészítette ki Ikkaku.
- Oké, másik kérdés hol van Keyko? – kérdezte Rukia.
- Hát nem itt. – vont vállat Ikkaku.
- Ne húzz fel! Ki vele hol van? – kezdet bedühödni Ichigo.
- Mer? Különben mi lesz? – kérdezte a kopasz.
- Különben, a fejed laposabb lesz és beszerezel egy monoklit a szemed alá. – vigyorgott Grimmjow.
- A’ szed, megijedek tőled? – vigyorgott vissza Ikkaku.
- Nyugalom emberek. – mondta Ray.
- Majd ő is csatlakozik, hozzánk, csak még van egy kis dolga. – folytatta Shuuhei.
- Milyen dolga? – kérdezte Inoue.
- Hát, mint bizonyára tudjátok a bandánk két nappal ez előtt volt egy stúdió próbán. – nézet a többiekre, akik bólintottak. – Most erről tárgyalnak vele csak kicsit elhúzódott a tárgyalás és a banda nem jutott semmire Keyko nélkül. Amikor megérkezet a tárgyalásra és vázoltuk neki a helyzetet Keyko kemény tárgyalásba fogott. Én eljöttem, mert idő volt ezért vagyok itt.
- Úgy, hogy nem kell aggódni. – nyugtatta a kedélyeket a fekete.
- Különben is majd hív, ha végzet. – mondta Hisagi. Ekkor megcsörrent a telefonja. – Na, mit mondtam ez ő. – mondta és felvette a telefont. –Hali! Na, hogy ment? Komolyan? Oké. És mikorra érsz ide? Máris? Értem. Szia. – tettel le a telefont.
- Na, mit mondott? Hogy sikerült? – kíváncsiskodott Ray.
- Úton van mindjárt ide ér. A többit majd elmondja ő. A lelkemre kötötte, hogy ne mondjam, meg majd ő közli, hogy mire jutottak. Nézzétek, már itt is van. - mutatott a közelítő lányra.
- Üdvözletem a népnek! – köszönt és megfigyelte a társaságot. – Jéé, szia Ishida! Na, mi van? Elmertél jönni? Nem félsz apuci nélkül az erdőben? – kérdezte gúnyosan a lány.
- Neked is rossz napot Amashi. Látom még mindig nagy a szád. – vágott vissza a szemüveges. Ezután villámló szemekkel méregették a másikat.
- Rosszat sejtek. – húzódott hátrébb Shuuhei.
- Ezek mindjárt összekapnak. – kommentálta Ray.
- Nem kéne leállítanunk őket? – kérdezte aggódva Orihime.
- Ha egyszer elkezdték, csak akkor hagyják abba, amíg valamelyikük nem győz. – sóhajtott Rukia.
- De, ha az a pápaszemes okos tojás akár egy újjal is hozzá ér, akkor eltöröm a karját. – morgott Grimmjow.
- Ne, aggódj. Nem kell félteni. – mosolygott a fekete.
- Csak figyelj! – biztatta Hisagi is.
- Na, mi van apuci kicsi fia? Berezeltél? – vigyorgott gúnyosan a lány.
- Nem, csak nem ütök meg lányokat. – válaszolt Ishida és megigazította a szemüvegét.
- Vagy csak félsz, hogy nem tudsz eltalálni. – vigyorgott győzedelmesen a lány.
- Elegem van. Most megmutatom neked elkényeztetett kis csitri! – kelt ki magából a fiú és lendítette az öklét a lány arca felé. Keyko gúnyosan elmosolyodott és mielőtt elérhette volna az ökölcsapás az arcát, megfogta és hárította a támadást, így Ishida a földön kötött ki egy monoklival a szeme alatt.
- Lassú. – vettet oda egy szánakozó és egyben gúnyos pillantást.
- Vohohó! – nevetet fel Grimmjow.
- Megmondtam, hogy nem kell félteni. – mosolygott Ray.
- Én ezért vigyázok, hogy mit mondok neki. – segítette fel a tetkós a földön heverőt.
- Tényleg ha jól tudom egyszer te is kerültél hasonló helyzetbe. – elmélkedett Ray.
- Mit csináltál? – kérdezte Ichigo.
- Hát épp az első fellépésünk előtt voltunk és nagyon ideges voltam. Ezért fel-alá járkáltam idegességemben.
- De lassan nem csak ő volt ideges. Én is egyre idegesebb voltam. De én nem a fellépés miatt. Engem a járkálása idegesítet. – folytatta Keyko.
- Igen. Aztán egyszer csak mellettem termettél és lenyomtál a földre és adtál két választási lehetőséget.
- Milyen választási lehetőséget? – kérdezte Rukia.
- Vagy lenyugodok, vagy addig ver, amíg meg nem nyugszom. – vakarta idegesen a tarkóját.
- Höhö! Na, mi van, sakkban tartanak? – kérdezte Ichigo.
- Elhallgass vagy te is közelebbi ismeretséget köthetsz, a földel. Bár mennyire is bírom a narancs burádat. – fenyegette meg a lány. Ichigo nagyot nyelt.
- Oké, csöndbe maradok. – húzta össze magát.
- Vigyázz te lány! – lépet hozzá közelebb Grimmjow és az arcától kis távolságra állt meg. – Még a végén megtetszel.
- Hn. – mosolyodott el a lány.
- De bőbeszédű vagy. – gúnyolódott Ishida.
- Egy pillanat. – mondta a lány és Ishidához fordult. Egy lépésnyire megállt tőle és megragadta a karját, hogy aztán a háta mögé csavarja, majd kigáncsolja a fiút, aki így a földön landolt. A többiek elkerekedet szemekkel néztek senki, sem mert megszólalni. Csak Ishida nyöszörgéseit lehetet hallani amíg Grimmjow nevetése meg nem törte a csendet.
- Na, most már tényleg tetszel nekem. – lépett közelebb a lányhoz és átkarolta. – Ne foglalkozz ezzel a balfácánnal. Nem érdemli meg, hogy egy ilyen széplány, mint te hozzá érjen.
- Te, Grimmjow eddig nem a pasikra bukott? – súgta oda Ichigonak Renji
- Hát igazából, biszex szóval nem csak a pasikra bukik, csak neki mindegy, hogy kivel van. Vagy legalább is valami ilyesmit magyarázott nekem még annak idején. – súgta vissza. Ray csak nagy szemekkel nézte, ahogy a kékség próbálja magára vonni a lány figyelmét. Nem sok sikerrel. Ugyan is Keyko éppen azon törte a fejét, hogy hogyan kínozza még jobban a földön fekvő Ishidát. Szemében gúnyos fény volt, látszott rajta, hogy kész lenne akár ölni is. Végül vállat vont és engedet a kékségnek. A pillanatot egy kocsi dudálása törte meg, ami épp előttük állt meg. Az ajtó kinyílt és egy hosszú vörös hajú nő szállt ki belőle.
- Halihó! Hiányoztam? – üdvözölte a jelen lévőket. – Mindenki itt van? Mert aki nincs, itt azt itt hagyjuk.
- Nyugalom cica mindenki itt van. – karolta át a derekát a tetovált arcú.
- Hát ezek meg? – mutatott az éppen Keykonak bókoló Grimmjowra.
- Fogalmazzunk úgy, hogy megkanosodott. – mondta Rukia.
- Értem. Mondjuk Keyko gyönyörű lány és Grimmjow se egy rossz pasi és jól mutatnak egymás mellet. – elmélkedet a nő.
- Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Renji.
- Igazán összejöhetnének. – válaszolt a nő.
- Végül is, Keykonak azóta nincs pasija, hogy Renjivel szakítottak és Grimmjownak is lenne egy normális kapcsolata. – értett egyet Ichigo.
- Hé, azt ne feledjétek, hogy Grimmjow eddigi kapcsolatai a lányokkal az első éjszaka után véget értek. Nem akarom, hogy a húgom is úgy végezze, mint azok a lányok. – érvelt ellen Ray.
- Nyugi. Úgy látszik, most az egyszer komolyan gondolja, hiszen más lánynál nem erőlködne ennyit, hogy észrevegye. – nyugtatta Shuuhei.
- Igaza van. Nézd csak meg! – folytatta Rangiku és a kékségre mutatott.
- Jó, rendben. De azért figyelemmel tartom. – adta be a derekát a fekete hajú.