Fejezet 2.
Fejezet 2.
A napfényesen sütött és az ég is kék volt (még), és én mégis itt az osztályteremben rohadok. A tanár valamiről magyaráz, de a felét sem értem, bár nem mintha érdekelne. Azt sem értem mit keresek itt, amikor biztos lenne jobb dolgom is. Amikor a csöngő megszólal (végre) szép nyugisan indulok ki az udvarra és dobom le magam a padra. Nem sokkal később csatlakozik hozzám Lysandre is. Nem szól, semmit csak csöndben ül mellettem. Lehet, hogy megnémult? Nem, hiszen órán, amikor a tanár felszólította akkor válaszolt neki. Most komolyan ilyen hülyeségeken agyalok?! Agyamra ment a suli. El kéne terelni valamivel a figyelmem. Hm. Hirtelen egy kép ugrott be. Az álom béli lányról, ahogy ott áll a túloldalon, aztán szép lassan elhalad mellettem, míg be nem fordul a sarkon…
- Nem, kéne rajta ennyit agyalnod. – zökkentet ki a szürkeség hangja. Már épp nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem, miről beszél, amikor folytatta. – Az arcodra volt írva, hogy megint ő jutott eszedbe. Ezen már meg sem lepődőm. Ekkor megszólalt a csöngő és mehettünk vissza a terembe.
A következő órám történelem volt. Ezt a tantárgyat utáltam a matek után a legjobban. Valahogy majd csak túlélem. Mivel jobb dolgom (az-az ötletem) nem volt ezért az osztálytársaimat tanulmányoztam. Bár nem mondanám, hogy találtam rajtuk valami érdekeset. Iris szorgalmasan jegyzetelt, Lysandre felé fordultam. Nos, ő azt csinálta, amit eddig. Ült és nézett ki a fejéből, és esetenként jegyzetelt. Amber és a csicskásai, Charlotte és Liz (asszem így hívják őket) cicomázkodtak. Amikor Amber észrevette, hogy őt figyelem elmosolyodott és csókot küldött. Grimaszolva fordítottam a fejem a tábla felé ahol most a tanáron kívül még két számomra diák állt. Ezek meg, hogy kerültek oda? Na, mindegy. Annyira nem érdekeltek, bár elég érdekesen festettek. A lánynak hosszú haja volt, a mellette álló gyökérnek, aki csillogó szemekkel bámulta az őt (nem elég feltűnően, ugyan is a mellette álló, még rá se pillantott, pedig még a szemüvegén keresztül is látszódott) gomba frizurája volt és kötött pulcsit viselt. Szóval úgy öltözködött, ahogy egy gyökérhez illik. Tovább nem is bámultam őket, inkább az ablak felé fordítottam a tekintettemet és így kötöttem le magam a nap hátra lévő részében, amíg tartottak az órák. Miután végeztünk még próbáltunk egyet a bandával, aztán haza mentem.
Este álmomba visszatért a már jól ismert jelenet.
A nap, fényesen ragyog és az ég, kék egyszóval minden ugyan olyan, mint szokott lenni, leszámítva azt, hogy egy árva lélek sincs sehol. Nem tudom, merre megyek, a lábaim maguktól mennek. Végült a vasútnál kötök ki. A lámpa elkezd pirosan villogni és a sorompók lecsukódnak. Aztán jön a vonat. Miután elment a túl oldalon már ott volt ő. Most másmilyen ruhában volt. Egy fekete szivárványos trikó volt, rajta ami fölé egy fekete bőrdzsekit viselt zöld, kockás mintájú szoknyával, zöld kesztyűvel, és egy pár térd alatt-ig érő bakanccsal. Nagyon jól ált neki ez a szerelés. Addig bámultam, amíg arra nem eszméltem fel, hogy már elhaladt mellettem. Gyorsan utána fordultam, de ekkor már a sarkon járt. Gyorsan rohantam utána, és amikor befordultam a sarkon…
És felébredtem arra, hogy valami csörög. Ja, hogy ez csak az ébresztő? Nagy nehezen miután kinyomtam az ébresztőt (szegény telóm képernyőjét majdnem betörtem) és kikászálódtam az ágyból elindultam a konyhába megreggelizni. Miután mindennel végeztem felöltöztem és elindultam a suliba. Miközben battyogtam különös érzésem volt, de nem tudtam mi az. Amint beértem a suliba, megkerestem melyik teremben leszünk és ledobtam magam a törzshelyemre (az ablak mellé természetesen), és előkotortam a fülhallgatómat. Bedugtam a fülembe és már hallgattam is a kedvenc rock bandám számait. Csak arra eszméltem fel, hogy a tanár mindenkinek magyaráz, valamit aztán kiszól az ajtón. Először a D.Ö. K-ös elnök Nathaniel lépett be és utána… Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs! Ez valami vicc? Ki vele hol a kandi kamera? Ó Fortuna, te buja kurva*! Nathaniel után egy lány lépet be az ajtón. De nem akármilyen lány.
Ő az, aki az álmaimban szerepel.
*idézet az 1AÉ-ből (Egy Akatsukis élete)
Kedves olvasók!
Mint látjátok ez a fejezet hosszabbra sikeresedett, mint az előző. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Véleményeket kritikában a történethez, vagy a csoportba várom.
A következő fejezet már más szemszögből lesz és megismerünk néhány új szereplőt.