Fejezet 19.
2013.12.21 22:11
19. Fejezet
Egy ismételten meleg nap vette kezdetét a lelkek világában. A halálistenek szorgosan végezték a munkájukat és egyéb teendőjüket.
kopogtatást mellőzve léptek be egészen a főparancsnokig.
- Meddig akarnak itt tartani minket? – kérdezte egy fagyos,női hang.
- Már lassan fél hónapja vagyunk itt és úgy kezelnek minket mintha ártottunk volna maguknak. Mikor hajlandóak végre haza engedni minket? – csattant fel egy hozzá hasonló férfihang.
- Ha eljön, az ideje mindenről tájékoztatjuk önöket. – felelte egy idős férfihang.
- És mégis mikor jön el az ideje? – kérdezte türelmetlenül a nő.
- Vagy majd azt is megtudjuk? – kontrázott rá a férfi, de válasz nem érkezet.
- Ide figyeljen, a mi türelmünk is véges! Nem, elég, hogy akaratunk ellenére hoztak minket ide, és úgy kezelnek minket, mintha valaha ártottunk volna maguknak, de még arra se képesek, hogy teljesítsék az egyetlen kérésünket! Pedig nem kértünk lehetetlen dolgot, csupán annyit, hogy engedjenek minket haza. És, ha jól tudom, nem holmi gyogyós gyerekekkel van dolgunk, hanem felnőttekkel, már megbocsásson Hitsugaya kapitány. – fordult az érintett felé a nő.
- Semmi gond. – válaszolt az érintet.
- Nos, mi a válasza tata? – kérdezte a férfi.
- Több tiszteletet! A 13 védelmi osztag főkapitányával Yamamoto Genryusai-al beszél. – csattant fel egy fiatal nő.
- És? – kérdezet vissza flegmán a fiatal férfi.
- Te, kis… – morgott a nő. – Gyere ide és kitekerem a nyakad! – sziszegte.
- Itt vagyok. – vigyorgott szívdöglesztően a férfi. A nő a hirtelen hangulat váltástól össze zavarodott és elpirult.
- Tisztára, mint egy házaspár. – jegyezte meg a férfi mellett álló nő, mire az érintettek fülig elpirultak és egyszerre kezdtek el tiltakozni.
- Miiiii? Hogy én, vele? Kizárt! Ne utánozz! – kiáltottak egymásra.
- Mondom én. – sóhajtott a nő.
- Pofa be!!! – kiáltottak rá szinkronban.
- Bár, mondjuk… - gondolkozott el a férfi mire a veszekedő partnere elpirult, és a mellette lévő fejbe vágta.
- És Orihimével mi van? Ne, feledd, hogy lekaptad! – figyelmeztette. Aki, csak hallotta vagy csodálkozott, vagy épp meg botránkozott és volt, aki nem is reagált – értsd Toushiro és Byakuya – de voltak olyanok is, akik érdeklődve várták a folytatást.
- De ő úgy is Ichigoba szerelmes. – fordította el a tekintetét.
- Akkor meg mi az Istenért csókoltad meg? – sóhajtott a nő.
- Mert az elején még azt hittem van esélyem. De már belátom, még próbálkozni is fölösleges. – sóhajtott egyet fájdalmasan a férfi.
- Már megbocsássanak, de nem itt kéne ezt megbeszélni! – szólt közbe az egyik kapitány.
- Na, de Kurotsochi kapitány! Most miért rontja el a pillanatot? – háborgott Kyouraku kapitány. – Ez jobb, mint egy spanyol szappanopera! Ráadásul ingyen van, és az UPC csomagomból elvették azt a csatornát, amin egész nap szappanopera ment. – siránkozott az iszákos kapitány. A két középen álló illető megrökönyödve nézett rá.
- Ez nem veszi, észre mennyire leégeti magát? – súgta oda bátyjának a fiatalabbik iker.
- Nagyon úgy néz ki. – válaszolt a férfi.
- Csönd legyen! – zengte be a főkapitány hangja a termet.
- Nézd má’! Felébredt a véncsont is. – vigyorodott el Ray.
- Több tiszteletet! Tudja, hogy hol a helye!
- Én? Én tudom, hogy hol a helyem. Otthon az emberek világában, a szobámban. – vigyorgott tovább a férfi.
- És még én vagyok a hülye. – sóhajtott Keyko.
- A kérésüket elutasítom! Azonnal menjenek vissza a saját osztagaikhoz! – fogyott el a türelme Yama bának.
- De hát nekünk nincs is saját osztagunk! – szólalt meg a kékszemű férfi.
- Bazzeg! – csapott a homlokára a mellette álló. – Bátyó, nem lehetsz ennyire sötét! – mondta a fejét fogva a nő.
- Azonnal menjenek a kijelölt osztagaikhoz! – csattant fel az öreg.
- Ne már! – kiáltottak fel egyszerre az ikrek.
- Nincs kedvem lefoglalni azt a rózsaszín törpét megint! – csattant fel Ray mire egyből csönd lett a teremben.
- Bátyó, ez félre érthető volt. – bökte oldalba húga.
- Au, a bordáim! – nyögött fel a férfi.
- Inkább gyere, és ne nyivákolj! – szólt kezdte el vonszolni bátyját. – Maga pedig – fordult vissza a főkapitány felé – ne higgye, hogy ezzel vége, még vissza jövünk. – mondta és utána kivonszolta a bátyját a teremből.
Vége / Fin/ stb.