Fejezet 17.

2013.12.08 17:09

 

Fejezet 17.

Kezdődjön a megleckéztetés avagy Johnny bepöccen

Írói megjegyzés:

Ez egy különleges fejezet lesz, mert két szemszögből fog játszódni. Az egyik Haru szemszöge lesz a másik Johnny-é, ami köszönhető Bakos Eszternek, akinek a „tollából” született meg Johnny karaktere igazából én csak kölcsön kértem őt.

Haru

  • Szóval meg akarod leckéztetni Ambert. – kérdeztem, mire a srác bólintott. – És azt kérdezed tőlem, hogy elég jó ötlet-e? – ismét bólintott. – Nos, miért is ne. Megérdemli, legalább valamennyit visszakap a gonoszságából. – mosolyogtam a fiúra. – De mielőtt ilyen nagy fába vágod, a fejszéd egy valamit tudnod kell. Mint láttad itt van a suliba a bátyám és a sügér barátai. – komolyodtam el.
  • Igen. Mi van velük? – kérdezte értetlenül a barna hajú.
  • Nem velük. Csak eggyel közülük. – ráztam meg a fejem, aminek következtében a leengedet hajam ide, oda repült. – Johnnyval kell vigyáznod. – figyelmeztettem.
  • Miért? – kérdezte gyanakodva.
  • Látod őket? – böktem a fejemmel a Johnny Amber párosra. – Johnny nem szereti, ha belékötnek. – fordultam meg a széken és úgy magyaráztam tovább. – És ha Ambert bántod, akkor vele packázol.
  • Még is mit lehet szeretni rajta? – kérdezte fintorogva.
  • Hát ő még mindig jobb választás, mint az exe. – könyököltem a szék háttámlájára.
  • Miért ki volt az exe?
  • A nevét nem tudom. Csak azt tudom, hogy ugyan azt csinálta vele, mint most Castielel. A közelébe férkőzött és aztán lecsapott akár csal egy kígyó. – sóhajtottam.
  • Hm, kígyó. Milyen komoly alliterációkat használ itt valaki. – jelent meg bátyám és letelepedett mellém. – Egyébként azt hiszem D-vel kezdődött a neve.
  • Hali onii-chan. – köszöntem neki.
  • Yo, every body!
  • Mi áradtban erre?
  • Gondoltam átnézek hozzád. Amúgy mit terveztek?
  • Hát Ken meg akarja leckéztetni Ambert. – jelentettem ki minden köntörfalazás nélkül. A bátyám ránézet az éppen Amberrel „fröltölő” Johnnyra.
  • Sok szerencsét, de ugye tudod, hogy mi lesz a következménye? – nézett vissza a katona srácra.
  • Tudom, de vállalom. – nézett komolyan a bátyámra. Fagyos csend vette kezdetét, amit a csöngő tört meg.
  • Nos, akkor sok szerencsét! – intett a barnaságnak. – Cső húgi, majd koccanunk!
  • Na, jó. – sóhajtottam nagyot. – Ez kínos volt.
  • Az. – bólintott.
  • És konkrétan mi a terved? – suttogtam neki.
  • A közelébe férkőzök és ott csapok le ahol nem számít. Csatlakozol hozzám? – kérdezte a srác suttogva. Válaszul megráztam a fejem.
  • Néha vannak olyan harcok, amikből ki kell maradnunk. És különben is engem nem érdekel a szöszi. Nem tudott nekem ártani eddig és ezután sem fog. Szóval ez nem az én harcom, hanem a tiéd, de támogatlak. – mosolyogtam a srácra, mire ő is elmosolyodott.
  • Rendben. Bízom benned. – emelte fel az öklét.
  • Ajánlom is! – mosolyogtam rá és én is fölemeletem az öklöm és öklöztünk egyet.

Azután a nap gyorsan elment. Délután beugrottam a kosaras klubba utána, házamhoz értünk elbúcsúztunk egymástól és bementem a lakásba. Se a bátyámék, Jess még nem volt itthon, így beindítottam a laptopott, és amíg be nem kapcsolt lementem a konyhába teát főzni. Amikor végeztem, beízesítettem és kitöltöttem egy pohárba és bevonultam a szobámba a gép elé. Először felmentem Facebookra és megnéztem kik vannak fent és milyen értesítéseim vannak. Megjelöltem olvasottnak és bementem az osztály csoportba. De később meg is bántam. Az egyik osztálytársam (most nincs kedvem megnevezni) egy videót posztolt ki. Ez a videó nem volt más, mint az a híres dal, amelyikben a férfi folyton kérdezgeti, hogy mit mond a róka. Végig megy mindegyik állaton, de még így se tudja meg. Komolyan ez a szám a halállom. Elkezdetem olvasni a poszt kommentjeit. Volt egy két olyan amin besítam. Idézem: Jó kó posztolod ki öcsém! Má lassan kimegy a divatbó!* De az ez utáni komment vitte a pálmát. A komment csak egy újabb videó poszt volt. Ennek a videónak a magyar verziója, volt ez a videó. Mire végig hallgattam már az asztalba vertem a fejem kínomban. – Komolyan, hogy léteznek ilyen h*lye embereke a világon? – sóhajtottam. Megnyitottam egy új oldalt és rákeresetem AFS-re (Anime- fanfiction style) és megnéztem, mit frissítettek. Miután mindent elolvastam, ami érdekelt bezártam az ablakot és megnyitottam az Animeaddicts – ot és bejelentkeztem. Megnyitottam egy új ablakban a kedvenc anime ajánló oldalamat az Anime Online-t és böngészgettem a kínálat között. Sokáig keresgéltem, maikor megakadt a szemem egy érdekes animén. A címe Angel Sanctuarry volt. Elolvastam az ismertetőt (amiből alig fogtam fel valamit) és megnyitottam az első részt. Összesen három rész volt fent így elsőre azt gondoltam, hogy biztos, csak ennyi része van és ilyen rövid anime. Aha persze. Amikor végig néztem mind a három részt két percig voltam kiakadva rajta, hogy most jön a lényeg és NINCS FOLYTATÁS! Mi után megnyugodtam, megnyitottam újra az AFS –t és a Naruto fanfic kategóriában nézelődtem, mivel a Bleach kategóriát már rég kiolvastam. Rámentem az utolsó oldalra és onnan visszafelé haladva nézelődtem. Az első pár oldalon csak Yaoi volt, amivel alap esetben nincs túl sok bajom, de ha már Yaoi-t olvasok, akkor az legyen Bleach-os és Lion** tollából (gépéből) kerüljön ki. Tudom, válogatós vagyok, de ez van. Amúgy, hogy senki ne mondja, rám ezt elárulom, hogy már Narutoból is olvastam Yaoi-t. Mind1. Tovább nézelődtem és egyre érdekesebb történeteket találtam (Pl. Biológia könyv Anbuk részére, Visszatérés, Jéghegyek ninjái)*** Miután befejeztem az olvasást a bátyámék is haza értek. A bátyám beköszönt utána bevonult a szobájába COD4-et játszani. A többiek is lefoglalták magukat így visszamentem a szobámba a gép elé és felmentem Shakes and Fidget-ra. Ott addig csináltam a küldiket amíg el nem fogyott az energiám. Miután elfogyott elküldtem a karakteremet (ami történetesen egy elf varázsló volt) dolgozni.

*ez tényleg megtörtént velem és az idézet majdnem szó szerinti.

**Lion: AFS-en az egyik kedvenc szerzőm és ha Yaoi-ról van, szó általában csak tőle olvasok. Pl. Arab sivatag titkai is ebbe a kategóriába tartozik.

*** Ezek valós fanficcek és már tényleg olvastam őket.

 

Johnny

"De ha megcsalsz én elvágom a nyakadat..."

Áh... Alvin és a mókusok.Ha nem ők keltenének reggel akkor talán ki sem kellnék.Lassan ültem fel az ágyban.A legutóbbi bunyótól még mindig fájt az oldalam,de azt kell mondanom megérte.Azt a k*csögöt vérben fetrengve látni volt talán az egyik legszebb dolog az életemben.Alig láttam,de az egyetlen rendes alak amit ki tudtam venni az csak a saját meztelen tükörképem volt.Felállatam és magamra öltöttem egy alsónadrágot,majd kimentem a fűrdőbe összekapni magam.Arcmosás és hajzselézés után felöltöztem.A suli felé vezető úton egyedül mentem.Szokásom elkésni mindenhonnan a randik kivételével.Mire beértem már a második óra a felénél tarott így levetettem magam egy fa alá és az álom szépen,lassan elnyomott.

Valaki bökdösni kezdett .Először nem vettem észre,de amikor már majd szét szúrta a vesémet kicsit idegesített. Kinyitottam a szememet és az első, amit megláthattam ebből a gyönyörű világból az Jack nem túl illatos szája volt ahogy az üvölti:"Ébredj te barom!"

-Mi van?-könyököltem fel

-Mára vége a sulinak.

-És?

-Nincs kedved haza jönni?

Megrántottam a vállam. Valami oknál fogva nem volt kedvem elmenni.

-Ok. Mi húztunk .-mondta és ott hagyott. Hát jó.

Felkeltem és elindultam a tesi terem felé. Üres volt. Jobb ötlet híjján dobtam pár kosarat majd a magam szórakoztatását megunva elmentem a büfébe. Unatkoztamm. De baromira. Ránéztem az órámra. Ambernek pont most volt az utolsó órája. Végül is,ha már nincs dolgom akár megnézhetném mit csinál. Elindultam a folyosón a kijárat felé.

Így belegondolva nem volt jó ötlet .Mindenkinek jobb lett volna,ha akkor haza mentem volna és nem keresem meg a szőke lányt.De nem így történt...

A folyosó elején áltam.A lépcsőház tetejéről láttam két alakot egymásba ölelkezve.Ha már akkor megismertem volna kettejüket,vagy minimum az egyiküket.Nos akkor szerintem már nem létezne a folyosónak annak a fele.Elindultam a kijárat felé és a pár körvonalai egyre jobban kivehetőek voltak.Még mindig nem látott meg amikor felismertem.

-AMBER!-torkom szakadtából üvöltöttem a lányra.Azonnal elengedték egymást.A szőke ijedt arcot vágott,de a srác csak kárörvendően vigyorgott felém.Ez volt az utolsó csepp.

Megropogtattam az ökleimet.Éppen most leltem rá a következő áldozatomra.Furcsán ismerős a gyerek,de ez jelen pillanatban nem érdekelt.Egyre közelebb értem hozzájuk.A fiúnak a zöld szemei csak akkor kerekedtek el igazán amikor már mellette álltam.Igen,hatalmas egy állat vagyok.

Megragadtam a trikójánál fogva és a szekrénynek nyomtam.Megemeltem annyira,hogy szemmagasságban legyünk,így a lába tehetlenül lebegett a föld felett.Nyelt egy hangosat.

-J-Johnny...-Amber hangja vékony volt és már a sírás folytogatta.

-Kuss!Most elintézem ezt a szemetet.

-Kérlek ne...magadnak ártasz,ki is rúghatnak...-megérintette a vállam,de én egy laza mozdulattal el löktem a közelemből-Johnny...

Elsírta magát és hátulról megölelt.A könnyei beáztatták a felsőmet,de jelen esetben csak a srácra tudtam koncentrálni.Izmos volt,de szerintem látta rajtam,hogy fél kézzel eltörhettem volna a nyakát,ha akarom.Letettem és belevágtam a fejét a szekrénybe.

Elindultam kifelé,de Amber még mindig ölelt.

-Engedj el.

-Nem!

-Azt mondtam engedj el r*banc!-kitéptem magam a szorításából és kiléptem a kapun.

Az a srác kísértetiesen ismerős volt. Lassú léptekkel mentem előre, de nem tudtam hová. Az érzés, hogy újra megtörtént majd szétszakított belül. Ezt nem fogom lenyelni. Meg fogják bánni. Mindannyian.