Fejezet 16- Merry Xmass!
Fejezet 16- Boldog Karácsonyt!
- Egy karácsonyi parti? – kérdezte oldalra döntött fejjel Haru. Épp egy közeli kávézóban ült Akashival, Alexszel és Chrissel.
- Igen. Mivel már eléggé össze vagytok nőve arra gondoltunk, hogy ünnepelhetnénk együtt is a karácsonyt. – válaszolt Chris.
- Tőlem. – vont vállat és megtámasztotta a fejét. – Azt csináltok, amit akartok, mert hiába mondok bármit is úgy is az ellenkezőjét csináljátok. – sóhajtott a lány.
- Oké, Akashi? – fordult a fiú felé a szőke.
- Fölöslegesnek tartom. – válaszolt a szokásos hangnemben.
- Jaj, ugyan már Akashi –kun! – mondta Alex mézesmázosan.
- Én elmentem még shakért. – állt fel Haru az asztaltól. Akashi végig a lányt figyelte nem is törődött a két felnőttel. Ezt észre véve a két felnőtt összenézett és sejtelmesen elmosolyogtak.
- Nem éri meg öcsi! – karolta át a fiú vállát. – Van neki egy apja és bátyja, akik úgy védelmezik, mintha valami kincs lenne. Különben is úgy halottam, hogy apuci nem enged akárkit az ő kicsi lánya közelébe! – mondta sejtelmesen a férfi. – Eddig csak, egy fiú járt sikerrel. De ő is csak nehezen győzedelmeskedett. – folytatta.
- Oh, csak nem arra a vöröskére gondolsz? Hogy is hívták? – kérdezte Alex.
- Azt hiszem Castielnek. – válaszolt elmélázva a férfi. – Három évig együtt voltak. Ő volt neki az első nagy ő.
- Talán ezért fájt neki annyira, amikor másodjára is szétmentek. Minden esetre, jobban tette, hogy nem a szívére, hanem az eszére hallgatott és nem engedte vissza. – tette hozzá Alex. Eközben a fiú arca mintha kicsit sötétebb lett volna.
- Itt vagyok. – huppant le a székére az emlegetet lány. – Chris, miért tehénkedsz Akashi vállán? – nézett gyanakodva a férfire.
- Csak beszélgettünk kicsit! – mondta vállat vonva a férfi és visszaült a helyére. – Gyors voltál, ahhoz képest mennyien álltak előtted.
- Volt egy nőci, aki nem tudta eldönteni mit akar ezért kicsit segítettem neki, hogy haladjon a sor. – mondta nyugodtan, és bele ivott a shakebe.
- El tudom képzelni mit, takar nálad ez a kis segítség. – nézett félre az edző.
- Az ő hibája volt, hogy nem tudott dönteni és össze – vissza, variált. – válaszolt a lány nyugodtan.
- Hé, Haru mond, csak mi van azzal a helyes vörös sráccal, akivel Amerikában jöttél össze? – kérdezte Alex, mire a lány sötéten nézett rá.
- Mi lenne? Amióta ott hagytam az egyik barátnőm szerint megint bepróbálkozott nála az a kígyó, de állítólag jött egy új lány, aki helyre rakta mindkettőjüket. – válaszolt nyugodtan hideg tekintettel. Szinte érezni, lehetet, hogy lehűlt a levegő.
- Oh, szóval már foglalt? – kérdezte a nő.
- Na, elég legyen. Ha nincs jobb dolgotok, mint a szerelmi életemről beszélni akkor én léptem. – mondta majd távozott. Nagy morgolódások közepette haladt az utcán egészen addig, amíg bele nem ütközött valakibe és a földön nem landolt. – Au. – simogatta fájó testrészét. – Előbb Alexék, most meg ez. Mi jöhet még? – morgott.
- Haru? – kérdezte egy régen hallott hang. Meglepetten nézett fel, majd elkerekedtek a szemei a csodálkozástól.
- Castiel? – kérdezte, amikor valamennyire magához tért és hagyta, hogy a fiú felsegítse a földről. – Mit keresel te itt?
- Téged. – válaszolt a vörös hajú fiú.
- Castiel… - kezdte volna a lány, de a fiú félbe szakította.
- Kérlek legalább hallgass meg. – mondta a fiú.
- Rendben. – sóhajtott a lány. Ezután elindultak és céltalanul sétálgattak egymás mellet csendben.
- Megváltoztál. – törte meg a fiú a csendet.
- Történt egy két dolog amióta találkoztunk. – válaszolt a lány.
- Láttam a videót rólad. Úgy tudtam, nem szereted a nyilvánosságot.
- Ez még mindig így van, de sajna azt a felvételt nem tudom ki készítette és tette fel így még az illető ép testi épséggel rendelkezik. – mondta a lány, miközben megigazította a sálját. Mivel tél volt így eléggé lecsökkent a hőmérséklet, ráadásul iskolai egyenruha nem bizonyult valami melegnek, vagy csak az játszott közre, hogy elszokott a Japán téli hőmérséklettől. – De mi lenne, ha a tárgyra térnél? Elég sok dolgom van még és kettőkor kezdődik a kosárklub, és ha nem akarom, hogy Kiru tartsa, az edzést akkor nem árt időben ott lennem. – válaszolt hidegen.
- Szeretném, ha újra olyan lenne minden, mint régen! – bökte ki a fiú. – Hiányzol Haru! Kérlek, gyere vissza velem! – állt a lefagyott lány elé.
- Már semmi sem, lehet olyan, mint régen. – mondta kissé lehajtott fejjel, halkan, miközben szomorúan elmosolyodott. Mivel fufruja árnyékot vetett az arcára ezért nem látszódott, hogy két tengerkék szem fájdalmasan csillog. –Mint mondtam, sok minden történt azóta, hogy elváltak útjaink. Újra összeállt a pokol virágai és újra elkezdtem kosarazni. És nem utolsó sorban találtam valakit, aki fontos számomra. Értsd meg Castiel köztünk már nem lesz semmi olyan, mint ami régen volt. Vége van. – hagyta faképnél a fiút. Gondolataiba mélyedve sétált ezért nem vette észre, hogy teljesen átfagyott, csak amikor tüsszentett egyet. Hirtelen valami meleg került a hátára. Meglepetten nézett fel és Akashival találta magát szembe. A fiú nem mondott semmit, csak megigazította, rajta a kabátot, amibe vagy háromszor bele fért volna. – Arigato Akashi – kun! – mosolygott a fiúra. A kabátról érződött a fiú illata ezért halványan elpirult. Jól esett neki, a meleg kabát és az még csak rátett egy lapáttal, hogy a fiúé volt.
- Sietnünk kell, nem sokára kezdődik az edzés. – mondta a fiú.
- Rendben. – bólintott a lány és elindultak. Csendben sétáltak egymás mellet egészen addig amíg, a fiú meg nem törte a csendet (Haru ma valahogy szótlan úgy látszik).
- Ki volt az a fiú? – kérdezte a vörös hajú.
- Az exem, Castiel. Francia származási Amerikai diák, aki a Sweet Amorisba jár ahova én is jártam. Mielőtt visszajöttem volna, vele jártam. Két szer is szétmentünk, másodjára már nem fogadtam vissza. Volt egy időszak, amikor ő jelentette nekem a mindenem. Nagyon szerettem, de ő ezt nem értékelte. – válaszolt a lány.
- Akkor mit akart itt? – tette fel a következő kérdést.
- Azt, hogy fogadjam vissza. Hogy minden legyen olyan, mint rég. De aminek vége annak vége. A múlt sebeit nem könnyű begyógyítani, de az időnek sikerült, azonban, most a régi sebek újra felszakadtak. – mondta miközben megigazította magán a kabátot. Nem mondott többet, csak szomorúan nézett maga elé. Ez a találkozás, sok emléket idézett fel benne. Fájt neki, hogy a mellet haladó fiú nem viszonozza az érzéseit, de az még jobban, hogy volt barátja még mindig képes lett volna vissza könyörögni magát. Bár még szerette, de már közel sem annyira, mint régen. Túl sokszor törte össze. Miközben e tanakodott nem vette észre, hogy a fiú őt nézi. Nem tudta, hogy miért és mikor kezdte el érdekelni a mellette haladó lány. Mikor kezdett el többet látni benne, mint egy népszerű suli bálványt. És azt sem tudta, miért csókolta meg akkor. Csak annyit tudott, hogy az óta, amióta megízlelte azokat az ajkakat szüntelenül újra és újra csak szokat, kívánja, miközben szorosan magához akarja szorítani a lányt és beszívni hajának jázminos illatát, ami szinte megőrjítette. Amikor a lány a közelében volt, nem halotta a belső démonait, mintha csak elcsendesültek volna. Nem akart mást, csak, hogy vele legyen. Ezt hívnák szerelemnek? Miközben, mindketten az érzéseiken tanakodtak, nem vették észre, hogy hamar megérkeztek az iskolához.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
Hamar eljött a karácsonyi parti ideje. Mindenki ott volt. A csodák generációja, a pokoli virágok, Alex és Chris és minden csapat. Épp hogy elfértek kényelmesen a feldíszített teremben. Mindenki csinosan volt felöltözve. A fiúk öltönyt viseltek, ezzel még jobban kiemelve sármukat. A lányok is kitettek magukért. Mind nagyon csinosan néztek, ki de ki- kinek a szerelme tetszett a legjobban. Momoi egy zöld spagetti pántos ruhát viselt. Riko egy fehér egyrészes nyakba akasztóst. Ai egy világoskék egyrészes ruhát viselt és a haját felkötötte ezzel még jobban elcsavarva Kise fejét. Hana egy lila egyrészes fehér ruhát viselt és örömmel vette tudomásul, hogy Kagami le se tudta venni róla a szemét. Jess egy sárga kihívó ruhát viselt, ami jobban kihangsúlyozta a melleit. Ez a ruha talán Imayoshi kapitánynak tetszett a legjobban. Amina egy lila, fehér csíkos ruhát viselt ami Atsushinak tetszett a legjobban. Mira egy egyszerű narancssárga ruhát viselt ami Takaonak nagyon bejött. Kiru egy zöld egyrészes pánt nélküli ruhát viselt és mosolyogva vette tudomásul, hogy Aomine néha elfelejti becsukni a száját a nagy bámulása közepette. Harun egy királykék egyrészes, pántnélküli ruha volt, aminek az öve hátul masniba végződött. Bár nem vette észre, de Akashi egész idő alatt csak őt bámulta.
A hangulat jó volt mindenki megtalálta a megfelelő beszélgető partnert. Aztán jöttek azok a pillanatok, amikor egyes párosoknál elcsattant a csók. A legelső páros Kiru – Aomine páros volt, akiknek a figyelmüket Momoi hívta fel a felettük lógó fagyöngyre. Aztán az este folyamán még összejött Momoinak is egy csók az ő Tetsu – kunjától. Itt a Serin csapatának legtöbb játékosa irigykedve nézett a láthatatlanná váló fiúra. Aztán, még ott volt Kagami és Hana csókja is, ami után a dühös Aomine majdnem megfojtotta a tigrist. Az este folyamán Ai megszánta Kise-t ezét, amikor a fagyöngy alá kerültek megcsókolta. Az este fénypontja a sok csók után még is az volt amikor Akashi lekapta Harut. A lány egy véletlen folytán a fagyöngy alá állt - amit nem vett észre egészen addig, amíg fel nem hívták rá a figyelmét – amikor a fiú is csatlakozott hozzá. Ekkor Hana és Jess volt szíves felhívni a páros figyelmét a fagyöngyre. A lány elpirult, amikor felfogta, hogy mit is jelent, és mintha a fiú arcán is egy kis meglepődés suhant volna át, de aztán tette a dolgát. Elkapta a lány karját és mielőtt reagálhatott volna magához húzta és megcsókolta. A lány, csak úgy, mint az első kétcsókúknál elpirult, amikor felfogta, hogy mi történt, de nem ellenkezett. Amikor elváltak a fiú nem eresztette el, csak nézte a lány elpirult arcát.
- Boldog karácsonyt! – suttogta neki.
- Arigato. – válaszolt a lányhasonló hangerővel, piros arccal. A fiú kisimított egy tincset az arcából, de még mindig nem engedte el. Közelebb hajolt hozzá és mélyet szívott az illatából ezzel elérve, hogy a lány arca pipacs piros legyen. – MI- Mit csinálsz? – kérdezte kissé akadozva a lány. A fiú nem válaszolt, helyette újra megcsókolta, de most hevesebben, mint előzőleg. A lány óvatosan viszonozni kezdte a csókot, mire a fiú jobban magához húzta.
- Szeretlek! – mondta ki a fiú miután elváltak és újra lecsapott a lány ajakira.
- Én is! – válaszolt elpirulva a lány.
Vége