Fejezet 16.
Osztály kirándulás 1. nap: Megismerkedünk a szállással
Hannah
Az út a hegyekbe rettentő hosszú volt. Szinte végtelennek tűnt mire végre megláttuk az égbe nyúló hegyeket. Komolyan mondom ennél távolabbra nem is mehettünk volna. Az Isten háta mögé nem akartak elvinni minket egész véletlenül? Az utat nagyjából a fele társaság átaludta. Legalább is a mi részünk. Én, Haru, Castiel, Lisander, Kentin, Armin, Alexy és Iris egy kabinban ültünk. Kicsit voltunk mi lányok elnyomásban csak. Haru Castielnek vállának dőlve aludt, én meg az ablakot választottam, bár ott ült mellettem Kentin is, de én akkor is az ablakot választottam. Le is zsibbadt a fél pofám mire felébredtem. Az út további részét beszélgetéssel és kártyázással töltöttük. A legtöbbször Haru nyert jól megfosztva engem és a többieket, jó pár összegtől. Amikor Iris megkérdezte tőle, hogy, hogyan csinálja csak annyit válaszolt, hogy Allen Walker- től tanult. Ezt persze csak én értettem a többiek meg csak néztek, mint borjú az új kapura, hogy miről beszél. Hiába nem nézte végig a D. Gray-man-t ez megmaradt benne. A kis mázlistája. Nem baj majd, ha huszonegyezünk* akkor majd visszanyerem a pénzem.
- Végre! – nyafogott Amber. Én csak a szemem forgattam. Mit is várhatnák egy elkényeztetett libától? Nagyot nyújtózva ropogtattam ki elgémberedett végtagjaim.
- Figyelem mindenki, gyülekező! – harsogta drága osztályfőnököm. Miután mindenki felsorakozott előtte, elindultunk a szálláshoz. Lejelentkeztünk a recepciónál és megkaptuk a szobabeosztást a kulcsokkal együtt. Én Haruval kerültem egy szobába így szinte panaszom se lehetet. A szobánk egyszerű volt még is stílusos. Maga a szoba elég tágas volt ahhoz képest, hogy két személyes. Az ajtóval szemben volt a szoba ablak, ami a hegyekre engedet kilátást. A közepén egy asztal volt, körülötte székekkel. A szoba jobb oldalában volt a két ágy, aminek a végében egy-egy hatalmas szekrény volt és a jobb oldalán egy ajtó, ami a fürdőszobát takarta. Összességében elég jól jártunk. Legalább nem kell sokat várnunk a fürdőre. Miután kipakoltunk, Haru felajánlotta, hogy nézzünk filmet a laptopján. Ne kérdezzétek, hogy sikerült elhoznia. Mivel volt még egy óránk a gyülekezőig inkább azt tanácsoltam, hogy inkább fedezzük fel a szállót. Így történt hát, hogy elindultunk feltérképezni a szállót. Megtaláltuk a konyhát és kiderült, hogy a szállodának van meleg vizes fürdője. Tisztára olyan, mint ami az animékben szokott lenni. Meg is egyeztünk barátnőmmel, hogy estére minden féle képen ki kell próbálnunk. Komolyan már nem is bánom, hogy három napot kell eltöltenünk itt. Én már beleszerettek ebbe a szállóba!
- Elképesztő ez a szálló! Úgy érzem, hogy ez a három nap nem is lesz olyan szörnyű. – nyújtózott Haru.
- Egyet értek már alig várom, hogy kipróbálhassam a fürdőt! – válaszoltam vidáman. Éppen az ebédlőbe tartottunk, hogy megebédeljünk és megtudjuk az elkövetkezendő napok programját. A kaja isteni volt, ahhoz képest, hogy általában az ilyen helyeken nem szokott túl jó lenni. A kaja rántott sajt volt rizzsel és tartármártással. Szinte ódákat lehetne zengeni erről a helyről. Ebéd után kiderült, hogy egy óra múlva kezdődik az első program: egy kis hegyi túra. De nem is akár, hogyan! Párokban kell majd közben különböző feladatokat megcsinálnunk. Mi jön még? Komolyan mi jöhet még?
- Na, most mindenki keresse meg a párját! A múlthéten már megkapták, hogy kinek ki a párja, szóval igyekezzenek! – sürgetet minket a tanár. Haru elbúcsúzott tőlem és már ment is megkeresni Castielt a tömegben. Nagyot sóhajtottam. Úgy érzem, nehéznapnak nézek elébe. Hirtelen valaki megfogta a vállam mire úgy megijedtem, hogy ugrottam egyet.
- Nyugi csak én vagyok! – mosolygott rám Kentin.
- Megijesztettél! – böktem a hasába, mire majdnem bele tört az ujjam. Basszus milyen izmos hasa van ennek?
- Bocsi, nem volt szándékos! Mehetünk? – kérdezte mire bólintottam. Elkértük a tanártól a feladat lapot és arrébb húzódtunk, hogy tanulmányozhassuk.
- Rendben, akkor én most elmegyek és gyorsan átöltözöm melegebb ruhába. Olyan tíz-tizenöt perc múlva itt találkozunk oké? – kérdeztem a fiút, mire az egy bólintással válaszolt. Gyorsan elrobogtam a szobánkba és felvettem valami melegebb cuccot. Előkotortam egy jó meleg harisnyát fölé egy az átlagnál kicsit vastagabb nacit aztán egy hosszú ujjút, fölé egy vastag pulcsit és egy zöld kabátot, aminek a kapucniján fehér szőrme van. Olyat, mint a Fairy Tail elején Loki visel. Előkotortam egy pár kesztyűt és egy sapkát és indultam. Mire leértem Kentin is ott volt már. Nem túlozta el a dolgokat. Egy hosszú terepmintás nadrágot viselt, aminek a szárát betúrta a bakancsa szárába. Egy látszólag jó meleg fehér kabátot viselt és egy zöld sálat, ami kiemelte a gyönyörű szemeit.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Igen. – bólintottam és kiléptünk a szálló kijáratán. – Mi az első feladatunk?
- Követnünk kell a zöld háromszög turistajelzést egészen idáig. – mutatta a térképet. – Ha oda értünk le kell fotózni a helyet.
- Értem. Nos, nálam van mobil, majd azzal lefényképezzük a helyet. – mondtam. Ő bólintott, aztán neki vágtunk az ismeretlennek a zöld háromszöget és a térképet követve. A térképen piros vonallal volt jelölve, hogy merre menjünk, nehogy eltévedjünk. Egy két- két és fél óráig gyalogolhattunk, kb. amikor egy gyönyörű helyre érkeztünk. Amolyan kilátó szerűséghez. – Sugoi! – suttogtam, miközben a látványban gyönyörködtem.
- Tessék? – nézet rám értetlenül a barnaság.
- Azt jelenti elképesztő. Bocsi, de túl sok feliratos animét néztem és ezért időnként nem tűnik fel, hogy már japánul beszélek. – mosolyogtam rá bocsánat kérőn. Ő is elmosolyodott és megrázta a fejét, hogy nincs semmi baj. Elővettem a mobilom és lefényképeztem a tájat. Nem messze tőlünk volt egy kis faház ahol már vártak minket. Kiderült, hogy ez a ház és a kilátó volt az úti célunk. Miközben adtak nekünk jó meleg teát, lepecsételték a lapunk. Miután megittuk a teánkat elindultunk vissza fele. Közben mindenféléről beszélgettünk ezért gyorsan eltelt az idő és hamar vissza értünk a szállóra. Útközben felhívtam Haru-t is, hogy ők, hogy állnak. Azt mondta, hogy már ők is jönnek vissza fele ennek köszönhetően, mire mi vissza értünk drága barátnőm már várt. Felmentünk a szobánkba, átöltöztem és elindultunk a fürdőbe. Jólesően nyújtóztam elfáradt végtagjaimat, miközben élveztem a vizet. Szerencsére külön női és férfifürdő részleg volt, amit egy fallal választottak el, így a japán szokásoknak élve meztelenül ülhettünk bele a vízbe, miközben a csillagos égben gyönyörködhettünk.
- El, sem hiszem, hogy ez a hely tényleg nem egy álom. – mondta Haru, miközben lejjebb merült a vízben.
- Nyugi még én is alig bírom felfogni, hogy ez nem csak egy álom. – nyújtóztam.
- És milyen volt Kentinnel egypárban lenni? – kérdezte széles vigyorral barátnőm.
- Hát, Kentin nagyon rendes srác, ráadásul csomó téren egyezik az ízlésünk mindenhez tud valamit hozzá fűzni ezért jól lehet vele beszélgetni.
- Hm… - hümmögött barátnőm. – Ugye nem felejtetted el, hogy választanod kell majd közülük? – komorult el barátnőm.
- Tudom! – mondtam, nagyot sóhajtva. – Remélem, hogy mire vége ennek a kirándulásnak dűlőre tudok jutni. Nem akarom sokáig húzni. – húztam el számat és felnéztem az égre. Pont elkaptam egy hulló csillagot. – Bárcsak történne valami, amiről megtudhatnám, hogy melyikük az igazi.
- Vigyáz, mit kívánsz, még a végén valóra válik. – figyelmeztetet barátnőm. Akkor még nem tudtam, hogy mihez fog vezetni ez a kívánságom és, hogy milyen igaza volt Harunak.
Vége
*huszonegy: magyar kártyajáték melynek a lényege, hogy minél kevesebb kártyalap összegéből jöjjön ki a huszonegy. Pl. van két ötösöd egy tízesed és egy tizenegyesed akkor már félig nyertél, azonban, ha valamelyik másik játékosnak is kijött, de neki kevesebb lapból akkor ő nyert. Régebben hétvégenként este össze ültünk a családdal és ezt játszottuk. Rendszerint a játék addig tartott, amíg ki nem fosztottuk egymást. Aki kíváncsi rá az nézzen utána.