Fejezet 15.

Este van. Az ég sötét, csak a csillagok ragyognak az égen. Egy kisbolt tetején két fiatal ül egymás ölében és együtt nézik a csillagokat. Nem is sejtették, hogy valaki a távolból figyeli őket.

-          Meg vagy hercegnő. – mosolyodott el egy árny a sötétben. – Élvezd ki azt a kisidőt, amit a hercegeddel tölthetsz, mert nem tart sokáig.  Justin, indulunk! – mondta rideg női hang. A hold fénye éppen megvilágította a két távozni készülő alakot. Az egyik egy hosszú rózsaszín hajú nő volt. Haját lófarokba fogta össze így csak pár tincs takarta el rideg arcát. Zöld szemi ridegséget, és gyűlöletet tükröztek. A férfi előrébb lépet a fénybe, hogy tisztán látszódjon komor arca és kékes szemei, amelyek üresen csillogtak akár csak egy bábnak. A nő közelebb lépet hozzá és hajába túrt finom kezeivel. A szőke tincsekkel elszórakozgatott pár másodpercig, majd közelebb hajolt az arcához és ajkait a férfi ajkira tette. A csókjuk csak pár másodpercig tartott, mert a nő megszakította. – Induljunk. – adta ki a parancsot rideg hangon.

-          Igen is úrnőm. – hajolt meg a férfi, majd követte a nőt és eltűntek a sötétségben.

*

Reggel Keyko amikor kinyitotta a szemeit, az első, amit megpillantott az Renji karja volt a derekára fonódva. Elmosolyodott és még szorosabban hozzá símúlt a férfi mellkasához. A férfi kinyitotta a szemét és ő is elmosolyodott, majd szorosan magához ölelte szeremét.

-          Jó reggelt! – köszönt és csókot, nyomot a lány fejére.

-          Neked is. – mosolyodott el újra a lány.

-          Jól aludtál?

-          Igen, mert te itt voltál velem. – válaszolt és felült, hogy csókot adjon szerelmének. Keyko visszafeküdt Renji karjába és a plafont kezdte el tanulmányozni.

-          Szerinted hiányolnának minket, ha ma nem jelelnénk meg? – kérdezte Renji. A fekete már épp válaszolásra nyitotta a száját, amikor az ajtó hirtelen kinyitódott és Rangiku, robbant be a szobába Ikkaku, Urahara és Rukia társaságában.

-          Basszus! Mond nektek valamit a magán élet fogalma? – kérdezte morogva Renji.

-          Nem, igazán. – mosolygott Rangiku. Ikkaku csak röhögött, míg Urahara a legyezője mögé bazsalygott. Rukia csak a fejét fogta és azt hajtogatta, hogy „Én megmondtam”.

-          Mit akartok? – kérdezte Renji aki eközben már ülésbe tornázta magát.

-          Csak tegnap este óta nem találtuk magukat és már kezdtünk aggódni magukért. – adott magyarázatott a boltos.

-          Na, persze. – morgott Keyko is és felült.

-          De, ahogy látom jól elvoltatok nélkülünk is. – fejezte be Rangiku széles mosollyal. A két érintett egyszerre lett rák vörös. Elsőnek Keyko tudta legyőzni a zavarát, és amikor érezte, hogy meg tud szólalni anélkül, hogy nem csuklana el a hangja megszólalt.

-          Szegény Rangiku- San. Csak sajnálni tudlak. – mosolygott el ördögien a lány.

-          Mi ért is?

-          Oh, csak csupán azért, hogy a saját problémáidat úgy próbálod legyőzni, hogy másokat próbálsz ilyen szituációkba beállítani. – itt Ikkakunál eltört a mécses. A földön gurult fel alá a hasát fogva és nagyokat röhögve.

-          Sakk- matt.  – jelentette ki a lány. Ennél már Rukia sem tudta vissza fogni magát belőle is kitört a nevetés. Urahara a tenyerét a kezére téve próbált meg nem nevetni kevés sikerrel. Rangiku egy pillanatig lefagyva állt azt, amikor magához tért elfogadta a kihívást.

-          Jaj, Keyko-chan! – itt az említett megrezzent. – Csak nem féltékeny vagy? Jaj, ne aggódj egyszer biztos nektek is összejön. És akkor majd nyugodtan elújságolhatod nekem. – vigyorgott a nő. Ikkaku itt még jobban nevetett. Renji még jobban vörös lett, Keyko arcán apró pír keletkezett.

-          Na, menj a jó büdös… – harapta el a káromkodás végét.  – Na, várj, csak ezt még visszakapod! – fenyegette a lány pipacs vörösen. – Te meg ne nevess, mert olyat kapsz, hogy azt megbánod! – üvöltötte le a lány a földön guruló Ikkakut. Mivel az említett rá se hederített ezért a fekete gonoszan elvigyorodott és felállt az ujjait tördelve. – Én szóltam. – ez volt az utolsó szava a lánynak. Ikkaku már csak azt vette észre, hogy valami vagy valaki árnyékot vett rá, aztán már csak a fájdalmat érezte. A háttérbe álló Uraharának még a mosoly is lefagyott az arcáról, ahogy nézte a lány munkáját. Rukia halálrémült arcott vágott, Renji pedig… hát, ő maradjunk annyiban, hogy megfogadta magában, hogy nem húz újat szerelmével. Még Rangiku arcáról is lefagyott a mosoly, és jobbnak látta meghúzni magát.

-          Te- fordult a félholtra vert Ikkaku felé. – Többet nem röhögsz ki. Te pedig – fordult Matsumoto felé. – ne köss belém, mert keményfából faragtak és nagyon megbánhatod. Maga pedig minden lében kanál titokzatos botos uram. Jobban teszi, ha vissza fogja magát vagy maga is hasonló képen jár. És most mindenki kifele a szobából! – fejezte be a mondanivalóját a lány. Mindenki engedelmeskedett és ballagott ki a szobából. Keyko az ajtófélfának támaszkodott és onnan kapta el garbójánál fogva a távozni készülő Renji-t. Nagyot sóhajtott. – Nem, te! Csak ők! – Miután mindenki kiment a szobából Keyko lehuppant a futonra és nagyot sóhajtott. Renji oda ment és az ölébe vette a lányt és nyugtatgatta.

-          Nyugi. Mindig ilyen hülyék. Nem tehetnek róla így születtek. – nyugtatgatta a feszült lány. Erre a kijelentésére kintről kisebb mocorgás és morgás hallatszódott. A lány felállt és elhúzta az ajtót, ami az Urahara Matsumoto páros esett be.

-          Mit mondtam a magán életről? – kérdezte a lány és a jobb kezét felemelte, amiben egy tűzgömb jelent meg. A tízedik osztag hadnagyának elkerekedtek a szemei, míg a boltos azonnal reagált.

-          Na de Amashi kisasszony! Ha most kezdi el kiélni a piromániáját annak nem lesz jó vége. – ingatta mutató úját a férfinyomatékosításnak.

-          Urahara –san. – kezdte el a lány elsötétült tekintettel és lehajtott fejjel. – Maga itt és most aláírta a végzetét. – mondta a lény és a boltoshoz vágta a lánglabdát, de az még időben reagált és elkerülte.

-          Hát, ez mellé ment. – jegyezte meg cinikusan. Keykonál elszakadt a cérna. A lány körül izzani kezdet a levegő majd lángok kezdtek el körülötte cikázni. Urahara felhúzta a nyúlcipőt. Keyko morgott valami olyasmit hogy „tőle játszhatják a macska egér játékot, de a macska lesz ezúttal az egér végzete”.

-          Ennyit a nyugodt pihenésről. – morogta Renji majd elindult a fürdő felé.

The end J

 

 

Halálisten útmutató arany oldalak:

-          Hali mindenkinek! Mától kezdve elindul a halálisten útmutató! – vigyorog a rendező a kamerába.

-          És ennek mos mi értelme? – jelent meg Ichigo.

-          Mi az Ichi? Mi ért vagy morcos? – kérdezte a tőle egy fejjel kisebb szőke melíros hajú lány.

-          Semmi. – morogta narancs.

-          Én tudom mi a baja! – jelent meg a képernyőn Keyko. – Az a baja, hogy nem ő van a főszerepben! – vigyorogott gonoszan a lány.

-          Látom hatott rád a forgatás. – jegyezte meg a rendező miközben hátrált egy lépést.

-          Pofád lapos! – morogta a narancs.

-          Na, Ichi fel a fejjel! Hisz te is szerepelsz benne. – nyávogott a lány.

-          Asszem én meghúzom magam. – jegyezte meg a szerző. Ekkor megjelent mellette a boltos.

-          Áh, kisasszony épp magát kerestem. – köszöntötte a lányt.

-          Hát itt vagyok még. – elmélkedett a lány. Keyko szeme felcsillant és Urahara felé nézett.

-          Adriiiiii mond csak… - kezdte el a lány, de a másik közbe szakította.

-          Rendben, de kíméld, meg még szükség lehet rá a közel jövőben. – adta rá áldását a rendező a lánynak nem kellet több máris gonoszan nézett a boltosra. – Szerintem jobb, ha elkezd futni. – tanácsolta a rendező. De a boltos már nem volt mellette. Már rég célba vette a kijáratott. – Nos, még van két percünk. Akkor jöjjön egy kis előzetes. – vetette fel az öltetett a rendező mire a mellette álló narancs meg mordult. – Mi vagy te? Grimmjow? – kérdezte meghökkenve a lány. Az említett rögtön megjelent a rendező mellet.

-          Na, mi van Ichigo mi ez a savanyú kép? Talán valaki behúzott neked, vagy citromot etettek veled? – röhögött a sexta espada.

-          Te meg mi a francot keresel itt? – akadt ki Ichigo. Ekkor a rendező megköszörülte a torkát mire mindkét fiú ráemelte a tekintettét.

-          Köszi, hogy elcsesztétek azt a maradék kis időt is, ami maradt. – morgott a lány.

-          Ne rám nézz! – védekezett Eperke.

-          Hát, te meg ki vagy kicsi lány? – kérdezte a kékség meglepetten.

-          Én volnék a rendező Kogler Adri. – mutatkozott be a rendező. – És ne hívj kicsi lánynak, mert annyira nem vagyok törpe, még az osztályom béli lányok közt is én vagyok a legmagasabb. Más részt nem vagyok kicsi! Nem sokára betöltöm a 16-ot! – osztotta ki rendező a sexta-t.

-          Tetszel nekem te lány! – nevetet Grimmjow és elkezdett közeledni a lány felé.

-          Nos, már ennyi lenne kedves nézőink! Viszlát! – köszönt el a rendező és felhúzta a nyúlcipőt.

-          Ez, már tetszik! Menekülj csak! Úgy is gyorsabb vagyok nálad! – azzal a rendező után eredt.

-          Hát, akkor asszem, mára ennyi. Talán legközelebb sikerül össze hozni egy rendes útmutatót. Már, ha a rendező túléli Grimmjow-ot. A legközelebbi viszont látásra! – elköszönt és Grimmjow után ment. – Hé, arrancar hagyd már békén szegény lányt!