Fejezet 14- kosarazzunk együtt!
- Közös…
- … kosármeccs? – kérdezte Jess és Mira.
- Igen. – válaszolt Alex és oda nyújtott a lányoknak egy papírt, amin a terv volt. Éppen egy közeli gyorskajáldában voltak. Alexen kívül a hét lányból négy volt ott. Jess, Mira, Amina és Hachi.
- Érdekesen hangzik. És akkor csapatokra lennénk osztva és rögtönzött mérkőzések lennének a csapatok közt? – kérdezte Amina.
- Igen. Chris úgy gondolta, hogy most az egyszer az edzést össze lehetne kötni a szórakozással. – válaszolt a nő.
- Jól hangzik, vágjunk bele! – nézett fel a papírból Jess.
*/*/*/*/*/*/*/* Haru */*/*/*/*/*/*/*
- Egy közös kosárlabda mérkőzés? – kérdeztem miközben a converse torna csukámat húztam fel. – Jól hangzik. Akkor minden fiú legalább egy főt hozz a csapatából?
- Igen. Előre láthatólag Kise Kasamatsut hozza, Aonime Momoit és azt a furcsa kapitányát meg Sakurait. Akkor Midorima Takaot hozza, Kuroko meg Taiga-t és a többi Serinest. – válaszolt Hachi.
- Mi van Murasakibaraval? – kérdeztem, miközben a naptárt kezdtem el nézni.
- Tatsunii-ék nem érnek rá sajnos. – mondta szomorúan.
- Egy kilőve maradt egy. Mi van Akashival? – kérdeztem, mire a vonal végén lévő elég soká válaszolt.
- Nos, ő azt mondta, hogy nem ér rá ilyen gyerekes dolgokra. – válaszolt halkan.
- Magyarul én győzzem meg. – sóhajtottam.
- Igen. Ez lenne a helyzet. Én meg beszélek Tatsuyaval hát, ha még is el tudnak jönni.
- Rendben akkor találkozunk a pályán. – tettem le a telefont. – Anya! – kiabáltam be a konyhába.
- Igen kicsim? – érkezett a válasz.
- Délután nem leszek itt, mert kosarazunk kicsit a haverokkal.
- Rendben, de sötétedés előtt érj haza!
- Oké! Elmentem!
- Szia, kicsim! – köszönt anya, majd kiléptem a bejárati ajtón és becsuktam magam után. Nagyot szippantottam a levegőből és elindultam a közeli kosárlabda pálya felé, kezemben egy labdával, amit oda fele úton végig pattogtattam a kutyák és a járókelők legnagyobb örömére. Éljen a trolság. Amikor a pályára értem megláttam, hogy valaki már megelőzött, de mivel ismertem az illetőt nem foglalkoztam vele.
- Látom megelőztek. Pedig azt hittem, hogy nem sokan tudnak erről a helyről. – „köszöntem” mire az érintett felém fordult.
- Csöndes hely alkalmas a gyakorlásra. – válaszolt. Nagyot sóhajtottam és leraktam a labdát a földre, hogy fel tudjam kötni a hajam. – Amikor felnéztem Akashi nyújtotta felém a labdát. Mosolyogva fogadtam el, majd felálltam vele szembe. Egy ideig, csak játszottunk egymás ellen, majd úgy éreztem, hogy ideje elkezdeni rávenni a mérkőzésre.
- Hallottad, mit szervezett a két lökött? – kérdeztem tőle.
- Igen. – bő válasz.
- És jössz? – próbálkoztam tovább.
- Nem.
- Kár. – mondtam színpadiasan. Erre már felfigyelt, de nem kérdezett semmit. Kemény dió. – Na, gyere már el! Ott lesznek a többiek is!
- Nem érdekel. – vágta rá.
- És ha kapsz valamit? – kérdeztem reménykedve.
- Mit? – kérdezte, mire gondolkodóba estem. Hm, mit is lehetne, amit fel tudnék ajánlani.
- Jégkrémet? Egy puszit? – találgattam.
- Rendben. – szólalt meg.
- Akkor megegyeztünk! – feleltem vidáman és neki fogtunk játszani. Vagy fél óráig játszottunk, amikor megcsörrent a telefonom. – Halló? – kérdeztem.
- Merre vagytok? – kérdezte Hachi.
- Őőő nagyon távol maradjunk annyiban. – néztem félre, amit persze nem láthatott.
- Szóval elfelejtetted. – sóhajtott.
- No, igen. Annyira bele merültünk Akashival az egymás elleni meccsben, hogy elfelejtettük megnézni az időt. – vallottam be.
- Szóval sikerült rávenned? – kérdezte reménykedve.
- Igen. – most rajtam volt a sor, hogy sóhajtsak.
- Hisz ez remek így az egész volt csodák generációs tag itt lesz.
- Hogy érted? – lepődtem meg.
- Murasakibara el és Tatsuya is el tud jönni! Sikerült meggyőznöm őket. Persze, lehet, hogy az is közbe játszott, hogy a lila hajú óriásnak nagyon szimpatikus a mi Aminánk.
- Hisz ez remek. Akkor én is küldöm Akashit. – válaszoltam halkan.
- Rendben ciaó! – köszönt el és letette a telefont.
- Akashi… - kezdtem, de mire megfordultam, ijesztő közelségbe kerültem a fiúval és annak vörös szemeivel. Szinte egymás szájában álltunk és ez kihatott rám, ugyan is éreztem, hogy elpirulok. – Őm… - kezdtem, de nem jutottam sokra.
- Igen? – kérdezte nyugodtan.
- Ideje indulni, mert már így is késében vagyunk. – nyögtem ki nagy nehezen. Erre már hátrébb lépett majd elindult, de várakozóan nézett hátra rám, amikor észrevette, hogy nem követem. – Te menj csak előre, nekem még haza kell ugranom! – mondtam neki és haza szaladtam.
*/*/*/*/*/*/*/*/* Ai*/*/*/*/*/*/*/*
Ez az egész meccses dolog nagyon vicces. Már csak azért is megérte erre vállalkozni, mert így láthattam a nagy és hatalmas Kagamit betojni egy aranyos kiskutya miatt. Igen, a Tigris nem éppen kutya párti pedig Nigou semmi rosszat nem tett ellene, sőt szerintem még szimpatikus is neki.
- Vidd már innen a közelemből! Egyáltalán minek hozod el? És te minek jössz? – kiabált emelt hangerővel az említett tigris.
- Az én edzőm találta ki ezt az egészet karöltve Alexel. Így természetes, hogy mi is ott leszünk.
- Mind? – kérdezett vissza. Nagyon jól tudtam, hogy kire kíváncsi igazán.
- Igen, mind. – bólintottam. – Még Hannah is. – tettem hozzá, mire enyhén elpirult.
- Akkor jó. – mondta, piros arccal és elfordította a fejét. Eközben én elővettem a mobilom és rácsörgettem Kise-re.
- Halló? – szólt bele a szöszi.
- Szia Ai vagyok. Most indulunk, te merre jársz? – kérdeztem, miközben helyet foglaltam a busz ülésén ölemben Nigouval. Miközben telefonáltam a fülét vakargattam, mert ezt nagyon szerette. – Remélem nem felejtetted el! – tettem hozzá.
- Ugyan már Kurokochi! Hogy nézhetsz ilyet ki belőlem? – kezdett el rinyálni. Halottam, hogy Kasamatsu oda szól neki, hogy halkabban.
- Mondtam, már, hogy ne nevezz így! Egyrészt ciki másrész pedig elég, ha a bátyámat szólítod így. – sóhajtottam.
- Na, de Aichi! Ha nem Kurokochinek szólítlak, akkor, hogy szólítsalak? – kérdezte a szőke, mire majdnem lefejeltem az előttem lévő ülést. Az idegeimen táncol ezzel a „chi” – s szokásával.
- Mondjuk a nevem. – válaszoltam, majd kinyomtam. Fárasztó Kisével beszélni néha…
*/*/*/*/*/*/* Hachi*/*/*/*/*/*
Ez a közös kosarazásos dolog elég érdekesnek ígérkezik. Mondjuk, ha még el is indulnánk, jobb lenne, de mivel Kiyoshi senpai még nincs itt ezért nem indulhatunk.
- Hol késik már? – morgott Hyuuga senpai.
- Pedig világosan kikötöttem neki, hogy mikor indulunk. – válaszolt Riko.
- Bocsánat, hogy közbe szólok, de nem lenne egyszerűbb felhívni és megkérdezni, hogy hol van? – szóltam bele a beszélgetésbe. Erre mindkettő értelmes fejet vágott végül Riko felhívta a legendás vasszívet. Kiderült, hogy késni fog, de azt, mondta, hogy menjünk előre.
- Ezt nem hiszem El!- morgott Hyuuga.
- Pech. – mondtam. Így történt hát, hogy nagy nehezen elindultunk.
*/*/*/*/*/*/* Hana*/*/*/*/*/*/
A telefont nyomkodva ballagtam a folyton csicsergő Momoi és a gyanús kinézetű Imayoshival és a mellettem folyton bocsánatért esedező Sakuraival.
- Mivel érdemeltem ezt ki? – sóhajtottam gondterhelten.
- Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! – hajlongott a barna hajú fiú, mire majdnem orra esett a hűtőtáskával.
- Ch. Bolond. – vetettem rá egy szánalmas pillantást.
- Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! – folytatta a fiú, mire megszorítottam a mobilt a kezemben.
- Ugyan már Hana - chan. – nézett hátra rám a szemüveges. – Te meg fejed már, be kezdesz tényleg idegesíteni.
- Hana – chan egyre jobban hasonlítasz Aomine- kunra. – nézett rám a rózsaszín hajú. – Mond csak, miért vagy ilyen morcos? Hiszen Kagami - kun is ott lesz. – tette fel az ártatlan kérdést, mire lefagytam.
- Kagami? Kagami Taiga a Seirin erőcsatárja? – kérdezte a pápaszemes. – Hm, ha ezt Aomine megtudja… - ez most tényleg zsarolni próbál?
- De nem tudja meg igazam van Imayoshi kapitány? – kérdeztem, vészes hangnemben. – Talán elfelejti, hogy ki vagyok? Aomine Daiki olyan mintha a bátyám lenne ergo tanultam tőle egyest, mást. De gondolom volt ideje kiismerni őt és tudja mire képes. – folytattam oldalra döntött fejjel. Kicsit Mirai Nikki-sre sikeredett, de a hatás kedvéért bármit. – Mondja csak Imayoshi- kun ismeri a Mirai Nikki című animét? – kérdeztem, mire a pápaszemes felemelte védekező leg a kezét.
- Jó, feladom! Nem mondok semmit Aomine-nek. – mondta, mire megeresztettem egy győzedelmes vigyort. Ez még csak rátette egy lapáttal, mert a mellettem haladó Sakurai annyira megijedt tőlem, hogy már sírva hajtogatta azt, hogy sajnálom. – Te meg fogd már be az Istenit! – förmedtem rá, mire még jobban bőgött. – Ilyen nincs. Ha nem fogod, be kinyírlak. – mondtam, hirtelen, mire jól érezhetően lehűlt a levegő és a fiú torkán akadt a szó. - Úgy, ni, jó fiú! – paskoltam meg a fejét és haladtam tovább. Már láttam a pályát és néhányan már ott is voltak. Amikor oda értünk akadt egy kis probléma.
- Hol van Aomine? – kérdezte Imayoshi. Nem úgy volt, hogy ő hamarabb ide ér?
- Hiába írtam neki nem válaszolt! – mondta Momoi.
- Sajnálom az én hibám! – hajlongott Sakurai.
- Nyugi! Fejezd már be! – csitítgatta a kapitány a fiút kevés sikerrel.
- Hé, pápaszemes! – böktem meg.
- Igen? – kérdezte, de én válasz helyett Momoira mutattam, aki az éppen érkező Aominét ostromolta Hyuugaval. Csak az volt a különbség, hogy amíg Momoi a kékséget hordta le, amiért késett, Hyuuga Kiyoshi senpait osztotta ki. De a legviccesebb az volt az egészben, ahogy reagáltak az érkezőkre.
- Yo! Köszönjük a türelmeteket! – köszönt Kiyoshi.
- Annyira zavaró... – morgott félre nézve Daiki.
- Hívtalak idióta! – kiabálták egyszerre Hyuuga és Momoi. Tök vicces volt. Legalább is én élveztem.
*/*/*/*/*/*/* Ai */*/*/*/*/*
- Milyen aranyos kiskutyus! A szeme tisztára olyan, mint a tiéd Kurokochi. – guggolt le Kise Nigouhoz.
- Vidd a közelemből azt a szörnyet! – futott el Kagami, Hana pedig jót nevetett rajta. Nagyot sóhajtva léptem mellé és Hachi mellé, miközben azt néztük Kagami hogyan menekül a kutya ellen.
- Igen. Nigout Kagami - kun is szereti. – mondta Kuroko, mire hármunkból kitört a nevetés. Főleg Taiga reakciója után.
- Nem, én nem! – tiltakozott hevesen.
*/*/*/*/*
- Jól fiúk akkor most sorsoljuk ki a csapatokat. Mindenki húz egy cetlit, aminek a vége be van színezve ezzel jelezve az illető melyik csapatba kerül. – mondta Chris.
- És mi van a lányokkal? – kérdezte Kise.
- Mi kivételesen nem játszunk. – felelte Haru. Éppen a pulóverét vette le, ami alatt egy igen mély kivágású topp volt, az alatt pedig egy bikini felső. – De meleg van itt! – kezdte le legyezni magát, majd a nyálukat csorgató fiúk felé fordult. – Mi van? – kérdezte, de nem kapott választ ezért végig nézett magán. Egy fodros farmer mini szoknya volt rajta egy rózsaszín nyakba akasztós toppal.
- Nyár van, égetem magam, nyár van… - kezdet el vészjóslóan dúdolgatni Jess.
- Fiúk, szájakat becsukni! – szólt rájuk Momoi, de csak néhány fiú tért észhez, a többit Rikonak kellet észhez térítenie (mindegyik fejére csapott egyet az óriási papír legyezőjével, amit isten tudja honnan szerzett).
- Nos, akkor húzzon mindenki egy cetlit! – szólította fel a fiúkat Chris.
- Ne merj velem egy csapatba kerülni rohadék! –támaszkodott Kagami vállára Daiki.
- Egyébként sem akarok a te csapatodban lenni! – válaszolt Taiga. Ebből kisebb vita alakult ki köztük amit Sakurai próbált megfékezni.
- Kérem... vedd ... bocsánat! – tört ki végül a srácból.
- Olló én nyertem! – kiáltott fel boldogan Momoi.
- A francba. – morogta Riko.
- Kurokochi te melyik csapatban vagy? – kérdezte Kise Kuroko-t.
- Zöld. – válaszolt a fiú.
- Midorimachi kérlek, cseréljünk csapatot! Én Kurokochival akarok egy csapatban lenni! – nyavalygott a srác és annyira próbálta megszerezni a zöld cetlit, hogy közben majdnem rámászott Takaora.
- Át kell, hogy gondoljam… Nem szeretem Kurokot, de a zöld a mai szerencse színem a horoszkópom szerint… - elmélkedett Shintaro.
- A hajad már zöld! – érvelt Kise.
- Úgy látszik, két csodák generációssal játszok… - kezdte Izuki.
- Kise –kun végül nem a piros csapat mellett döntöttél? – kérdezte Tetsu.
- Szét fogjuk rúgni néhány szamár hátsóját! Jó Kurokochi? – kérdezte figyelmen kívül hagyva az árnyék fiú kérdését.
- Áh, a nagyokosok! – szólalt meg Riko a piros csapatott nézve.
- Hajrá, Imayoshi- kun! Shin- chan! Hyuuga -san! – drukkolt Momoi. A három fiú inkább nem szólt semmit, csak a szemüvegüket törölgették, miközben a háttérben Kise, Kuroko és Izuki őket parodizálták ki.
- Ez a kutya nagyon kawaiiii! Tetsu2chi! – emelte fel a levegőbe Kise Nigout.
- Furcsa név, Kise-kun. – nézett rá Kuroko.
- Rendben! Nézzünk, összpontosítsunk és nyerjünk! Nem veszíthetjük el őket, igaz? Sakurai- kun, kész vagy? – lelkesedett be Yukio.
- E- Elnézést! – kezdett el dadogni a fiú.
- Úgy néz ki, mint a banán, ugye? – kérdezte mosolyogva Kiyoshi. Eközben a kék csapatnál a tagok nem jöttek ki ilyen jól egymással.
- Miért vagy a csapatomban? – kérdezte dühösen Kagami Aominét.
- A te csapatod? Ez az én csapatom! – válaszolt a kékség.
- Most forogni fog a labda, forog, forog... – mondogatta Takao miközben az egyik ujján pörgette a labdát. Kicsit távolabb Murasakibara, Tatsuya és Akashi szinte elvesztek a tömegben…
*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Édes istenem mi lesz ebből? – kérdezte Chris magától, miközben a pályán lévő játékosokat nézte. Közben a körülötte tanyázó lányok jót mulattak a pályán lévőkön. A nagy hőség miatt mindegyik bikini felsőt viselt és az árnyékból figyelték az eseményeket.
- Ez minden pénzt meg ér. – mondta Hana, miközben a mobilján készített videókat nézte.
- Nem, mondod, hogy mindent felvettél! – nézett rá csodálkozva Hachi.
- De, de! – mondta mosolyogva a kék hajú.
- Szép kis emlék lesz belőle. – szólalt meg Haru.
A meccsek után a fiatalok elmentek ahhoz az áruházhoz ahol régen a csodák generációjának valamennyi tagja ünnepelte a győzelmeket. Vettek két doboz pálcikás jégkrémet és szétosztották egymás között.
- Hol van a fizetségem, amiért eljöttem? – kérdezte Akashi a mellette álló lányt.
- Huh, de hát ott van a kezedben nem? – kérdezte értetlenül a lány. – Vagy nem ebben egyeztünk meg? – kérdezte elbizonytalanodva.
- Nem.
- Akkor miben? – kérdezte tanácstalanul. A fiú hirtelen oda hajolt hozzá és megcsókolta. Meglepetésében még a jégkrémét is elejtette. Persze ezt a többiek is figyelemmel kísérte és nem maradt el a füttyszó, ami miatt a már piros arcú Haru még pirosabb lett.
- Olyan aranyosak együtt. – sóhajtott Hana aki Kagami mellett állt.
- Mázlista. – dünnyögte a fiú.
- Na, ne morogj! – mondta a lány és egy puszit nyomott a fiú arcára, aki elpirult. Persze közben villant a vaku így meg lett örökítve.
- Ezt nevezem szép kapásnak. – mondta, Jess aki a fényképező Hachi mellett állt. – Mond azt, hogy Haruékat is lekaptad! – nézett a lányra.
- Persze, hogy őket is lekaptam! – mutatta meg a képet.
- Jaj, Haru olyan cuki, amikor elpirul! – mondta a hátuk mögött lévő Mira.
- Nem vagyok cuki! – szólt közbe piros arccal Haru.
- ÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Kawaii! – sikkantott fel Hachi és előtt még egy képet.
- Nem vagyok cuki! – pufogott a lány.
- De az vagy. – szólt közbe Akashi és még egyszer megcsókolta a lányt. – Ezt, amiért majdnem elfelejtettél fizetni.
Vége