Fejezet 14.
Fejezet 14.
Bátyusszínre lép, avagy kezdődjön a buli
Haru
Nehéz léptekkel indultam meg az igazgatói felé nyomomban két barátnőmmel.
- Te, Haru nem azért, hogy bele szóljak, de s kijárat nem erre van. Ezt még én is tudom, pedig nem ide járok. – emlékeztettet Rosa.
- Tudom, de először az igazgatóiba megyünk előre lerendezni a hiányzásunkat. – mondtam nekik, mintha természetes lenne.
- Nem értem. – mondta Jess, akin már meg sem látszott az, hogy nem rég törték össze a szívét.
- Ti még nem ismeritek a bátyámékat. Amint találkozunk velük esélytelen, hogy vissza fogunk jönni, még beülni órára.
- Komoly? – kérdezte hihetetlenkedve a két lány. De mielőtt válaszolhattam volna, megérkeztünk az igazgatói iroda elé.
- Várjatok meg itt. Mindjárt jövök. – mondtam nekik és meg sem várva a reakciójukat benyitottam az ajtón. Az igazgató meglepetten nézet rám.
- Jó napot Kuro kisasszony. Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen. És most adtam hálát az égnek, hogy anno annyit kergettem a vakarcsát. Végre kifizetődik a sok kutya hajkurászással eltelt idő.
- Jó napot igazgatónő! Egy kéréssel szeretnék önhöz fordulni. – mondtam halkan.
- És mi lenne az? – kérdezte még mindig kedvesen.
- Hát arról lenne szó, hogy… - kezdtem el. – Tetszik tudni, a bátyám eljött hozzám látogatóba és szeretném körbevezetni itt az iskolába és a városban.
- Semmi akadálya. Amint vége van, az óráinak körbevezetheti. – b*ssza meg épp ez a gond.
- Hát tetszik tudni épp ez a gond. Épp most hívott, hogy már megérkezet és tudja, nálam fog lakni, de nincs kulcsa. És mivel itt vannak a barátai is nem szeretném őket egyedül hagyni. – az igazgatónő figyelmesen hallgatott végig. Nem szólt bele, megvárta, amíg elmondom, hogy mit akarok. – Biztos megérti. – néztem rá, amikor végeztem a mondanivalómmal.
- Rendben. Mivel mostanában annyi mindent tett a közösségért és a kosárlabda klubba is igen aktív tevékenységet folytat, ezért megengedem. – nézett rám komolyan. Huh, az első felén túl vagyok.
- És volna még egy dolog. – mondtam kicsit halkabban.
- Hm, mi lenne az? kérdezte meglepetten.
- Tudja, kéne egy segítő is ehhez. – az igazgatónő meglepetten vonta fel a szemöldökét.
- És van ötlete?
- Igen. A barátnőmre gondoltam, Jasminre.
- Áh, az a kedves szőke hajú lány, akit a tanárok annyira dicsérnek? – kérdezte. Válaszul bólintottam. – Rendben menjenek, csak mindketten majd én leigazolom maguknak ezt a napot. – mondta.
- Köszönöm! – válaszoltam és kimentem a szobából.
- Na? –kérdezte Jess.
- Viktory! – mutattam győzelem jelét vigyorogva.
- Nem hiszem el! Hogy csináltad? – kérdezte vigyorogva Jess.
- Az legyen az én titkom. Legyen annyi elég, hogy le van rendezve mindkettőnk igazolása. – kacsintottam rá.
- Így kell igazoltan lógni. – nevetet Rosa. Erre mind elnevettük magunk és így indultunk ki a kijárat felé.
Amint kiértünk már láttam is a bandát. Mind itt voltak, nem hiányzott egyik sem még a menedzserük is itt volt. Amint meglátott a bátyám eszeveszett kapálózásba kezdet, ezzel jelezve a tartózkodási helyüket. Komolyan ez úgy hangzott mind valami GPS szöveg.
- Szia, húgi! – ölet meg a bátyám. Örömmel öleltem vissza.
- Szia, bátyó! – fúrtam a fejem a mellkasába. – B*sszus te megint nőttél vagy két centit. – jelentettem ki, amikor elengedet.
- Hát igen. Jó újra látni! – borzolta össze a hajam.
- Ne már! – löktem el a kezét és elkezdtem megigazítani a hajam.
- Szeva Haru! – vágott hátba Johnny, de úgy, hogy majdnem lefejeltem az aszfaltot.
- Neked is, szia Johnny. Látom te is sokat változtál. – sóhajtottam nagyot.
- Annyira nem sokat, mint a te öltözködési stílusod. Mi van kiélted a lázadó korszakod? – kérdezte vigyorogva mire a mellkasába bokszoltam egyet, amit szinte meg sem érzett ellenben velem, akinek beletört majdnem három ujja ebbe a mozdulatba. – Mond csak hány ujjad tört bele ebbe az ütésbe szivi? – kérdezte kárörvendő mosollyal.
- Pofád lapos Góliát! Nézd ott egy ásó! Ásd már el magad! – morogtam a kezemet szorongatva.
- Nyugalom gyerekek, még csak most érkeztünk meg! – Jött békítőt Játszani a bátyám barátnője Hannah. – Mi lesz veletek egy hétig?
- Val’ szeg kinyírják egymást. – szólt közbe Jack.
- Ugyan már gyerekek! Fejezzétek, be ezt nem vagytok óvódások! –csapott közém és a Góliát közé a menedzser. Pedig épp szemmel öltük egymást. Kár.
- Nah, every body szeretném bemutatni nektek a két legjobb barátnőmet! – húztam magamhoz Rosát és Jesst. – A fehér hajú Rosa, a szőke pedig Jess. Csajok bemutatom nektek a bátyámat és a lökött haverjait, akiknek köszönhetően hamarosan nem lesz sulink.
- Hé! – szóltak közbe.
- Nem is vagyok lökött. – vágta be a durcát a bátyám.
- A durcás fekete hajú srác a bátyám Ranmaru. – mutattam az érintettre. – A nagydarab, akivel az előbb szemmel öltük egymást Johnny, aki néha olyan mintha a második bátyám lenne. Mellette lévő egyén Jack, aki pedig a bátyám mellet van szőke hajú lány ő Hannah, aki a bátyám barátnője és egyben az együttes egyik gitárosa. A másik gitáros Johnny, a dobos pedig Jack, az énekes pedig a bátyám. –mutattam be a bandát. – Ja és az öltönyös figura a menedzserük Joana.
- Üdv! – köszönt vidáman Jess.
- Sziasztok! – Rosa is elég feldobottnak tűnt.
- Szép gimi! – mondta Ranmaru. – Körbe nézhetünk? – kérdezte vigyorogva.
- Igen, már mindent lerendeztem az igazgatónővel. – mondtam sóhajtva. Bevonultunk az épületbe. Néhány diák, akik a folyósón tartózkodtak jól megbámultak minket. Hiába nem voltunk egy mindennapi látvány. Egy fekete hajú srác, mellette egy dögös szőke csajjal, hátul két punk ráadásul az egyiknek türkiz a hajszíne. A sort egy kosztümös, tejföl szőke hajú nő zárta. Elöl én mentem a barátnőimmel az oldalamon. Amikor szembe találkoztunk Amberrel és a csicskásival meglepetten álltak félre. Amikor Johnny elhaladt a szőkeség mellett egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük. A szőke elpirult és félre pillantott, Johnny pedig győzedelmesen elmosolyodott. Hogy mik elő nem fordulnak?
- Skacok, nekem van egy kis elrendezni valóm itt. – böktem a D.Ö. K – ös terem felé.
- Pasi van a dologba mi? – vigyorgott a barna hajú punk, alias Johnny.
- Nem talált. Jelenleg szingli vagyok, hála egy bányarémnek. – mondtam unottan.
- Mi? Már volt pasid? – kérdezte csodálkozva a barna hajú.
- És én erről miért nem tudtam? – kérdezte felháborodva drága bátyám.
- Azért mert eme remek kapcsolat egy hónapig tartott. – mondtam aztán ott hagytam őket és bementem a D.Ö. K – ös terembe.
- Szia Haru! – köszönt Melody amikor becsuktam az ajtót.
- Helló. – dugta elő a fejét egy csomó papír közül Nathaniel is.
- Sziasztok! Nem zavarlak titeket sokáig, csak ezeket az igazolásokat szeretném leadni nektek.
- A hiányzásokat az osztályfőnök intézi. – mondta a szöszi fel sem nézve az egyik iratból.
- Kivéve, ha az osztályfőnök hiányzik. – mondta Melody.
- Bizony. – bólintottam. Mivel Melody és én osztálytársak vagyunk, így ő képbe van, hogy miért hozzájuk fordulok. – Tessék. – nyújtottam át az igazolásokat.
- Köszi. – gyorsan át futotta a papírokat és eltette. – Amúgy miért is lógtál az órákról? – kérdezte kíváncsian miután visszafordult.
- A bátyám eljött a haverjaival együtt meglátogatni és nekem kellet fogadni őket. – sóhajtottam nagyot.
- Értem. És, hogy győzted meg az igazgatónőt, hogy igazolja a hiányzásotokat?
- Mondjuk úgy, hogy tartozott nekem, amiért anno annyit kergettem a vakarcsát, és mostanában elég sokat segítettem a kosaras klubnak is. De legfőképp a vakarcsa miatt. – mondtam elgondolkozva.
- Értem. – mondta a lány.
- Nah, hagylak titeket dolgozni. További jó munkát.
- Ki kísérlek. – mosolygott rám Melody.
- Rendben. – mondtam és kinyitottam az ajtót. Kint nem mindennapi látvány fogadott. Johnny és Jack terrorizálták az éppen arra járó diákokat. – Egy pillanat! – mondtam Melodynak és oda léptem a barna és a türkiz hajú punk mögé, hogy mindkettőnek lenyomjak egy nagy tockost. – Egy percre hagylak magatokra és ti már is rongáltok? – kérdeztem dühösen.
- Nyugi van kicsi lány! – mondta Jack. Jutalmul kapott egy torkost.
- Hol van Joana? – néztem szét.
- Sürgős dolga akadt azt mondta majd megkeress minket. – válaszolt a bátyám.
- Akkor azért pörögtök. – sóhajtottam keserűen. – Bele halnátok, ha egyszer az életben fegyelmeznétek magatokat? Mint például Hannah. – mutattam a szőke lányra, aztán visszafordultam Melody-hoz. – Nyugodtan menj vissza, innentől nem lesz több gond velük. – mosolyogtam biztatóan a lányra.
- Rendben. Sok szerencsét. – bólintott és gyorsan visszament a terembe.
- Hé, Haru! – bökte meg a vállam Johnny.
- Mond! – fordultam felé.
- Itt lehet kosarazni? – tette fel a kérdést.
- Lehet. Én is azzal szoktam elütni a szabad időmet, ha már a kosaras klub tagja vagyok. – mondtam a barnának.
- Te kosarazol? – kérdezte csodálkozva.
- Igen. Képzeld, még én is tudok. – mondtam durcásan.
- De még látnátok, hogy megtanult egy hónap alatt. – mosolygott Rosa miközben Jessre nézett.
- Ó, hát olyan tanár mellett csodálkozol? – kérdezte fülig érő mosollyal Jess.
- Csajok nem megmondtam, hogy Dajan csak a haverom? – kérdeztem csípőre tett kézzel.
- De olyan jól elvagytok, igazán összejöhetnél vele, és legalább féltékennyé tehetnéd Castielt. – csiripelte Jess.
- Ezt már megbeszéltük legalább 100x. – sóhajtottam és megindultam az udvar felé. A többiek libasorban követtek. Bementünk a tornaterembe, ahol Dajan és a haverjai épp kosaraztak.
- Hali Haru! – intett Yamato amikor észrevett minket.
- Szevasztok skacok! – intettem vissza. – Hoztam pár új ideiglenes tagot. – mosolyogtam rájuk.
- Király!- mondta Hisagi.
- Nah, Johnny velük nyugodtan kosarazhatsz. Hidd, el jól el lesztek. – veregettem hátba a Góliát punkot.
- Köszi! – ölelt át a barnaság úgy, hogy roppant egyet a hátam.
- És te nem jössz csajszi? Reggel még nagyon akartál játszani. – mosolygott Urahara.
- Kezdjétek el nélkülem, nekem akkor még át kell ugranom a tesi cuccomért.
- Áldja meg az isten, azt, aki kitalálta, a csajok sport ruházatát. – csillogott a szeme Uraharának.
- Várj Haru átkísérlek! – jött mellém Hannah.
Gyorsan átszaladtunk a tesi cuccomért és bementem az öltözőbe. Átvettem a ruhámat és felkötöttem a hajam. Hannah végig mért aztán elismerően bólintott egyet.
- Már értem miért zsongtak be annyira a fiúk. – nevettünk fel. Kimentünk a pályára, és vártuk a fiúk reakcióját. Nem is kellet sokáig várni.
- Még mindig iszonyúan csinosan festesz ebben a szerelésben. – mondta Hisagi. Johnny hátra fordult és tátott szájjal nézet rám-
- Nem is mondtad, hogy lány vagy! – reagált nagy nehezen. Jutalmul, kapott egy könyökölést a gyomrába. – Aú! Jó megértettem. – mondta durcásan és neki fogtunk játszani.
Vagy egy órán át játszottunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Miután végeztünk, én elvonultam átöltözni, amíg a fiúk elrakják a labdákat. Miután átöltöztem, elbúcsúztam Dajan csipet csapatától és a sajátommal kivonultunk a tornateremből.
- Min gondolkozol szívem?- szólalt meg hirtelen Hannah.
- Azon, hogy adhatnánk egy koncertet. – mondta drága bátyusom.
- És ugyan hol akarsz rögtönzött koncertet adni?- kérdeztem szarkasztikusan.
- Hát itt a te sulidba! – jelentette ki nagy örömmel. A kijelentés hallatán, megtorpantam és kerek szemekkel néztem fivéremre.
- Joana nem egyezne bele. – jelentettem ki. – És amúgy is, hogy akarsz koncertezni? Nem hinném, hogy az igazgató megengedné.
- De ha beszélsz vele, akkor tuti, hogy bele megy, de ha ez sem elég ott lesz még veled Joana is. – vigyorgott, mint a tejbe tök.
- És honnan veszed, hogy Joana is bele menne? – adtam be a derekam.
- Óh, ne félj benne lesz. – mondta a hátam mögül Johnny. És a bátyámnak sem kellett több rögtön elő kapta a mobilját és tárcsázni kezdte a menedzsert.
- Haló Jo! Arról lenne szó, hogy adhatnánk egy rögtönzött koncertet itt a Sweet Amorisban. Aha. Értem. Oké. Akkor küldöm Harut. Szia! – rövid beszélgetés után rám nézett, nekem pedig rossz érzésem támadt. – Le van fixálva. Már csak az igazgatóval kell megbeszélned. Ja és Joana is megy veled. A D. Ö. k – ös teremnél vár. – jelentette be drágalátos bátyám.
- Rendben. – sóhajtottam nagyot és elindultam az igazgatóiba nyomomban a két barátnőmmel Jessel és Rosaval. A D. Ö. K- ös teremnél már ott volt a menedzser.
- Akkor mehetünk? – kérdezte. Én megsemmisülten bólintottam. Lassú léptekkel indultam meg, de még így is hamar oda értem. Illedelmesen bekopogtam és megvártam a választ, csak azután nyitottam be.
- Jó napot igazgatónő. – köszöntem neki, ahogy illik.
- Jó napot kívánok. –köszönt hivatalosan Jo.
- Jó napot kívánok igazgatónő! – mondta kórusban két barátnőm.
- Nos, most miben segíthetek önöknek? – kérdezte kedvesen.
- Az én nevem Joana. És a mellettem álló lány – itt rám mutatott – bátyjának és bandájának a menedzsere vagyok. – mutatkozott be és oda adta a névjegyét az idős nőnek.
- És miben segíthetek? –nézett fel kíváncsian az idős nő.
- Nos, arról lenne szó, hogy… - és itt részletesen elmondott mindent, amit csak tudnia kell az igazgatónőnek, hogy megengedje a koncertet.
- Értem. Rendben, legyen hát. – egyezet bele az öreg. – Akkor kisasszonyok maguk felelnek a koncertét. Ebbe bele tartozik a dekoráció, a szervezés és minden, ami ehhez kapcsolódik. Megértették? – kérdezte mi meg válaszul bólogattunk, mint a bólogatós kutya. – Akkor induljanak. – eresztett szélnek minket. Mi gyorsan rohantunk a D. Ö. K – ös terembe, és mindent elmondtunk a két jó madárnak. Ők felfogták és megígérték, hogy mindent megtesznek, ami tőlük telik. Így telt el a délutánom és mire kicsöngettek a hetedik óráról készen is voltunk. Összesen tízen dolgoztunk eleinte, aztán besegítettek az éppen erre járó Dajan és barátai meg Iris is, akikkel együtt már tizenkilencen voltunk. Így könnyű volt a munkamegosztás és gyorsan elkészültünk. A diákokat az előadó terembe vezettük (tudom, hogy amúgy nincs ilyen a Sweet Amorisban, de nem tudtam máshova rakni őket. – író) és amikor mindenki megvolt felmentem a színpadra felkonferálni a bandát.
- Hali emberek. A nevem Miharu és gondolom, most arra vagytok kíváncsiak, hogy miért is lettetek ide rángatva. Nos, annyit elárulok, hogy most egy fontos ügyben lettek ide rángatva. Nem kell, aggódni nem valami unalmas előadás van készülőben. Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a lényeg! – mondtam a mikrofonba és ekkor jött elő a színfalak mögül a banda élén Johnnyval.
- Köszi Haru. – lépet a mikrofonhoz a bátyám, én pedig leléptem. – Nos, kedves lányok, kedves fiúk mi vagyunk az Inferno’ s Flame. Lehet, hogy már hallottatok rólunk. Pár éve kezdtünk el zenélni az óta két albumunk jelent meg. Most azért vagyunk itt, hogy egy rögtönzött koncertet adjunk nektek. A nevem Ranmaru és én vagyok az énekes. A banda többi tagja pedig Johhny a basszusos, Hannah a másik gitáros és Jack a dobos. Nem is szaporítom tovább a szót. – fejezte be a bemutatkozást Ranmaru.
Az első számot Johnny kezdte egy gitárszólóval. Ismertem valamennyi számukat, így néhányat én is a bátyámmal együtt énekeltem. Rosaval és Jessel az első sorban tomboltunk.
- És most szeretnék egy különleges személyt a színpadra szólítani. Mind nekem, mind a banda számára nagyon fontos személyről van szó. Neki köszönhetően futottunk be, ugyan is ő írta eleinte a dalainkat és mindig támogatott és biztatott minket. – kezdte a nagy bejelentést Ranmaru. – Ez a személy most is itt van közöttetek és ez a koncert nem jöhet volna létre nélküle. Ez a személy nem más, mint a húgom Kuro Miharu. – síri csönd és hullaszag. Mindenki meglepődve hallgatja a nagy bejelentést. – Pattanj fel húgi! – húzott fel a színpadra.
- Köszi, bátyó. Emlékszem még azokra az időkre, amikor még hétvégenete a garázsban próbáltatok. – idéztem fel az emléket. – A szomszéd állandóan panaszkodott ránk. – mind elmosolyogtunk az emlék hatására. – Aztán meg lett az eredménye a sok gyakorlásnak, mert utána nem sokkal lépettetek fel elsőnek egy házibuliba.
- Azt tudni illik, hogy nem egy sima házi buli volt. Igazi after parti volt, reggelig nyomtuk a zenét. – tette hozzá Ranmaru. – Mit szolnál hozzá, ha a régi idők emlékére elénekelnéd azt a dalt, amit annyira szerettünk? – kérdezte a bátyám.
- Hát legyen. – adtam be a derekam. Johnny a húrok közé csapott és elkezdte játszani a számomra már oly jól ismert dallamot.
Test my reality
Check if there's a weak spot
Clingin' to insanity
Hopes the world will ease up
Try and make it look like it's all somehow getting better
'Cause I know how to play it pretty good against the measure
Everyone started out a little insane
But we learn pretty quick how to fake it for the game
But some of you never learned to drop the act
So under that skin of yours: a heart attack
'Cause everybody's so scared
We don't wanna go there
We don't wanna make a move
We got got all our lives to lose
Screaming in the dark while we just play our part
I'll play right along
Like I don't know what's going on
Somebody make a move
Somebody make a move
Please somebody make a move
We all know
We all know what's going on
And if I had the answers I'd have written them out
So I could tell you what to do and what this thing is about
But all I've ever learned comes second-hand
And I dare not preach what I don't understand
You and I; we share the same disease
Cover up; compromise what we greive
I've let more than my share of revivals die
This isn't pretty but it's what I am tonight
'Cause everybody's so scared
We don't wanna go there
We don't wanna make a move
We got got all our lives to lose
Sitting in the dark while we just play our part
I'll play right along
Like I don't know what's going on
Somebody make a move
Somebody make a move
Please somebody make a move
We all know
We all know what's going on
Pointing my fingers the problems still linger
They keep getting bigger and I hold the trigger
Running with fire I live like a liar
Please somebody make a move
Somebody make a move (I'm pointing my fingers)
Somebody make a move (The problems still linger)
Somebody make a move (I'm pointing my fingers)
Somebody
Somebody make a move
'Cause everybody's so scared
We don't wanna go there
We don't wanna make a move
Screaming in the dark while we just play our part
I'll play right along
'Cause everybody's so scared
We don't wanna go there
We don't wanna make a move
We got got all our lives to lose
Screaming in the dark while we just play our part
I'll play right along
Like I don't know what's going on
Somebody make a move
Somebody make a move
Please somebody make a move
We all know
We all know what's going on
Somebody make a move
Somebody make a move
Please somebody make a move
We all know
We all know what's going on
Amikor a dalt énekeltem behunytam a szemem és elképzeltem, amikor először énekeltem el ezt a dalt. Mikor kinyitottam a szemem azt láttam, amit akkor. A tömeg tombolt és a végén a refrént velem együtt énekelték. Nem gondolkoztam, csak énekeltem és átadtam magam a dalnak. Pont, mint azon a napon, ami megváltoztatta mindnyájunk életét. Az enyémet, a bátyámét és a többiekért. És az a nap örökre a szívünkbe vésődött, mert azon a napon tudtuk, hogy minden meg fog változni. Mert azon a napon született meg az Inferno’ s Flame.
„Mikor egyenként visszaemlékeztem a dolgokra,
úgy éreztem, hogy mindent megértettem.
De az elhalványult szavak
végig mellettem voltak.”
Vége