Fejezet 1.
Napsütéses reggelre virradt Karakura városa. A Kurosaki magánklinika egyik szobájában egy narancssárga hajú fiú ébredezik. Már éppen nagy morgások közepette kelne fel, amikor hirtelen valaki berúgja az ajtaját és hangos köszöntéssel üdvözli.
- Good morning! Édes fiam! – köszöntette nagy hévvel. Már éppen ugrott, hogy megrúgja, de szerencsétlenségére a fiú már most reggel gyorsabb volt, mint ő.
- Fater! Minek kell neked állandóan idegesíteni? – morogta a földön heverőnek.
- Na, de fiam! Attól, hogy nyári szünet van, még nem kéne egész nap a szobádban kuksolni! – oktatta ki.
- Hm. Igazad van. – gondolkozott el Ichigo.
- Nos, akkor kezdhetjük a reggeli edzést! – ugrott fel.
- Ne zaklass már! Kifele a szobámból! – ordibált a narancs.
- Mire készülsz? – kérdezte gyanakodva Ishin.
- Át hívok pár havert. – lépett az ablakhoz. – Úgy, hogy ki is mehetsz, hogy fel tudjak öltözni! – rúgta ki az ajtón, és rácsapta. A fekete hajú csak pislogni tudott.
- Mit csinálsz? – bújt ki a szekrényből Rukia.
- Át hívom Renjiéket mert támadt egy ötletem. – felelt a narancs hajú fel sem nézve.
/1 órával később/
Ichigo az ágyon feküdt, Rukia pedig az asztalnál rajzolgatott, amikor hirtelen kopogtattak. Az ajtón három fiú jött be.
- Yo! – köszönt a kék hajú. – Na, mi van Ichi? Ennyire hiányoztam, hogy nem tudsz meglenni nélkülem? – incselkedet a fiú utalva arra, hogy régen együtt jártak.
- Szeretnéd is mi? – morgott a narancs.
- Ha befejeztétek a vitát, akkor esetleg Ichigo el is mondhatná, hogy miért is rángatott minket ide. Nem de? – kérdezte a legkisebb. A fiúnak rövid fekete haj volt és kék szeme. Ichigotól egy fejjel lehetet nagyobb. De mielőtt elmondhatta volna az okot drága narancs hajú barátunk kopogtak.
- Vársz még valakit? – húzta fel a szemöldökét Grimmjow. Ekkor az ajtón egy hosszú fekete hajú lány lépett be. Kék szeme pajkosan csillogott.
- Áh, Keyko. Azt hittem már nem is vagy a barátom és ezért nem jössz. – vette be a durcást és elfordította a fejét.
- Jaj, Ichi. – sóhajtott a lány és a megölelte. – Tudod, hogy komálom azt a narancssárga fejed. – borzolta össze a haját a fiúnak.
- Akkor miét késtél? Még a hívásomra se válaszoltál. Se az sms-emre. – kérte számon a lányt.
- Csak azért késtem, mert stúdió próbán voltam a bandával és elhúzódott. És nem volt időm visszahívni, mert egy producerrel beszéltünk előtte. – sóhajtott nagyot a lány. – Bátyó nem mondta? Üzentem neki, hogy késni fogok.
- Nem szokása áramoltatni az információkat. – vettette egy dühös tekintett a fekete hajú fiúra.
- Várj azt mondtad stúdió próba és producer? – kérdezte Renji.
- Ezek szerint… - kezdte Ichigo.
- Igen. Lehet, hogy leszerződtetik a bandánkat. – mosolygott a lány.
- Hisz ez nagyszerű. – ölelte át a lányt Ichigo.
- Gratulálok. – mondta Renji.
- Hé, hé, nyugi. Még nem biztos az egész. Egyelőre még csak megnézték, hogy mit tudunk.
- De amilyen jók vagytok biztos, hogy meglesz a szerződés. – mondta Eperke.
- Remélem. – sóhajtott nagyot.
- Ichigonak igaza van. Nyugi, még ha a többiek miatt nem is, akkor miattad biztos megkötik a szerződés tuti, amilyen hangod van. – biztatta Renji.
- Igazuk van. – szólalt meg Rukia is. – Gyönyörű hangod van. Kizárt, hogy ne szerződtessenek le titeket.
- Köszi skacok. – mosolyodott el. – Neked is, köszi Rukia. – ölelte át a lányt.
- Te mióta foglalkozol zenével? – csodálkozott Grimmjow. Ugyanis rajta kívül mindenki tudta miről van szó.
- Oh, szia, Grimmi. Észre se vettelek bocsi. – mosolygott idegesen a lány. – Pár hónapja álltunk össze és kezdtünk el zenélni.
- És mi a nevetek?
- Bleach. – mondta a lány. Ichigo, Renji és Ray kuncogni kezdett. A lány, villámló tekintetével bombázta őket jutalmul.
- Hm. Fehérítő? Érdekes egy banda név. – monfordírozott a kékség.
- Azért ez a nevünk, mert elsőnek jótékonykodás képen álltunk össze. De aztán megtetszet és elkezdtük komolyabban játszani.
- Értem.
- De most nem én vagyok a téma, hanem Ichigo. Elmondanád miért rángattál ide minket?
- Erre én is kíváncsi vagyok. – értett egyet vele a kékség és Renji.
- Nos, támadt egy nagyszerű ötletem. – kezdte vidáman.
- Azt, hogy nagyszerű azt majd mi eldöntjük. – morogta Keyko miközben ledobta magát Ichigo ágyára és elterült rajta. – És mi lenne az a nagyszerű ötlet? – sóhajtott nagyot.
- Hát, kempingezés! – adta elő az ötletet. A szobában lévők mindegyike kerek szemekkel bámult az ötlet gazdára. – Most mi van?
- Kempingezés? Ez a nagy ötleted? – fintorgott Ray.
- De nem egyszerű kempingezés. – próbálta menteni a helyzetet a narancs.
- És mégis milyen kempingezésre gondoltál? – kérdezte Keyko rá se nézve.
- Hogy te és a bátyád mennyire egy húron tudtok pendülni. – sóhajtott Ichigo.
- Mit vársz tőlünk. Ikrek vagyunk. – vont vállat a lány.
- Na, szóval. – ragadta ismét magához a szót Eperke. – Elmegyünk, egy erdőbe ahol tudunk kedvünkre szórakozni anélkül, hogy vissza kellene fogni magunkat.
- És mit is takar pontosan ez a szórakozás? – vonta fel a szemöldökét Renji.
- Hát, piálunk, hülyülünk, rémtörténeteket mesélünk meg a többi ilyen dolog, amit ilyenkor szoktak csinálni. – hadarta egy szuszra.
- Hm. Ez nem is olyan nagy marhaság. – tanakodott Ray.
- Ja. Annyit ihatunk, amennyit akarunk, és azt csinálunk, amit akarunk. – vigyorodott el Grimmjow.
- Tényleg jó ötlet. – ült fel az ágyon a fekete hajú.
- Igen ahhoz képest, hogy Ichigo találta ki. – értett egyet Rukia is.
- És a többiekkel mi lesz? – kérdezett rá Renji. – Úgy értem, úgy a legjobb a buli, ha sokan vagyunk nem? – folytatta elméletét a vörös hajú.
- Erre is gondoltam. Természetesen őket is elhívjuk. – bólintott a narancs.
- Oké. És mikor akarjátok ezt véghezvinni? – nyújtózott egyet a hosszú fekete hajú lány.
- Hm. Mondjuk két nap múlva? – kérdezte.
- Oké. Mi lerendezzük a banda felét. – mondta Ray.
- A csajokat meg mi Rukia-val lerendezzük, tiétek lesznek a fiúk. –Keyko.
- Akkor ötlet gazdaként enyém a másik fele.
- Én gondoskodok a piáról. – ajánlkozott Grimmjow.
- Enyém a kaja. – mondta Renji.
- A helyszínt majd Ikkakuval majd lerendezzük és mindenkit telefonban, vagy SMS- BEN értesítünk. – vont vállat Ray.
- Akkor írjuk össze, hogy kiket is kell meghívni. – mondta Rukia és nekiálltak összeírni a listát. Két perc múlva egy lap már tele is volt nevekkel.
Ichigo, Renji, Rukia, Grimmjow, Ray, Keyko, Orihime, Emmy, Matsumoto, Hisagi, Toushiro, Ikkaku, Yumichika, Ishida, Chad, Ulquiorra.
- Mindenki megvan? – kérdezte Keyko.
- Igen.
- Akkor mi Rukiával lerendezzük, Inoue-t, Emmy-t, és Matsumoto-t, és Hisagi-t. Hisagi úgy is velem lesz az nap a banda miatt, úgy, hogy rá bírom beszélni. Emmy meg mindenbe benne van, úgyhogy vele se lesz semmi gond. Rukia a tied Matsumoto, és Orihime.
- Oké.
- Akkor enyém Toushiro, Ikkaku Yumichika. Ichigo tiéd Ishida és Chad és Ulquiorra. – folytatta Ray.
- Rendben.
- Akkor mindenki tudja mi a feladata? – kérdezte Ray.
- Igen. – hangzott a válasz kórusban. Ekkor megszólalt Keyko mobilja, megzavarva a hangulatot.
- Bocsi! De ez fontos Hisagi hív. –mondta a lány és felvette a mobilt. - Hali! Mizújs? …Ühüm… Komoly? …. Oké, húsz perc és ott vagyok. .. Hello. – tette le a telefont. – Bocsi mennem kell. Egy menedzser kereste fel a bandát és valami fontosról szeretne velünk beszélni.
- Oké. Menj csak, de majd számolj be mindenféle képen! – mondta Ichigo.
- Oké. Akkor két nap múlva találkozunk.
- Elkísérlek. Egyedül nem biztonságos, és úgy is arra kell mennem. – húzta ki magát Grimmjow. Ray felhúzta a szemöldökét, Renjinek tátva maradt a szája, Ichigo és Rukia csak mosolyogtak, Keyko meg halkan kuncogott.
- Nem bánom. Szevasztok! – köszönt el és elmentek.
- Ez mi volt? – kérdezte Renji öt perc csend után.
- Egy nagyon gyenge udvarlás. – kuncogott Ichigo, de Rukia fejbe vágta úgy, hogy lefejelte a padlót.
- Mert mintha te jobban tudnál udvarolni. – vette oda a lány.
- Érdekes este, még amikor a karjaim közt feküdtél nem ezt mondtad. – húzódott közel a lány arcához, és örömmel nyugtázta, hogy az arcszíne egyre jobban pirosodik. A fekete hiába próbált volna vissza vágni nem tudott, így csak hebeget, habogott. Ichigo hamar rá unt és megcsókolta a lányt belé fojtva a dadogást. Rukia meg mindig vörös volt, de viszonozta a csókot.
- Na, jó én is megyek. – mondta Renji és magára hagyta a párost. Ugyanis azok már oly annyira bele feledkeztek egymásba, hogy már kezdték lefejteni a másikról a ruhát.