Fejezet 1.
Fejezet 1.
Amikor a dolgok beindúlnak avagy hogyan kell valakinek az agyára menni?
Az utcák kihaltak voltak. Sehol egy lélek, vagy esetleg egy ember. Épp a vasút felé battyogok, a kihalt utcákon. Amúgy minden tök átlagos és ugyan olyan, mint máskor. A cseresznyefák virágoznak, az ég kék és a fű zöld. Amikor a vasúthoz érek, már ereszkednek is le a sorompók jelezve, hogy jön a vonat. Amikor elhaladt a vonat a túloldalon megláttam egy lányt. Elismerem tényleg nagyon széplány volt. Hosszú derékig érő, lilás fekete haja volt, és kék szeme. Egy sapkát viselt a fején, ami kicsit hasonlított arra, amilyet Kim szokott viselni. Egy fehér és lila színű fűzős felsőt viselt kék mellénnyel, hozzá szürke-fekete rakott szoknyát térd fölötti fűzős csizmával. Nem, mondom elég jól nézett ki. Addig bámultam, hogy csak arra eszméltem fel, hogy a sorompókat már felhúzták és ő jön felém, de én még mindig nem mozdulok. Teljesen lekötött az, hogy őt bámulom és ezt valószínűleg ő is észrevette, mert apró mosoly bújkált a szájja sarkában. Legközelebb arra eszméltem fel, hogy már elhaladt mellettem, és épp a sarkon fordul be. Mint valami végszóra úgy lendültem utána amikor eltünt a sarkon. Már épp fordúltam be a sarkon amikor...
... felébredtem. Hirtelen ültem fel és idegesen kezdtem el körül nézni. Ismét a szobámban vagyok és nem az utcán. Démon nyüszíve jött oda hozzám. Szegény biztos agoddhatott értem. Meg símogattam és kikászálódtam az ágyból, hogy reggelizzek valamit. Amint a konyhába értem előhalásztam a hűtőből a tejet a szekrényből pedig a zabpelyhet közben pedig az álmomon tanakodtam. Mostanában elég gyakran álmodom ezt. Miközben ezen tanakodtam elkészítettem a reggelimet aztán gyorsan betoltam, és rohantam átöltözni, ugyan is az óra már fél kilencet mutatott nekem pedig találkozóm lessz kilenckor Lysanderrel így nem értem rá tovább elmélkedni, majd ha találkozok Lyssal folytatom.
Gyors elkészültem, aztán démonnal együtt, már indultunk is a parkba, ahol már várt is az emlegetett szamár.
- Késtél. - jelentette ki, miközben a szokásos semmit mondó arccal.
-Bocs.- Kemény egy perc.
- Megint vele álmodtál igaz? - kérdezte. Hát igen. Ő is tud róla. Nem kell félre érteni, őt nem "kisérti" álmában. Csak én vagyok megtisztelve vele.
- Ja. - sóhajtottam kellemetlenül.
- És gondolom megint meglépett elölled. - kérdezte és beállt a szokásos pózába. Bevett szokása ez a póz. Komolyan, mintha csak neki találták volna ki! El is lehetne nevezni Lysander póznak.
- Jah. - válaszoltam végül. Szívás, de ez van.
- Érdekes. - Érdekes?! Én inkább idegesítőnek nevezném. - De most erre nincs időnk. Próbálnunk kel.
- Igen is főnök. Parancsára. - éljen a szarkazmus.
- Helyes. - mosolyodott el. Ez most tényleg nevet rajtam?!
Próba után Lysanderrel még próbáltuk megfejteni az álom lényegét, de mint már oly sokszor az utobbi alkalmakban, most se jutottunk semmire. Vagy is arra igen, hogy Lys szerint valamit jelent ez az álom, de nem többre. Kösz. Ennyit még magamtól is kitudok találni. De vajon mit jelenthet ez az álom? És miért ismétlődik mindig? Miért pont én? És a legfontosabb, hogy ki az a lány?
Egy csomó kérdés válasz nélkül. Remek. Vajon mi jöhet még?
Vége
"Amikor elhaladt a vonat a túloldalon megláttam egy lányt.˝