Egy rövidke történet aminek nincs címe
Figyelmesen nézte a leparkoló kocsit és az abból kiszálló embereket. Elővette a fényképet és utána szeme a kocsiból éppen kiszálló férfin akadt meg. Jól megnézte a képet és a férfit és miután meggyőződött róla, hogy valóban őt keresi elégedetten bólintott. Jól szemügyre vette a három fegyveres férfit amint a negyediket kísérik be az épületbe.
- Ugyan már ez kevés lesz ellenem! – mosolyodott el gonoszan és leugrott a fa tetejéről és szép lassan elsétált.
Az utcán sokan megbámulták, de ő nem zavartatta magát céltudatosan haladt előre. Sokáig ment az utcán, mikor hirtelen megállt egy hatalmas, több emeletes épület előtt. Felnézett rá és bement. Lehívta a liftet, és amikor az megérkezett beszállt. A lift rádiójából egy külföldi szám szólt. Idegesen fújtatott. „ Nem igaz, hogy lehetett ebből sztár? Ugyan mit esznek ezen a nyávogó kis köcsögön?” – gondolta. Amikor megállt a lift megkönnyebbülten sóhajtott, és amikor kinyílt az ajtó kiszállt a liftből. Egy hosszú folyosó tárult a szeme elé. Céltudatosan megindult, egészen az egyik ajtóig. Megállt, majd benyitott. Az ajtón túl egy hatalmas iroda volt. Elegáns berendezésű, hatalmas ablakokkal. Az ablak előtt egy fából készült hatalmas asztal volt rajta egy monitorral és egy egérrel. Az asztal mögött egy kerekes irodai szék volt, ami az ablak felé nézett. Megindult és csak az asztal előtt állt meg. Ledobott az asztalra egy vaskos mappát. Utána megfordult és ledobta magát a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedet. Az asztalnál ülő alak megfordult. Kezébe vette a mappát és figyelmesen átfutotta. Megvárta, amíg a másik végez, utána megszólalt.
- A férfi neve Chang. A kínai maffia egyik fő feje. Magyar állampolgár, de valójában a kínai maffia egyik fő feje. Nagy a valószínűsége, hogy ő is a háttér hatalom egyik embere és valami fontos ügy miatt jött ide Kecskemétre. Valakit szúrja a fejesek szemét. Nem, mondom nagy fába vágtad a fejszéd, mert nem egyszerű préda. – mondta keresztbe tett lábakkal.
- De te pont az ilyen munkákat szereted. Nem igaz Szandra? – kérdezte a férfi és felállt az asztaltól. Megkerülte a széket és az ablakhoz lépett. Ott letekintett a városra. A kanapén ültő figyelmesen nézte.
- De. Túl jól ismersz. – sóhajtott.
- Új feladatom van a számodra. – fordult el az ablaktól és az asztalához lépett. Kinyitotta az egyik fiókot, majd elővett egy másik mappát. Kirakta az asztalra és folytatta. – Miután elolvasod az aktát megérted, hogy mi a feladatod.
A kanapén ülő lány felállt és az asztalhoz sétált. Felvette az aktát, aztán átnézte.
- És hol a lóvé az információért? – vonta fel a szemöldökét a lány. – Ha nem fizetsz nincs infó. Még az előzőért sem fizettél! Nem dolgozom ingyen. – tette csípőre a kezét.
- Majd fizetek az információ után. – mondta és az ablak elé sétált.
- Na, jó, de ha nem fizetsz, akkor tudod mi lesz. – nézett rá komolyan. Elvette az asztalról az aktát és távozott.
Sietős léptekkel haladt a lakása felé. Kinyitotta a zárat és belépett a lakásba. Felment az emeletre, aztán befordult a szobájába. Az író asztalához lépett és megkereste a gombot, ami kinyitott egy rejtett ajtót. Belépett a szobába, ami egy egészen máshogy nézett, ki mint az eddigi helység. A szobában hatalmas, szinte már plafonig érő szekrényes polcok voltak, amik roskadásig teli volt aktákkal. A szoba közepén egy asztal állt, amin egy gép volt. A szoba egyik sarkában egy különös szekrény állt. Egy különös számkombinációval lehetett csak kinyitni, amit csak ő ismert. Beütötte a kódot és szélesre tárta a szekrény ajtaját. A szekrényben három különböző méretű kard, dobó kések, dobócsillagok és különböző üvegcsék voltak amikben, különböző színű folyadékok voltak. Eltett néhány csillagot és kést, az üvegcsékből egy zöld színűt elvett, majd belerakta az övtáskájába. Kivette a legnagyobb kardot és a hátára rakta. Még egyszer leellenőrizte, hogy minden megvan-e utána visszazárta a szekrényt és kiment a szobából. A cuccait lerakta az ágyára, aztán átöltözött egy kényelmesebb szerelésbe, amiben könnyen tud mozogni. Felhúzta a kedvenc torna cipőjét, aztán felkapta a cuccait és elment. „Kezdetét vette a vadászat. Lássuk, mit tudsz húzott szemű spicli.” – gondolta.
„Egy fontos üzleti megbeszélésem lesz, de rossz elő érzetem van ezzel kapcsolatban. Nagyon nincs kedvem ehhez az egészhez. Ahelyett, hogy lazíthatnék a Balatonon, a saját hajómon, a helyett ide rángatnak egy isten háta mögött lévő paraszt városba, aminek mi is a neve? Azt hiszem valamilyen állatról nevezték el. Áh, meg van! Kecskemét! Ez a város neve. Na, szóval állítólag valami fejessel lesz ott tárgyalásom. Kissé unalmas, hogy nem képesek elintézni az ügyeiket és nekem kell már megint közbe lépnem. Ezek a magyarok annyira bénák, hogy már ennyit sem tudnak elintézni. Komolyan mit gondol a háttér hatalom? Azt hiszik, hogy minden apró mozdulatukra ugrani fogok? Ezért utálom az egész szervezetet. Csupa köcsögből áll az egész.” Egy fekete Range Rover hajtotta át Kecskemét határát. Sötétített ablakinak hála nem lehetett belátni. A kocsi egy épület előtt állt meg. Az épület nem volt más, mint Kecskemét városának egyik híres látnivalója a Katona József színház. A színház parkolójában, már állt egy kocsi. A legújabb Merci volt. Amikor leparkoltak mellé egy férfi szállt ki a kocsiból. A fekete Range Roverből egy fehér öltönyös és kalapos férfi szállt ki, aki egy fekete selyemsálat viselt. Rögtön utána három fekete öltönyös, méretes férfi lépett ki. A másik kocsiból egy magas vékony férfi lépett ki. Fekete haja volt és kék szeme. Oda ment a másik férfi elé és kezet ráztak.
- Örülök, hogy el tudott jönni. – mondta a férfi. Szemeit becsukva, szinte már róka mosollyal üdvözölte a férfit. – Remélem élvezni, fogja az előadást.
- Reméljük. – válaszolt a fehér öltönyös.
Bementek az épületbe, ahol elvezették őket az egyik páholyba. Helyet foglaltak és nem sokára kezdődött az előadás.
- Mit szólna, ha a lényegre térnénk? – szólalt meg a róka arcú férfi és egy fényképet vett elő, amit oda adott a mellette ülő fekete öltönyösnek. – A férfi neve Ádám Péter Pál. A Kandó Kálmán Szakközépiskolában tanít. Túl sokat tud rólunk. Ideje elhallgattatni, mielőtt valami olyat csinálna, ami nem tetszene a fejeseknek.
- És, hogy akarják eltüntetni? Baleset? Esetleg valami véletlen gyilkosság? – kérdezte a fehér öltönyös.
- Hm, azt hiszem a baleset lesz a legjobb, neki és a családja számára is. Lehetőleg ne maradjon semmi nyom. – mondta a férfi. Hirtelen ideges hangok hallatszódtak az ajtó mögül. A két férfi felállt, majd kiment, hogy megnézze, mi folyik kint. A három testőr holtan hevert a földön. A fehér öltönyös elő vette a fegyverét azonban, mielőtt lőhetett volna, holtan esett össze. A fekete hajú férfi közelebb lépett hozzá és lenézett rá.
- Ejnye, hát ez igazán kellemetlen. – rúgott egyet a hullában. Amikor felnézett egy fiatal lány állt vele szemben kivont karddal. Olyan 17-18 év körül lehetett. Hosszú fekete haja, volt, amit felkötött és barna szeme. – Nocsak, nocsak, kit tisztelhetek a hölgyben?
- Nem mindegy az neked róka pofa? – kérdezte a lány. –Úgy se tudod már jelenteni a fejeseknek az esetett. – mondta a lány és hirtelen eldobott egy dobó csillagot. A csillag a férfi két szeme közé állt. E miatt a pontos találat miatt a férfi holtan esett össze. A lány elrakta a kardot és közelebb lépett a fekete hajú férfihez. Átkutatta a zsebeit, majd elolvasta azt a papírt, amit talált. Átolvasta, majd apró fecnikre tépte és bel dobta a vértócsába. „Szóval, valaki böki a tanács csőrét. Kezd érdekessé válni.” – gondolta, majd elő vette a telefonját és elkezdett tárcsázni.
- Halló? – kérdezte egy nyájas hang a vonal túloldalára.
- A célpont egy szakközépiskolás tanár. Többet tud, mint kellene, és ez nem tetszik a tanácsnak. – mondta, köszönés helyett.
- Rendben, köszönöm. Szép munka volt. A takarítók mindjárt ott vannak.
- Rendben. És most mihez akarsz kezdeni a férfivel?
- Hm? Az már nem a te gondod. Majd Jack elintézi.
- Értem. Biztos tudod, mit csinálsz,Patrik.
- Hát persze, hogy tudom kedves Alexandra. Nincs okod aggodalmaskodni.
Vége