Chapter 2. - A sorozatgyilkosság
Egy sötét szoba. Egyik irányból halvány kísérteties fény szűrődik ki. Hirtelen tompa és halk puffanás hallatszik.
- Chekmate! – hallatszott egy hang majd egy ördögi kacaj követte. – Kezdődjék a játék. Lássuk, mennyire tudtok elszórakoztatni!
**********
Egy férfi futott az utcán. Időnkét hátra nézett a válla felett. Egy sötét sikátor. Gyorsan befordult, de ijedten tapasztalta, hogy zsákutcába futott. Már fordult is meg, hogy elmeneküljön, azonban az utcai lámpák fénye egy sötét alakot világítottak meg a sikátor bejáratánál. A halvány fényben valami fényes csillant meg.
- Ne, kérem ne! Segítség! – kezdett el rémülten kiabálni és a falig hátrált. A sikátor bejáratánál álló alak elkezdet kuncogni, ami szép lassan örült vihogásba váltott át. Felemelte a kezében szorongatott tárgyat, amin megcsillant az utca fénye. A falnál remegő férfi nagyot nyelt. Könnyei megállíthatatlanul folytak és nadrágja is nedves volt. Tudta, nincs már remény. Remeget egész testében. Az üldöző hirtelen meglódult, azonban a férfi előtt megállt.
- Gyönyörű! – mondta, ahogy a férfi eltorzult arcát nézte. Tekintete saját, véres kezére tévedt, amiben egy késnek a nyele volt. A penge a férfi mellkasában volt. – Még! Még! Még! – vihogta, miközben elkezdte vagdosni. A fröccsenő vér beterítette a ruháit és arcát is, amin eufórikus mosoly ült, miközben a szétszabdalt, vérben úszó férfit nézte. Hirtelen leguggolt a testhez, majd a vérbe mártotta az ujjait és dúdolgatva festeni kezdet a falra.
*„Feketére, fehérre van festve a sakktábla, ahol sakk mattot kapsz.”
*******
Egy holtestet találtak London egyik sikátorában. Az áldozatott darabokra szabdalták, így a rendőrség egyelőre még nem tudja azonosítani. Az volt már a tízedik áldozat ebben a hónapban. A rendőrség még mindig nem tudja, ki lehet a tettes, gyanúsítottak nincsenek.
Állt a gyilkosság utáni napon, a London Times címlapján. Szinte az egész város erről beszélt. Az emberek rettegtek. Bárki lehetett a gyilkos és bármikor lecsaphatott bárkire.
- Hallottad? Megint lecsapott.
- Igen, állítólag a mostani áldozata egy ékszerész cég igazgatója volt.
- Csak nem a mostanában elterjedt ékszerüzlet igazgatójáról, Edgard Ligtwoodról van szó?
- De. Pedig olyan fiatal volt még.
- Bizony. Micsoda, csapás!
- Nem, igaz mit totojázik a rendőrség? Kapják már el ezt a gyilkost!
****
Egy sikátor bejáratánál rendőrök álltak. A sikátor bejáratánál néhány rendőr tartotta távol a kíváncsi tömeget.
- Hányadik áldozat is ez már? – kérdezte a rendőrkapitány.
- A tízedik uram. – válaszolt az egyik rendőr.
- Szóval már a tízedik. – sóhajtott. – Van valami nyom az elkövetőről? – kérdezte fáradtan.
- Nincs uram.
- Ha így haladunk lassan megjelenik az- az idegesítő kölyök is. – sóhajtotta, miközben a hajába túrt.
- Kire gondol uram? – kérdezte a tiszt.
- A királynő vérebére, nem másra, fiam! Csomagolják össze a holtest maradványát, a tömeget pedig oszlassák fel. Ezt pedig… - fordult a fal felé. -… hagyják egyelőre békén. – mondta, majd távozott.
Az utca túloldaláról egy feketébe öltözött alak figyelte az eseményeket. Senki nem vette észre, szinte bele olvadt a háta mögötti sötét utcába. Arcát nem lehetett látni szemébe húzott kalapjától, azonban azt a hátborzongató mosolyt, ami kiült az arcára, amikor a sikátort és a rendőröket figyelte, nem lehetett nem észrevenni. Miközben sétabotján támaszkodott, fekete ruhájában olyan volt a kisugárzása mintha csak a halál maga jelent volna meg az utca túloldalán. Hirtelen szép lassan hátrálni kezdet majd elnyelte a sötétség.
***
A Phantomhive birtok. A hatalmas kastély, rendíthetetlenül áll a birtokon. A gyönyörű és rendezett kert szinte csábítja a vendégeket. A birtok csodás látványa szinte elkápráztatja az embert. Azonban mindez természetes a birtok dolgozóinak. Mindennek tökéletesnek kell lennie, ahogy a Phantomhive birtoktól elvárja az ember.
- Rég találkoztunk gróf úr! – intett a férfi miközben helyet foglalt a fiatal fiúval szemben.
- Mi szél hozta ma erre Gray gróf? – kérdezte miközben elvette a csészét az asztalról és belekortyolt. A férfi az asztalra dobott egy levelet. A fiú letette a csészét és elvette a levelet majd kibontotta.
- Bizonyára halott már a brutális sorozatgyilkosságokról. – kezdet bele a férfi.
- Szinte minden újság címlapján ez szerepel. – válaszolt miközben a levelet olvasta. Amikor végzett letette az asztalra.
- Elvállalja? – kérdezte a férfi.
- El. – hunyta le a szemét és újra a teájára fókuszált.
- Ez esetben egy értékes segítőt is kap maga mellé, aki sokat tud magának segíteni.
- Nem kell, segítség egyedül is megoldom.
- Ugyan, ugyan! A királynő személyes kérése. Ráadásul nem is akárkit jelölt ki. – mosolygott a fehér hajú. – Nos, most, hogy ezt megbeszéltük én megyek is. – állt fel. – Nem kell kikísérni. – nézett az ajtóban álló komornyikra, majd távozott.
- Sebastian készülj. Megyünk megoldani egy sorozat gyilkosságot.
- Yes, my lord! – hajolt meg a komornyik majd távozott.
****
*Feketére, fehérre van festve a sakktábla, ahol sakk mattot kapsz.
Sakk mattot.
A bűntett és a büntetés kicserélődik simogatásra ebben az operaházban.
Halk dallam hallatszódik a kietlen utcán és cipőkopogás. Egy alak tűnik fel. Ahogy közeledik, ki lehet venni, hogy egy fiatal lány az. Körülbelül, 17- 18 éves lehet. Egy dalt dúdol, miközben mintha egy játszadozó kislány lenne, ugrálgat, pörög, forog. Hangját nem hallja más csak a kietlen utca. Hirtelen megáll, majd felnézz a holdra.
- Elkezdődött a játék. Lássuk ki fog nyerni. Te vagy én? – kuncogta, majd dúdolgatva ment tovább az utcán.
*****
Egy sikátortól nem messze, ahol rendőrök tartozódtak egy fiú és egy férfi álltak.
- Kíváncsi vagyok, ki lehet ez a rejtélyes illető, akit a királynő személyesen rendelt maga mellé.
- Elég befolyásos embernek kell lennie, ha a királynő ennyire bízik benne.
Nyilvánvalóan vártak valakire. Hamarosan egy lovas kocsi állt meg előttük, amiből először egy férfi szállt ki, majd lesegített egy fiatal lányt.
- Üdvözlöm gróf úr! Elnézést a várakoztatásért. – pukkedlizet aprót.
- Magát rendelte ki a királynő? – kérdezte a fiú.
- Ej, Gray gróf nem mondta, hogy engem kért fel a királynő, hogy segítsek megoldani ezt az ügyet? – kérdezte a lány csalafinta mosollyal.
- Nem említett, csak annyit, hogy valakit kijelölt mellém Őfelsége.
- Nos, az én lennék, de engedjék, meg hogy újra bemutatkozzak. Melody Fay vagyok, de az alvilági körökben csak Fekete Kanáriként ismernek. Ő pedig itt mellettem a komornyikom és egyben személyi testőröm Edward Shelley.
- Örvendek a találkozásnak. – hajolt meg a férfi.
- Gondolom, most sikerült meglepnem magukat. De kérem, ne aggódjanak, elég jártas vagyok az alvilági témákban, nem fogom hátráltatni magukat.
- Rendben akkor induljunk.
A játszma megkezdődött. Vajon mi fog történni? London népének még meddig kell rettegésben lennie a titokzatos gyilkos miatt? És vajon ki a gyilkos? Rengeteg kérdés, de egyikre sincs válasz. Megkezdődött a hajsza egy ismeretlen után. A két fél újra találkozott. Vajon most, hogy tudják, egymás titkát bízni tudnak egymásban? És ami legfontosabb:
Meg tudják nyerni a játszmát?