Angyal démonok között
- És, megmondanátok, hogy még is mit kerestek itt? Főleg te!
- Most mi izélsz már Madárka? – kérdezte a másik.
- Nem vagyok madár, hányszor mondjam még? – kérdezte kiabálva.
- de hát tollaid vannak meg szárnyaid, tehát madár vagy. – mondta a másik mintha természetes lenne.
- Te…. – sötétült el az arca.
- Nézzétek, milyen viccesek… - szólalt meg a harmadik.
- Yuki, nem zavar, hogy mi épp veszekedünk?
- Nem, csak nyugodtan folytassátok.
- Basszus Yuki olyan hangulatromboló vagy. Csodálkozom, hogy kibírod mellette.
- Nincs mit tenni. Nélküle még itt is unatkoznék. És nem mellesleg Lucifer- sama személyesen rendelte mellém, annak idején, úgyhogy már megszoktam. – legyintett és felállt. Szárnyait kitárta, pár darab tolla lehullott az emberek közé.
- Felvágós. – jegyezte meg Yuki.
- Madár.
- Ó, menjetek a pokolba! – sértődött meg.
- Már ott vagyunk. – válaszoltak egyszerre.
- Ti… Tudjátok, mit nem is vesztegetem rátok tovább az időm. Ch. – mondta majd sarkon fordult és elrepült.
- Itt hagyott.
- Bizony itt. – bólogatott.
- Utána menjünk?
- Utána. – bólintott. – Várj meg Shiori!
- Madárka várj meg minket is!
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Három lányt egy sikátorban egy csapat rossz kinézetű ember vett körbe. Az egyik lánynak fehér haja volt, a másodiknak vörös, a harmadiknak meg szőke.
- Hé, cicáim nem akartok velünk szórakozni? – lépett elő a bandavezér.
- Ch, az egyetlen macska itt Yuki. Kikérem magamnak, hogy így lealacsonyítanak, holmi szánalmas emberek!
- Igen, te madár vagy.
- Oh, fogd már be Akuma! – pirított rá a szőke.
- Öhm, figyeljetek csak lányok! Nem ártana ezekkel is foglalkozni. – mutatott a fiúk irányába a fehér hajú.
- Hé, ne vegyetek minket semmibe vagy megjárjátok! – fenyegetőzött az egyik tag.
- Megjárjuk? Na, ne nevetessetek. – szólalt meg a vörös. Hirtelen feltámadt a szél, de olyan erős volt, hogy a fiúk egy pillanatra eltakarták a szemüket. Amikor elállt a szél, pár fekete toll hullott az égből és a lányok helyén nem volt senki. Amikor felnéztek elállt a lélegzetük. Azonban hirtelen egy árnyék suhant el mellettük és mindegyik tag összeesett és szép lassan vértócsa keletkezett körülöttük.
- Ennyire feldühítettek? – kérdezte a vörös.
- ÚÚÚ, Shiroi bedühödött.
- Ugyan. Szimplán azért öltem meg őket, mert undorító férgek. – mondta majd kitárta fekete szárnyait.
- Shiori- san, nyugodj meg. Nem áll jól neked a harag. Eltorzítja az arcod. – ment közelebb a szőkéhez a fehér hajú. Már mindhárman egy tetőn álltak így nem okozott neki gondot, hogy közelebb menjen hozzá. – Nem szeretem, amikor eltorzítod a szép arcod. – fordította maga felé a szőke arcát. Hosszú fehér haja ide- oda járt, fehér fülei izgatottan mozogtak.
- Yuki… - nézett rá a szőke majd lehunyta a szemét. A fehér hajú közelebb hajolt hozzá és megcsókolta.
- Hé, ne nyilvános utcán csináljátok, bárki megláthat titeket! – szólt rájuk a vörös
- Most miért elvégre egymásé vagyunk nekünk ez természetes. – értetlenkedett a fehér hajú.
- Pontosan. Mi nem emberek vagyunk, nincs meghatározva, hogy mit szabad csinálnunk és mit nem. Én angyal vagyok, ti meg démonok. De, ha nem tetszik, felvehetek egy másik alakot Yuki. – nézett a fehérhajúra.
- Nem kell, jó vagy így. – mondta majd magához húzta és megölelte.
- Ezért estére jár a simizés! – súgta a macskadémon fülébe.
- Már alig várom! – dorombolta.
- Hé, ti ketten most már elég lesz.
- Na, mi van féltékeny vagy subbucus? – kérdezte gúnyosan az angyal.
- Féltékeny? Kire? Rád Madárka? – mosolyodott el gúnyosan ő is.
- Kit neveztél madárnak te ribanc?
- Madár!
- Ribanc! – vágták egymás fejéhez majd megunták a dolgokat és tüntetőleg hátat fordítottak egymásnak.
- Hé, ti ketten elég lesz. El kéne, tűnnünk mielőtt meg találnak minket. – mondta a fehér hajú. A két duzzogó még egy pillanatig makacsul tartották magukat majd hajtva megadták magukat és elmentek a helyszínről.