9. akkord: Mi folyik itt?

2019.06.07 21:41

 

Még a leghülyébb ember is észrevette volna, hogy valami megváltozott. Ebből következik, hogy a Starishnak is hamar feltűnt, hogy valami nem stimmel démoni mentorukkal. Nem volt nehéz kitalálniuk, hogy a probléma fő oka azzal az ismeretlen fiatalemberrel való találkozás volt. Amikor kezdték megunni a dolgokat kő- papír - ollóval eldöntve kiválasztották, hogy ki legyen az áldozat, aki megkérdezi a vörös hölgyeményt a problémáról, az életét kockáztatva. A szerencse Natsuki mellől pártolt el, így hát neki kellet mennie. A többiek részvétük kifejezése után gyorsan biztonságosabb helyre vonultak el. Bár ők arra hivatkoztak, hogy gyakorolni mennek, de a szőke tudta, hogy valójában csak menekülnek, hogy ha a vörös robban, akkor ők biztos távolban legyenek pont, mint a jó bajtársak. Ja, nem az egy másik történet.

• Hé, Yuno-chan… - fogott neki Natsuki, de amint meglátta a lány ölni tudó tekintetét azonnali visszavonulót fújt.

A hadi jelentés után a fiúk tanácskozást tartottak, hogy mihez is kezdjenek.

• Ez így nem mehet tovább! – háborgott Shou. – Terrorban tart minket!
• Ha van, ötleted hallgatunk törpe. – szólt közbe unottan Ren.
• Kit nevezel törpének? – pattant a szőke.
• Na, na, srácok nyugodjatok meg. Nincs időnk veszekedni. – csitítgatta a kedélyeket Otoya.
• Minden annak a személynek a hibája, akivel múltkor találkoztunk! – morgott a törpe. – Azóta kattant meg Erizawa.
• Sokra nem megyünk ezzel Shou-chan. – sóhajtott Natsuki.
• Mi lenne, ha segítséget kérnénk? – vetette fel az ötletet Otoya.
• És még is kitől?
• Ishihara talán tudna segíteni. – szólalt meg Tokiya.
• Végül is Ő az egyetlen akire Erizawa hallgat.
• Igazatok van.

Kaori éppen az elnök irodájából lépett ki, amikor a Starish letámadta.

• Kaori- chan! – borult a nyakába Natsuki.
• Natsuki! Megfojtasz! – kapkodott levegőért az apró lány.
• Ishihara- san a segítened kell nekünk. – jelentette ki Masato.
• Öhm… - Hijirikawa-san nem tanították meg a szüleid, hogy, ha valakitől szívességet kérsz, akkor azt szépen kell kérni? – kérdezte kissé dühösen a lány.
• Elnézést kérek a gorombaságomért. – hajolt meg a fiú.
• Kaori- chan kérlek, segíts nekünk! Nem bírjuk már tovább! – könyörgött a lánynak Otoya.
• Oh… Miben segíthetek?
• Erizawa. – jelentette ki szinte köpve Shou.
• Mi baj van Yuno- channal?
• Terrorban tart minket! Mióta találkozott azzal a férfivel rosszabb, mint általában! – sírta el panaszukat Natsuki.
• Értem. – sóhajtott a lány.
• Te tudod ki az a férfi igaz? – kérdezte Tokiya.
• Nagyjából igen. Viszont sajnálom Yuno-chan engedélye nélkül nem beszélhetek róla. Annyit elárulok, hogy nagy szerepet játszott az életében. – sóhajtott a lány. – Még van pár dolog, amit el kell intéznem utána, meglátom, mit tehetek. – mosolygott a fiúkra.
• Kaori- chan igazi angyal vagy! – szorongatta ismét Natsuki.
• Levegőt! – nyüszített halkan a lány.
• Natsuki, megfojtod! – léptek közbe a többiek.

Pár óra múlva ígéretéhez híven elkezdte keresni vörös hajú barátnőjét. Fél órás keresgélés után sikerrel járt.

• Yuno-chan. – szólította meg a lányt.
• Kaori?
• Gyere, menjünk el egyet kávézni. – mosolygott kedvesen. – Úgy halottam a közelben nyílt egy remek cukrászda mit szólnál, ha beülnénk oda? – kérdezte, miközben megfogta a vörös kezét.
• Jó, menjünk. – mosolyodott el halványan.

A kávézóban helyet foglaltak és rendelés után Kaori a lényegre tért.

• Yuno-chan tudom, hogy nincs hozzá közöm, de ez így nem mehet tovább. Halyoshi-san sötét, mint az éjszaka, nem fogja fel, hogy mit érzel iránta, ha csak nem mondod meg személyesen neki. Azzal nem mész semmire, ha valaki bánt téged, akkor vállalod a fájdalmat, ha pedig te bántasz másokat, akkor elrohansz. Yuno-chan ideje tisztázni a dolgokat és lezárni a múltat, vagy különben úgy jársz, mint én és megkeseríti az egész életed.

A lány nem szólt semmit, csak lesütött szemekkel nézte az asztalt olyan arccal, mint aki mindjárt elsírja magát.

• Kaori…
• Igen?
• Segítesz, majd nekem talpra állni? – kérdezte szomorúan mosolyogva. – Te vagy az egyetlen barátom… Soha senki nem tett meg értem ennyi mindent, mint te… te vagy az én egyetlen drága barátom.
• Én mindig melletted fogok állni Yuno-chan. – mosolygott a lány.
• Köszönöm….

/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/

• Halyoshi-san? Valami fontosat szeretnék elmondani neked, mikor érnél rá?
• Eh, Erizawa? Most épp ráérek, nyugodtan mondhatok. – válaszolt a vonal másik végén lévő.
• Ez egy olyan dolog, amit személyesen akarok elmondani.
• Hm, rendben. Következő szombaton van egy kis időm, ha gondolod a szokásos helyen találkozhatunk.
• Rendben. Köszönöm senpai.
• Buta. Már rég nem vagyok a senpai-od.
• Tudom, de senpai örökre senpai marad. – mosolygott fájdalmasan.

/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/

• Reiji- san beszélhetnénk kicsit?
• Kaori? Mizujs? Nem sűrűn látni erre, mostanában.
• Hát igen az elnök nem hagy pihenni, de ez egy olyan dolog, amiről beszélnünk kell. Yuno-chanon kívül te vagy az egyetlen, akit ismerek, és akiben megbízom.
• Kaori-chan… - nézet meghatódva a lányra, majd hirtelen átölelte. – Olyan kedves vagy!
• Reiji-san! – méltatlankodott a lány. – Itt valami szokás, hogy mindenki a frászt hozza a másikra? – kérdezte miután a fiú elengedte.
• Hehehe Natsukira gondolsz? Ő mindig ilyen. Úgy halottam, az első találkozásukkor majdnem letámadta Haruka-chant egy ölelés miatt.
• Részvétem neki. – sóhajtott a lány. – Azonban most komoly témáról szeretnék beszélni veled Reiji- san.
• Ó? Szokatlan, hogy ilyen komoly legyél. – mosolygott a férfi.
• Reiji-san… - sóhajtott a kék hajú majd nagy levegőt vett és a lehető legszigorúbb nézését. – Yuno-chanról van szó. Bizonyára neked is feltűnt, hogy néhány napja furcsán viselkedik. Ezzel kapcsolatban szeretnék beszélni veled.
• Sajnálom Kaori-chan van egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni. – nézett szomorúan.
• Reiji- san. – rivallt rá a lány. A férfi meglepetten hátrált egy lépést. – Az Isten áldjon meg, ha férfi vagy és lépni akarsz Yuno-chan felé, akkor velem jössz és végig hallgatsz. – nézett vörös fejjel a férfire.
• Kaori-chan…
• Nincs kifogás! – kapta el a kezét. – Velem jössz! Most! Elegem van már abból, hogy csak kerülgeted, mint macska a forró kását.
• Pont tőled, nem akarom hallani ezt Kaori- chan. – húzta a szemébe a kalapját, miközben hagyta, hogy az apró lány húzza maga után.
• Jó okom volt, amiért nem léptem. Nem. – rázta meg a fejét. – Nem léphettem. De én, én vagyok te pedig te Reiji- san. Neked még van esélyed.
• Én nem hiszem…
• Reiji- san! – torpant meg és idegesen nézett a férfire.
• Igen? – kérdezte nagyot sóhajtva.
• Ha kell, Yuno-san elé löklek, de lépni fogsz.
• Tudod, Kaori-chan nem jó ötlet bele avatkozni mások szerelmi ügyeibe..
• Befogni! – válaszolt ingerülten.
• Igen is! – motyogta halkan.

A lány egy eldugottabb terembe vezette majd, leültette az egyik székre.

• Sose láttalak még ennyire dühösnek. – szólalt meg, miközben nagyot sóhajtott.
• Reiji-san. Apám ügyvéd, még ha nem is látszik, de ki tudok állni magamért. De, térjünk a tárgyra. Halyoshy -san.
• Tessék?
• Halyoshy-san a neve. Yuno- chan senpaia és riválisa volt középiskolában. Eleinte csak rivalizáltak, de miután elkezdtek jobban kijönni egymással bele szeretett, de Ő csak a riválist látta benne. Ezért Yuno-chan végül iskolát váltott, majd a Satome akadémián kötött ki. Megváltoztatta a külsejét, a viselkedését és a szokásait annak érdekében, hogy könnyebben túllépjen rajta. Azonban nem rég újra találkozta és Yuno-chan kezdte elveszteni a kontrolt a színjátéka felett. Úgy gondolta talán van még remény ezért próbált neki célozgatni minden formában, de nem sikerült. Ma elment bevallani neki az érzelmeit.
• Miért mondod el nekem? – sóhajtott és a kezébe temette arcát.
• Azért, hogy felkészülj.
• Felkészülni még is mire? A kikosarazásra? Gonosz vagy Kaori-chan.
• Halyoshy-san nem, sokára megházasodik.
• Micsoda? – kapta fel a fejét.
• Megkértem apámat, hogy járjon utána. Három hónapja jegyezte el a menyasszonyát és ebben a hónapban lesz az esküvőjük.
• Ő tud róla?
• Nem. –rázta a fejét.
• És te ennek ellenére képes voltál elküldeni, hogy valljon szerelmet. Te tényleg kegyetlen vagy….
• Gondolod? Miért lenne jobb, ha egész életében azért szenvedne, mert hiába reménykedik? Nem tudván a másik fél érzéseit, hogy vajon mit mondott volna… a te szemedben Reiji-san lehet, hogy ez kegyetlen, de Yuno-chan addig nem tud tovább lépni, amíg személyesen Halyoshy-san vissza nem utasítsa. Így talán végre el tudja tépni a láncait, ami fogva, tartja a szívét.
• És még is mit akarsz, mit tegyek? – kérdezte elveszetten.
• Nem egyértelmű? Menj és vigasztald meg.
• Kaori- chan..
• Reiji- san. Kérlek, ne kényszeríts további lépésekre. Nem szoktam hozzá, hogy én legyek a határozott fél...
• Ahhoz képest elég jól megy.
• Természetesen. A szüleim mindig azt tanították, hogy, ha kell határozottan álljak a sarkamra és álljak ki az igazamért. Náluk ez komoly téma volt. Már akkor elvesztetted ezt az ügyet, amikor arra kényszerítettél, hogy a sarkamra álljak.
• És hol volt ez a határozottság amikor Aine ott volt? – kérdezte mire a lány megdermedt.
• Kegyetlen vagy Reiji- san. A kettő téma teljesen különbözik.
• Nem. Nem különbözik. Miért léptél le akkor? Éveken át nem hallottunk felőled semmit, még az elnök se mondott semmit!
• Bocsáss meg, de erről nem szeretnék beszélni. – fordította el a fejét. Szomorúan fordult meg és indult el az ajtó felé.
• Miért menekülsz Kaori-chan? Ha akkor nem menekülsz el, akkor Aine…
• Mit tudsz te? – szakította félbe. Nem volt kiabálás, halk kérdés volt. Halk szinte elhaló. – Ugyan mit tudsz te? – kérdezte miközben hátra nézett a fiúra. Szemeiből patakként folytak a könnyek. – Azt hiszed neked volt, csak nehéz? Én nem szenvedtem? Szerinted mit éreztem, amikor megtudtam, hogy meg halt? Semmit sem tudsz Reiji-san . –nézett határozottan a fiúra.
• Kaori-chan… Sajnálom nem úgy gondoltam. – hajtotta le a fejét és nyúlt volna a lány felé, de az elhúzódott.
• Kérlek, csak menj Yuno-sanhoz. Itt a cím. – adott át egy papír fecnit, majd elhagyta a termet.
• Reiji te barom. – sóhajtott miközben a plafonra nézett.

/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/

• Szokatlan, hogy te hívsz találkozóra. – mosolygott az érkező Halyoshy.
• Ne félj, nem csinálunk rendszert ebből. – viszonozta fáradtan a mosolyt, majd az égre nézett ernyője alól. Borongós idő volt, az eső már elállt, de az ég olyan volt, mint ami bármelyik pillanatban újra leszakadhat. – Még az időjárás is együtt érez velem. Szánalmas vagyok. – sóhajtott.
• Nem tudom, miről van szó, de mit szólnál hozzá, ha bemennénk?
• Senpai. Semmi szükség rá rövidre akarom fogni.
• Hát rendben. Nos, hallgatlak, csupa fül vagyok. Mi volt az a fontos dolog, amiről beszélni akartál.
• Senpai, emlékszel, amikor középiskolából elmentem?
• Hogy ne emlékeznék? Szó szerint eltűntél senki nem tudott rólad semmit.
• Az igazság az, hogy miattad mentem el senpai. – mosolygott fájdalmasan. – Nem tudom, mikortól és hogyan, de egy idő után az érzéseink elkezdtek különbözni.
• Megutáltál? – kérdezte komolyan.
• Dehogy is. – nevetett halkan. – Sosem tudnálak utálni. – hunyta le a szemeit. Nagy levegőt vett, majd a férfi felé fordult. – Senpai. Szeretlek. Nem, mint riválist, nem, mint barátot, hanem mint személyt. Szerelmes vagyok beléd. – nézett a szemeibe. Hosszú ideig nem érkezett válasz, így nagyot sóhajtott. – Ez nem fer senpai. Tudod milyen nehéz volt idejönni és elmondani neked ezt? Legalább valamit igazán reagálhatnál rá… - fordított hátat a férfinek. – Gyerünk senpai, utasíts vissza rendesen.
• Bocsáss meg… Csak kicsit… megleptél. – válaszolt akadozva. – Én.. sajnálom. Tudod, van már jegyesem. A hónap végén lesz az esküvőnk.
• És mi van a gyűrűvel?
• A munkám miatt a nyakamban hordom. – vette elő. – Én mindig is egy nagyszerű riválisként tekintettem rád. Sajnálom Erizawa… Nem tudom viszonozni az érzéseid.
• Semmi baj senpai. – fordult meg. – Köszönöm. Most kérlek, hagyj magamra…
• Találkozunk még?
• Senpai, kérlek, felejts el.
• De…
• Istenem. Nézd, ha egyszer sikerül túltennem magam az egészen megígérem, hogy ismét találkozni fogunk. – mosolygott a férfire.
• Rendben. Várni fogok rád.
• Viszlát, Halyoshi- san.
• Viszlát, Yunoha

VÉGE