9. – A múlt szele
Egy hosszú fekete hajú fiatal 19 év körüli lány ült egy drága szálloda egyik erkélyén a lábát mélybe lógatva. Arca nem tükrözött érzelmet, kék szemeit pedig az égre függesztette. Hosszú fekete haját, amely ki volt eresztve, a szél játszani hívta.
- Már lassan egy hónapja… - mondta halkan, majd kinyújtotta a kezét az ég felé.
- Főnök. – lepett a háta mögé Hana. – Minden rendben van?
- Igen, ne aggódj. – állt fel. – Idő van igaz?
- Hai. – válaszolt a lány. – Mozgolódni kezdtek. – fogott bele. – Tudod mit jelent ez nem?
- Igen tudom. – hunyta le a szemét. – Vége a békés időszaknak. – jelentette be. Hosszú fekete haját meglibbentette a szél. Aki ránézett, úgy érezte, hogy kötelessége behódolni neki. A háta mögött álló kék hajú lány, pedig nagyon jól tudta mi ennek az oka. Kétség sem fért hozzá, hogy az előtte álló lány a legmegfelelőbb a klán vezér szerepére. Hiszen, az ő ereiben vezetői vér folyik, a maffia világ egyik legerősebb családjának nem is lehetne más a vezetője, mint ő. Hiszen, ő a királynő. De azért hiányozni fognak neki a Vongoláék. Kicsit bugyuta, de mindenféle képen szeretni való társaság. Persze talán a legjobban Enma fog neki hiányozni mivel igen jó barát a fiú, bár kicsit szerencsétlen. Hiányozni fognak neki azok az idők, amiket átlagos iskolásként töltött.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Kiru - chan nem jött iskolába? – kérdezte meglepetten Tsuna.
- Igen, és Keiko – chan se. – válaszolt Kyoko.
- Furcsa. – válaszolt a fiú.
- Hana – chant se láttam ma. – szólt közbe Enma.
- Most, hogy mondjátok ma még nem találkoztam Miharunee- val sem. Vajon mi történhetett? – tanakodott Tsuna.
- Nem, tudom, de kezdek aggódni. – mondta aggodalmasan a szöszi lány.
- Ugyan biztos jó okuk van rá, hogy nem jöttek. – szólt közbe Yamamoto.
- A baseball idiótának igaza van. Biztos nincs semmi bajuk és különben is tudnak magukra vigyázni. – szólt közbe Gokudera. Bár nem mutatta, ki de ő is aggódott a lányokért. Az utóbbi egy hónap alatt nagyon jól összebarátkozott Kiruval és most kicsit aggódott a lányért. Szokatlan volt, hogy nem halotta, ahogy csacsog vagy éppen más kárán nevet. Enma hasonlóan érzett, de ő se mondta ki. Nagyon megkedvelte Hanat. A lánnyal ugyan olyan jól kijött, mint Tsunaval és bár nem merte bevallani, de nagyon megkedvelte a lányt. Ez volt az első alkalom, hogy egy lány szóba állt vele és ahelyett, hogy lenézné, vagy kinevetné segített neki, amikor valami szerencsétlenség történt vele.
Hibari Kyoya épp haza tartott késő délután, amikor egy ismerőst pillantott meg. Egy lány volt az, akinek hosszú fekete haja és vörös szeme volt. Mint a fegyelmi bizottság elnöke kötelességének érezte, hogy felelősségre vonja a sarkon eltűnő lányt, amiért lógott az iskolából. Amint befordult a sarkon kissé meglepő látványban volt része. A lányt az a fiú zaklatta akit már kétszer is elvert amiért molesztálni próbálta a lányt. Már épp lépett volna ki a fal takarásából, hogy ismét ellássa a baját a fiúnak, amikor a lány megelégelte a zaklatást és elverte a fiút.
- Hát ez a szerencsétlen mit vétet ellened, hogy helyben hagytad? – jelent meg ikernővére.
- Molesztált, immár harmadszori alkalommal. – válaszolt a lány.
- Legalább él még? – kérdezte a zöld szemű. Válaszul húga arrébb lökte a lábával a földön fetrengő fiút, aki erre elkezdett nyöszörögni.
- Még igen, de ha még egyszer belém köt már nem lesz ilyen szerencsés. – válaszolt a vörös szemű.
- Nyugi inkább tartalékold az erőd az elkövetkezendő csatára. – intett nővére.
- Ezek szerint van valami fejlemény? – nézett fel a zöld szeműre.
- Bingó. Hana szerint mozgolódni kezdtek. Elég hatalmos csata lesz. – sóhajtott.
- Ez nem túl jó hír. Emberek száma?
- Sok. De épp annyi, hogy talán el tudjuk intézni őket. De nem miattuk kell aggódnunk. Az ellenség sorai közt ott van Justin is.
- Micsoda?! Mit keres az a görény Japánban? – kérdezte idegesen Keiko.
- Semmi jót az már egyszer biztos. – válaszolt nővére.
- Kemény csatának nézünk elébe. És, ha ez még nem lenne elég akkor még a Vongolát is távol kell tartanunk, nehogy bele keveredjenek. – túrt a hajába.
- Na, igen. Ez a mi ügyünk, nekik semmi közük hozzá. – sóhajtott a zöld szemű. – Nem keverhetjük őket bele. Ez a csata így is elég labilis lesz.
- Ráadásul nem tudjuk, mire számíthatunk, még így se. – értett egyet. – Minden esetre ideje elindulni. A főnök gyűlést hívott össze. Gondolom meg akarja vitatni velünk a fejleményeket.
- Akkor jobb nem megváratni. Kitudja, milyen hangulatban van.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Voiiii! Na, mi van fehér boszorkány? Mostanában nem láttalak. – köszöntötte Squalo Hikarut.
- Tudod, amellett, hogy őrző vagyok, még idol is, ami azt jelenti, hogy egész elfoglalt vagyok. Nincs időm veled játszadozni. – mondta unottan a lány. – Különben is nem kell sokáig elviselned. Hamarosan elmegyünk innen.
- Elmentek? Miért? – kérdezte a férfi.
- Eredetileg azért jöttünk ide, mert egy régi ellenségünk ismét mozgolódni kezdet ezúttal ebben a városban. Azért jöttünk ide, hogy elintézzük őket, utána elmegyünk.
- Elmentek? És mi lesz azzal a hülye Vágatató lóval? Bele van zúgva a főnökötökbe, mint vak ló a gödörbe. – mondta Squalo. Látszólag nem nagyon érdekelte, de a fehér hajú sejtette, hogy nem így van.
- Nos, mivel elég szimpatikus a fejed elárulok neked valamit. – mondta, majd közelebb hajolt a cápához és a fülébe súgva folytatta.
- Mi?! – kérdezte hangosan a cápa.
- Ez van. És ezzel Haru is tisztában van. Sajnos nem tehet semmit addig, amíg nem lesz ő a klán vezér. – sóhajtott a lány. – De ezt nem mondhatod el senkinek sem! – figyelmeztette a férfit.
- De ezek szerint miután végeztetek elmentek és nem jöttök vissza?
- Nagy a valószínűsége, hogy igen. Az öregek nem nézik jól szemmel, hogy a hülye Ló bele zúgott Haruba, mint vak ló a gödörbe. Haru se számított erre ezért tétovázott eddig. Hidd el nem könnyű neki sem, de ez olyan dolog, amit nem lehet félvállról venni.
- Még is mitől olyan fontos ez az egész?
- Hitsugaya Yume. Csak ennyit mondhatok neked, kiindulási pontnak a többit neked kell kitalálnod. – mondta a lány és távozott.
Nem, sokkal ezután a fehér hajú bérgyilkos elkezdett nyomozni. Kisebb keresgélés után találata akadt. Az eredmény megdöbbentette. Eddig azt hitte, hogy tisztában volt vele, milyen komoly a helyzet, de csak most döbbent rá, hogy a dolog sokkal összetettebb és súlyosabb, mint ahogy azt képzelte.
- Szóval ez az egész a bosszú miatt van? – kérdezte csak úgy magától. – Ezzel jobb, ha tisztában van az a hülye ló is mielőtt az a bolond lány valami őrültséget csinál. Komolyan, csak tudnám, miért törődök én ennyit ezekkel?
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Biztos benne? – kérdezte egy öreg reszelős hang.
- Nem éppen maffiafőnökhöz méltó cselekedet. – szólalt fel egy másik.
- Kérem, kisasszony hagyja ránk az egészet, majd mi elintézzük, pont, mint eddig.
- Na, elég legyen! – csattant fel keményen egy fiatal női hang. – Én vagyok az örökös, nem maguk!
- Amíg nem irányítja, a sárkányt addig nem lehet főnök! – mondta egy gúnyos hang.
- Oh, igazán? Nos, az ilyen gondolkodás nem egészséges. Nekem nincs szükségem egy csapat begyöpösödött, hataloméhes vénemberre! Törődjenek bele, hogy nem már nem önök irányítanak, hanem én! Ha nem változtatnak a hozzá állásukon, amint átveszem a vezetést repülni fognak! Világos voltam? – kérdezte keményen. – Helyes. Most elmehetnek! És ha még egyszer bele avatkoznak, a dolgaimba megkeserülik! – mondta keményen.
- Igen is Hitsugaya úrnő! – hajoltak meg, majd sietve távoztak. Mikor egyedül maradt nagyot sóhajtva, rogyott le a székébe. Az előtte heverő iratok közül elővett egy képet. Fájdalmasan sóhajtott.
- Sajnálom Dino. Erre egyáltalán nem számítottam. De meg kell tennem. – suttogta, majd letörölt egy könnycseppet és a fényképet elrakta az egyik fiókba. A fényképen egy fiatal 20 év körüli fiút csókolt meg egy hosszú fekete hajú lány.
Eközben egy közeli házban egy kicsi csapat nagydologra készült. Namimori városa hamarosan egy elképzelhetetlen dolognak lesz a színhelye. Hamarosan elszabadul a pokol.