8- Ambrózia avagy a viszonzatlan szerelem
- Ren, ha nem hagysz, békén megjárod! – morogtam a kék szeműnek, aki éppen most sértette meg a privát zónámat azzal, hogy letelepedett mellém és átkarolta a vállam.
- Ugyan, már egy ilyen szép hölgynek nem áll jól az erőszak. – bájologott.
- Már megint kezded? Azt hittem ezen már túljutottunk az első napon. – tettem le az ölembe a kottát. A Starish többi tagja kíváncsian figyelt minket.
- Ugyan már hisz én csak közelebb akarok kerülni önhöz. – bájologott tovább és elővarázsolt egy száll vörös rózsát.
- Tudod, a liliomot jobban szeretem, főleg a fehéret. – mondtam, miközben felálltam.
- Áh, igen a liliom kifejezi kegyed tisztaságát, de gondolom, egy ambróziának jobban örülne. – mondta mire megálltam. –Főleg egy bizonyos… - folytatta volna, de nem tudta végig mondani, mert egy darts haladt és egyenesen a feje mellett állt meg a falban.
- Most fogd be a pofád Jinguji! – sziszegtem neki. A szobában érezhetően lehűlt a levegő. – Ne háborgasd a magán életem, mert legközelebb nem fog mellé menni!
- Milyen pontosan dobsz Hikaru – chan! – jelentek meg a senpaiok.
- Ugyan már, hölgyem! – lépett hozzám, közelebb Ren és megfogta a két kezem.
- Eresz el! – sziszegtem neki. Azonban mielőtt válaszolhatott volna, Casmus közbe lépett.
- Ereszd el te bolond! – tolta a pálcáját a fiú képébe, mire az kénytelen volt elengedni én meg vagy három lépést hátráltam. – Ideje elkezdeni az órát. – nézett rám, mire bólintottam és leültem a zongorához. Újabban a Starish és a többi senpai is jelen szokott lenni az óráimon, de hogy minek azt nem tudom. – Elkészült a dal, amit tegnap kértem?
- Igen. – sóhajtottam és elkezdtem játszani.
Amikor zuhanok, fölveszel újra?
Amikor túl messzire mentem
Halott vagyok a barátaim szemében
Kiveszel innen?
Amikor a halállal nézek szembe
Amikor megvakítanak a lámpák
Amikor nem látom az arcod
Vigyél ki innen (4X)
Minden, amiben hiszek és minden, amit tudtam
Mindezt elveszik tőlem, nem jutok haza
Yeah, csináld a legrosszabbat, amikor a világok összeütköznek
Hagyd, hogy a félelmük eltűnjön, ne legyen meglepetés
Vigyél ki innen...
Szítsd a tüzet! Törd össze víziód!
Emeld föl az öklöd! Gyere velem! (4x)
Csak maradj ott ahol vagy
Hagyd, hogy a félelmed alábbhagyjon
Csak maradj ott ahol vagy
Hogy ha nincs semmi elrejtve...
Szítsd a tüzet! Törd össze víziód!
Emeld föl az öklöd! Gyere velem! (4x)
Személy szerint nekem ez az egyik kedvenc dalom a poison után. Lehet, hogy azért, mert tökéletesen el lehet játszani zongorán és egyéb zenei aláfestéssel nagyon jó dal készülhet majd belőle. Személy szerint, amikor ezt a dalt éneklem és lehunyom, a szemem a tenger jut eszembe. Olyan érzésem van, mintha a tenger hullámait hallanám és érezném. Talán pont ezért adtam neki a vízfesték címet.
- Ez valami elképesztő! – mondta Reiji.
- Köszönöm. – mosolyogtam a barna hajú senpaira.
- Olyan érzésem volt, mintha hallanám a tenger hullámait. – mondta Ottoya.
- Nos, lényegében ezért vízfesték a címe. – mondtam elgondolkodva.
- Látod Aijima ilyen egy igazi bálvány! Nem lustálkodik, és mindig időben elkészül a feladataival. – kezdte el kiosztani Casmus Cecilt.
- De hát Hikaru még nem is igazi bálvány! – értetlenkedett Shou.
- Ez nem teljesen igaz. – szólt közbe Kotobuki. – Hikaru jelenleg a legnépszerűbb női tini sztár. – mondta mire fölényesen elmosolyodtam.
- Ne már! – álmélkodtak.
- C'est la vie! (Ilyen az élet!) – mondtam a fiúknak.
- Utálom, amikor franciául beszél. – morgott a Chibi.
- Na de kérlek! A francia a szerelem nyelve. – tettem a szívemre a kezem megrökönyödött arcot vágva.
- Ne legyél olyan nagyra magadra, csak mert két nyelvet beszélsz! – állt fel a Chibi, mire kihívóan mosolyogva elé léptem.
- Még mindig három nyelvet beszélek folyékonyan és egy nyelvet, amit ritkán használok! – fontam keresztbe a mellem alatt a karom és úgy néztem a Chibire. Mivel egy magasak voltunk így nem kellet kitörnöm a nyakam sem.
- Mi? Nem hiszem, el ezt csak úgy mondod! – vádolt meg a Chibi.
- Parancsolsz? – kérdeztem franciául fölényesen vigyorogva.
- Attól, hogy pár szót tudsz, még nem jelenti azt, hogy folyékonyan beszéled! – próbálkozott tovább.
- Shou –chan Hikaru – channak már van egy dala is franciául. – szólt közbe Natsuki.
- Ne vitatkozz velem, mert nem jársz jól. Úgy is enyém az utolsó szó! – mondtam halkan a chibinek.
- Hogy oda ne rohanjak, most félnem kéne? – kérdezte kihívóan.
- Je remue le ciel, le jour, la nuit Je danse avec le vent, la pluie (Felbolygatom az eget, a nappalt, az éjszakát, a széllel és az esővel táncolok) Ismerős? – kérdeztem tőle.
- Nem mert mi akart ez lenni? – kérdezte, mire elég csúnyán néztem rá.
- Ennyi ésszel szabadlábon… - fogtam az arcom. – Mond, csak van engedélyed arra, hogy ilyen hülye legyél? – kérdeztem tőle ártatlanul mire elkezdett hápogni én meg egy győzedelmes vigyor kíséretében hátra dobtam a hajam. – Győztem.
Fél órával később
Épp az napaliba tartottam azzal a céllal, hogy én bizony most animézni fogok, amikor csöngettek. Már mentem volna ajtót nyitni, de Ren megelőzött.
- Üdvözlöm hölgyem! Mi szél hozta eme gyönyörű virágszálat ide? – kérdezte, miközben kezet csókolt.
- Öhm, Hikarut keresem, de azt hiszem eltévesztettem. – mondta a lány miközben kihúzta a kezét a fiú markából.
- Jinguji Ren! Ha nem hagyod, békén a barátnőmet biliárdozni fogok a golyóiddal! – mondtam szigorúan.
- Hagyd csak úgy se az esetem, ráadásul már van barátom. – legyintett.
- Te még nem ismered milyen kitartó. A mai napig udvarol nekem, amikor már az első napon kikosaraztam. Amúgy fáradj beljebb! – eresztettem be az ajtón. Ekkor Tomo – chan is megjelent. Amikor meglátta az új jövevényt megállt és látszott rajta, hogy elgondolkozik rajta, hogy ismeri-e.
- Hello! Kutchiki Ayumi vagyok Hikaru barátnője! – integetett a lánynak mosolyogva.
- Shibuya Tomochika Hikaru barátnője. – mutatkozott be a vörös.
- Tudom ki vagy. Te vagy Hikaru után a második legnépszerűbb tini sztár. – mosolygott rá.
- Honnan tudtad? – kérdezte csodálkozva.
- Elég híres vagy, meg Hikaru beszámolója alapján könnyen fölismertelek. Na, meg jó magam is elég sok hírességgel találkoztam már és messziről kiszúrom a kollegákat! – mosolygott rá csukott szemmel.
- Kollegákat ezek szerint te is… - kezdte de Ayu félbe szakította.
- Igen én is énekes vagyok, csak én egy bandában énekelek, de mi inkább Amerikában vagyunk híresek.
- Ismerősnek tűnsz! – mondta miközben tüzetesen átvizsgálta barátnőmet.
- Jaj, Ayu – chan ne húzd már az idegeit. – szóltam rá a fekete hajúra.
- Na, jó akkor kezdjük, előröl. Kutchiki Ayumi vagyok jelenleg 17 éves és a Butterfly Rock énekese, de a legtöbben csak Fekete Angyalként emlegetnek. –jelentette be. Ekkora már a Starish is megérkezett.
- Tényleg létezik… - nyögte ki csodálkozva Shou.
- Tényleg te vagy az? – mászott barátnőm arcába.
- Öhm igen én vagyok az, tudtommal még senki nem happolta el tőlem ezt a becenevet. – lepődött meg barátnőm.
- Kaphatok egy autogramot? – kérdezte a szöszi csillogó szemekkel.
- Hikaru ennek mi baja? – mutatott a továbbra is csillogó szemekkel bámuló Shinomiyára.
- Nagy rajongód. Amióta elmeséltem neki a történeted az óta rajong érted. – legyintettem, miközben lehámoztam róla a fiút. – Nézd Natsuki a tv-ben Piyo- chan megy! – mutattam a nappali irányába mire a fiú eltűnt.
- Ez egy aljas húzás volt! – vigyorgott barátnőm.
- Ugyan már még finom voltam! – mondtam és egy laza csuklómozdulattal hátra dobtam a hajam.
- Igaz. Ezt nem firtatom. Aljas dög tudsz lenni, ha nagyon akarsz és ezt Deborah is tapasztalta.
- Na, mi van? Csak nem panaszkodott az a kígyó? – kérdeztem gúnyosan.
- Oh, ha láttad volna milyen hisztit levágott, amikor lebukott… Megérte a sok hajcihő azért a pillanatért.
- És még én vagyok a görény. – sóhajtottam. Csak ekkor vettem észre, hogy egy hatalmas virágcsokor van a kezébe. – Az mi? – böktem a virágcsokorra.
- Ja, ezt a küszöbön találtam. Neked címezték! – nyújtotta át a csokrot, ami hatalmas fehérliliomokból állt.
- Ki küldhette vajon? És honnan tudta, hogy ez a kedvenc virágom?- néztem csodálkozva a csokorra.
- Nem, tudom, már itt volt, amikor jöttem. – válaszolt. Miután a csokrot bele raktam egy váza vízbe, letelepedtünk a nappaliban és kifaggattam barátnőmet.
- Láttam a koncerteteket nagyon jó lett. Az a zene… Valami elképesztő volt. Teljesen illet hozzád és kifejezet. Egyébként észrevette, hogy hozzá szól az üzenet? – néztem rá kíváncsian.
- Hát nagy nehezen tolmács segítségével. – nevetett. – De te se panaszkodhatsz! A te debütáló koncerted is tök jó volt. A poison számod egyszerűen leírhatatlan! De az új francia számod se rossz, de nekem a kedvencem a jégvarázs. – ecsetelte.
- Na, igen. Gondoltam, ha már megkaptam a jéghercegnő nevet, akkor adok rá okot, hogy kiérdemeljem. – nevettem fel.
- Jut eszembe az elnök szólt, hogy kell írnunk egy közös dalt, amihez klipet is kell forgatni és mind ezt még a héten?
- Nem valahogy ezt elfelejtette közölni velem. – morogtam.
- A dalt holnapra kell megírni és fel is veszik, aztán holnapután jön a táncóra és azután meg a klipforgatás.
- Istenem. Akkor fogjunk hozzá. – sóhajtottam.
*/*/*/*/*/*/*/*
- Nagyszerű volt lányok! – mondta a férfi, majd leoltotta a Record feliratú lámpát, mire levettük a fejünkről a fejhallgatót.
- Tényleg elképesztő dal lett ahhoz képest milyen kevés időnk volt rá. – mondta Ayu, miközben visszaakasztotta a fejhallgatót a helyére.
- És holnap jön a neheze! Az elnök azt mondta, hogy két fajta klip legyen a dalhoz. Egy modernkori és egy középkori. És még táncosok is kellenek. – sóhajtottam.
- Én azt hiszem, tudok valakit, aki tud nekünk embereket szerezni. – mondta elgondolkodva Ayumi.
- Ray azt mondta, hogy a húgai tudnak táncolni. Talán meg tudja győzni őket. – gondolkoztam el én is.
- Nos, akkor reméljük a legjobbakat. – sóhajtott barátnőm.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
Klipet forgatni macerás dolog. NAGYON macerás dolog. Először is kezdjük a táncórákkal. A legfőbb bajom az volt ezekkel, hogy mindössze egy napunk volt megtanulni, hogyan is működik a páros tánc. Kiderült, hogy az elnök a Starisht is beszervezte így velük együtt kellett próbálnunk. Szerencsénkre hamar sikerült beszerveznünk még magunk mellé két lányt és még Nanami és Haruka is besegít így párokban tudunk majd táncolni. A párosítások nagyon érdekesen alakultak ki. Keiko (Ray kisebbik húga) Masatoval táncol. Haru (Ray uncsi tesója és Ayu pasijának exe) Shouval, Ayu Natsukival, Nanami Rennel, Tomo – chan Ottoyával (a két vöröske legyen együtt), én pedig Tokiyaval. A tánctanárunk egy velünk egyidős lány aki Haru legjobb barátnője és Hananak hívják. Hosszú sötétkék haja van és lila szeme és eléggé félelmetes tud lenni, ha dühös.
- Rendben akkor még egyszer utoljára és utána szünet következik! – jelentette be a lány és elindította a zenét. Egyszerre kezdtünk el lépdelni, sürögni és forogni. – Rendben szép volt! – mondta a lány, amikor végeztünk. – Most szünet lesz utána a jelmezes próba. A jelmezeitek már az öltözőtökben várnak titeket vegyétek fel. – mondta és elment társalogni valamit az egyik háttérmunkással. Én pedig nagyot sóhajtottam. Az egész próba alatt Tokiya Rent és Nanamit figyelte. El tudom képzelni mi járt a fejébe ezért egy számomra fájdalmas döntést hoztam meg.
- Vele akarsz táncolni igaz? – kérdeztem halkan, de nem néztem rá. Oda mentem Renhez és kicsit félre húztam. Meglepő módon elég könnyen bele ment cserébe egy hétig nem kosarazhatom ki nyilvánosan. Egész jó ár.
- De te megleszel? – kérdezte Ren, mire furcsán néztem fel rá. – Azt hiszed nem vettem észre? Látom, hogy csillog a szemed, ha ránézel. Jól ismerem, ez ilyen pillantásokat bár elismerésem elég jól leplezed. Ezért játszottad meg magad? Hogy ne derüljön, ki mit érzel iránta? – kérdezte halkan, mire fájdalmasan elmosolyodtam.
- Nekem már nincs esélyem nála és bár féltékeny vagyok Nanamira de nem tudok rá haragudni. Azért fojtom el az érzéseimet, nehogy valami olyat mondjak vagy cselekedjek, amivel megbánthatom, mert ezt nem bocsájtanám meg magamnak. Igyekszem megvédeni önmagamtól.
- Úgy, hogy eltaszítod magadtól? Ez nem épp a legjobb megoldás! – mondta a fiú.
- Tudsz jobbat? – morogtam neki. Mivel nem válaszolt ezért visszamentem Tokiyahoz. – Elintéztem. Bele egyezet vagy is lehet a te párod Haruka. – mondtam és meg sem várva a válaszát elindultam az öltözőbe megnézni milyen ruhát akarnak rám adni.
10 perccel később
- Jaj, Hikaru ne csináld, már gyere ki! – mondta Keiko.
- Ugyan már, nagyon csinos vagy, na, gyere ki! – próbálkozott Haru.
- Soha! Legalább is ebben a ruhában nem! – válaszoltam.
- Akkor nincs mit tenni. – sóhajtott Ayu és bejött.
- Ayumi adod vissza! – hallatszódott a hangom, rögtön rá drága barátnőm szaladt ki az öltözőből a mobilammal a kezében. Én meg mindent elfelejtve rohantam ki utána.
- Tessék! – dobta a kezembe. – Na, nem is olyan szörnyű az a ruha nem igaz? – kérdezte mosolyogva mire pirulva fordítottam el az arcom.
- De cuki! – kuncogott Keiko mire még jobban elpirultam.
- Csak essünk túl ezen az egészen. – mondtam lángoló arccal.
- Most mit hisztizel, hiszen kiskorodban elég sok ehhez hasonló ruhát viseltél.
- De már akkor sem szívesen ráadásul anya erőltette rám! – kapálóztam idegesen.
- Készen vagytok? – nézett be Hana. – Remek akkor gyertek és kezdünk! – mondta mire mindenki elindult libasorba én meg direkt leghátul haladtam. Amikor beléptünk a fiúknak elakadt a szava így kihasználtam az alkalmat és végig mértem őket. Ők viktoriánus öltözetet viseltek, de nagyon jól festettek mind. Próbáltam észrevétlenül eljutni a biztonságos fal mögül Renhez, de ez nem jött össze. Amint kiléptem minden szem rám szegeződött.
- Wow Hikaru- chan nagyon gyönyörű vagy! – mondta Natsuki.
- Köszönöm! – mondtam elpirulva.
- Szabad? – hajolt meg előttem Ren és kezet nyújtott pont, ahogy a hölgyeket szokták felkérni a tánchoz.
- Igen. – mondtam halkan és elfogadtam a nekem felkínált kezet, mire elvezetet a helyünkre. Amikor elhaladtunk Tokiya mellett gonoszan elmosolyodott, de mivel nem Rennel voltam elfoglalva így nem vettem észre.
- Kegyed nagyon gyönyörű! – súgta Ren a fülembe mire elpirultam.
- Ugyan. – mondtam, miközben félre néztem. Ezután Hana elindította a zenét és elkezdtünk táncolni.
Vége
Ayumi és Hikaru száma: Tatu – Show me love
A lányok báli ruhái
Ayumi: 
Hikaru:
Haru:
Keiko:
Tomo-chan:
Nanami:
