8- a nap őrzője és a koncert imádat, avagy jegyszerző akció
Gyönyörű és hideg reggelre ébredt Nanimori városa. Tsuna úgy döntött ő ma nem kell fel, inkább alszik tovább. Azonban ember tervez, isten végez és Tsuna elfelejtette, hogy Reborn is létezik. Így hát lőttek Tsuna lustálkodási tervének és két óra múlva már az a suli felé tartott, miközben próbált nem megfagyni. Amikor a sulija elé élt egy főként lányokból álló hatalmas tömeg zárta el a bejárat útját.
- Mi folyik itt? – kérdezte magától.
- Nézd meg! – válaszolta Reborn és mielőtt reagálhatott volna a fiú, berúgta a tömeg közepébe. A tömeg közepén két lány állt. Egy hosszú fekete hajú és barna szemű lány volt az egyik, a másik egy hosszú fehér hajú lány királykék szemekkel. Amikor földet érkezett minkét lány rá nézett. A barna szemű érdeklődve nézte, amíg a kék szemű unottan.
- Jól vagy? – nyújtott kezet neki a fekete hajú.
- Igen, köszönöm! – szeppent meg kissé Tsuna. Közben a tömegből kiáltásokat lehetett hallani.
- Hikaru! Black Angel! – sikítozták a lányok.
- Köszönjük ezt a lelkes rajongást lányok, de most már menjetek be órára! – mosolygott a tömegre a fekete hajú. Erre a lányok nagy nehezen, de bementek órára. Ekkor megjelentek Tsuna barátai is.
- Jól vagy Tízedik? – szaladt oda a barna hajúhoz Gukudera.
- Kik vagytok ti? – kérdezte Reborn aki Yamamoto vállán utazott, de most leugrott a földre.
- De cuki! Alig hiszem el, hogy egy arcobanelo vagy! – hajolt le a fekete hajú és felvette Rebornt a fölről. – Annyira cuki vagy, hogy legszívesebben megölelnélek! – mosolygott a lány. – Hát nem cuki Hikaru? – mutatta a másik lánynak a bébit.
- A macskákat még mindig jobban szeretem. – válaszolt.
- Ezért kényezteted el Maot mi? – nézett rá barna szemeivel.
- Mao, az én drágaságom, ezért a legjobb jár neki! – mondta nyugodtan.
- És a fiúk csodálkoznak, hogy miért imád téged annyira az a macska. – mosolygott. Hirtelen egy kiáltás hallatszódott, majd nem sokkal utána robbanás és végül megjelent a baj okozója is.
- Jé, ez Squalo! – ismerte fel az érkezőt Yamamoto.
- Voiiii! Végre meg vagy te álnok boszorkány! – mutatott a fehér hajúra, aki elfintorodott és megforgatta a szemeit.
- Újabb rajongó? – kérdezte kuncogva a fekete hajú.
- Nem csak egy idióta, akit múltkor elvertem, amiért tönkre tette a koncertemet. – válaszolt a fehér hajú.
- Te! – hadonászott a kardjával a híres cápa. – Most megfizetsz a múltkoriért!
- Oh, nem volt elég a múltkor? Nem unod még? – kérdezte a lány.
- Nem Voiiii! – ugrott volna a lánynak, azonban az gyorsabb volt és elkapta a fejét aztán bele verte az aszfaltba.
- És most létszi maradj is ott nem úgy, mint a múltkor. – dobta hátra a haját.
- Hát itt meg mi folyik? – kérdezte az érkező Haru. Lenézett az aszfalton szenvedő Varia cápára, majd mintha mi sem történt volna átlépett rajta. – Jól sejtem, hogy erősebben verted bele a fejét, mint múltkor? – kérdezte, miközben megállt a két lány előtt és a fehér hajúra nézett.
- Nyugi egy kis agyrázkódáson kívül nem lett semmi baja. – válaszolt a fehér hajú. Amikor a férfi fel akart kelni a hátára taposott egyet. – Ott maradsz! – mondta hidegen. Tsunaék csak nézték az eseményeket. Nem nagyon fogták fel mi történt.
- Miharu – nee mi folyik itt? Kik ezek? – kérdezte Tsuna.
- Nos, öcsi ők itt a hiányzó két őrzőm Mizuki Hikaru és Kutchiki Ayumi. Azon kívül, hogy őrzők, még híres énekesek is. Hikaru az én ködőrzőm, Ayu pedig a nap és nem mellesleg mindketten jó barátnőim. Nyugi, öcsi velük max, a rajongók miatt lesz gond, de amúgy mindketten folytatni fogják a munkájukat, szóval nem fogod sokat látni őket.
- Oké… - mondta kissé bizonytalanul.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Tényleg? Olyan mázlista vagy Tsuna – kun! – nézett a fiúra Kyoko.
- Mi- Miért? – kérdezte meglepődve a fiú.
- Black Angel az- az Kutchiki Ayumi és a Jéghercegnő az- az Mizuki Hikaru japán két leghíresebb női énekesei. Mindkettőjüket nagyon szeretem! És nem sokára koncertet adnak itt Nanimoriba és te biztos el tudsz menni, mert Miharu – chan biztos tud neked jegyeket szerezni, de én nekem már nem sikerült. – szomorodott el a lány.
- Ennyire híresek? – döbbent le a fiú.
- Igen. Számos lemezt kiadtak már és a kiadók versenyeznek értük. Hikaru amikor 17 éves volt megnyerte a pop hercegnő címet és nem mellesleg nagyon sokáig egy kiadónál dolgozott a Starishal, vagyis a hét herceggel, akik szintén nagyon népszerűek a lányok körében. Ők mind igazi úttörők! – áradozott a lány.
- Kyoko, hallottad a nagy hírt? – rohant hozzá legjobb barátnője Hana (nem az enyém, hanem a sorozat béli).
- Igen! Neked sikerült jegyet szerezned? – kérdezte reménykedve a szöszi.
- Nem. Abban reménykedtem, hogy neked sikerült. – válaszolt csalódottan.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Ah, Haru – chan tényleg olyan mázlista! – áradozott Haru (a barna hajú Haru nem a fekete hajú. Túl sok az egyforma név. Miért kellet ennek is Harunak lennie? by. író).
- Te is szereted őket? – kérdezte Tsuna.
- Igen. A legnagyobb rajongójuk vagyok! Amíg el nem költöztünk a szobám fala teli volt az ő posztereikkel.
- Tényleg nagyon híresek. – gondolkozott hangosan Yamamoto.
- Az nem kifejezés. – bólintott Tsuna.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Szóval, azt szeretnéd, ha én ennek a három lánynak szereznék jegyet, Hikaruék koncertjére? – bólintás válaszul, a háttérben a három lány izgatottan várja, mi lesz a döntés. – Na, jó egye fene! – sóhajtott a fekete hajú.
- Éljen! – ugrottak egymás nyakába a lányok.
- Köszönöm, Miharu – nee! Még meghálálom valahogy! – mosolygott hálásan a fiú.
- Ugyan már! Majd később meghálálód, ha már meg lesznek a jegyek! – mosolygott a lány.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- El sem hiszem, hogy sikerült jegyet szereznünk ráadásul VIP jegyeket! – mondta Hana (még mindig nem az enyém).
- Igen én is így vagyok. – válaszolt Kyoko. Épp a színpad mögötti bejáratnál vártak a koncert után, hogy autógrammot tudjanak kérni kedvenceiktől.
- Igen, de félek, még így se kerülünk sorra! – mondta Haru (barna hajú).
- Ezen változtathatunk! – halottak egy ismerős hangot.
- Miharu – chan! – néztek meglepetten az ismerősre.
- Gyertek utánam! – mondta és a bejárat felé vette az irányt. – Yo, Tatsumi, Ayuék már bent vannak? – kérdezte az őrt.
- Hello, Haru. Igen! De tudod, hogy nem engedhetlek be! Legalább is anélkül, hogy nem adtál volna egy autógrammot! –jelentette ki az őr.
- Már megint? Ezt már megbeszéltük. Én nem vagyok híresség ergo nem kell aláírást kunyiznod.
- De Haru- chan! Részt vettél a hercegnőválasztáson, és ha nem lépsz, vissza híres lehetnél! Kiadók sorai versenyeznek érted! – váltott át rajongói módba. – Te vagy az egyetlen olyan sztár, aki milliókat szerezhetne már azzal, ha kiadna egy számot! És annak ellenére, hogy mind ez több mint két éve volt az óta is híres vagy!
- És az óta is megtalálnak a kiadók. – morgott. – Na, jó, de csak most az egyszer, utána beengedsz minket, vagy szólok az elnöknek.
- Rendben! – egyezett bele az őr. Miután megkapta az autógrammot boldogan engedte be a lányokat.
- Haru –chan! – ugrott a fekete hajú nyakába egy szőke szemüveges fiú. Azonban hamar a földön végezte a lány jóvoltából.
- Nem igaz, hogy ez mindig el kell játszanod! – morgott a lány, miközben nem sok hiányzott hozzá, hogy megtapossa a fiút.
- Nyugi, Haru! Natsuki csak ritkán lát ezért üdvözöl így állandóan. – védte meg a szőkét egy vörös hajú fiú, alias Ittoki Otoya.
- Négy éve ezt csinálja, nem igaz, hogy nem tud leszokni róla. – mondta, aztán a nagyokat pislogó lányokra nézett. – Na, de nem miattatok jöttem.
- Látom kedves, vagy mint mindig! – mondta ironikusan egy kissé alacsony szőke kalapos fiú.
- Ugyan, már Shou tudod, hogy ti vagytok a szívem csücskei! – küldött csókot a fiúnak. – Na, de térjünk a lényegre. – ment a három lány háta mögé és a két szélsőnek megfogta a vállát. – Ők hárman itt lelkes rajongóitok, akik azon kívül, hogy lássanak titeket azért jöttek, amiért a többi sikoltozó kint álló lány, hogy autógrammot kérjenek tőletek. És ti lesztek olyan kedvesek és megadjátok nekik. – mondta a lány.
- Ki vagy te a főnökünk? – kérdezte Shou.
- Ugyan, az nem én vagyok, hanem az a bogaras csávó, aki akár melyik pillanatban felbukkanhat valahonnan a szívbajt hozva ránk. – legyintett a fekete hajú.
- Nem bírod, ki, hogy ne a tiéd legyen az utolsó szó mi?- kérdezte mosolyogva Shou.
- Drága, lételemem a győzelem. – kacsintott, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Na, gyertek ide lányok, hagy írjuk alá azokat a posztereket! – mondta mosolyogva Ayumi. Szépen sorban alá írta mindenki a posztereket sőt, még közös képek is készültek.
- Hikaru – chan kaphatnék még egy autógrammot? A bátyám szintén nagy rajongód, de nem tudott eljönni a koncertedre mivel boksz meccse volt. – nézett a fehér hajúra Kyoko.
- Persze. Csak mond, hogy mi a neve. – válaszolt kedvesen a hercegnő.
- Sasagawa Ryohei. – válaszolt a lány.
- Oh, szóval az a bolond boksz mániás a bátyád? Egyáltalán nem hasonlítotok. – mondta Haru.
- Mindenki ezt mondja. – nevetett fel a lány. – Igen, bátyus tényleg fura tud lenni, de ha valaki megismeri, rá jön, hogy milyen kedves ember.
- Ember elérzékenyültem. – mondta Shou.
- Milyen szép dolog a testvéri szeretett. – mondta Cecil. Otoya, csak szipogva bólintott.
- Mik vagytok ti tini lányok? – kérdezte Haru.
- Ugyan, mit vársz tőlük. Hiszen lehetnek, akárhány évesek akkor sem változnak. – válaszolt Hikaru, miközben aláírta a posztert. – Tessék. – nyújtotta át a lánynak.
- Köszönöm! – mondta hálásan a lány.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Köszönjük szépen Tsuna – kun! – puszilta meg a fiút, Kyoko.
- Ni - nincs mit! – válaszolt elpirulva a srác.
- Ej, ne legyél már ilyen nyámnyila! – jelent meg Miharu.
- Nee- san? – nézett rá meglepetten.
- Menj utána és kísérd haza! – lökte meg a fiút.
- Kyoko – chan várj meg! – szaladt a lány után.
- Istenem ezek a mai fiatalok! – sóhajtott a lány.
Vége