6- feltűnik a pokol köde
- – Ennek nem lesz jó vége. –húzta el a száját.
- Miért? – kérdezte Dino.
- Nézd hova tartanak! – mutatott egy plakátra. A plakát nagy betűkkel hirdette, hogy Mizuki Hikaru abban az épületben ad koncertet. Mint egy végszóra a páros berohant az épületbe, ahonnan ezek után sikítva menekültek az emberek. Bentről robbantások és üvöltözések hallatszódtak. – A lehető legrosszabb helyre mentek be. – sóhajtott a fekete hajú, és megindult az épület felé.
Az épület romokban állt belűről. A díszletek össze törve a vezetékek leszakadva a lámpák a földön összetörve. Egy csapat fiú meglepetten nézte a kergetőző párost élükön egy morcos fehér hajú lánnyal.
- Na, jó elég legyen! – dobbantott dühösen.
- Várj Hikaru! Annál az idegbeteg férfinál egy igazi kard van! – fogta mega vállát az egyik fiú.
- Eressz el te bolond és bújjatok fedezékbe inkább! – nézett dühösen rájuk dühösen mire azok vonakodva, de elindultak fedezéket keresni. Pont ekkor érkezett meg Haru és Dino.
- Oh, szia Hikaru! – integet a fehér hajúnak.
- Hozzád tartozik az a marha, aki szétrombolta a koncertem? – mutatott Squalora.
- Nem, hozzám csak Kiru tartozik. – válaszolt.
- Akkor jó. – mondta majd elindult. Gyorsan a két kergetőző között termett és lerúgta a kardot Squalo műkezéről.
- Oh, szia Hikaru! – köszönt a fekete hajú lány.
- Tünés! – morgott a fehér hajú, mire a másik eliszkolt.
- Voiiiiiii! Te meg ki a fasz vagy? – nézett a lányra a cápa.
- Az, akinek tönkre tetted a koncertjét és ezért megfizet neked! – mondta a lány, majd hirtelen elkapta a férfi fejét és bele verte a legközelebbi törmelékbe. – Ch. Barom. – morogta, majd hátat fordított a törmelékből kivergődő férfinak.
- Voiiiiiiii! Ezért megfizetsz te kis ribanc! – kiáltott a férfi és hátba szúrta volna a lányt. Azonban a fehér hajú az utolsó pillanatban kitért majd a férfi háta mögött jelent meg hogy aztán hátba rúgja. – Mi a… - morgolódott.
- Ostoba, nem tudsz megsebezni! – mondta gúnyosan a lány. Hirtelen a lány ruhája alatt valami lilán kezdett el világítani. A fehér hajú elő vette és a ruha alól egy láncon csüngő gyűrű került elő.
- Az egy felhő gyűrű? – nézte csodálkozva a két férfi a láncon lógó gyönyörűen megmunkált gyűrűket.
- Még sosem láttam ilyen gyűrűt! – mondta Dino.
- Nem hiába. Ezeket a gyűrűket külön nekünk készítették. – válaszolt Haru.
- Mi? – nézett rá csodálkozva a szőke.
- Tudod egyszer Olaszországban jártam egy munka miatt és fizetségül ezeket a gyűrűket kaptam. Valami vak vénember készítette őket és magyarázott még valamit arról, hogy ezek a gyűrűk különlegesek, de akkoriban nem nagyon hittem neki. Aztán egy véletlen folytán sikerült felébresztenem a gyűrű lángját így rájöttem, hogy nem mindennapi gyűrűket kaptam. – válaszolt a lány.
- Értem. – mondta a fiú.
- Főnök. – nézett a fehér hajú Harura.
- Rendben, de azért ne öld meg! A kilencediknek azt mondtam, hogy csak őket öljük meg másokat nem, szóval fogd vissza magad. – válaszolt a fekete hajú.
- Rendben. – bólintott a lány, majd elkezdte áramoltatni a lila lángokat a gyűrűből. Minél több lángot eresztett ki annál jobban lehetett látni, hogy a lángok egy formát vesznek fel. De nem is akár milyent.
- Az egy sárkány? – nézte a lila láng sárkányt, ami a fehér hajú lány körül tekergett.
- Igen, az. – válaszolt a fekete hajú.
- Hihetetlen! – reagált a szőke majd tovább nézte a lányt.
- És most zárjuk le gyorsan, mielőtt megérkezik a média. Nem tenne jót a hírnevemnek, ha valami földönkívülinek vagy boszorkánynak néznének. – mondta a lány majd megindult a sárkánnyal együtt. A férfi próbált védekezni, de ekkor több sárkány is megjelent és minden oldalból támadni kezdték. Mivel a sárkányoknak nem volt teljesen fizikai formájuk és a lángokat nem tudta átvágni a karjával a férfit hamar kiütötték. Miután ez megtörtént a sárkány eltűnt és csak a morcos fehér hajú lány marad. – Ez az ára annak, ha valaki szétveri a koncertem. Nem érdekel, kicsoda az illető akkor is megbüntetem. – nézte a kiütött férfit, majd átlépett felette és a fekete hajú lány felé ment.
- Mintha csak Kyoyat halottam volna. – borzongott a szőke.
- Merre van a szállás? – kérdezte a fehér hajú.
- Majd Kiru elvezett úgy is itt van valahol a közelben. Ahogy ismerem, biztos olyan helyről nézte a küzdelmed ahonnan biztonságos.
- Itt vagyok! – intetett a lány a fedezékbe húzódott fiúk mögül, akik egyként kiáltottak fel ijedtükbe a lány megjelenésétől.
- Gondolom hallottál mindent. – nézett rá a fekete hajú.
- Igen. Gyere Hikaru- chan! Már csak Ayu- chanra várunk és mind itt leszünk.
- Engem hagyjatok békén. Csak azért jöttem ide, mert Haru kérte, meg itt lett volna a koncertem. – válaszolt a fehér hajú.
- Ha te mondod! – hagyta rá a fekete hajú, majd elmentek.
- Hihetetlen vagy! – mondta Dino amikor kettesben maradtak.
- Ugyan, csupán jól titkolózok. – kuncogott a lány. – De vannak olyan dolgok, amiket még én se tudok eltitkolni. – sóhajtott.
- Erről jut eszembe. Már lassan elég régóta ismerjük egymást és mindig tudsz nekem valami meglepetést okozni. Amikor azt hiszem, hogy már nem tudsz, újat mutatni mindig kiderül valami elképesztő rólad. – nézett a lány sötétkék szemébe.
- És ez baj? – kérdezte halkan. Közben végig egymás szemébe néztek és egy percre sem fordították el a tekintetüket. A fiú arca egyre jobban közeledett a lányéhoz és már csak egy kicsi választotta el őket.
- Haru – nee! Dino – san! – jelent meg Tsuna. Erre a páros ijedten ugrott szét, mintha valami rosszat csináltak volna. – Ti mit kerestek itt? – nézett körül.
- Csak jöttünk megnézni, hogy vannak- e sérültek! – hazudta a lány.
- Ja, értem. Egyébként mi történt itt? – nézett körül ismét.
- Squalo kicsit bepöccent és elvetette a sulykot, de senkinek sem lett komoly baja. – válaszolt Dino.
- Akkor jó. – sóhajtott megkönnyebbülten a fiú. – Jaj, elfelejtettem, hogy ma Kyoko – chan át jön hozzánk! Sietnem kell! – rohant el a fiú. A két maffiózó, csak nézte a távolodó alakját, majd amikor elment Haru Dino felé fordult.
- Nos, akkor hol is tartottunk? – nézett ravaszan a fiúra, aki elmosolyodott.
- Éppen ott, hogy mindig tudsz valami újjal előrukkolni! – válaszolt a szőke csábítóan mosolyogva.
- Mint például ezzel? – kérdezte, majd lábujjhegyre emelkedett és megcsókolta a fiút, aki rögtön magához húzta és viszonozta a csókot. A lány a szőke nyaka köré fonta a karjait és élvezte a csókot, amit már régóta várt. Miután elváltak, még akkor sem távolodtak el, de a lány visszaereszkedett a földre.
- Igen. Mint például ezzel. – válaszolt mosolyogva a fiú.
- Nem mintha ellenedre lett volna. Vagy talán tévedek? – kérdezte a lány.
- Nem! – suttogta a lány szájába a választ majd újra megcsókolta. Már nem érdekelte egyiküket sem, hogy valaki meglátja őket. Túl sokáig vártak. – Nem tévedsz. – mosolygott boldogan.
- Akkor jó. – hajtotta a fejét a fiú mellkasára.