5- új lakó és a váratlan fordulat
Az új lakó és a váratlan fordulat
Már négy hét telt el az uszodai „baleset óta”. Azóta nem festem be a hajam mivel lényegében Ringo sensei megtiltotta. Szerinte így jobban illik rám az a név, amit a rajongók akasztottak rám. És mi más lenne az a név, mint a Jéghercegnő. Komolyan csak azért mivel egy cégnél vagyok a Starishal ezért nekem is kellet egy ilyen cím és még a higgadt természetem miatt hozzá csapták a jég szót és megszültet a Jéghercegnő cím. Apropó. Ez alatt a négy hét alatt kint voltam Amerikában Ayunál. Oh, Isten az a pár hét nagyon jó volt. Ezért is voltam elkenődve miután haza kellett jönnöm. De sebaj. Mostanában elkezdtem dolgozni azon a dalon amit Harukától kaptam. Eddig hiába fogtam többször is neki nem bírtam megírni, mert nem volt ötletem, de most már van. Jelenleg a szokásos „búvóhelyemen” vagyok (a pavilonnál) és a dalon dolgozok.
- Kész! – kiáltottam fel boldogan. Hirtelen a mellettem lévő bokor rezegni kezdet mire majd kiugrottam a bőrömből. Aztán a bokorból előbújt egy macska én meg elmosolyodtam. – Hisz ez csak egy macska. Gyere ide cicus! – guggoltam le és kinyújtottam a kezem. Az állat szép lassan és óvatosan megközelített majd megszagolta kezem. Amikor megszagolta megsimogattam a fejét és felvettem mire dorombolni kezdett. Nagyon aranyos cica volt. A bundája szürke színű volt, de a fülei, a mancsai és az orra fekete volt. Szegény nagyon sovány volt. – Nincs gazdád cicus? Hm, amíg ki nem találom, hogy mi legyen, veled adok neked enni. Ha jól emlékszem van tej a hűtőben. – mondtam elgondolkozva és megindultam karomban a kényelmesen elhelyezkedő macskával. Nagyon szerettem a macskákat és mindig is akartam egyet, de mivel régebben elég sokat utaztunk így nem lehetett.
- Jaj de cuki cica! – visított Natsuki és már vetette volna magát rám, amikor ráförmedtem.
- Helyedre! – mondtam szigorúan. Épp, hogy lefékezett előttem, de fordult is vissza a tekintetemet látva és meg sem állt a chibi hátáig, ami mögé bebújt. – Ha egy újjal is hozzá érsz, egyesével töröm el mind a tíz ujjad! – mondtam fagyosan és elvonultam a macskával a konyhába. Elővettem egy tálat és tejet töltöttem bele.
- Ez kegyetlen húzás volt öntől hölgyem. – jelent meg a konyhában Ren. A medencés esett óta furcsán viselkedett.
- Ha oktatni jöttél akár vissza is fordulhatsz! – mondtam neki rá se nézve. Épp a macska mellett guggoltam és néztem, ahogy mohón issza a tejet. Apró mosoly jelent meg a szám sarkában.
- Mi olyan érdekes egy macskán? – guggolt le mellém.
- A macskák érdekes állatok. Az egyiptomiak szent állatként tekintettek rájuk. Kiválóan látnak a sötétben és bár nem annyira jó a hallásuk, mint a kutyáknak, de nekik is elég jó. Ügyesen tudnak fára mászni és igen hajlékonyak. Jó vadászok és az oroszlán is a macskák fajtájába tartozik. Azt tudtad, hogy ők úgy fejezik ki a szeretetüket a gazdájuk felé, hogy a megfogott zsákmányt a lába vagy a háza elé viszik?
- Elég sokat tudsz róluk. – nézett rám kék szemeivel.
- Régebben macskát akartam, de mivel elég gyakran költöztünk így nem lehetet. Pedig én és a bátyám állandóan könyörögtünk egyért a szüleinknél. Később az öcsém és a húgom is csatlakozott.
- És lett valami eredménye? – kérdezte kíváncsian.
- Kaptunk egy halat. – mondtam savanyú ábrázattal.
- Egy halat? – pislogott meglepetten.
- Egy halat. – bólintottam.
- Mi lett vele? – kérdezte, mire megvontam a vállam.
- A bátyám oda adta a szomszéd macskájának. – mondtam, miközben a macska végzett és elégedetten nyújtózott egyet, majd az ölembe ugrott.
- Úgy látom, kedvel. – mondta kedvesen.
- Az állatok megérzik, hogy ki szereti őket és ki nem. – mondtam miközben kimentem vele a nappaliba ahol ott volt Haruka és Tomo – chan.
- De aranyos! Megsimogathatom? – kérdezte Tomochika.
- Persze. Ha engedi. – mondtam mire a lány elkezdte simizni a cicust. Utána még Haruka is megpróbálkozott és erre már elkezdett dorombolni.
- Mi a neve? – kérdezte Haruka.
- Arra gondoltam, hogy Mao lesz. Elvégre tavasz van és pont ma találtam. – válaszoltam. – Remélem, megtarthatom. – gondolkoztam el. Hirtelen helikopterzúgás és egy idióta kacagás hallatszódott kintről mire mind kirohantunk. Mily meglepő módon az elnök érkezett meg a senseiekkel. Amikor Ringo meglátta a macskát rögtön kikapta a kezemből és se nekem se a macskának nem volt ideje reagálni, már ölelgette is magához.
- Jaj de cuki! De azt tudod ugye, hogy nem tarthatod meg? – nézett rám szigorúan.
- Kérem! Szegénynek nincs hova mennie! – vettem elő a nagy szemeket.
- Tudták, hogy mennyivel jobb színben tüntet fel egy sztárt az állatvédés? Ha meghallják, hogy befogadott egy macskát akár még több rajongóra is szert tehet. – lépett elő az elnök háta mögül Ray.
- Bemutatom önöknek Amashi úrfit. Az egyik partner kiadónk új csillaga. – mutatta be a srácot.
- Hali! Szia Hikaru!
- Szia, Ray! Nagy sumák vagy te, hallod? – léptem hozzá közelebb és mellkason böktem.
- Én? Ugyaaaaaan. – nézett félre.
- De te igen is egy nagy sumák vagy. Miért nem mondtad, hogy te is le vagy szerződve egy kiadónál? Hm? – kérdtem számon.
- Hatalmasságom nem akart lesokkolni a nagy hírrel. – húzta ki magát és beállt Black Staros pózba.
- Persze és az isteneket is túlszárnyalod mi? – kérdeztem szem forgatva, apró mosollyal a szám sarkában miközben visszavettem a macskát Ringo senseitől.
- Természetesen. – bólintott. Szinte egyszerre tört ki belőlünk a kacagás.
- Istenem te nagyon lökött vagy. – mondtam mosolyogva.
- Hölgyem, hülyék nélkül unalmas lenne az élet! – hajolt meg előttem.
- Az már igaz. – bólintottam komoly arccal.
- Ismeritek egymást? – kérdezte Ringo sensei.
- Aha. Az uszodában futottunk össze és kiderült, hogy sok a közös témánk így jól elbeszélgettünk egész nap. – válaszolt Ray.
- Ez a csirkefogó még azt is elérte, hogy megadjam a számom így néha telefonon is beszélgettünk. – vontam vállat. – A sok barom után jó volt végre olyannal beszélni, aki miatt nem őszülök meg. – néztem jelentőségteljesen a Starishra. – Egyébként nem kell aggódni, nincs, köztünk semmi szimplán barátok vagyunk szóval nem szegtem meg a szabályokat.
- Nekem meg van barátnőm. – emelte fel a kezét Ray.
- Nem is gyanúsított titeket senki. – mondta Hyuuga sensei.
- Ugyan már, ahogy Ringo sensei ránk nézett és az elnök tekintetéből is sütött, hogy ezt gondolták. – válaszoltam.
- Amúgy, hogy állsz a dallal? – kérdezte Ray témát váltva.
- Tegnap készült el a duett a másikkal meg épp ma készültem el. – válaszoltam.
- Nos, ez esetben akár össze is dolgozhatnának elvégre Amashi úr azért jött, hogy Mizuki kisasszonnyal dolgozzon együtt! További szép napot! Good by! – mondta majd felugrott a helikopterére és eltűnt a senseiekkel együtt. Mind a Starish, mind én, de még Ray is csodálkozva nézett utána.
- Te most komolyan azért jöttél, hogy együtt dolgozzunk? – néztem a kék szeműre. Nagyon hasonlított a szeme színe az enyémre, csak neki tengerkék volt.
- Aha. Amikor említetted, hogy szívesen dolgoznál velem felvetettem az ötletet a kiadómnak és tetszett nekik így intézkedtek is.
- Hé, mi az, hogy csak úgy ide jössz és duettezni akarsz Hikaruval? – támadt neki a chibi. Közben a Starish körbe állt. Ray csak meglepetten pislogott, de még én is meglepődtem. – Ne, hidd ám azt, hogy bízunk benned! Hikaru olyan mintha a húgunk lenne és megvédjük a hozzád hasonló selyemfiúktól.
- Ho- hogy én selyemfiú? – kérdezte akadozva. – Még is mit képzelsz magadról Mr. aligéremelaszázhatvanat uraság? – vágott vissza mire a chibi elkezdett pattogni.
- Kit neveztél te törpének? – kérdezte öklét rázogatva.
- Én semmi ilyet nem mondtam. – mondta nyugodtan félre nézve.
- De utaltál rá! – pattogott tovább. Belőlem itt tört ki a nevetés.
- Ne csak nevess, hanem segíts! A te ötleted volt a duett! – szólt rám Ray.
- Ne- neh haragudjh. – mondtam, miközben próbáltam leállni a nevetéssel. – De az előbbi pillanat olyan Full Metal Alchemistes volt.
- Aha, de most már állítsd le a vérebeid és fogjunk neki. Délután randim van Jessel.
- Már megbocsáss, de nem érnek annyit, hogy a királynő őrző védői legyenek. Bár a chibiben van annyi spiritusz, de nem tudná elsimítani az alvilági ügyeket. – mondtam komolyan.
- Persze, démoni komornyikot ne szerezzek be neked? – forgatta a szemét, de már mosolygott.
- Úgy is mindjárt itt a szülinapom tehát Sebastiant kérném. – jelentettem ki.
- Toronyórát láncostól? – kérdezte szem forgatva.
- Az túl nagy lenne, és nem férne be a szobámba.
- Na, jó most már fogjunk neki. – zárta le a beszélgetést.
- Mit szólnál, ha előbb tartanál egy bemutatót a fiúknak, hogy lássák méltó vagy arra, hogy velem dolgozz. – kacsintottam rá. – Úgy se hallottalak még énekelni. – tettem hozzá.
- Egye fene. – sóhajtotta. Miután bevonultunk az egyik előadóiba Ray neki fogott énekelni. Közben én suttyomban elő vettem a tabletem és lekameráztam.
- Megkaptad? – pötyögtem.
- Igen! Köszi! Tényleg jó a srác! Kár, hogy már van barátnője ;) – érkezett a válasz.
- Ezt már megbeszéltük. – sóhajtottam, miközben bepötyögtem a választ.
- Tudom, de olyan jó ezzel cukkolni.
- Ezt majd este még folytatjuk, most mennem kell.
- Rendben. Aztán ne csavard el a fejét! Ne feled barátnője van! :D – érkezett a válasz mire sötét aurával zártam le a képernyőt.
- Istenem. Vannak, akik sosem változnak. – sóhajtottam. – Nagyon király hangod van. Nem csodálom, hogy egyből leszerződtettek. – néztem fel Rayra.
- Mond, azt, hogy nem tetted fel a videót. – sóhajtott.
- Neeeeem. – nyújtottam el a szót. – Még. – tettem hozzá.
- Nekem mindegy, de a menedzseremnek már nem. – túrt bele a hajába. – Nos, akkor most, hogy bizonyítottam nektek végre elkezdhetnénk dolgozni? Sietnem kéne, mert kettőkor találkozóm van a barátnőmmel, és ha kések, akkor bajban leszek.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
Ray-al dolgozni vicces. Ez a fiú egy lusta zseni így elég érdekes volt együtt dolgozni vele. Miután megmutattam neki a dalt és egyszer elpróbáltuk már fél kettő volt.
- Na, jó akkor holnap találkozunk a stúdióban! Aztán nekem jó legyél és senkiben se tegyél kárt! – búcsúzott. Már az ajtóban voltunk.
- Megérdemelted és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni. Mond csak nem kéne indulnod? Még a végén elkésel! – mosolyogtam rá gonoszan.
- Basszus tényleg! Akkor holnap! Szia! – intett majd a limuzinhoz szaladt.
- Idióta. – csóváltam meg a fejem.
- Egy igen jóképű és jó modorú idióta. – mondta Tomochika.
- Ezzel nem vitatkozom. – bólintottam komoly arccal majd leültem mellé a kanapéra. – Áh, az ötösön a Kuroshitsuji megy létszi hagy nézzem meg! Ma dupla részek mennek! – könyörögtem a vörös hajúnak.
- Oké. – mondta majd átkapcsolt. Így történt, meg, hogy Tomo - chan is bele zúgott Sebastianba. – Ez a pasi… - szólalt meg a második rést végénél.
- Mindhárom évadja fent van a laptopomon. – vigyorogtam rá.
- Akkor mire vársz még? – sürgetett.
- Oké máris hozom!- szaladtam fel a laptopomért. – Talán Ai – chan tud segíteni nekünk. – mondtam és felmentem a legfiatalabb senpai szobájához. Jó kislányhoz méltóan bekopogtam és csak miután engedélyt kaptam nyitottam be. – Ai – chan kéne egy kis… - kezdtem, de amint beléptem a szobába Natsuki a nyakamba vetette magát és elkezdett ölelgetni.
- Szia Hikaru- chan! Olyan cuki vagy! – áradozott, miközben majd megfojtott.
- Erezd már el! – parancsolt rá Ai.
- Köszönöm. – néztem hálásan a kék hajúra.
- Miért jöttél? – kérdezte. Alapvetően jól kijöttem vele is meg Ranmaruval is. Ezért biztos voltam benne, hogy hajlandó lesz nekem segíteni.
- Tomochikaval animézni akarunk, és arra szeretnélek megkérni, hogy segíts rákötni a laptopom a Tv-re. – néztem rá.
- Rendben. – állt fel a gép elöl. – Ti folytassátok, mindjárt jövök. – nézett a két tanítványára. Lekísértem és együtt rákötöttük a laptopot a tv-re. – Mit néztek? – kérdezte, miközben a tv-n igazított valamit és már is bejött a számítógép asztala.
- Kuroshitsuji-t. Mindhárom évada rajta van a gépemen. – válaszoltam, miközben bele mentem az animés mappámba és kikerestem a fekete komornyikot.
- Aszta, mennyi anime van rajta. – ámuldozott Tomo.
- Ez semmi. A külső vinyómon is van még jó pár. – mondtam majd elindítottam az első részt. Mire végig néztük mindhárom évadot már, beesteledet. Én előkotortam a telefonomon és tárcsázni kezdtem jó barátnőmet.
- Már vártam a hívásod. Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte üdvözléskép.
- Épp Tomochikát szoktattam rá a Black Butlerre. – válaszoltam.
- Hm, akkor meg van bocsájtva a késés. – hümmögött. A háttérben halottam, hogy a fiúk élénken veszekednek valamin egészen addig amíg Ayu helyre nem rakja őket. Közben a falnak dőlve, mosolyogva hallgattam, ahogyan helyre teszi a három fiút.
- Ezek szerint sikerült? – kérdeztem.
- Igen sikerült, de Castielel nem nagyon beszéltem még. – vallotta be. – És te megoldottad már a nagy talányodat, a vajas kenyérről*? – kérdezte.
- Azt kell, hogy mondjam, hogy nem. Ezóta sem jöttem re, hogy mi a titka a vajas kenyérnek! – mondtam komoly hangon mire elnevette magát. – Komolyan még mindig nem tudom, miért esik a vajas kenyér egyfolytában a vajas felével a föld felé.
- Olyan hülye vagy! – kacagott.
- Hülyék nélkül unalmas lenne az élet! – mondtam mosolyogva.
Vége
*Utalás a fekete angyal 6. fejezetbeli Hikaru szemszög végére.
Hikaru és Ray közös dala: Nano x Miss – Leia
Ray dala: Nano now or ever
Kuroshitsuji / Black Bulter/ Fekete komornyik: az oldalon fönt van mindhárom évadja