3. akkord: Utolsó találkozás
„Lényed elbűvölt engem,
Az életem most megrezeg,
Hátrahagyott életemhez vagyok kötve,
Az arcod kísért,
Minden kellemes álmomat űzi a te hangod”
Lassan közeledtek a záróvizsgák a Saotome akadémián, de először is mindenkinek választania kellet egy párt magának.
- Hé, hé Kaori te kit fogsz választani párnak? – kérdezte az egyik lány.
- Csak, nem Kirisagi- kunt? – kérdezte egy másik.
- Olyan mázlista vagy! Vele dolgozhattál eddig! Biztos, hogy elfogadja a kérésed! – mondta egy harmadik.
- Lányok én… - kezdett bele, de hirtelen elsápadt és abba hagyta. – Bocsi ki kell mennem a wc-re. – rohant ki a teremből.
- De hát mindjárt kezdődik az óra. – nézett csodálkozva utána az egyik lány.
Eközben a mosdóban:
Kaori hirtelen nyitott be majd, meg sem állt a legutolsó mosdóig. Gyorsan bezárta az ajtaját majd háttal neki támaszkodott és szép lassan lecsúszott a földre, miközben ruháját görcsösen szorította és a levegőt kapkodva vette.
- Hát eljött az ideje? – kérdezte halkan, fájdalmas arccal. - Túl szép volt, hogy igaz legyen. – mosolyodott el, ami hirtelen fájdalmas grimaszba váltott át. Arcán apró könnycsepp hullott le, amit lassan követet a többi is. - Nem akarok még elmenni! – suttogta elhalóan.
Az osztályteremben:
- Jól van, gyerekek üljetek le a helyetekre! – jött be az osztályba Hyuuga sensei. – Mindenki itt van?
- Kaori hiányzik. – nézett körül Kirisagi.
- Azt mondta ki megy a mosdóba, de még nem jött vissza. – mondta az egyik lány.
- Utána menjek? – kérdezte egy másik lány.
- Menj, de siess. Addig mi kezdjük az órát. – mondta és neki állt magyarázni, azonban sem Aine sem Reiji nem figyelt. A kék hajúnak rossz érzése volt, ami nem hagyta nyugodni, Reiji pedig azon gondolkozott, hogy Kaori-tól szokatlan húzás a késés a lány mindig előbb bent van a teremben, mint ők, és rendszerint a barátnőivel körülvéve beszélget. Már majdnem eltelt az óra fele, amikor a lány megérkezett, de Kaori nélkül.
- Hol van Ishihara? – kérdezte a sensei.
- Az orvosiban. Ájultan találtam rá a mosdóban ezért rögtön elvittem az iskolaorvoshoz. – felelte a lány. Halk morajlás futott végig a termen.
- Rendben csend legyen! Majd óra után, akik akarnak, elmehetnek meglátogatni, te pedig ülj le a helyedre és folytassuk az órát! – rakott rendet Hyuuga. Az óra hátra lévő ideje csigalassúsággal telt azok számára, akik aggódtak Kaori miatt. Ezek közé tartozott néhány lány, Yunoha, Reiji és Aine. Amint kicsöngettek, Yuno viharzott is ki a teremből, hogy meglátogassa barátnőjét.
- Hogy van doktornő? – kérdezte a betegszobába belépő Reiji. Mellette Aine aggódva nézett az ágyban fekvő sápadt lányra.
- Jól, van csak leesett a vérnyomása. Szerencsére a fejét nem ütötte be így agyrázkódása nincs. Egy kis pihenéssel rendbe jön. – válaszolt a doktornő. – Hé, mondom, hogy semmi baj, ne vágjatok már ilyen gyászos képet! – sóhajtott nagyot. – Most pedig irány az óra, hajátok kicsit pihenni őt! – tolta ki az ajtón a megszeppent fiatalokat. – Egek, ezek a mai fiatalok! – sóhajtott halkan. Hirtelen Kaori felült és elkezdett köhögni. A doktornő gyorsan a gyógyszeres szekrényhez szaladt és kivett egy gyógyszert, majd két pirulát és egy pohár vizet átnyújtott a lánynak, aki remegő kezekkel fogta meg a poharat így a nő nem engedte el teljesen, hanem ő is tartotta. – Jobban vagy egy kicsit? – kérdezte a lánytól, aki kábán bólintott. – Rendben, akkor feküdj vissza, pihenned kell! – fektette vissza a lányt. – Az előbb itt voltak a barátaid. Nagyon aggódtak érted! – mondta miközben megtörölte a lány véres kezeit.
- Tényleg? – kérdezte halványan mosolyogva.
- Igen. Ne aggódj nem mondtam meg nekik. De biztos ezt akarod? – kérdezte komolyan.
- Igen. Nem akarom, hogy aggódjanak értem. Ha meg tudnák, az igazságot az sokkal fájdalmasabb lenne nekik. Nem akarok fájdalmat okozni nekik. – mondta halkan.
- Értem, viszont az állapotod romlik. Előbb utóbb rá fognak jönni, hogy nem a vérnyomásoddal van a gond.
- Tudom.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Lassan egy hete annak, hogy Kaori rosszul lett. Azóta csak néha jár be órákra arra hivatkozva, hogy a vérnyomása nem a legjobb. Persze az igazság súlya nyomta a vállát, de senki sem tudta, hogy a mosolya mögött valami fájdalmas dolog rejlik. Eltelt egy majd két hét és egyszer csak nem lehetett látni a lányt, olyan volt mintha a föld nyelte volna el. Még a szoba társa sem tudta megmondani hova lett. Csak annyit tudott, hogy néha megjelent a szobájukban, de akkor sem nézett ki túl jól. Persze az orvosiban egy ideig gyakran látogatták, de aztán a doktornő elküldte őket arra hivatkozva, hogy ha állandóan bejárkálnak, akkor nem hagyják pihenni a beteget. Hamarosan elérkezett annak az ideje, hogy mindenki párt válasszon magának az év végi vizsgához. Mint minden diák, Kirisagi is megjelölte, hogy kit szeretne partnerének. Egy nap behívatta az igazgató az irodájába.
- Jó napot Kirisagi úr! – fogadta az elnök. A két oldalán Hyuuga és Ringo állt.
- Jó napot elnök úr! Hyuuga sensei, Ringo sensei. – hajolt meg a fiú.
- Tudja miért hívattuk ide? – kérdezte Saotome.
- Nem igazgató úr. – felelt a fiú.
- Az év végi vizsgára, Ishihara kisasszonyt jelölte meg partneréül.
- Igen. Valami gond van vele? – kérdezte gyanakodva a fiú.
- Igen. Hatalmas gond. – felelt az elnök, miközben felugrott az asztalra és forgott egyet. – Ishihara kisasszony tegnaptól már nem az akadémia tanulója. – jelentette be, mire a fiú lefagyott.
- Hogy mi csoda? – kérdezte döbbenten. – Ezt, hogy érti? Kérem, magyarázza el.
- A kisasszonyt tegnap a szülei kiíratták az akadémiáról és ma reggel elvitték.
- Mi? De miért?
- Azért mert egészségügyi problémái voltak és itt az akadémián nem tudtunk volna ezen segíteni neki ezért elvitték innen. – válaszolt Hyuuga. Ezután a fiú nem kérdezett többet sokkos állapotban elhagyta az irodát.
- Na, mi volt? – kérdezte Reiji aki az ajtó előtt várta Yunoval.
- Elment. – válaszolt halkan lehajtott fejjel.
- Elment? Ki ment el? – kérdezte Yuno és értetlenül össze nézett Kotobukival.
- Kaori. – válaszolt a fiú.
- MI? – kérdezte sokkosan Yuno. – Mi az, hogy elment? Hiszen reggel látogattam meg az orvosiban.
- Állítólag a szülei már tegnap kiíratták és ma vitték el az egészségügyi állapotára hivatkozva. – mondta halkan a kék hajú.
- Mi, de hát csak alacsony volt a vérnyomása nem? –kérdezte a lány.
- Szerintem itt többről volt szó, mint alacsony vérnyomásról. – mondta elmélkedve Kotobuki. –Nektek nem volt, gyanús, hogy olyan sűrűn volt rosszul? Ha csak a vérnyomásával lenne a gond nem feküdt volna annyit az orvosiban.
- Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Yuno.
- Szerintem Kaori- channak valami komoly baja volt, ha már a szülei ilyen sürgősen elvitték.
- De hát az iskolaorvos azt mondta, hogy a vérnyomásával van a baja!
- Hazudott. Bizonyára Kaori - chan vagy valaki megkérte, hogy ne mondja el az igazságot.
- De miért? – kérdezte Aine.
- Nem tudom. – sóhajtott a barna hajú.
- Vannak dolgok, amiről nektek sem kell tudnotok! – hallatszott a válasz.
- Hyuuga - sensei! – néztek meglepetten a férfire.
- Irány az óra! – mondta keményen, mire mindhárom diák elszelelt.
Végül az év végi vizsgára Aine-nak megengedték, hogy egy új partnert válasszon ezért Otonami Keit a másik legjobb barátját választotta partneréül. A fiú igyekezett túltenni magát azon, hogy az előző dalszerző társa minden szó nélkül eltűnt. Ebben nagy segítséget nyújtottak neki a barátai: Reiji, Kei és Hibiki. Hyuuga sensei szerint Kei nagyszájú, Hibiki rossz hozzáállású, Reiji pedig egy idióta. Emellett a hármas mellett az akadémián ideiglenesen, de tovább tudott lépni a fiú.
Később Aine és Reiji is befutottak és híres sztárok lettek. Azonban minden jó véget ér egyszer. Aine nem bírta elviselni, hogy egyre elfoglaltabb és semmire sincs ideje, és ezért nyugtalanná, zaklatottá vált. Amikor megpróbált beszélni Reijivel a fiú elfoglalt volt, mert meghallgatásról meghallgatásra járt, így egyedül maradt. Amikor nem bírta tovább öngyilkossághoz folyamodott és a tengerbe próbált fulladni, azonban ez kudarcba fulladt mivel nagybátyja megmentette. Azonban az esett után a fiú kómába esett és eltűnt mindenki szeme elől. A közönség végül úgy tudta, hogy a fiú meghalt.
Yuno is befutott végül, bár barátnője nagyon hiányzott neki. Haragudott rá, amiért nem mondott neki semmit és elment, de ugyan akkor aggódott is érte. Miután letette a vizsgát (Hyuuga sensei „ösztönzésének” köszönhetően) befutott, mint énekes színésznő.
Eközben Kaori állapota javult annak köszönhetően, hogy a szülei elvitték egy jómódú orvoshoz. Azonban a kapcsolatot nem vette fel a barátaival. Tudta, hogy bármennyire fájdalmas is az egész így a legjobb. Amikor megtudta, hogy Aine öngyilkosságot követett el majdnem összeomlott. Az állapota ismét rosszabbra fordult, ráadásul hetekig alig evet. Amikor a tv-ben lement a hír úgy érezte mindennek vége. Keservesen sírt és bár tudta ezzel csak magát minősíti le nem tudta abba hagyni. Egy hónapba telt mire az állapota valamennyit javult és nagyjából talpra állt. Egy évvel később egy furcsa levelet kapott. A levélen nem volt rajta sem a feladó neve sem a feladó címe. Amikor kibontotta a levelet az elő pár sor elolvasása után le kellet ülni, ne hogy összeessen. A keze remegett és a szemét ellepték a könnyek. A bűntudat újult erővel nyomta a vállát. Már nem tudta tovább tartani magában. Kezét a szájára szorítva sírt. Szülei csendben és aggódva figyelték az ajtóban. Nagyon jól tudták, kitől jöhet a levél, ahogy azt is, hogy nem tudnak segíteni lányukon. Az egyetlen megoldás a levélben van.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Jó napot uraim! – üvöltötte az elnök, miközben a nappali asztalán parádézott. – Hogy vannak eme csodás napon? – kérdezte.
- Jobban lennénk, ha elmondaná miért hivatott ide minket. – morogta Ranmaru.
- Ha ennyire kíváncsi Kurosaki úr, akkor legyen! – termett a fiú előtt hirtelen a férfi, majd mielőtt az arcába mászott volna hátrébb ugrott. – Ma eme csodás napon egy új taggal bővül a mesterkurzus! – jelentette be, mire ki tudja honnan, konfetti szóródott és zene hallatszódott.
- És ki lenne ez az új tag? – kérdezte Otoya.
- Hát én! – szólalt meg valaki a fiúk háta mögül, mire mindenki hátra fordult. Egy hosszú vörös hajú és zöld szemű lány állt mögöttük. Nem sokkal nézett ki idősebbnek a Starish tagjaitól maximum egy két év lehetett közöttük.
- Yuno- chan? – nézett meglepetten a lányra Reiji.
- Senpai te ismered ezt a lány? – kérdezte Otoya.
- Ő itt Erizawa Yunoha, aki szintén az akadémiára járt és már befutott sztár. – mondta az elnök a lány mellől.
- Hivatalosan azért jött, hogy segítsen titeket az igazi sztárrá válás útján, gyakorlatilag azért, hogy jobban munkára tudjuk fogni. Az utóbbi időben a hanyagsága miatt eltűnt a médiából. – mondta Hyuuga sensei.
- Nagyjából ennyi. Szóval ez azt jelenti, hogy a senpaiotok vagyok ergo tisztelnetek kell. Csizta? – kérdezte vigyorogva a lány a Starisht.
- Mi az a csizta? – kérdezte Otoya, mire Reiji felnevetett.
- Látom semmit sem változtál Yuno- chan! – nézett a lányra.
- Mondtam már, hogy ne szólíts így, mert akkor mindenkinek a Mirai Niki Yuno-ja jut eszébe és vele hasonlítanak össze. – mondta elégetlenül a lány. – Csak egy ember szólított így az pedig nem te vagy. – tette hozzá halkan.
- Tudom. – mosolygott rá a barna hajú. A többi jelenlévő értetlenül figyelte a beszélgetést. Számukra nem volt semmi összefüggés a dolgok között, azonban ez a beszélgetőket nem érdekelte. Hiszen, mindketten jól tudták, hogy kiről is van szó.
Vége