3- a valódi ellenség
- Hogy mit mondtál? – kérdezte Tsuna.
- Jól hallottátok. Átvertek titeket. – válaszolt Haru.
4 órával korábban…
- Elnézést! Ti lennétek a Vongola őrzői? – kérdezte egy hosszú rózsaszín hajú és zöld szemű lány.
- Honnan tudod, kik vagyunk? – kérdezte Gokudera.
- Éreztem. – válaszolt a lány, majd hirtelen meghajolt. – Kérlek, segítsetek! – kérte mire a társaság ledöbbent. – Kérlek, védjetek meg tőlük! – emelte rájuk könnyes szemeit.
- Nyu- nyugi! Re-rendben segítünk! – hadonászott össze vissza Tsuna.
- Tényleg? – csillogott fel a lány szeme.
- I- igen! – válaszolt nagy nehezen a barna hajú.
- Annyira köszönöm! – ugrott a fiú nyakába.
- Hé, szállj le a tízedikről! – kiabált Gokudera.
- Elnézést elragadtattam magam! – hajtotta le a fejét bánatosan.
- Nincs semmi baj! – mondta vörös arccal Tsuna.
- És még is kitől kellene megvédenünk? – kérdezte Yamamoto, mire a lány elkomolyodott.
- A pokol virágaitól. – válaszolt komolyan.
- A pokol…
- …virágaitól? – kérdezte Ryohei és Gokudera.
- Még sosem hallottam róluk. – jelentette ki a szürke hajú.
- A pokol virágai egy külön álló maffia szervezet, ami egyik családhoz sem tartozik. Olyanok, mint a Varia. Állítólag ugyan azon a szinten vannak, mint a Varia. – mondta a lány.
- Mint a Varia? – kérdezte döbbenten Tsuna.
- Lehetséges ez egyáltalán? – kérdezte Gokudera.
- Igen. – szólt közbe egy idegen hang.
- Reborn! – szólította meg a bébit Tsuna, aki válaszul a hátba rúgta, mire a tízedik Vongola a földön landolt.
- Tízedik jól vagy? – hajolt le hozzá Gokudera.
- I- igen. – nyögte ki a fiú.
- Jobb lesz, ha felkötitek a gatyaszárat! – mondta majd távozott.
- Hát ezt meg mi lelte? – kérdezte döbbenten Tsuna.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Tsh. Szóval megjelentek ők is. – morgott.
- Most mihez kezdesz? – kérdezte a másik.
- Természetesen nem avatkozok bele, de a tervek kicsit változni fognak. – válaszolt.
- Hm. Nem is vártam tőled mást. – somolygott a másik.
- Akkor ezt most megtiszteltetésnek veszem. – kuncogott.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Ne aggódj Shego – chan majd mi megvédünk! – mondta Yamamoto.
- Extrémül meg foglak védeni! – jött tűzbe Ryohei.
- Srácok…
- Milyen megható! – szólalt meg egy idegen hang.
- Mindjárt elhányom magam. – szólalt meg egy hasonló hang.
- Kik vagytok ti? Mutassátok magatokat! – kiáltott fel Gokudera.
- Ahogy akarod! – kuncogott az egyik és hirtelen három alak jelent meg.
- Kik vagytok ti? – kérdezte Tsuna.
- A végzet ikrei! – mondta a rózsaszín hajú lány és a barna hajú mögé bújt.
- Nézd már a kis álszentet! – sziszegte a zöld szemű lány.
- Nyugalom! Először is mutatkozzunk be! – mondta a vörös szemű. – Keiko Amashi vagyok!
- Kiru Amashi. – morgott durcásan a zöld szemű.
- Ray Amashi. – mondta unott hanggal és képpel a kékszemű fiú. – Eh, kellemetlen. Intézzük el gyorsan és hagy menjek vissza. – ásított egyet.
- Jé, te egy kardforgató vagy? – kérdezte Yamamoto.
- Igen. És? – kérdezte unottan a fiú.
- Nem küzdesz meg velem? - kérdezte mosolyogva a fiú.
- Nem. – válaszolt a fiú.
- Miért? – kérdezte meglepetten a fiú.
- Mert nincs kedvem. – válaszolt.
- Jól van elég a dumából. – szólt közbe a zöld szemű. – Húgi tiéd az elsőbbség! – vigyorgott a vörös szemű lányra.
- Ezer örömmel. – lépett előre a lány. Hirtelen egy piros villanás kíséretében egy kard jelent meg a kezében. – Szabadulj vihar sárkány! – mondta mire a penge és a lány körül vörös lángok jelentek meg, majd hirtelen lecsapott a rózsaszín hajú lányra. Füst keletkezett, és amikor eloszlott, Tsuna fogta a lány kardját, aki dühösen meredt hol rá, hol a földön fekvő rózsaszín hajúra. – Ne avatkozz bele Vongola! És te mit játszod az ártatlant? – kiabált rá a rózsaszín hajúra, akit Yamamoto segített fel a földről.
- Elég legyen! – szólt közbe valaki.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Foglaljon helyet kisasszony! – mutatott az idős ember a vele szemben lévő székre. – Kér egy kis teát? – kérdezte a helyett foglaló lányt.
- Kérek, köszönöm! – mondta, majd bele kortyolt a teájába.
- Szóval mit keress itt, egy ilyen híres bérgyilkos csoport vezetője? – kérdezte, miközben a szemét nem vette le a lányról.
- Ne aggódjon békés szándékkal jöttem. – mondta a lány, miközben ráemelte sötétkék szemeit. – Nem akarom bántani sem a Tízediket, sem az őrzőit. Engem csak egy bizonyos valaki érdekel, aki ha minden igaz, akkor épp most szivárog be a tízedik kegyeibe.
- Hogy? – kérdezte döbbenten az idős férfi.
- Nézze lényegében azért mentek az embereim Japánba, hogy ezt az illetőt kiiktassák, tehát vehetjük, úgy, hogy a tízedik megóvása is az érdekünk. És mielőtt azt hinné, hogy hazudok, elárulom, hogy nem. – mondta nyugodtan majd bele kortyolt a teájába.
- Igazat mond! – szólalt meg valaki.
- Áh, Reborn! – lepődött meg a férfi.
- Cioussu arcobaleno! – köszönt a lány.
- Nos, akkor, ha már te mondod, hogy nem hazudik, akkor hiszek neki. – sóhajtott az idős férfi.
- Remek, most, hogy ezt tisztáztuk ideje indulnom, mielőtt még túlságosan késő lenne. – állt fel a lány.
- Veled megyek. – ugrott fel a lány vállára a bébi.
- Nos, akkor, viszlát! – inttet a lány majd távozott.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Elég legyen! – szólt közbe egy új hang és két alak jelent meg. Egy alacsony világoskékhajú lány és egy magas sötétkékhajú lány.
- Hana, Ai? – kérdezte döbbenten Tsuna.
- Mit kerestek itt? – kérdezte a zöld szemű.
- A főnök küldött minket. Azt mondta addig nem csinálhatjátok ki a ribit amíg meg nem egyezik a kilencedikkel. – válaszolt a sötétkék hajú.
- És már itt is vagyok! – lépdelt feléjük egy fiatal nő. Hosszú fekete haja lágyan lebbent mögötte minden egyes lépésnél. Sötétkék szemei titokzatosan csillogtak.
- Főnök! – néztek az új jövevények meglepetten az érkezőre.
- Ki ez a nő? – kérdezte Ryohei.
- Nő? – kérdezte csodálkozva az érintett majd elnevette magát. – Ennyire azért nem nézhetek ki öregnek. – kacagott. – Elvégre, még csak 19 éves vagyok. – tette hozzá különös tekintettel, mire a Vongola és őrzői ledöbbentek.
- Reborn? – vette észre Tsuna a bébit a lány vállán. – Mit keresel te az ellenségnél.
- Ők nem ellenségek, te idióta. Csőbe húztak. Az igazi ellenség az a lány ott. – mutatott a rózsaszín hajúra.
- Mi én, de- de én nem! – próbált védekezni.
- Vezetettél ribanc! – nevetett kárörvendően Kiru.
- Mi folyik itt? – kérdezte Tsuna.
- Mint mondtam az igazi ellenség ő! Egy bérgyilkos családnak dolgozik! – válaszolt Reborn, miközben oda ugrott Tsuna-hoz. – Ők pedig azért jöttek, hogy elintézzék.
- Hogy mit mondtál? – kérdezte Tsuna.
- Jól hallottátok. Átvertek titeket. – válaszolt Haru. - Keiko. – szólította meg a vörös szeműt. – Tiéd a pálya. Ne okozz csalódást. Kiru, Ray, Hana, Ai ti maradjatok ki ebből. – mondta komolyan.
- Hai!- mondták kórusban.
- Itt az ideje a revansnak! – mondta Keiko és kitartotta oldalra a kardját. – Szabadulj vihar sárkány! – jelentek meg ismét a lángok körülötte, de most elkezdtek formát ölteni.
- Az egy sárkány? – kérdezte meglepődve Gokudera.
- Igen. Nem véletlenül ők a végzet ikrei. – válaszolt Reborn. - Mit gondolsz, miért emlegetik őket egy szinten a Variával?
- Hihetetlen. – szólalt meg Tsuna is. – Majdnem olyan szinten vannak, mint a hat igazi gyászoló virág.
- Majdnem azon a szinten vannak. – mondta Reborn.
- Mi? – akadt ki Tsuna, de még a többiek is a bébire figyeltek.
- Nem mondok többet. Majd később megtudjátok, addig is nézzétek a harcot!
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- A francba már! – vágott egyet a falba Keiko. – Az a kis szuka csak megszökött! – morgolódott.
- Nyugi, húgi majd legközelebb! – próbálta nyugtatni nővére kevés sikerrel.
- Elég a siránkozásból! Majd következő alkalommal elkapjuk. Egyelőre irány a szállás.
- Hé, várjatok! – szólt utánuk Ryohei.
- Mi van már? – kérdezte morogva Hana.
- Jöttök nekünk egy felvilágosítással! – kiabált Gokudera.
- Hova van az írva, hogy nekünk kötelező felvilágosítani titeket? – kérdezte incselkedve Kiru.
- Te kis… - morgott Gokudera.
- Elég legyen! – szólt közbe Reborn. – Ne feledd, kivel van dolgod! És különben is a döntés nem a te kezedben van, hanem az övében! – nézett a sötétkék szeműre.
- Tényleg te ki vagy? – fordult felé a szürke hajú.
- Kuro Miharu, a pokol virágainak vezetője. – válaszolt a lány. – De szólítsatok csak Harunak.
- Még egy Haru… - fintorgott a szürke fejű.
- Nos, elmagyarázod nekik a történteket vagy magyarázzam én? – kérdezte a sárga cumis.
- Elmagyarázom én. – sóhajtott. – Ti pedig elmehettek! Pihenjétek ki magatokat elvégre holnap suli! És Ai!
- Igen? – kérdezte a lány.
- Te és Jess nyugodtan haza utazhattok. Ayumi nem rég üzent, hogy holnapra itt lesz. – mondta mire a lány bólintott majd eltűnt.
- Á eltűnt! – kiáltott fel Tsuna miközben arra a pontra mutatott ahol az előbb még a világoskék hajú lány állt.
- Istenem! – fogta a fejét Hana, majd eltűnt.
- Oh, ő is eltűnt! – csodálkozott Yamamoto.
- Mivel mindketten ködőrzők így ez természetes! – válaszolt lustán Ray majd elment két húgával együtt.
- Aktív, mint mindig. – nézett utána Haru.
- Nos, akkor mit szólnál, ha átjönnél hozzánk és ott magyaráznád el a fiúknak? A mama főztjei nagyon finomak! – mosolygott a kalapos.
- Hé, ne hívj meg ismeretleneket a házamba! – háborodott fel Tsuna.
- Csönd! Téged senki sem kérdezett. – ütötte le a fiút Reborn.
- Ahhoz képest, hogy ő a tízedik nincs valami nagy tekintélye. – nézte elgondolkozva a fiút Haru.
- Ő csak egy Semmirekellő Tsuna. – válaszolt Reborn majd felpattant a lány vállára.
- Értem. – válaszolt a lány.
- Bocsi Tsuna de nekem mennem kell! – lépett le Yamamoto. Utána szépen sorban a többi őrző is lelécelt így Tsuna egyedül maradt Haruval és Rebornnal.
Vége