3- A befutó számok
- Na, várjunk, kezdjük, előröl. Írjak egy dalt Raynak és Nano- niinek, ami elég jó ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk. – kezdte Chelsea.
- Pontosan! – fordult egyet a tengelye körül az elnök.
- Miért pont én és miért nem Haruka? Neki úgy is több a tapasztalata. – hárított a lány.
- Tipikus Chelsea. Egyből hárít, ha olyanról van szó, ami sok energiát igényel. – kuncogott Nano.
- Le se tagadhatná magát. – bólintott Ray.
- Nektek ott a háttérben, kuss, van! Hallok ám mindent! – fordult hátra dühös tekintettel a vörös.
- Azért kegyedet bízom meg ezzel, mert maga jobban ismeri az urakat, Nanami kisasszony pedig jelenleg elfoglalt. – válaszolt az elnök.
- Nincs más választásom igaz? – kérdezte keservesen a lány.
- Természetesen nincs! – válaszolt az elnök.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- Hé, Nano mi van Chelseaval?- kérdezte Kotobuki aki a szenvedő lányt nézte.
- Azt a feladatot kapta, hogy írjon egy –egy dalt nekem és Raynak. Ismered Chelseat, magától szinte semmire sem képes. Az akadémián ott volt Miyuki, aki egyfolytában nyaggatta így kénytelen volt dolgozni, de most nincs itt Miyuki. – válaszolt Nano.
- Ne rinyálj már ennyit! – csapta tarkón Ray a lányt.
- Hé! - nézett mérgesen a mellé levágódó fiúra.
- Csak írj egy olyan dalt, ami tükrözz minket. Jól ismersz már minket, nem lesz nehéz dolgod. – mondta.
- Ray… - nézett rá csodálkozva.
- Aztán, jó számot írj ám nekem! – kacsintott a fiú majd elvonult.
- Meg volt a löket, innentől már csak várnunk kell. – mosolygott Nano.
- Tudod furcsa srác ez a Ray. Olyan mintha nem érdekelné semmi, de ezt mindig megcáfolja valamivel. – mosolygott Kotobuki.
- Ő mindig is ilyen volt. Egy lusta zseni. – mondta mélázva a fiú.
- Egy olyan dal, ami jellemzi őket… - motyogta Chelsea elgondolkozva miközben sebesen körmölt.
- Tényleg beindult ez hihetetlen! Nem is tudom mikor láttam, utoljára, hogy valamin ennyire dolgozna. – nézett csodálkozva a barna hajú.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- Kész! – kiáltott fel Chelsea. Már három napja dolgozott a két dalon. Ez alatt a három nap alatt alig lehetett látni legtöbbször csak akkor látták, amikor kávéért ment le a konyhában. Elő fordult, hogy kihagyta az étkezéseket ilyenkor a két bátyja közül valamelyik vagy Ray vitt neki ennivalót. Felkelt a székéből és nagyot nyújtózott. Nagy nehezen elindult a nappali felé remélve, hogy ott találja a két fiút.
- Jé, ez Chelsea. – szólalt meg meglepetten Otoya.
- Szia Otoya. – intett a lány, miközben egy ásítást próbált elnyomni.
- Jól vagy? Nem nézel ki túl jól. – kérdezte aggódva a fiú.
- Csak fáradt vagyok. Alig aludtam valamit az elmúlt három napban és lassan ott tartok, hogy ha hamarosan nem találom meg Nanot és Rayt összeesek. – válaszolt fáradt hangon a lány.
- Ők most pont nincsenek itt. Tokiya egyik munkáját mentek el megnézni.
- Na, ez fergeteges. – morgott a lány.
- Ha akarod, átadhatom nekik később, amikor megjönnek, te nyugodtan feküdj le! – ajánlotta fel a fiú.
- Tényleg megtennéd? – kérdezte mire a paradicsom fejű bólintott. – Akkor nagyon szépen köszönöm. – hajolt meg majd összeesett. Ha a fiú nem kapja el, akkor a földön landolt volna.
- Chelsea – chan? – kérdezte bizonytalanul a fiú, aztán meg halotta a lány halk szuszogását és elmosolyodott. Felkapta a lányt és lefektette a kanapéra. Egy pillanatig még nézte az alvó lányt, majd hirtelen megszólalt mögötte valaki.
- Aranyos, amikor alszik. Ilyenkor nem beszél vissza. – mosolygott Kotobuki.
- Senpai! – kapott a szívéhez Otoya.
- Igen? – kérdezte, miközben leguggolt összeszedni a kottákat. Azonban amikor elkezdte elemezni guggolva maradt.
- Senpai minden rendben? – kérdezte aggódva a vörös.
- Persze, csak meglepődtem. – állt fel, majd oda adta a vörösnek a kottákat. – Aztán jól vigyázz rájuk, ha már ennyit dolgozott vele! – mondta majd egy intés kíséretében távozott.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Amikor felébredt először nem tudta, hogy hol van, majd pár perc fókuszálás után beazonosította a nappalit és a kanapét, amin feküdt. Miután ez megtörtént macskásan nyújtózott egyet. Közben megjelent Nano is.
- Jó reggelt álomszuszék! – mosolygott rá, miközben az orra alá nyomott egy bögre kávét.
- Mennyit aludtam? – kérdezte, miközben bele kortyolt az italba.
- Csupán egy napot. Nem volt olyan vészes. Viszont nem mertünk elmozdítani innen, nehogy felébredj. Elvégre három napig keményen dolgoztál nekünk a dalokon, ezek után megérdemled a pihenést.
- És megkaptátok a dalokat? – kérdezte.
- Igen. Már mindketten megírtuk hozzá a szöveget. Nagyon jó lett. Igazán kitettél magadért. – dicsérte meg.
- Aha. Akkor most már nem fog nyaggatni az elnök? – kérdezte, mire testvére felnevetett.
- Nem is te lennél, ha ezt nem kérdezted volna meg. Na, gyere Ray, már nagyon meg akarja mutatni neked, hogy mit alkotott. Tisztára bepörgött. Még sosem láttam ilyennek. – mondta mosolyogva.
- És te milyen szöveget írtál hozzá?
- Majd később én is megmutatom! – mosolygott.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- Csipkerózsika felébredt. Készen állsz, hogy meghallgasd mit hoztam össze? – kérdezte kihívóan Ray.
- Nem, nem azért vánszorogtam ide reggeli helyett. –morgott Chelsea.
- Akkor kezdem! – mondta a fiú, majd neki fogott játszani a gitárján.
Csendesen, Csendesen vágd szét a függönyöket. Halovány kék lángok születnek, az ébredés hajnalán.
Úgy szorítottuk a gyengédséget magunkhoz, hogy mit sem tudtunk a vereségről. Elhoztuk az új korszakot, az agyaraink segítségével.
Csendesen, Csendesen vágd szét a függönyöket. Halovány kék lángok születnek, az ébredés hajnalán.
Mióta találkoztam veled, "Te vagy az, akit meg akarok védeni!" Szívesen legyőzném az ellenségeid!
Aztán felszínre törne...
Oly pontosan, oly pontosan.
Mert senki más nem számít! A látómezőm minden egyes darabja kitárul most előttem. Összegyűjtöm minden pontját és oda vezetlek. Szóval ne engedj el! A muzsika és a vadtánc, sohasem fog elhallgatni!
- Wow. Egész jót alkottam. – jegyezte meg Chelsea.
- De nagyra vagy magaddal. Csak azért lett ilyen jó, mert én írtam hozzá a dalszöveget.
- Akkor most én jövök! – mosolygott Nano.
A világ legtávolabb részéből indulva máig cél nélkül bolyongtam
Most viszont egy úgy világ emelkedik ki a ködből
A játszma csak most kezdődik
Egy új világ tükröződik szememben
Eljött a holnap, mely új játszmát hoz
Ideje megtanulnod a kín ajándék
Kész? Harcra fel!
Hogy eltörölhessem múltbéli hibáim fel kellett áldoznom a jövőmet
Míg életem tart, harcolok sorsom ellen
Igen, kitörök és forradalmat robbantok ki
Egy kérdésre keresem csak a választ
Bizarr versenyre kelek a többiekkel
Tudom, hogy nincs második esélyem
Felülkerekedek a nekem szánt végzeten
A világ legtávolabb eső részéből indulva máig cél nélkül kóboroltam
Most viszont egy úgy világ emelkedik ki a ködből
A játszma csak most kezdődik
Egy új világ tükröződik szememben
- Gyerekek, ha ezekkel nem futtok, be én felmondok! – jelentette ki Chelsea.
Egy hónappal később
- Hé, Chelsea! Készülj, mert írhatod a következő dalokat nekünk! – karolta át a lány nyakát Ray.
- Képzeld mindkettőnk dalát megvették egy animéhez. Az enyémet egy most induló animéhez, aminek a címe B-toom, Rayét pedig a Bleach egyik openingjéhez vásárolták meg.
- Bleach! – csillogott fel a lány szeme.
- Ne, örülj annyira. Most, hogy befutottunk írhatod a következő dalt nekünk! – mosolygott Ray.
- Oh My God. – jelentette ki a lány.
- Ezúttal ne felejts el majd étkezni! – mosolygott Nano.
Vége