2 - Régi szép idők 1.
- De unalmas ez a mester kurzus! – feküdt el az ágyán Chelsea. – Nem tudom mit vár el tőlem az elnök. Sőt azt se, hogy mi a terve velem.
„Chelsa kisasszonynak ugyan olyan tehetsége van a dalíráshoz, mint Nanami kisasszonynak.”
- Ch, ez hülyeség. Sose tudtam normális dalt írni. – fordult az oldalára. – Sőt, sose szerettem másoknak dalt írni. Az akadémiára is csak a fogadás miatt jelentkeztem, nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki. Még is, valahogy sikerült kikötnöm az S osztályba.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
Igyekeztem teljesen kizárni a külvilágot és csak a zenére koncentrálni, ami a fejhallgatómból szólt majdnem max hangerőn. Annyira nem érdekelt ez az egész. Mindhárman csak egy fogadás miatt jelentkeztünk. Még a tesztet se vettük komolyan. Sőt, Ray be is aludt rajta. Csak azt nem értem, hogy akkor, hogy a búbánatba kerültünk ide?!
- Hé Chelsea!
- Mi van? – néztem fel unottan.
- Még is mit keresünk mi itt? – kérdezte Ray.
Én is ezen gondolkozok. Komolyan, egyedül Nii-san vette komolyan azt a tesztet, akkor én mit keresek itt? Ráadásul itt csak sznobok vannak. Nem tetszik nekem ez a hely! Haza akarok menni! – nyúltam el a padon. Vigasztalás képen elővettem egy nyalókát és azt kezdtem elpusztítani. Ray, szintén elterült a padon és sejtésem szerint be is aludt. Amikor bejött a tanár vettem a fáradságot és felkapartam magam a padról. Hyuga Ryuya. A híres harcok hercege. Na, pech, ennél se tudok majd kibújni a munka alól. Ki kell bírnom legalább az első hetet, különben a papa megvonja a dupla édesség adagomat.
- Amashi Raymond!- olvasta fel a feketeség nevét a tanár, azonban barátomat nem igazán izgatta aludta tovább az igazak álmát.
- Alszik. – jelentettem be, miközben magam mellé mutattam. – Lehetetlen felkelteni, csak úgy. – vontam meg a vállam.
- Akkor is próbálja meg. – mondta mérgesen.
- Nem, baj, ha kemény módszerekhez folyamodok? – kérdeztem.
- Mit bánom, én csak keltse fel! – legyintett, mire nagyot sóhajtottam, majd egy levettem a fejhallgatóm és a feketeség fejére raktam. A max hangerős zene megtette a hatását. A fiú riadt tekintettel nézett körül, miután, hirtelen felült. Miután konstrálta a helyzetet levette a fejhallgatóm és egy laza csukló mozdulat kíséretében visszadobta nekem, majd nagyot nyújtózott.
- Nos, most hogy már mindenki figyel, elmondom, amit tudnotok kell. – fogott bele a sensei. Természetesen nem figyeltem tovább rá, hanem lekötött az, hogy az új nyalókámat csomagoltam ki. Azonban volt valami, ami felkeltette az érdeklődésem. – És ne feledjétek! Tilos a szerelem!
- Még, hogy szerelem. – dünnyögtem. – Micsoda hülyeség. – mondtam, majd bekaptam a nyalókám. Sosem voltam még szerelmes. Jól elvoltam egymagam. Nem arról, van szó, hogy a lányokat szeretem, hanem arról, hogy egyelőre jól megvagyok egymagam. Különben is a fiúkkal csak a baj van.
Teltek a hónapok és rájöttem, hogy engem bizonyára összetévesztettek valakivel, vagy aki javította a tesztem, valamit nagyon félre írhatott. Nekem nincs helyem az S osztályban. Na, nem mintha annyira összetörném magam. Hyuga sensei szerint, ha kicsit megerőltetném magam még jók is lehetnének a munkáim. Persze. Annyit nem ér az egész. Már fenyegetet azzal is, hogy az „a” osztályba küld, de az se izgatott. Órán valamennyire figyeltem, de sosem tanultam, ennek ellenére mindig megírtam jól a dolgozatokat. Ray szintén nem nagyon izgatta magát a sorsa miatt. Ő csak éneklésnél erőltette meg magát. Olyankor mindent bele adott. Talán ez volt az oka, hogy még nem fokozták le. Amúgy az órákon, csak aludt, vagy be se jött. De a tanár már hozzá, szokott, hiszen nem ő volt az egyetlen, aki ezt csinálta. Ott volt még Jinguji Ren is, aki szintén lógott az órákról. Hyuga sensei inkább őt zaklatta, nem Rayt.
- És, most párokban foktok dolgozni. A párokat én jelölöm ki, és együtt kell megírnotok egy dalt. Ezen fog múlni, hogy átmentek-e vagy nem. – jelentette be a tanár. Ray egy csinos lányt kapott párjául, aki nyál csorgatva leste minden mozdulatát, ugyan is a feketeség volt az osztály egyik legnépszerűbb fiúja. A másik Ren volt. Nano szintén egy lányt kapott társául, akivel könnyen szót értettek.
- Szia Shiba Miyuki vagyok. – mosolygott rám a társam. Egy hosszú vörös hajú lány volt sárga szemekkel. Tisztára, mint egy macska.
- Chelsea. – mutatkoztam be.
Ezután nem volt egy perc nyugtom se hála Miyukinak. Nagyon maximalista lány volt és nem hagyott lustálkodni. Neki köszönhetően sikerült össze hoznunk egy ütős dalt.
- Ez nem is lett olyan rossz. – néztem a kezemben lévő kottát.
- Hát persze, hogy nem! – vágott hátba.
- Még egy ilyen és eltöröm a karod! – mondtam halálos hangnemben.
- Jó, jó ne húzd fel magad. Inkább próbáljuk el a dalt! – terelte el a témát és már pattant is a gitárjához. Igen, gitárjához, ugyan is gitáron játszott.
- Egy fene. – tápászkodtam fel és a zongorához ültem. Nagyon tetszett ez a dal.
Téli álom
Ez állandóan visszatér, hozzám
Emlékszem erre a fájdalomra
Ez terjed, a szemeimen keresztül
Minden unalmas
Mindenki mosolyog, mosolyognak,
Ez messze-messze tol engem, távolra
Nem tudom megérteni
Minden kék
Végig, tudsz hallgatni engem ott?
Tartani fogsz engem, MOST
Most tart engem
a fagyott szívem
Bámulok a távolságtól és
Érzek mindent, átutazik, rajtam
Nem tudok egyedül lenni most,
Tartani fogsz engem most
Most tart engem
a fagyott szívem
Belemerülök, egy mély téli álomba
Nem tud úgy tűnni, hogy egyedül találom, meg a kivezető utamat
Fel tudsz ébreszteni engem...
Tudom, hogy mikor engedtem be azt,
Ami ettől a pillanattól szeretetet rejt el
Úgyhogy közel őrzöm azt,
Nézem azokat a lépéseket, amiket ez csinál,
De ez kap engem, de ez kap, engem
Azt kívánom, hogy tudjam érteni, ahogyan én.
El tudta érni, hogy eltűnjön, elérte, hogy eltűnjön...
Bárki kint, ott hall most engem?
Tartani fogsz engem, MOST,
Most tart engem
a fagyott szívem
Megcsókolod az ajkaimat és talán a világodba tudsz vinni engem most
Nem, tudok, egyedül lenni most
Tartani fogsz engem, MOST,
Most tart engem
a fagyott szívem
Érd el, hogy az egész elmenjen,
Valaha érezni fogom magamat megint?
Reménykedem...
(Nana- Winter dream)
Miyukinak, nagyon szép hangja volt. Szerettem hallgatni, ahogy énekelt.
- Mondtam, már mennyire szeretem, amikor énekelsz? – kérdeztem mosolyogva.
- Még, nem. Mennyire? – kérdezett vissza hasonló mosollyal.
- Nagyon. – mondtam, majd elkezdtem zongorázni. random dallam volt az egész, még is elég jó volt. – Tudod, én csak fogadásból jelentkeztem ide és mielőtt össze nem hozott a sors bennünket, abban is kételkedtem, hogy nekem itt lenne a helyem. De most úgy vagyok vele, hogy amíg te vagy a partnerem addig mindegy hol vagyok, kibírom. – fordultam felé.
- Oh, ez nagyon megható. Én is örülök, hogy találkoztunk! – mondta.
Nem sokkal később mi nyertük el a második helyet az osztály dalversenyén.
- Nem is rossz eredmény. – néztem a kivetítőt csípőre tett kézzel.
- Ah, pedig nem sok kellet volna, hozzá, hogy elsők legyünk! – jelent meg mellettem Miyuki.
- Én elégedett vagyok a második hellyel is. Ha rajtam múlt volna, el sem jutunk idáig.
- Na, látod! Pont ezért vagyunk jó páros! – karolta át a nyakam.
Vége