2- az újonc avagy ne csak én szívjak
Az újonc, avagy ne egyedül szívjak
Nincs is jobb annál, mint hogy egész reggel vagy azt hallgatod, hogy a Starish tagjai nyavalyognak a senpaiok módszerei miatt, vagy azt, hogy az én senpaiom nyaggat és becsmérel. Komolyan, azért mert ő gróf és idősebb még nem kell lebecsülni. Igaz vannak hiányosságaim, de az alapok meg vannak és különben is én nem sztárképzőbe jártam eddig. Morgós hangulattal baktattam vissza fele a szállásra. A közelben van egy erdő és egy tó ott voltam. Ellenben a fiúkkal engem hatkor keltet Casmus, de nem nyavalyogtam. Tűrtem. Még azt is eltűrtem, hogy piszkálni kezdet. Hagy higgye csak azt, hogy leszarom, amit mond. Akkor majd megunja és normálisan tanít. Már a szállás közelében jártam, amikor éneklést halottam. Meglepetten nézelődtem, de csak a szintén meglepett Starisht és Harukát láttam. Ahogy közelebb mentem már tisztán hallottam az éneket is és már az illetőt is láttam, akinek ilyen jó hangja volt.
Annak a napnak a melegségét mélyen a szívemben őrzöm
A varázs lassan halványulni kezd
Ahogy a nap megcsókolja a földet
A szerelem nevében pörgessük meg együtt az újjászületés örök kerekét
Még ha útra is kelek, hogy egy hozzád hasonló emberre leljek az ezrek közül egyre tízmillió év múlva
Tudom, hogy téged talállak majd meg
Ez a szerelem reinkarnációja
A csillagokra esküszöm, hogy nem engedem el ezt a kezet, vagy ezt a csókot.
Egy igen helyes fiú ült fönt az egyik fán és ott énekelt. Sötétbarna már- már fekete haja volt és valami eszméletlenül gyönyörű zöld szeme. Egész szívdöglesztően nézett ki és akkor még ehhez járt a napbarnított bőr. 
Amikor végzett és észrevette Harukát pillanatok alatt a lány előtt termet. Természetesen én ezt a távolból figyeltem, így nem vettek észre.
- Végre találkoztunk Haruka! – mondta, majd pár szökkenés és a lány előtt állt.
- Cecil – san! – szólalt meg Haruka és már szaladt volna a fiúhoz, de nem is ő volna, ha nem történt volna vele valami. Ne kérdezzétek, hogyan csinálta, de a SIMA talajon megbotlott. Azonban mielőtt földet ért volna a fiú elkapta.
- Micsoda úriember. – füttyentettem egyet halkan.
- Cecil – san ez is egy álom? – kérdezte Haruka a fiút. Hoppá ré. Ez kezd egyre izgalmasabb lenni.
- Ez nem álom hercegnőm mostantól kezdve örökké melletted leszek. - válaszolt és kezet csókolt a lánynak. Ez tényleg egy vérbeli úriember. Nos, fiúk úgy látszik vetélytársatok akadt.
- Szemét!
- Még is mit képzelsz, mit művelsz Harukával? – akadtak ki a fiúk. Én meg jót szórakoztam a háttérben.
- Haruka már régóta vártam rá, hogy így megérinthesselek. – mondta tovább a fiú nem is törődve a többi fiúval és már majdnem megcsókolta a fiút, amikor a Starish közbe lépett. Az a látvány felejthetetlen volt. Azt hiszem eleget láttam én inkább bemegyek.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
A Starish tagjai Nanamival és az újonccal a nappaliban ültek. Cecil éppen egy csésze teát iszogatott, amíg a többiek csöndben ültek. Jobban mondva Natsuki lelkesedet egyedül az újoncért még a saját házi készítésű sütijeiből is megkínálta. Persze gyorsan feltűnt neki a többiek nem túl lelkes arckifejezése. Amikor megkérdezte, hogy mi a baj, Shou kijelentette, hogy minek kéne nekik fogadniuk az újoncot és ő különben sem kedveli. Persze ebből aztán vita lett. Aztán a végén amikor Natsuki be akart mutatkozni meglepő dolog történt.
- Shinomiya Natsuki. – fejezte be a szemüveges mondatát Agnapolis hercege ezzel mindenkit meglepve. – A hobbid a főzés. Szereted a teát és a sütiket.
- Honnan tudod? – kérdezte meglepetten a fiú.
- Ismered Shinomiya – sant? – kérdezte Haruka aki eddig csöndben állt a herceg mellett.
- Nem, de meg tudom mondani abból, hogy a szemébe nézek. – válaszolt a barna hajú. – A szíved meleg és kedves akár csak egy napos hely. A melegséged meggyógyítja a körülötted lévők szívét.
- Annyira jól esett, hogy ezt mondtad! – lelkendezett az érintett.
- És egy nap a sötétség, amit a szívedbe zártál eltűnik majd. – tette még hozzá Cecil. Ezek után mindenkit kielemezett még Rent is. Természetesen Shou kételkedett benne, de a többieket meggyőzte. Ez után kiderült, hogy a Starish Cecilnek köszönheti azt, hogy összeállt, mert ő tanácsolta Harukának, hogy mindnyájukat válassza.
- Ezért kérlek, higgyetek Cecil – sanban! – hajolt meg Haruka.
- Szóval mihez fogsz kezdeni a mesterkurzuson? – kérdezte a Chibi alias Shou.
- Bálvánnyá akarsz válni? –tette hozzá valamelyik fiú.
- Nem érdekel a bálvánnyá válás. – jelentette ki a fiú. – Én csupán Harukával akarok lenni. – tette hozzá és feláll a lányhoz. - Szeretném egyesíteni az én költészetem az általad írt dalokkal és énekelni.
- Azt szeretnéd, ha dalokat írna és énekelne? – kérdezte Masato.
- Csak ezért jöttél be a Shining irodához? – kérdezte Tokya.
- Igen. A zene istennői a múzsák a te dalaidban élnek. – nézett a lányra. – A családom generációk óta szolgálja a múzsákat. Haruka dala vezetet el idáig engem. – mondta. A fiúk teljesen ledöbbentek. Főleg azon, amit ezután mondott. – Én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy a dalaidat énekeljem. My princess (Én hercegnőm / Hercegnőm), Haruka, szeretlek! – vallott szerelmet a lánynak és már megint majdnem megcsókolta a lányt, ha a Starish nem avatkozik közbe.
- Csend legyen bolondok! – hallatszódott egy idegen hang. – Ilyen bátran beszélni a szerelemről a mesterkurzuson… Mind bolondok vagytok! – erősödött meg a hang és hirtelen kék fény borította be a lépcsőt majd hóvihar keletkezett.
- Mi folyik itt? – kiáltotta Shou. A hóesés hirtelen megszűnt és egy alak állt a lépcsőn. Hirtelen fény világította meg és már látni lehetet. – Én az állandóan fagyos ország ezüst palotájának grófja vagyok! – jelentette be majd isten tudja hogyan egy olyan ugrással, amit még egy műugró is megirigyelne a fiúkhoz „szállt”. – Egy lovag vagyok, aki a királynő szolgálatában áll! – műkorcsolyázott a… padlón? Nos, mindegy maradjon a padló. Szóval eme frappáns belépő hatására (amin szerintem a nézők fele legalább jót nevetet) folytatta. – Egy ősi és tiszteletre méltó bálvány vagyok Casmus! – jelentette be nagy büszkén.
- Először herceg most meg gróf? – kérdezte morcosan a Chibi.
- Vigyázz a nyelvedre bolond! – dugta a kalapos fiú képébe a jogarát majd az újonc felé fordult. – Te lennél Aijima? – kérdezte, meg sem várta a választ folytatta. – Légy hálás. Mostantól kezdve én felügyelek rád!
- Ah, tényleg. Cecil is kap egy senpai – t. – állapította meg Ottoya.
- Egy senpai… - ízlelgette a szót az érintett. – Nincs rá szükségem! Nem érdekel a bálvánnyá válás. – jelentette ki.
- Nem értem, Satome miért engedte meg, hogy csatlakozz a mesterkurzushoz, de itt a senpaiok és a kouhaiok kapcsolata abszolút. Tisztelni fogsz engem és a szórakoztató iparról tanulsz majd! Megértetted?
- Nem. – válaszolta vidáman a fiú. Hirtelen egy kacagás hallatszott, mire mindenki az emeleti erkélyre nézett. Egy hosszú fekete hajú lány állt ott, aki nem volt más, mint Mizuki Hikaru.
- Senpai úgy látszik, az újonc szembe mer szállni veled. – mosolygott, miközben a korlátra támaszkodott. Hosszú fekete haját összefogva viselte lófarokban így jobban kiemelve az arcát és kék szemét. Kék kapucnis ujjatlan pulcsit viselt egy szintén kék térden alul végződő nadrággal, aminek a tetején egy fehér rövidnadrágot viselt sötétkék övvel. A pulcsi alatt egy fehér csőtop látszódott ki.
- Mizuki törődj a magad dolgával. – nézett fel Casmus. – Kész vagy már a feladatoddal?
- Már rég. Ott vár az asztalodon, hogy átnézd. – felelte továbbra is mosolyogva a lány. – Halottam, Kotobuki senpaitól, hogy az újonc hozzád került és jöttem megnézni, mennyi vér van a pucájába, de ahogy látom, nem kell a miatt aggódni, hogy egy anyámasszony katonája csatlakozott hozzánk. – mosolyodott el gonoszan. – Üdv a pokolban újoncka. – nézett rá a hercegre. – Lehetsz akárki és lehetsz, akármennyire jó itt bizonyítanod kell.
- Mivel a múzsák rám mosolyogtak jobban éneklek bárkinél... – állt ki magáért a fiú. – Még a Starish tagjainál is jobban!
- Oh, igazán? – kérdezte gúnyosan a lány.
- Legyen. Gyere ki! – mondta Casmus. – Mizuki te is gyere, legalább te is tanulsz valamit. – nézett az erkélyen tartózkodó lányra.
- Jaj, senpai olyan aranyos vagy, hogy ennyire a szíveden viseled az oktatásom! – tette a szívére a kezét a lány meghatódást tetetve.
- Ne szórakozz! – mordult a lányra.
- Jaj, senpai olyan gonosz vagy. – sóhajtott a lány, majd leballagott a többiekhez és kivonultak az udvarra. – Ez meg mi?
- Ezek az elnök különleges bálványkezdő kártyái. – válaszolt Casmus majd Nanami kezébe nyomott egy pakli kártyát „olvass asszony” címzéssel.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Hát ez haláli. Már csak a popcorn hiányzik. – mosolyogtam a Starish bénázásán.
- Tényleg mókásnak tartod Hikaru – chan? – kérdezte Reiji.
- Aha. – nézetem a senpaira. – Miért, most nem vicces, ahogy bénáznak? Hatan vannak, az újonc meg egyedül leveri őket. – mutattam a pályára ahol Cecil egy újabb korongot szerzett meg.
- Megcsináltam! – jelente ki Cecil.
- Mi folyik itt? Az újonc egymaga győzi le őket? – kérdezte Reiji csodálkozva.
- Nem ezt mondtam neked az előbb senpai? – kérdeztem.
- Bocsi, bocsi! – mondta zavartan a barna hajú. Ekkor azonban olyan történt, amire egyikünk sem számított. Kiderült, hogy az újonc japánja nem épp a legjobb így nem a megfelelő korongokat szerezte meg.
- Te szemét rossz kártyákat szedtél össze! – kiabálta Shou.
- Mi?! – kérdezte a herceg. – Csalódott vagyok! Annyira biztos voltam a japán tudásomban! – mondta sírva, miközben a földön volt négykézláb.
- Anyám borogass. – morogtam. – Senpai! Visszaszívom az állításomat. Ez nem minden csak nem szívós! – mutattam a bőgő hercegre.
- Jaj, Hikaru- chan ugyan már! – mondta Reiji.
- Kotobuki senpai. Én egész középiskolás korom óta kint tanultam Amerikában, és csak most nyári szünetben jöttünk haza a családommal. De még én is jobban tudom a japánt, mint ez!
- Ezúttal a jó kártyát szerzem meg! – állt fel a földről.
- Ez egy gyors fordulat volt. – mosolygott Reiji. – Egy bálványnak ilyennek kell lennie.
- Gyerünk! – mondta a Chibi.
- Hoppá! A Chibi tűzbe jött. – vigyorogtam gonoszan. A következő kártyát majdnem az újonc szerezte meg, de végül se neki sem a chibinek nem sikerült megszereznie a herceg pedig a tóban landolt.
- Segítség! Valaki segítsen! – fuldokolt a vízben.
- Hé, anyámasszony katonája! – kiáltottam oda gúnyosan. - Leér a lábad, de ha akarod, hozhatok neked úszógumit és karúszókat. – a végén már Reiji és Ranmaru is velem nevettek.
- Ez remek volt! Nagyszerű vagy újonc! – nevetett a hasát fogva Reiji. Ai senpai pedig csak lemondó pillantást vetet a „fuldokló” felé, aki kimászott a partra. Azonban amikor meglátta a mellette ficánkoló halat sikítva rohant el kitudja merre.
- Senpai biztos, hogy ennek is hozzád kell kerülnie? Ez egy anyámasszony katonája, mint sem egy herceg. – nyávogtam. – Még a végén elkapom tőle a hülyeséget.
- Nincs mit tenni. Satome hozzám osztotta be ezért az én felelősségem.
- De akkor ne bánj vele, kesztyűs kézzel! Ne csak én szívjak már!
Vége
Itt a jelenet amikor Cecil párbajozik és bénázik