2. akkord: Tavaszi keringő
2. akkord: Tavaszi Keringő
Emlékszem arra a tavaszi napra. Akkor este abban a kis szobában megváltozott valami. Egyikőtök se szólt semmit, csak szép csendben hallgattatok. Bár nem tudhattátok, de nagyon jól esett ez nekem. Arigato fiúk! Örülök, hogy aznap este találkoztunk, abban a kis szobában!
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Viharos nap virradt a Satome akadémia tanulóira. Voltak olyanok, akiket ez befolyásolt egyes dolgokban, mint például oda figyelni az órán, de voltak olyanok is, akiket ez hidegen hagyott. Amikor eljött a várva várt ebédszünet a menza megtelt diákokkal.
- Aine! – kiáltotta valaki a kék hajú nevét azonban mielőtt megfordulhatott volna az illető ott lógott a nyakán. – Hé, hé Aine ezt hallgasd!
- Neked is, szia Reiji! – mosolygott elnézően barátjára. – Mitől jöttél így lázba?
- Halottad a szóbeszédet? – kérdezte izgatottan.
- Milyen szóbeszédet? – kérdezett vissza értetlenül.
- Azt beszélik, hogy mostanában amikor már csak pár lélek mászkál a folyósokon, zongorajáték hallatszódik valahonnan. Állítólag egyik lány a múltkor egy szellemet látott elhaladni az egyik kihalt folyósón utána meg zongoraszó ütötte meg a fülét, és amikor követte a hang forrását egy elhagyatott zene szobához ért, és amikor benézett a szobába látta, ahogy a kísértet a zongorán játszik!
- Ugyan már! Szellemek nem léteznek! – mondta, miközben elvette a tálcát és megindult az egyik asztalhoz. – Biztos csak képrázott a szeme.
- Állítólag nem ez volt az első esett, hogy látták arra felé a kísértett.
- Biztos, hogy nem csak kitaláció az egész? –kérdezte bizonytalanul a fiú.
- Miért nem derítjük ki? – szólalt meg mellette valaki, mire mindkét fiú ijedten nézett a kék hajú mellett ülő lányra, aki elégedetten mosolygott a fiúk reakcióján. – Ugyan kiscicáim nem kell ilyen ijedten nézni rám én húsvér ember vagyok.
- Yunoha - chan mikor ültél le? – kérdezte Reiji.
- Az előbb, de mivel mögöttetek álltam a sorba így mindent jól halottam. – válaszolt a lány. – Szóval mi a válaszotok? – kérdezte a lány. Azonban mielőtt válaszolhattak volna a fiúk valaki közbe szólt.
- Yuno- chan, ne terrorizáld őket! – szólalt meg egy halk, de határozott hang mire Aine és Yunoha meglepetten néztek hátra.
- Szia Kaori- chan! – integettet a másik kék hajúnak Reiji.
- Elnézést kérem a kellemetlenségekért. Sajnos mániája, hogy terrorban tartsa az embereket. – hajolt meg a lány.
- Hé, nem is tartom állandóan terrorban őket! – tiltakozott az érintett. – Viszont fiúk mit szóltok az ajánlatomhoz? Akár ma este kideríthetnénk!- mosolygott gonoszan.
- Yuno- chan a nem fekszel, le időben megint be fogsz aludni órán. Többször nem keltelek fel. – figyelmeztette a lány. Mielőtt bárki bármit reagálhatott volna újabb emberrel bővült a csapat.
- Áh, véghre mehg vaghy Ka- Ka-ori! – lihegett egy barnahajú lány, miközben a térdén támaszkodott.
- Yumi – chan? Miért kerestél? – kérdezte miközben leültette a lányt.
- Segítenél a háziban? Kérlek! – tette össze a két kezét.
- Rendben. – mondta halkan a lány. Látszólag igen kellemetlenül érezte magát.
- Kösziiiii! Menjünk is! – húzta maga után a lányt.
- Hé, őt csak én húzgálhatom! – pattant fel Yuno és a páros után igyekezett.
- Hát ezek elmentek. – jelentette ki Reiji. Mindketten a távolodó lányokat nézték.
- El. – bólintott kábán Aine.
- Tényleg, ha jól tudom Kaori- chan lett a dalszerző partnered. – folytatta Reiji. – Milyen lány?
- Nem tudom. Még csak egyszer beszéltem vele, amikor bemutatkozott.
- De, hát már tegnapelőtt kihirdették a párosításokat. – lepődött meg Reiji.
- Elfoglalt voltam én is és ő is. – vontam meg a vállát a kék hajú.
- Értem. Akkor megyünk este szellemet vadászni? – váltott témát.
- Úgy se adod fel igaz? – kérdezte barátját.
- Nem, hát! – mosolygott.
- Legyen. – sóhajtott a kék hajú.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
A hold árnyéka fényesen sütött be a kihalt folyósóra. A látvány talán festői lehetett volna, a két fiúnak, aki a folyósón haladt, ha hirtelen nem kezd el villámlani és dörögni az ég. Na, persze az is lehet, hogy a pletyka jutott eszükbe és azért lépkedtek szorosan egymás mellett.
- Reiji mit is keresünk mi itt? – kérdezte Aine, miközben a zseblámpáját szorongatta.
- Szellem vadászaton vagyunk! – jelentette ki a barna hajú, látszólag bátran, de a világért se engedte volna el barátját. Amikor hirtelen megdörrent az ég lányosan felsikoltott és barátja karjaiba ugrott.
- Ti meg mit csináltok? – kérdezte egy ismerős hang. – Tudjátok mit, tök mindegy. Holnap ebből jó kis cikk lesz az újságban! – mondta Yunoha majd lefotózta a ledermedt fiúkat és otthagyta őket. Aine tért magához a leghamarabb és elengedte barátját, aki nagy puffanással ért földet. Azonban mielőtt Reiji méltatlankodhatott volna hirtelen zongorajáték hangzott fel. A két fiú dermedten nézett egymásra, majd nagy nehezen elindultak.
Eközben Yunoha:
- Oh, úgy látszik Kaori megint nem tudott aludni. – nézte szobatársnőjének üres ágyát. – Majd visszajön. – vont vállat és lefeküdt.
Vissza a fiúkhoz:
A két fiú óvatos léptekkel haladt előre a folyósón a hangot követve.
- Milyen tiszta és vad játék. – mondta lenyűgözve Reiji.
- Valóban, milyen erőteljes játék. – értett egyet barátja. - Egyszer lágy a dallam egyszer vad mintha mindenkit el akarna söpörni. – tette hozzá, majd megállt egy ajtó előtt ahonnan a játék szűrődött ki. Óvatosan benyitott, barátja pedig követte. Azonban ami odabent várta őket teljesen más volt, mint amire számítottak. A zongora mögött nem egy szellem ült, hanem Kaori egy hosszú fehér pizsamában. Hosszú kék haja kiengedve omlott hátára, de látszólag nem zavarta annyira bele merült a játékba. Mindkét fiú ámulva nézte, a zongorázó lányt. Látszott a játékán, hogy nem most játssza elsőnek ezt a darabot.
- Ez... Király volt! – mondta akadozva Reiji a játék végén mire a lány úgy megijedt, hogy lenyomott pár billentyű.
- Bocsi, nem akartunk megijeszteni. – mondta Aine. A lány a szívére tette a kezét és pár pillanatig lehunyta a szemét.
- Mit keresel itt Kaori- chan az éjszaka közepén? – kérdezte Reiji, mire a lány kinyitotta a szemét.
- Mostanában nehezem alszom el, ilyenkor otthon mindig zongoráztam. Megkérdeztem Hyuuga sesei-t hogy hol találok, egy olyan zongorát ahol senkit nem tudok zavarni és ő mutatta meg nekem ezt a helyett. – válaszolt a lány.
- Akkor ezek szerint te vagy a kísértet? – kérdezte Aine.
- Ezek szerint. – válaszolt a lány, majd tüsszentett egyet. A szobában elég hűvös volt, viszont a lány nem volt felöltözve. Aine levette a pulóverét majd a lány hátára terítette, aki meglepődve nézett rá.
- Fantasztikusan játszol. Mióta zongorázol? – kérdezte mosolyogva, miközben leült a lány mellé.
- Hat éves korom óta. – válaszolt halkan a lány, miközben kicsit összébb húzta magán a pulóvert.
- Kaori- chan! Játszanál nekünk? – kérdezte Reiji, miközben közelebb húzott egy széket és megfordította, hogy rá tudjon könyökölni a háttámlára.
- Igen! Én is szeretném még hallani, ahogy játszol! – mosolygott Aine.
- Re- rendben. – mondta kissé elpirulva a lány. A pulóvert levette majd a kezeit a billentyűkre helyezte és lehunyta a szemét. Nagyot sóhajtott majd lenyomta az első billentyűt. Nem volt gyors szám, mint az előbbi, de ez is magával ragadta a fiúkat.
- Milyen apró keze van!- gondolta Aine. – Még is ezekkel a kicsi kezekkel úgy tud játszani. Nem semmi!
- A kicsi kezét a csuklója ruganyosságával kompenzálja. Normál esetben egy ilyen kicsi kezű embernek nehéz lenne így játszania. Fantasztikus mire képes ez a kicsi lány! – gondolta Reiji, miközben mosolyogva figyelte a lányt, aki félig lecsukott szemmel játszott. – Szép volt! – tapsolt a darab végén. – Jól halottam, hogy mindkét darab Chopin volt? – kérdezte mosolyogva.
- Igen. Nagyon szeretem Chopin. – válaszolt a lány. – Az előző darab Chopin Fantasie Impromptu számának 66. opusa volt. Az utóbbi darab pedig a Tavaszi Keringő volt. Nagyon szeretem mindkettő számot. A Fantasie Imromptu-t általában akkor szoktam játszani, ha feszült vagy ideges vagyok. A tavaszi keringőt viszont elég sokszor játszom mivel ez volt az első dal, amit megtanultam eljátszani zongorán. – mesélte a lány. Közben ismét elkezdet játszani egy szintén gyönyörű dalt. Amikor befejezte igyekezett elnyomni egy ásítást, ami egyik fiú figyelmét se kerülte el.
- Nos, akkor mára ennyi! Irány az ágy! – szólalt meg Reiji.
- De… - kezdet volna tiltakozni a lány, de ekkor Aine felkapta.
- Tényleg elég késő van, most már neked is aludni kéne. – mosolygott a lányra, aki elpirult és inkább nem próbálkozott többet. Szemei le- lecsukódtak, de igyekezett kitartani, amíg a szobájáig nem érnek. Aine elmosolyodott a látványon. – Kaori- chan?
- Igen? – szólalt meg álmosan a lány. Már nem sok kellet neki, hogy elaludjon.
- Mit szólnál hozzá, ha holnaptól elkezdenénk készülni a vizsgára?
- Ha, neked jó Kirisagi- san akkor benne vagyok én is. – válaszolt halkan a lány, miközben egy ásítást igyekezett elnyomni.
- Akkor legyen! Már várom a közös munkánkat!
- Én is. – mondta a lány, majd pillái lecsukódtak és elkezdett békésen szuszogni. A fiú csak elmosolyodott, majd nagy nehezen bekopogtatott a szobába. Öt perc kitartó próbálkozás után egy morcos és álmos Yuno nyitott ajtót, azonban amikor meglátta barátnőjét csak elmosolyodott.
- Legalább most nem a zongora mellet aludt el. – mosolygott majd beljebb engedte a fiút.
- Gyakran játszik éjszaka? – kérdezte a fiú kifelé menet.
- Mostanában igen. – válaszolt a lány.
- Értem.
- Hé, Kirisagi! – szólt utána a lány.
- Igen? – fordult vissza a fiú.
- Arigato! – mondta a lány, majd becsukta az ajtót.
Vége
A dalok amiket Kao játszott:
1. Chopin - Fantaisie Impromptu, Op. 66
3. Shigatsu wa Kimi No Uso - Arima Kousei last performance