17- Váratlan ismerősök
Elgondolkozva ment az utcán. Néha- néha sóhajtott. A karácsonyi buli után volt egy furcsa álma és napok óta azon gondolkozott.
- Még, hogy szerelmet valljon nekem… nevetséges. – motyogta maga elé. Hirtelen megállt majd felnézett a kék égre. Sötétkék szemei bánatosan csillogtak. Egy hatalmas sóhaj kíséretében tovább indult. Vállán megigazította sporttáskáját majd tovább tanakodott. – Hiszen szinte semmit sem tudok róla, még is… még is szeretem. Áh, miért van, az, hogy minden vörös hajú srác, akit kifogok elérhetetlen? Komolyan Dajannal vagy Kentinnel kellett volna össze jönnöm. – mérgelődött. Nem sokára megérkezett egy hatalmas tornaterembe.
- Jó reggelt Haru!- köszöntötték, ahogy belépett. Szombat reggelt 10 óra volt.
- Jó reggelt! – köszönt ő is miközben lepakolt a padra. Levette melegítő fölsőjét, majd felkötötte hosszú fekete haját.
- Közeledik a verseny napja. Nem árt, ha keményebben gyakoroltok. – mondta Chris.
- Ugye azt tudod, hogy a kosár és a streetball két teljesen külön műfaj? – kérdezte miközben megkötötte a torna cipőjét.
- Bizony, bizony a kettőt nem lehet egy kalap alá venni! – helyeselt Hana.
- Ti már csak tudjátok mi? – kérdezte mosolyogva Mira.
- Ha az ember második bátyja Aomine Daiki akkor már csak tudom. – támaszkodott meg Haru vállán.
- Ha az embert Dajan és a lüke haverjai tanítják meg kosarazni sok mindnet meg tanul. – emelte fel az ujját minden tudóan a fekete hajú.
- Az már biztos. – tette hozzá az elhaladó Jess.
- Milyen jó ezt hallani. – hallatszódott az ajtóból.
- Dajan! – kiáltott fel boldogan Haru.
- Yo, tökfej! – köszöntötte Hana.
- Ájvé. Csak emlegetni kellett. – morgott Jess. – A neandervölgyi haverjaidat hol hagytad?
- Jess! – jelent meg hirtelen egy szőke srác és elkezdte ölelgetni a lányt.
- Josh, ha nem eresztesz, el most rögtön garantálom, hogy kasztrállak! – morogta a lány sötét aurával körül véve (talán még a haja is lebegett…).
- Jess olyan gonosz vagy velem! Pedig olyan régen láttuk egymást! – pityergett a fiú, miután sebtében eleresztette a lányt.
- Még is mit vársz, ha egy év után, amikor találkozunk, rögtön rám mászol?! – ordította a lány (ezt a jelenetet úgy képzeljétek el, hogy az áldozat összezsugorodik chibi figurává, amíg a másik megnő, és félelmetes arcot vág).
- Bocsánat! – mondta halálra ijedten a fiú.
- Hana – chan! – jelent meg egy fekete hajú fiú. Már rugaszkodott volna el, hogy ő is a lányra ugorjon, csak úgy, mint előbb barátja azonban valaki elkapta a pólója nyakát ezzel majd meg fujtva.
- Még is mit képzelsz te kis pondró? – kérdezte sötét aurát eresztve Aomine Daiki. A fiú arca elsápadt, majd amikor meglátta a szintén sötét aurát eresztgető Kagami Taigát eleredtek a könnyei.
- Bocsánat! – mondta sírva a srác, miközben a csodák generációja erőcsatárának a kezében lógott.
- Oh, yo Kuro! Látom még mindig olyan idióta, vagy mint egy éve! – mosolygott a fiúra.
- Már megint lekezelően bánik velem. – sírt a fiú.
- Kik vagytok ti? – kérdezte Kagami. Idő közben megérkezett a többi fiú, ki egyedül, ki valamelyik barátjával.
- Nyaaah nem kell ilyen ellenségesnek lenni! – mondta Hana, majd oda ment a tigrishez és átölelte a karját. – Nem, kell félni. A tiéd vagyok és senki sem vehet el tőled! – suttogta a fiú fülébe, mire az elpirult. A lányok jót szórakoztak ellenben Aominevel.
- Hé, BaKagami ne zaklasd a húgom! – mondta, miközben elkezdte rázni a kezében lévő fiút (mérgében elfelejtette, hogy a kezében van) akinek már zöldült a feje.
- Bátyus. – kezdte a lány. – Tudod jól, hogy nagyon szeretlek meg minden, de már nem vagyok kislány és már van tapasztalatom párkapcsolat terén, szóval nem kell féltened. Oké? Én sem avatkozok bele a te kapcsolatodba Kiruval. – nézett piruló bátyjára, mézes mázosan mosolyogva, miközben továbbra is a fiú karját ölelgette.
- Áh, a gonosz Hana - chan visszatért! – olvadozott a szőke idegen fiú.
- Te csak ne olvadozzál itt nekem! – mordult rá a fiúra Kagami és Daiki.
- Bátyus ereszd már el azt a szerencsétlent, már tiszta zöld a feje! – hívta fel bátyja figyelmét a kezében eddig szorongatott fiúra. Amint talajt ért a fekete hajú elkezdett szédelegni, miközben igyekezett nem elhányni magát.
- Ejnye, nem kell itt verekedni! Nos, kezdjük a bemutatkozást! – csitította a társaságot Chris. – Kezdjük sorban. A szőke srác akit Jess befenyítet Josh. Amerikai fiú. A fekete hajú fiú aki Hana- chanra próbált rámászni Kuroko. A nagydarab barna bőrű fiú Haru mellett Dajan, talán az egyik legnormálisabb a társaságban. Apropó hol hagytátok Hisagit és a többi majmot? – kérdezte.
- Ők nem értek rá, most. Be kell érnetek velünk. – válaszolt Dajan.
- Kár. Na, jó akkor fogjunk neki! Dajan te foglalkozol Haruval! Verj belé egy kis életet, mert a dobásai szánalmasak!
- Hé! – háborodott fel az érintett. – Mi bajod a dobásaimmal? – kérte számon a lány.
- Szánalmasak! Nincs meg bennük a tűz! – sóhajtott fájdalmasan a férfi. Ekkor újabb emberek léptek be a tornaterembe, mire a levegő megfagyott.
- Jó napot kívánok! – köszönt a férfi. A mellette lévő fiú csak biccentett köszönéskép.
- Jó napot. Mi áradtban erre? – kérdezte az edző.
- A fiam úgy döntött csatlakozik a kosárcsapatához. – jelentette be nagyképűen.
- Nem inkább csatlakozni szeretne? – kérdezte a szőke férfi szarkasztikusan.
- Ugyan a fiam elég jó játékos. – kegyintett az apa.
- Legyen hát. Csatlakozhat, de csak egy feltétellel! – mondta. – Ha legyőzi a lány csapat kapitányát. – mondta, mire a háta mögül elő lépett a rideg tekintetű Haru.
- Ugyan már uram… - kezdett volna tiltakozni a férfi.
- Semmi baj apa. Csak aztán ne hogy sírjon, ha veszíteni fog! – mondta, miközben gonoszan a lányra nézett.
- Ki ez a ficsúr? – kérdezte Kagami.
- A neve Akito Naoki. Egy nagyképű gazdag ficsúr, aki miatt majdnem feladtuk a kosarat. – válaszolt Hana. A levegő érezhetően lehűlt.
- Hé, Haru! Helyettünk is lásd el a baját! – kiáltott le Jess.
- Zúzd össze! – kiáltotta Ai, mire a fiúk meglepetten néztek rá.
- Mutasd meg neki mit álltunk ki akkor! – bíztatta Mira is.
- Ugyan már lányok ez csak természetes. – mondta gonoszan Haru. A tekintetétől néhány fiú a lelátón megijedt.
- Jesszus milyen vérszomjas tekintet az! – háborodott fel Kagami, de amikor körbe nézett meg kellet állapítania, hogy a többi lány tekintette is hasonló.
- Álljatok fel! Tiszta játékot akarok érthető? – nézett az edző az új fiúra, majd feldobta a labdát. Bár a fiú magasabb volt, mint a lány még is az utóbbi szerezte meg a labdát, amit rá is dobott miután kicselezte a fiút.
- Most visszakapod a két évvel ezelőttit. Megfizetsz azért, hogy belém mertél kötni! – mondta a lány. Kék szemei olyanok voltak, mintha csak világítottak volna.
- Ch, csak szerencséd volt! – morgott a fiú. Azonban itt teljesen másról volt szó, mint szerencséről. A lány alig hagyta labdához jutni a fiút és ahányszor kosarat készült dobni a lány megakadályozta. Olyan érzése volt, mintha nem ember ellen játszana. A nyomás kezdett egyre jobban rá telepedni és sorra hibásan dobott.
- Hm, Akachin nem semmi barátnőd van. – szólalt meg Murasakibara miközben chipset evett.
- Nem a barátnőm. – válaszolt nyugodtan a fiú.
- Teljes nyomás alatt tartja. Olyan, mint egy vérszemet kapott démon. – mondta Kagami aki elmélyülten nézte a meccset.
- Ilyen az, ha Haru bepöccen és előjön a Királynő. – válaszolt Jess.
- Hm, ez inkább a Fekete Tavasz már. – válaszolt elgondolkozva Hana.
- Miben különbözik a kettő? – kérdezte Kise.
- A Királynő Haru egy olyan viselkedési formája, ami könyörtelen és érezteti az ellenséggel, hogy ő felsőbb rendű és esélye sincsen. – kezdett bele a magyarázatba Ai. – Azonban a Fekete Tavasz kegyetlen, ugyan akkor elegáns. Eltiporja az ellenséget, miközben be se piszkolja a kezét.
- Öcsém, elég durva ez a csaj. – állapította meg Aomine vigyorogva. – Játszani akarok ellene! – jött izgalomba.
- Az nem fog össze jönni. Haru nem állna ki ellened. Vagy ha ki is állna, akkor sem lenne meg ez a tűz benne. – válaszolt húga.
- Hogy érted ezt? – kérdezte Kagami.
- A Királynő csak a pályán a legkeményebb helyzetekben jelenik meg. A Fekete Tavasz pedig csak akkor, ha valakit porrá akar zúzni. Eddig csak egyszer láttuk ezt az énjét, de akkor is csak rövid ideig. Veszélyes a használata, mert ilyenkor olyan dolgokra is képes, amit később megbánhat. – magarázta Dajan. Ekkor felhangzott a sípszó ezzel jelezve a meccs végét.
- Azt hiszem, a győztes egyértelmű. – mondta nyugodtan Chris.
- Ez csalás volt! Még nagyon meg bánja! Mind megbánjátok! – fenyegetőzött a férfi.
- Maga nem bírja elviselni a vereséget? – kérdezte az árnyákból elő lépő idegen férfi.
- Szia, apa! – ugrott a férfi nyakába Haru.
- Szerbusz, madárkám. Ügyes voltál. – simogatta meg lánya fejét. – Maga pedig remélem, megérti, hogy arra kérem, hogy holnapra hagyja el a céget.
- Ezt még megbánja! – válaszolt a férfi.
- Én nem hinném. Az egyedüli, aki itt meg fog bánni valamit az maga. Ha nem akarja, hogy rács mögé juttassam, azt ajánlom, húzza el a csíkot, és ha még egyszer meglátom, magát vagy a fiát a lányom vagy a csapata közelébe habozás nélkül rács mögé dugom! – mordult fel a férfi. A két vesztes távozott.
- Miért jöttél apuci? – kérdezte Haru, miközben megtörölte az arcát.
- Eljöttem érted. Gondoltam haza viszlek edzés után. – válaszolt.
- Apu! – nézett rá jelentőségteljesen a lány.
- Na, jó. Ma estére egy fontos emberhez megyünk vacsorázni és neked is jönnöd kell! - mondta el az igazságot.
- Muszáj? – kérdezte elgyötörten a lány.
- Igen. – válaszolt az apa. – Csak egy este. Ki fogod bírni. – mosolygott bíztatóan lányára.
Vége
