13- éljen a halloween
- Szóval, azt akarja, hogy készítsek egy Halloweeni klipet vele? – kérdeztem miközben a mellettem helyet foglaló bandára böktem.
- Igen. – bólogatott az elnök. A lábát szokás szerint az asztal tetején pihentette.
- Miért is ne? – vontam meg a vállam bele egyezően. A mellettem ülő fiúk nagyot sóhajtottak.
- Akkor megállapodtunk! – pattant fel az asztalra az elnök. – Mostantól együtt fognak dolgozni, hogy megalkossák a lehető legfantasztikusabb Halloweeni klipet! – forgott körbe az asztalon. A fiúk csodálkozva nézték, amíg én az arcomat a kezembe temettem, miközben franciául morogtam. Ilyenkor azért jól jött, hogy több nyelven is tudok. Miután elintéztük a szükséges papírokat elhagytuk az irodát, azonban amint kettőt léptem valaki rögtön a nyakamba ugrott és ölelgetni kezdett.
- Jaj Hikaru –chan olyan cuki! – ölelgetett Natsuki. De nem úgy, mint egy átalagos ember, hanem úgy, mint ahogy a chibit szokta.
- Natsuki szállj már le rólam! – próbáltam leválasztani magamról a fiút. Természetesen a fiú úgy csinált mintha meg sem halotta volna és tovább ölelgetet. Végül a megmentőm Shou lett, aki nehezen, de lecibálta rólam a szemüvegest.
- Minden nap így megy? – kérdezte az egyik miközben én a nyakamat masszíroztam.
- Ritka az olyan esetek száma, amikor normális napom van. Lassan ott tartok, hogy én is megbolondulok. – válaszoltam, miközben megindultunk a próbaterem felé.
- Hogy bírod ki? – kérdezte a másik srác. Összesen hárman voltak.
- Nehezen. Ha már úgy érzem, hogy nem bírom, akkor van a közelben egy tó és hozzá egy pavilon és oda vonulok félre. Ott legalább csend és nyugalom van. – mondom, miközben felveszem a lábamhoz dörgölőző Maot. Ezekkel a srácokkal nagyon jól lehet dolgozni. Komolyan, egy óra alatt közösen sikerült össze hoznunk a számot a kliphez.
- Nézzük, meg hogy hangzik. – javasolta Eren. Ő volt a gitáros és az énekes is egyben, de most csak gitározni fog, mivel a számot én fogom énekelni.
- Igen, hagy halljuk Hikaru! – lekendezett Jonny. Ő nem japán volt, hanem Amerikai, de attól még nagyon jó fej volt.
- Igen, mert már halottunk a tévében és felvételeken énekelni, de az nem ugyan az.
- Jó, jó legyen! – egyeztem bele.
Árnyékomba zuhanok,
visszafojtom lélegzetem.
A halálos éjszaka vár.
Ne félj
a tök kocsitól, melyet a boszorkány rajzolt,
mert meglátszik a szemeden.
Álmaidban találkozunk!
Igen, bébi, még ha egy rémálomban is.
Tündérkék.
Érted összezúzom a csillagokat,
és kiállítom őket.
Fekete papírhold.
Bárcsak hinnél bennem!
Ha elvesznél „itt”,
én… „örökké” a lelkeddel maradnék.
Ha felnéznél, mint a ragyogó hold…
Egy szimbólum emelkedik a magasba
a kártyán, melyet beledobtam az édes, karmazsin dzsembe.
A sorsod – ha úgy kívánod,
bármilyen világ
a tied lehet.
Ne zavarj össze!
Senki sem törhet le engem.
Tündérkék.
Te adtál okot az életre
a fogság „örökkévalóságában”.
Ha értem kiáltasz,
biztos megtalállak, drágám!
Legyél bárhol,
én, megszabadítalak attól a csábító átoktól.
Senki sem hisz bennem.
Vannak pillanatok, mikor megsérülök.
De még akkor is, a szavaid
örökké a szívemben visszhangoznak.
Tündérkék.
Érted összezúzom a csillagokat,
és egy „jellé” rendezem őket.
Bármikor, ha elveszel a habozásban, vagy szem elől téveszted az álmod,
azt szeretném, ha felnéznél.
Tündérkék.
Te adtál okot az életre.
Egy fogság nevű „hitet”.
Nem vagy egyedül.
Ha elvesznél „itt”,
én… „örökké” a lelkeddel maradnék.
Kijutunk innen, ha hiszel.
(Soul Eater opening 2- black paper Moon)
- Wow, ez nagyon zsír lett! – mondta Jonny aki a leghamarabb tért magához. Hát igen. Más világba varázsolom az embereket, ha éneklek, de pszt, ez titok!
- Nos, kiscsaj, akkor holnap elpróbáljuk, és ha minden jól megy, akkor fel is vehetjük a stúdióba. Tudod veled könnyű dolgozni ezért gyorsan haladunk! – mosolygott rám Eren.
- Köszi, fiúk! – mosolyogtam én is.
Pár nap múlva
Ilyen nincs! Mit ki nem talál még ez az idióta bugris vénember? Nem, neki nem elég, hogy összehoztuk a dalt és a klipet, nem ugyan miért is lenne neki elég. Még kitalálja, hogy rendezzünk egy jelmezes partit, amin a fiúkkal debütáljuk a dalt. Komolyan, amikor megtudtam, a fiúknak le kellet fogniuk, különben meglátogattam volna az elnököt és biztos, hogy megtéptem volna. De mivel mind ez nem történt meg ezért most itt vagyok a jelmezpróbán, miközben arra várok, hogy elvégezzék az utolsó simításokat a jelmezemen. Ha már jelmezben kell előadnunk a dalt arra gondoltunk, hogy egymáshoz öltözünk. Én állítólag boszorkánynak öltöztem ezért kaptam egy kissé szaggatott fekete- lila báli ruhát, amin piros fodor van és sárga kanyargós motívumok. Amikor kész lettem oda álltam a fiúk elé.
- Na, milyen? – kérdeztem, miközben körbe fordultam, hogy jól lássanak.
- Aszta. – nyögte ki Jonny.
- Csini és félelmetes! – mondta Eren. Az ő ruhájuk egy szaggatott szmoking volt, de amolyan régies stílusú.
- Köszönöm. – mondtam, miközben ördögien kacagtam és az egyik kezemet az arcom elé emeltem, miközben jeges tekintett villantottam rájuk. A fejemen volt egy fekete kalap, amin két nagy narancssárga tollszerű valami volt meg valami fekete izé. Ezen kívül volt még rajta egy helyes virág, aminek a közepe tök lámpásnak lett kialakítva. Persze azért nem világított csak olyan volt mintha egy töklámpás virág lenne.
- Ha ezt megmutatod a színpadon, a fele társaság összeszarja magát ijedtében! – vigyorgott Eren. – Hölgyem sokkoljuk le a közönséget és nyerjük meg a versenyt. – csókolt kezet a fiú. Kivételesen a hatás kedvéért még rávettek arra is, hogy hagy rakjanak fel nekem műkörmöt és sminket így tényleg teljesen máshogy néztem, ki mint általában. Jó előfordult már, hogy a paparadzik miatt teljesen átalakítottam magam, de azért nem ennyire! Közben szépen lassan elfoglaltuk a helyünket a színpadon. Mivel a fényeket lekapcsolták így a közönség nem láthatott minket, csak amikor elhelyezkedtünk. Először csak a fiúkat világították meg, aztán amikor elkezdtem énekelni már engem is. Erennek majdnem igaza volt azzal kapcsolatban, hogy a közönség fele összetolja magát az ijedségtől. Ugyan az utóbbi elmaradt, de teljesen lenyűgöztük a vendégeket. A dal alatt végig jeges tekintettel néztem a közönséggel és sikerült elérnem azt, hogy a közönséget teljesen elvarázsoltam, mintha a halál városába kerültek volna hála nekünk. A dal után beolvadtunk a közönségbe és megvártuk a jelmezversenyt. Ez alatt az idő alatt rengetegen kértek fel táncolni, de a legtöbbjüket valami mondvacsinált indokkal elhajtottam. Persze voltak olyanok, akik hajthatatlanok voltak, mint Jinguji Ren.
- Ha bele egyezek, egy körbe békén hagysz? - sandítottam rá az engem zaklató fiúra, miközben bele kortyoltam a puncsba.
- Ha így kívánja felséged! – mondta miközben kezet csókolt. Én a lehető leghidegebb tekintettem néztem rá ezzel is jelezve, hogy nem ér fel hozzám. Igen, csak kicsit szállt fejembe a dicsőség, de ez egészséges mérték! Még kényelmesen elférek az egómtól szóval nincs gond. Egyébként Ren nem öltözött ki nagyon, mint a Starish néhány tagja, ő csak szimplán elegánsan öltözött fel, bár az elmondása szerint ő maffia vezér. Persze nekem pedig varázserőm van. Na, mind1. Végül aztán az este folyamán nem sok emberrel táncoltam. Csak Rennel, Shouval (a chibi ninjának öltözött be, ahogy Cecil és Ottoya is), Ranmaruval (aki szintén maffia vezérnek öltözött, de dögösebben festett, mint Ren) és Erennel. Közben persze Erenék bohóckodtak is így elég érdekes képek születtek. A leglátványosabb még is az lett amikor Eren épp előttem térdel, miközben kezet csókol és a másik kettő a háta mögött térdel, hátra tett kézzel (amolyan tipikus egyik kéz előre a másik hátra) én pedig a szabadon maradt kezemet a szám elé emelem, és jeges tekintettel nézek Erenre. Ez a kép tökéletesen tükrözi a jelmezeink hangulatát. Én vagyok a boszorkány, akinek a szolgái Erenék. Természetesen a jelmez versenyt én és Eren nyertük (mindketten hűen játszottuk a jelmezünknek megfelelő szerepet). Elmondhatom, hogy örült egy napom volt.
Vége