12. fejezet-Mindenre fény derül, avagy kit válasszak?

2014.04.01 19:56

Fejezet 12.

Mindenre fény derül, avagy kit válasszak?

 

Hannah

Az elmúlt pár hetem igen mozgalmasra sikerült. Először is volt egy randim Nathanielel, utána Kentin látogattam suli után egészen az osztálykirándulásig. Az ofő kitalálta, hogy rendezzünk egy tájfutó versenyt. Ez mind szép és jó, de még előtte voltak a dogák, utána a szünet és végül, amikor visszajöttünk a szünet után pedig a dolgozatok eredményei miatt izgulhattunk. És mindez után jött az osztálykirándulás. Önmagában nem lett volna rossz, hiszen ott volt velem Haru is, de rajta kívül még Amberek is ott voltak és nem felejtették el megkeseríteni az életem, egészen addig amíg Haru el nem zavarta őket. Az osztálykiránduláson párokba voltunk osztva és én Lisander mellé kerültem, Haru természetesen Castielel volt. Egész jól elvoltunk a szürke hajúval. Sokan furcsának tartják az öltözködési stílusa és a szem miatt, de engem nem zavart. Szerintem pont ez tette különlegessé. Amikor kezdett sötétedni Lys hirtelen megfogta a kezem és elkezdett húzni az erdőbe. Ott egy kis mezőn lyukadtunk ki ahol egy őzike legelt.

 

Amikor észrevett minket elszaladt. Nagyon jól éreztem magam. Este még megnéztük a csillagokat. Egy ideig csak ültünk és néztük a csillagokat legalább is Lys, mert nekem néha a tekintetem rajta időzött. Egy fekete passzos felső volt, rajta ami tökéletesen kiemelte az izmait. Párszor bele is pirultam a látványba egészen addig, amíg valamennyire meg nem szoktam a közelségét. Aztán amikor már kigyönyörködtük magunkat a csillagokban, elkísért a sátramhoz és elbúcsúztunk. Amikor bementem a sátramba drága barátnőm várt rám és számonkérést tartott, hogy hol voltam ilyen sokáig már rég elmúlt a takarodó. Mintha ő időben jött volna. Láttam, hogy a takarodó előtt még Castiel sátránál volt.

Szóval így teltek el az elmúlt heteim. És most itt vagyok újra a padban újra Mr. Franz óráján és újra a fejemet támasztom, nehogy koppanjon egyet a padon, mielőtt elaludnék. Nem tehetek róla, de Mr. Franz órái állandóan unalmasak. Szinte fellégeztem, amikor megszólalt a kicsöngő.

-         Rendben, akkor majd következő órán folytatjuk. Mehetnek. – engedet utunkra a tanár.  Mindenki gyorsan felkapta a cuccát és kiment a teremből.

-         Mi a következő óránk? – kérdeztem Harut.

-         Rajz. – mondta unottan.

-         Jaj, nekem. – sóhajtottam nagyot.  – Akkor készülhetek. – húztam el a számat. Ja, amúgy elfelejtettem, mondani, hogy Haru levágatta a haját. Most kb. vállig ér neki, de nagyon aranyos. Sokkal felnőttesebben néz ki így. Na, de vissza a rajz órához. Szóval, amit becsöngettek hozzá fogtam rajzolni. Kivételesen valami egyszerűt alkottam. Egy kiskacsát rajzoltam le. Természetesen animés kiskacsát. A Princess Tutu című animében szerepel. A neve Ahiru. Maga az anime kissé hattyúk tava feeling-ű. Amúgy nem rossz anime, bár a vége nekem nem tetszet. Na, de ez van, nem mindig kapjuk meg azt, amit akarunk. Miután gyorsan végeztem a rajzzal az óra további részét azzal töltöttem, hogy Haruval beszélgettünk egészen kicsöngőig. Kicsöngő után éppen a folyósón voltunk, amikor veszekedést hallottunk. Amikor közelebb értünk, megláttuk, hogy kik is veszekednek. Nathaniel és Kentin veszekedett, Lysander is ott volt, de ő csak néha szólt közbe.

-         MI folyik itt? – emelte fel a hangját Haru.

-         Meg vagytok húzatva? – kérdeztem mérgesen tőlük. – Az egész iskola tőletek hangos. Tudjátok, milyen következménye lenne, ha ez az igazgató nő fülébe jutna? – néztem rájuk villámló szemekkel. – Azt hittem ennél több eszetek van, főleg neked Nathaniel. Hiszen te vagy a D. Ö. K elnök. – néztem a szőkére, aki lehajtotta a fejét szégyenében.

-         És most szépen kimegyünk az udvarra, és szépen elmesélitek, hogy min is vesztetek össze. MOST! – tette hozzá ellent mondást nem tűrően, amikor látta, hogy tiltakozni akarnak. – Komolyan úgy viselkedtek, mint a gyerekek. – morgott miután kiértünk. – Na, akkor daloljatok madárkáim, mi volt a vita tárgya? – ültette le a padra a három fiút.

-         Nem, inkább ki. – mondta halkan Kentin. Meglepetten pislogtam a fiúra. De hiába vártuk a folytatást, nem mondtak semmit, csak oldalra néztek. Kivéve Lys-t. Láttam rajta, hogy valamin gondolkodik.

-         Komolyan olyanok vagytok, mint az óvodások. – sóhajtottam kínomban. Erre már rám néztek.

-         Igaza van. – szólalt meg Lisander. – Úgy viselkedünk, mint a kisgyerekek, holott meglehetne ezt éretten is beszélni.

-         Nézzétek, meg neki legalább van esze. Srácok én tudom, miről van szó. – mondta komolyan barátnőm mire mind a hárman meglepetten néztünk rá. Egyedül Lisander ült továbbra is nyugodtan. – Ugyan már ne nézzetek hülyének. – mosolygott elégedetten. – Nem volt nehéz rájönni, főleg, ahogy az utóbbi időben viselkedtek. – mondta.

-         Engem is beavatna valaki? – kérdeztem meg halkan és bizonytalanul miközben jelentkeztem. Azt hiszem még egy kicsit el is pirultam.

-         Nem gondoljátok, hogy végre őt is be kéne avatnotok? Elvégre pont neki kéne tudnia erről. – mondta komolyan Haru. A fiúk látszólag elgondolkodtak rajta. Nagyon komoly dologról lehet szó, ha drága barátnőm ilyen komoly.

-         Igazad van. – mondta Nathaniel. Én csak pislogtam, hogy mi van. Semmit sem értettem. Hirtelen mindhárom fiú rám nézett mire elpirultam és hátráltam egyet. Rosszat sejtettem. Azt hiszem, már nem akarom tudni mi az a dolog. De a fiúk csak elszántan néztek rám és nem szólaltak meg.

-         Áh, ti Isten barmai. – förmedt rájuk Haru. – Hannah! – nézett rám hirtelen mire a rossz érzésem csak erősödött. – Ez a három szerencsétlen itt – itt a fiúk felé bökött. – Mindhárman egy emberbe szerelmesek. Beléd. – mondta ki, mire elsápadtam. – Hoppá ezt kicsit eltúloztam. – vakarta idegesen a tarkóját. – Jól vagy Hannah? – tette a vállamra a kezét, de én nem reagáltam. Továbbra is sápadtan és kerek szemekkel meredtem a három fiúra. Te jó isten. Mibe keveredtem?